2021. augusztus 19.-25. között rendezik meg idén az Új Hullám (Hовая Bолна/New Wave) című, fiatal énekeseknek tartott énekversenyt az oroszországi Szocsiban. A verseny életre hívója az az Igor Krutoj, akivel Dimash 2018-ban kezdte meg a közös munkát, és akivel olyan közös, Dimash hangjára írt dalokat köszönhetünk, mint az Olympico, a Passione, a Your Love és az I Miss You.
Dimash 2018-ban és 2019-ben is fellépett az Új Hullámon, ahol idén nem csak énekelni fog, hanem a zsűrizni is a versenyen. A nyitókoncerten két közös dallal lépett fel Igor kíséretében, először a 2020-ban született Your Love-ot (A szerelmed) adták elő, majd egy új dalt, a Stranger-t (Idegen).
"A dal zenéjét az orosz dalszerző, Igor Krutoj komponálta, a szövegét az amerikai költőnő, Sharon Vaughn írta. A fő hangszerelést a görög Dimitris Kontopoulos és a kazah Yerlan Bekchurin végezte.
Az ötlet, hogy kobyzt adjanak az új dalhoz, akkor merült fel Dimash-ban, amikor először hallotta a Stranger dallamát. Az énekes úgy gondolta, hogy a népi hangszer rendkívüli hangzása tökéletesen illene a dalhoz.
Dimash mindig népszerűsíteni szerette volna a tradicionális kazah zenét. Ezért is akarta, hogy kobyzon játszanak olyan nagy színpadon, mint amilyen az Új Hullám Terem Szocsiban, és, hogy majd folytassa a nézők elbűvölését a világ más nagy színpadain.
„Tehetséges barátunkat, Olzhas Ourmanbeket hívtuk meg, hogy kobyzon játsszon a Strangerben, mert őt tartják a legjobb kobyzosnak. Sikerült teljesen átadnia a dal karakterét és a benne rejlő érzelmeket. Neki köszönhetően a dal egyedülálló és egyedi hangzást kapott. Mindig is álmodtam arról, hogy a kobyz hangja megszólaljon valamelyik külföldi közös munkámban.”, mondta Dimash.
A döntés, hogy népi hangszert adjanak a dalhoz, azonnal megtetszett Igor Krutojnak. A mester egyetértett, hogy a Stranger új színekkel gazdagodna, és még izgalmasabbá válna.
„ Dimash tehetsége inspirált ennek a dalnak a megírására, az ő hatalmas vokális adottságai és a vágya, hogy nagy nemzetközi közönségnek énekeljen. Őszintén, senki mást nem tudok, aki elő tudná adni ezt a dalt ugyanígy”, mondta Krutoj.
A kobyzos Olzhas Qurmanbek megjegyezte, hogy a Stranger igazán gyönyörű a sajátos keleti jellemvonással:
„Nagyon boldog vagyok, megtiszteltetés ilyen nagy színpadon és magas színvonalú eseményen kobyzon játszani. Remélem, hogy ez az igazán gyönyörű hangszer hamarosan jól ismertté válik világszerte, és a bolygó minden szegletében hallani fogjuk”.
Amikor először hallottam a Stranger-t, egy képet láttam magam előtt: egy nép keresi az új hazáját, vándorolva téren és időn át. Akkor még a szövegnek nem szenteltem túl nagy figyelmet, a zenére és Dimash hangjára, előadására koncentráltam. Most, a szöveg fordítása után már látom, hogy azok az érzések és gondolatok, amiket kiváltott belőlem a dal, nem csaltak.
A dal szövege az én fordításomban a következő:
Idegen
Új föld, ameddig ellátok,
Új föld alattam, hol állok.
Idegen egy idegen földjén,
Új lehetőség, hogy megtudjam, ki vagyok én,
Ha lesz erőm elkezdeni ismét.
Valahol a szívem mélyén az ókorban kóboroltam,
E völgyeken keresztül a hegyek között másztam.
Arcok a múltból - kísért az emlékük.
Elvesztett életek és szerelmek, még mindig érzem őket itt belül.
Dimash Qudaibergent az énekest sokan sokféleképpen jellemezték már: földönkívüli, angyal, fényhozó, csoda és sorolhatnánk a jelzőket. De ő több mint csupán egy énekes. Akik ismerik és szeretik a dalait, fantasztikus hangját és énektechnikáját, azok szeretik a személyiségét is. És ebben nincs is semmi meglepő, hiszen a személyisége sugárzik a dalaiból. Ez a fiatal művész törődik a családjával, a barátaival, a stábjával, a népével, a rajongóival és ugyanígy szívén viseli a sorsát az egész világnak, a gyerekeknek, az időseknek, a betegeknek, mindegy, milyen nyelvet beszélnek, melyik országból vagy földrészről származnak. És nem csak beszél, hanem cselekszik is, hiszen számtalan jótékonysági szervezetben vállal aktív részvételt. Az ő számára mind egyek vagyunk, "We Are One", ahogy a koronavírus járvány első évében meg is énekelte.
Dimash épp Kínában élt és dolgozott az I Am Singer televíziós énekversenyen elért hatalmas sikere jóvoltából, amikor megkomponálta a War and Peace, vagyis Háború és béke című dalát. A szöveg megírására egy kínai költőt, Yao Qian-t kérte fel, aki Dimash elképzelése és pontos útmutatása alapján készítette azt el.
Az eredmény igazi remekmű. Visszaadja mindazt a kétségbeesést, fájdalmat, reménykedést, amit az emberiség folyamatosan átél önmaga hibájából, amiből sajnos nem tanul. A dal ritmusa, lüktetése nagy feszültséget hordoz magában, és azt a hallgató azonnal érzékeli. A vonósok hangja szinte megtestesíti a katonák menetelését, a dobok a géppuskaropogást. A menetelés monoton ritmusát a nyugalom szigeteként töri meg a cselló lágy hangja, ami olyan, mint maga a béke.
Dimash énekmódja is többféle érzelmet közvetít. Törékeny hangon kezdi a dalt, ami mutatja az emberi élet és lélek törékenységét, és egyúttal a béke törékenységét is. Majd erősödik a hangja, növelve a hangszerek keltette feszültséget, egyre hangosabbá, kétségbeesettebbé válik, mígnem a dal végére visszatér a kezdeti törékeny reményvesztettség, de csak addig, míg egy végső segélykiáltásban nem tör ki.
Legutóbb az Arnau turné koncertjein énekelte a dalt. A háttérben, a kivetítőn a No war és Peace szavak voltak olvashatók több nyelven, vagyis Ne háborúzz! és Béke. Az egymást váltó képek is a háború, a harcok borzalmait mutatták be. A dal végén azért felbukkant a remény a más-más népekhez tartozó kisgyerekek képében, akik egymás vállát átölelve nevetnek bele a kamerába. Értük szól Dimash segélykiáltása, hiszen ők is a szenvedők, az ártatlan áldozatok, és ők a jövő. Nekik hagyjuk örökül ezt a bolygót, és rajtunk múlik, hogyan, milyen állapotban vehetik azt át tőlünk.
A zene, a hangszerelés, a szöveg, a vetített képek együtt, egy szóval: ZSENIALITÁS. Ám, van vele egyetlen egy gond. Mint ahogy a legszebb szerelmes dalokat is a csalódás, a szívfájdalom hívja életre, ezt a dalt is ugyanúgy a fájdalom, az aggodalom szülte. És talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a gyönyörűségük és zsenialitásuk ellenére örömmel mondanánk le ezekről a dalokról, ha tudnánk, hogy nincs apropójuk, mert amiről szólnak, az nem létezik többé, mert béke, megértés és szeretet uralkodik a Földön.
A dal magyar fordítását az eredeti kínai-mandarin szöveg alapján készítettem.
Háború és béke
Ki volt, ki először hitt?
Ki volt, ki először ölelt?
A gyűlölet ezer szilánkra szakítja a reményt,
Ezért van oly távol a szeretet.
Oh, háború és béke!
Oh, gyűlölet és irgalmasság!
Mennyi szomorúságot képes hordozni a szív?
Hogyan kaphat vigaszt ez a világ?
Az égbolt két oldalán,
Jég és tűz között
A jó és a rossz verseng a világban,
S a végső válasz ott rejlik egyetlen gondolatban.
Oh, háború és béke!
Oh, félreértés és megértés!
A könnyek kővé dermedtek az idővel,
Ki emlékszik, miből áll a szerelem és a gyűlölet?
Oh, háború és béke!
Oh, félreértés és megértés!
A könnyek kővé dermedtek az idővel,
Ki emlékszik, miből áll a szerelem és a gyűlölet?
A könnyek kővé dermedtek az idővel,
Ki emlékszik, miből áll a szerelem és a gyűlölet?
A War and Peace-t Dimash 2020. március 11-én, Kijevben tartott koncertjéről készült hivatalos felvételen itt tekintheted meg 38. perc 25. másodperctől.
Megkezdődtek Tokióban a XXXII. Nyári Olimpiai Játékok. Igor Krutoj fantasztikus, Dimash csodálatos, egyedülálló hangjára írt szerzeményénél talán most nem találhatunk aktuálisabbat.
Szóljon ez a dal a magyar olimpiai csapatnak, és valamennyi olimpikonnak!
És szóljon első aranyérmesünknek, a kardvívó Szilágyi Áronnak, és első ezüstérmesünknek, a párbajtőröző Siklósi Gergelynek!
A Battle of Memories (vagy Eternal Memories), magyarul Emlékek csatája (vagy Halhatatlan emlékek) egyike Dimash filmes dalainak. Az azonos című misztikus sci-fi-t 2017. április 28-án mutatták be Kínában, a főcímdalt Dimash mandarin nyelven énekelte fel.
A dal követi a film sejtelmes hangulatát, és illeszkedik Dimash azon stílusú dalai közé, amik halkan, nyugodtan kezdődnek, majd regisztert és hangulatot váltva felerősödnek, eljutnak a crescendóig, ahol a szöveg most így szól: "A szerelem őrület, mi tébollyal színezett", majd visszahalkulva zárulnak, így folyamatosan fokozzák a feszültséget és fenntartják a hallgatóság figyelmét.
A film egy író történetét meséli el, aki aláveti magát egy procedúrának, amivel kitörlik az agyából az egyes emlékeit. Majd el akar válni a feleségétől, aki elutasítja a papírok aláírását, amíg vissza nem állítja az emlékeit. A férfi azonban elveszítette az emléktároló kártyáját. A memória központban elvégzik a visszaállítást, a férfi pedig egy sorozatgyilkos fejében találja magát.
A Dimash által énekelt dal szövege egyszerre tükrözi vissza egy párkapcsolat buktatóit, és egy hasadt elme állapotát, kétségeit.
A magyar szöveget az angol fordítás alapján készítettem.
Emlékek harca
Az időn átsétálva,
Az igazságot hátrahagyva,
Csak a társas magány,
Miből eredhet a vád.
Kétségbeesett hallgatás,
Szenvedélyes bizakodás,
Egyik sem az üdvösség,
Nincs más, csak vergődés.
A boldogság a mélybe zuhan,
A kitörölt emlék gyertyalángként lobban.
Az a két ember, ki eltávolodni látszik,
Lásd, azok vagyunk Mi.
A bánatot eltörölheted,
De a szenvedélyt sosem.
Mi az elválástól nem féltünk,
Csak az öleléssel törődtünk.
Az időt elvehetik,
De a régi álmokkal ezt nem tehetik.
Csak ha harcolok és küzdök érted,
Az önzetlen szenvedélyt így tanulom meg?
Színlelt érzéketlenség,
Elrejtett szenvedés,
Mindketten csak vágyakozunk,
Megértésért hadakozunk.
Akit a legjobban szeretsz,
Az ejtheti rajtad a legmélyebb sebet,
Mert még ott a süllyedő szerelem,
Még ott kavarog az összes érzelem.
A boldogság a mélybe zuhan,
A kitörölt emlék gyertyalángként lobban.
Az a két ember, ki eltávolodni látszik,
Lásd, azok vagyunk Mi.
A bánatot eltörölheted,
De a szenvedélyt sosem.
Mi az elválástól nem féltünk,
Csak az öleléssel törődtünk.
Az időt elvehetik,
De a régi álmokkal ezt nem tehetik.
Csak ha harcolok és küzdök érted,
Az önzetlen szenvedélyt így tanulhatom meg?
A szerelem őrület, mi tébollyal színezett
Minél jobban szeret az ember,
Minél jobban szeret az ember.
A bánatot eltörölheted,
De a szenvedélyt sosem.
Mi az elválástól nem féltünk,
Csak az öleléssel törődtünk.
Az időt elvehetik,
De a régi álmokkal ezt nem tehetik.
Csak ha harcolok és küzdök érted,
Az önzetlen szenvedélyt így tanulhatom meg?
Az önzetlenség szenvedélye
Az igaz szerelem szenvedélye.
A hivatalos zenei videó Dimash hivatalos YouTube csatornáján:
The Battle of Memories (or Eternal Memories) is one of Dimash's soundtracks. The mystical sci-fi of the same title was released in China on April 28, 2017, and the theme song was sung by Dimash in Mandarin.
The song follows the mysterious mood of the movie and one of that kinds of Dimash songs that begins softly, The song, of course, fits the mysterious mood of the film and is one of Dimash’s styles of songs that begin softly and quietly then intensifies by switching registers and moods. Then it finally reaches the crescendo when the lyrics this time says "Love is insanity tinged with madness", and then ends softly, thus continuously increasing the tension and maintains the audience’s attention.
The film is a story of an author who undergoes a procedure to erase some of his memories. Then he wants to divorce but his wife refuses to sign the papers until he restores his memories. But the man lost his memory-restore card. After the memory restoration procedure in the memory centre the man finds himself in a serial killer's mind.
The lyrics sung by Dimash reflect the hardships of a relationship and state of a schizoid mind's and its doubts.
Battle of Memories
Walking through times
Leaving truth behind
Your loneliness and mine
Wherefrom should one take the blame
Desperately keeping silent
Passionately confiding
Neither is salvation
Just us floundering
Happiness falls from its pinnacle
Erased memories sparkle into candlelight
Those people seemingly worlds apart
Are you and I
Sorrow can be taken away
But never passion
We used to not fear severing all
We just cared to embrace
Time can be taken away
But never old dreams
Only when tossing’n tussling for you
Do I learn the fervor of selflessness?
Faked indifference
Hidden suffering
Are both but yearning,
struggling to be understood
The one we most care for
Can hurt the deepest
Because there’s still love sinking
Emotions are surging
Happiness falls from its pinnacle
Erased memories sparkle into candlelight
Those people seemingly worlds apart
Are you and I
Sorrow can be taken away
But never passion
We used to not fear severing all
We just cared to embraced
Time can be taken away
But never old dreams
Only when tossing’n tussling for you
Can I learn the fervor of selflessness?
Love is insanity tinged with madness
The more one loves
The more one loves
Sorrow can be taken away
But never passion
We used to not fear severing all
We just cared to embrace
Time can be taken away
But never old dreams
Only when tossing’n tussling for you
Can I learn the fervor of selflessness?
The fervor of selflessness
Is the fervor of true love
The official music video in Dimash' official YouTube chanel:
1999-ben a kínai Guizhou tartományban tragikus kimenetelű függővasút baleset történt. A baleset részese volt egy háromtagú család, de csak a két és fél éves kisfiú élte túl, akit a szülei csodával határos módon ki tudtak emelni a kocsiból, ám ők csapdába estek és a halálba zuhantak.
Az árvát örökbe fogadta a híres énekes-dalszerző, Han Hong, aki maga is nehéz sorsú gyermek volt. Korán elveszítette az édesapját, majd híres énekesnő édesanyja újra férjhez ment, és a nagyszülőknél hagyta őt.
Han Hong örökbe fogadott fiának írta a Daybreak című dalt, emléket állítva a szülői és a gyermeki szeretetnek és a tragédia áldozatainak.
Dimash az I Am Singer című kínai énekverseny nyolcadik adásában énekelte először a dalt, ami 2017. március 11-én került adásba. Elmesélte, hogy tíz évesen hallotta először a Daybreak-et, és már akkor nagy hatással volt rá és megrázta az árva kisfiú története. A dal tragikus háttere önmagában alkalmas arra, hogy megnehezítse az énekes előadását, a mandarin nyelv szintén nehéz terep, ám Dimash-t még egy torokfertőzés is hátráltatta, amitől a versenynapra elment a hangja. Öt injekciót kapott a torkába, ami rizikós volt, de segített neki, hogy el tudja énekelni a dalt, ami után rögtön újra "megnémult". A torka messze nem volt száz százalékos állapotban a versenyen, fájdalmat okozott neki az éneklés, de mindez az előadás szépségéből és hatásából nem vett el, sőt, talán hozzá is tett. Dimash mindig érzelmi oldalról közelít a dalokhoz, és itt saját betegsége és az általa okozott sérülékenysége révén talán még inkább átérezhető az árva kisfiú fájdalma.
2017. június 27-én otthon, a kazah fővárosban az első hazai nagy szólókoncertjén újra elénekelte a dalt, immár egészségesen, a hangja teljes erejét és minden színét kihasználva. Lélegzetelállító előadással mutatta be az árva kisfiú tragikus történetét.
A dal szövegét az angol fordításból ültettem át magyarra:
Hajnalhasadás
Ködös őszi nap van,
Szél fúj folyamatosan,
Felidézve bennem egy emléket,
Rettegéssel telt szemüket.
Mikor a gyönyörű, festői tájba
Fülsértő csattanás robbant.
Azon az őszi napon láttam
Apám arcát utoljára,
Mikor erős vállán a biztonságba emelt.
Most a sötét éjben könnybe lábad a szemem.
Ne hagyj magamra!
Ne törj össze!
Láttam, ahogy Apu és Anyu lezuhan.
Magamra hagytak egy idegen világban,
Ahol nem tudtam, milyen veszélyek várnak.
Még szorítani akarom a kezüket!
Anyu, mondd, hogy van még remény!
...A Nap feljön, és Anyu mosolyog…
Eljött a hajnal.
Az eget csillagok pettyezik az éjben.
Álmomban Anyut látom, hozzám beszél éppen.
„Egyedül leszel a világon,
De erősnek kell maradnod!”.
Ne hagyj magamra!
Ne törj össze!
Néztem őket…
És láttam, ahogy Apu és Anyu lezuhan,
És magamra hagynak egy idegen világban.
Gyönyörű kertet akarok építeni az emléküknek.
És újra szorítani a kezüket.
Anyu, mondd, hogy van még remény!
És a Nap feljön… Egy gyönyörű kertet.
Láttam, ahogy Apu és Anyu lezuhan.
Magamra hagytak egy idegen világban,
Még szorítani akarom a kezüket!
És egy gyönyörű kertet építeni az emléküknek!
Anyu, mondd, hogy van még remény!
És a Nap feljön, és Anyu mosolyog…
Itt a hajnal.
Eljött a hajnal.
Az I Am Singer-ben betegen, de csodásan, nagy szívvel előadott dal és a háttere:
Dimash Qudaibergenről szóló informatív, értékes magyar nyelvű cikkek jelentek meg a zene.hu-n Nagy Gabriella tollából.
Ajánlom őket minden Dimash rajongónak, a fiatal kazah művészetével épp csak ismerkedőknek, és azoknak, akik még nem ismerik őt, de nyitottak és kíváncsiak egy kiváló zenei és emberi értéket képviselő, fantasztikus hangi adottságokkal rendelkező énekes-zenészre, aki új színt képvisel a világ zenei palettáján.
S.O.S., Love is Like a Dream, Akkuym (My Swan), Sinful Passion... Ez a sorrendje a daloknak, amikkel Dimash hangja bekúszott a fülemen keresztül a bőröm alá évekkel ezelőtt. És ez így is maradt, azóta is itt van, Dimash a mindennapjaim része, mint egy virtuális lelkitárs, egy bűvös szenvedély.
És, ha már bűvös szenvedély, akkor beszéljünk a Bűnös szenvedély-ről! A kazah A StudioSinful Passion című dalát Dimash 2018-ban énekelte először. Ha meghallgatja az ember az eredeti dalt, és utána az ő verzióját, akkor két dolgot tapasztal. Először is mintha egy teljesen új dal született volna, amit Dimash egyedülálló énekstílusára és technikai tudására faragtak. Másodszor pedig megérti, hogy mitől ennyire különleges ez a szintén kazah, fiatal művész.
Akinek ilyen sokféle hang lakik a torkában, és aki ennyire sokféle énekstílust tud művelni, mint Dimash, annak muszáj megmutatnia ezt a képességét. Énekelhetne ő is kizárólag úgy és olyan stílusban, mint a következő világsztárok: Céline Dion, Lara Fabian, Andrea Bocelli, Bruno Mars, Josh Groban, a Muse énekese Matt Bellamy, esetleg a néhai Michael Jackson vagy Freddie Mercury. Hatalmas nevek, és azért említem őket, mert Dimash mindegyikük stílusában otthon van, ami különleges, egyedi szintre emeli őt. És még több stílusban mozog, amit ezek a hatalmas nevek sem énekelnek, így csodásan szólnak tőle a tradicionális folk dalok (pl. Daididau és Samaltau), sőt a folk rock is (pl. Kieli Meken). És akkor a rap műfaját (pl. Be With Me) és a melizmatikus éneklési technikát (pl. Sinful Passion és Hello) még nem is említettük.
A Sinful Passion hivatalos felvétele, amiben Dimash-tól hallunk baritont, tenort, szopránt, pop és klasszikus stílust, lágy, légies-levegős és öblös, mélyről jövő hangokat és melizmát is:
Oh, bár tudnád, hogy te vagy számomra az egyetlen!
Az eső véget nem érőn zuhog,
Sok álmatlan éjszakán
Csak te melegíted fel hideg szívemet, akár a tavaszi napsugár.
Add nekem, add nekem
A lassan égő szenvedélyt e ködös létben!
Add nekem, add nekem
A bűnös szenvedély lassan izzó lángját nappal s éjjel!
Az éjszaka lehunyja szemét a csendben,
Elfeledett hangok, kezek, egy arc… Te vagy csupán, aki kell nekem.
Kiiszom a bájitalt általad megbabonázva,
Csak te tudsz visszahúzni a mélységből e világba.
Add nekem, add nekem
A lassan égő szenvedélyt e ködös létben!
Add nekem, add nekem
A bűnös szenvedély lassan izzó lángját nappal s éjjel!
Add nekem, add nekem!
És a dal Dimash moszkvai szólókoncertjéről, egy néző által készített, közeli felvételről. Ez a koncertverzió az én személyes kedvencem (a teljes koncert elérhető Dimash YouTube csatornáján):
Gyakran megállapítom, hogy nagyon gyorsan rohan az idő. Nem véletlen érzem így, hiszen a hétfők és a péntekek olyan gyorsan váltják egymást, hogy a hétköznapok teljesen összemosódnak, és a hétvége egy szemvillanás alatt múlik el. Még inkább rácsodálkozik az ember az idő múlására, amikor egy-egy korábbi eseményre gondol, és kiderül, hogy az nem egy, hanem már több éve történt.
Így vagyok Dimash Qudaibergennel is. Amikor először hallottam énekelni, amikor az első videóit láttam, szinte még kölyök volt a maga 22 évével. És most betöltötte a 27. évét. Felnőtt férfi már, bár a hétköznapi környezetben ellőtt fotóit elnézve újra és újra megállapítom, hogy manapság is képes 16-18 éves srácnak tűnni.
Sok rajongó - Dear - ünnepelte Dimash születésnapját világszerte, elárasztva kedvenc énekese social media fiókjait jókívánságokkal. és a házát személyes ajándékokkal. A rajongói csoportok sok országból összefogva faültetési akciót tartottak a tiszteletére a kazahsztáni Almatyban. Videókat készítettek neki a saját országukat bemutatva, vagy énekelve, vagy épp Dimash egyik kazah nyelvű dalát saját népi hangszereiken eljátszva. Volt, ahol óriási, Dimash-t ábrázoló fényreklámokat vetítettek épületekre, máshol pedig a városban közlekedő furgonra szerelt kivetítőkön játszották a videóit, megint máshol rododendron fajtát neveztek el róla.
A magyar rajongók is részt vettek a Dimash Dears HungaryFanclub nevében a faültetésben, és készültek egy videóval, továbbá egy személyesen készített és összeállított, magyar vonatkozású ajándékcsomaggal is. És egy cikk is megjelent a jeles alkalomból, ami itt olvasható: https://zene.hu/20210522_dimash_szuletesnapja
Mindez megmutatja, hogy mekkora energiákat ad át, egyben szabadít fel ez a fiatal kazah művész az emberek lelkében, milyen mély szeretet köti össze Dimash-t a rajongóival, akik a világ minden tájáról követik és tisztelik őt. De nem csupán a hangjáért, a tehetségéért, munkamoráljáért, és a folyamatos tanulmányai okán (két diploma és egy mesterdiploma után a doktori disszertációjára készül éppen) szeretik, hanem szerény és odaadó, a világbékét és egyenlőséget hirdető, szimpatikus személyiségéért is.
De Dimash és csapata is meglepte a Dear-eket két új videóval. Az egyiken a másfél éves kis Dimash mindennapjaiba tekinthetünk be, amikor már előkerült egy magnókazetta és a népi hangszer, a dombra, a másikon egy mostanában készült videón az immár világszerte ismert, rendkívüli hanggal, énektechnikával és hangterjedelemmel rendelkező Dimash a Creators: The Past című olasz sci-fi film Across Endless Dimensons című betétdalát énekli.
A dal, ami mindig máshogy szól. Hol szöveggel, hol anélkül, csak búgva, súgva, dúdolva, egy-egy hanggal játszadozva, de mindig gyönyörűen. Dimash úgy játszik ezzel a dallal, mint egy bűvész, és a hatás tényleg hipnotikus.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a dal és Dimash hangjának lüktetését, ki melyik szót választaná? Az én szavam ez: érzéki...
Van olyan dal, amihez semmit nem kell hozzáfűzni, egyszerűen csak meg kell hallgatni, engedni, hogy átfolyjon a lelkünkön, és megpendítse bennünk azt a húrt, ami a szülőföldünkhöz, a népünkhöz húz. Ez a dal ilyen. Mindegy, hogy kazah nyelven szól és egy kazah művész énekli Kazahsztánról, aki hallgatja, és szereti a saját hazáját, azonosulni fog a dal üzenetével.
Egy klub előtt hosszú sor kígyózik, jól öltözött, fiatal párok várják, hogy beengedjék őket. Egy magas. fiatal férfi hanyagul elsétál mellettük. Két biztonsági őr az útját állja, mire ő kihívóan rájuk néz, majd hirtelen lebukik és átbújik közöttük. A két őr összebilincselt kézzel, értetlenül bámul egymásra, a szemtelen férfi pedig már be is jutott a hotel klubjába.
A fényűző helyiségben párok ülnek az asztaloknál, a színpadon táncosnők táncolnak a revüműsorokból ismert ruhákban. Előttük egy fiatal nő áll, lassan mozogva táncol egyszerű koktélruhában. A fiatal férfi önbizalommal telve jár körbe az asztalok mellett, flörtöl a nőkkel, egy férfi kezéből kiveszi a poharát, miközben figyelmét a színpadon álló lányra összpontosítja. Majd hirtelen nekiiramodik, felszalad a színpadra a lány kegyeit keresve, aki zavarba jön, majd kiszalad a színpadról. A fiatal férfi követi, miután elhajol egy felé hajított pohár elől.
A lány végigszalad az öltözőn, át a konyhán, a férfi pedig kitartóan követi, lépten-nyomon beleütközve egy-egy vendégbe, elcsenve egy szőlőszemet az öltözőben egy tányérról és belekortyolva egy pohár vízbe a konyhában, miután a zakóját a salátás tálalópultra hajítja. Majd előbukkan, pontosan ott, ahonnan elindult, a bárban, a nézőtéren. Rosszarcú férfiak ülnek az asztaloknál, rosszarcú testőreik vigyázzák őket. Hősünk nem retten meg, magabiztosan, kihívóan lép be közéjük mígnem az egyik testőr kezében megvillan egy vipera. Használni azonban nincs ideje, mert a főhős nem csak a szájkaratéban jártas, és gyorsan hatástalanítja hat ellenfelét, majd ismét a lány nyomába ered a hatalmas, gyönyörű hotel folyosóin. A lány elől egy felsőbb emeleten elfogy az út, nem tud tovább menekülni, talán nem is akar. A férfi utoléri és egy útközben elcsent virágcsokorral kedveskedik neki. A következő képen már a hotel medencéjében lubickol a pár édes kettesben, mígnem be nem rontanak az imént elvert testőrök. A fiatal pár kéz a kézben menekül tovább, ki a szabadba, ahol beugranak a férfi kijárat előtt parkoló Dodge Challengerébe és elhajtanak, az őrök pedig bottal üthetik a nyomukat. A pár boldogan mosolyog egymásra és elhajtanak, ha nem is a naplementébe, de a havas hegyek közé.
Amit Dimash elkezdett a Golden című zenei vidóval, azt folytatja a Be With Me-vel. Radislav Lukin rendező vezérletével egy szórakoztató, humoros, gyorsan pörgő mini akciófilmet raktak össze, amiben megvan minden, ami egy hollywoodi blockbusterben: jóképű, magabiztos, pimasz, kihívó, megnyerő fiatal főhős, aki jól bánik a szavakkal és az öklével egyaránt. Egy csinos, fiatal nő, akin megakad a főhős szeme, és akit el akar csábítani, bár az először nem akar kötélnek állni, menekül, de végül megadja magát az elkerülhetetlennek, vagyis a férfi sármjának. Vannak benne rosszarcú alakok, akik befészkelik magukat a hotel bárjába, testőrökkel veszik körül magukat, és nagyképűen, fensőbbségük tudatában pöffeszkednek, és birtokolják nem csak a teret, hanem a lány testbeszédéből ítélve az egyikük őt magát is. Jól ismert mozzanat az akciófilmekből, hogy amint hotelben vagy étteremben, klubban üldözésre kerül a sor, akkor nagy valószínűséggel át fognak rohanni a konyhán. Mint ahogy az is, hogy a főhősnek mindenre van ideje menekülés közben, például átsegít egy idős nénit az úton, itt most a videóban egy fotózásba trollkodik bele a lánnyal együtt.
Ha úgy vesszük, a videó akár a hollywoodi akciófilmeknek tartott görbe tükör is lehetne, ugyanakkor hatékonyan és jó érzékkel állítja saját szolgálatába a jól ismert kliséket. Mindehhez elegendő számára négy perc, és senkiben nem esik kár, maximum a rosszarcúak egójában. És a végén ott a "Folytatjuk" felirat, ami azt sejteti, hogy nem utoljára láttuk a csibész jófiút, a lányt, és a rosszarcúak bandáját, akik vélhetően nem hagyják annyiban a dolgot. Vagy csak egy újabb filmes újrázást jelent a felirat?
A videó pörgős és akciódús, de mondanivalót is könnyű felfedezni benne. A lány nyilvánvalóan nem önszántából táncikál a színpadon, nem elég kihívó ahhoz, hogy az legyen a célja, hogy valakit elcsábítson, vagy a barátjának imponáljon, feltüzelje őt. Valaki talán felparancsolta oda, és ő nem érzi ott jól magát. Amikor megjelenik a főhős és kiszúrja őt magának, a lány arcára kiül a zavarodottság és röpke ideig a rémület, amikor keresi annak a tekintetét, aki őt a színpadra küldte. Mintha valaki irányítaná, birtokolná őt, ami egyértelműen rossz, de sajnos a mai világban is megfigyelhető a mérgező, uralkodáson alapuló párkapcsolat, és a (szex)rabszolgaság, ami ellen fel kell lépni. A másik, általam felfedezni vélt mondanivaló az a főhős magabiztossága, a meg nem hátrálás, a rosszarcú, vélhetően gengszerekkel való szembeszállás képessége, picit felhasználva ellenük saját fegyverüket, a magabiztos egót. Ő nem hajol meg előttük, még akkor sem, amikor többen körülveszik és veréssel fenyegetik. Megy előre és küzd, míg el nem éri a célját, a lány meg- vagy visszaszerzését, ami akkor jó üzenet, ha a lány is ezt akarja, márpedig a tessék-lássék menekülés, a medencés jelenet és a kéz a kézben menekülés ezt mutatja.
El lehet játszani a gondolattal, hogy a főhős talán már nem először jár a hotelban, hiszen úgy mozog odabent, mint aki jól ismeri a helyet. Talán a lány sem ismeretlen a számára, talán már találkoztak korábban, és talán azzal a céllal ment oda, hogy most végre magával vigye. Vagy talán együtt vannak és a lány nem véletlenül keveredett a rosszarcúak közé? Akár egy kémsztoriban? A képkockák azt sejtetik, hogy nem lineárisan követik egymást az események, de meglehet, hogy csak a szokásos, filmekben előforduló bakik szándékos újrázását látjuk, ilyen például az, hogy a medencés jelenet után a lány azonnal száraz hajjal rohan tovább, míg a fiú megint elhagyta a zakóját.
A Be With Me egy újabb hangzás, egy újabb stílus Dimash-tól, és közismert, hogy ő az a művész, aki mindig valami újat húz elő a bűvészkalapjából. Hol klasszikus, operai hangzást mutat, hol poposat kis R&B beütéssel, majd rockosat, és természetesen a folk sem maradhat ki a repertoárból, de hallhattuk már rappelni is. Ebben a dalban, aminek a zenéjét Dimash szerezte, a pop, a rap és hip-hop mellett a refrénben picit kiereszti a hangját, mint a klasszikusabb dalaiban, de nem ez a legmarkánsabb jellemzője, hanem a funky stílus, ami picit emlékeztet Michael Jacksonra, Justin Timberlake-re és a mai zenei palettából talán egy icipicit Bruno Marsra. De az, hogy picit emlékeztet, semmi mást vagy többet nem jelent, mert a sokrétűség és sokszínűség egyértelműen az, ami Dimash-t legjobban jellemzi, és ami más előadónál így, ilyen formában, mint nála, nem figyelhető meg. A videót tekintve viszont új oldalát láthatjuk, egy harcosét, amit a Golden-ben már felvezetett, és most azt is megmutatta, hogy az a piros öv taekwondoban, amit megszerzett, mielőtt felhagyott a sporttal és teljes figyelmét a zenének szentelte, nem múlt el nyomtalanul.
A dal szövegét tekintve most nem a mély, komoly mondanivalón van a hangsúly, mint például a kazah nyelvű, hazáról, hazaszeretetről szóló folk dalai, vagy szerelmes balladái esetében. A dal ének része angol szöveget kapott, de Dimash kazahul rappel benne. A szöveg magyar fordítása a saját tollamból a következő (a rap rész fordítása is az angol feliratból készült):
Amikor egy új dalt hall az ember, kell, hogy legyen benne valami olyan faktor, ami nem csak felkelti a figyelmet, hanem fent is tartja az érdeklődést: dallam, ami megtapad, remek hangszerelés, ami ezt támogatja, olyan énekhang, ami képes megborzongatni. Különösen fontos ez, ha olyan nyelven szól a dal, amit nem beszélünk, és amin ritkán vagy egyáltalán nem hallgatunk zenét.
Dimash esetében teljesen mindegy, hogy épp kazahul, oroszul, angolul, franciául, olaszul, mandarinul stb. énekel, minden egyes új dalánál van olyan tényező, ami miatt be tud szippantani. Az ő hangjával és előadásmódjával nincs épp nehéz dolga, de azért ez sem garantálja, hogy ugyanannyiszor térjek vissza minden dalhoz, mivel sok "masterpiece" van a tarsolyában, amiből lehet meríteni.
A kazah nyelvű Kieli Meken szerelem első hallásra típusú dal, már az intro alatt beégett, amikor Dimash még el sem kezdett énekelni. A 2021. január 16-i Digital Show-ban hallhattuk először, és szerencsére elérhetővé tették Dimash YouTube csatornáján.
A tradicionális kazah hangszer, a dombra hangja azonnal egyértelművé teszi, hogy hamisítatlan kazah érzelmű dalt hallunk. Ezt erősítik a ledfalon megjelenő képek, a táncosok mozdulatai, és a szöveg ismerete nélkül is világos, hogy a szülőföldről, az ősökről szól, az erős kazah népről. Ezt az erőt a rockos hangszerelés fel is erősíti. A rajongók, vagyis a Dear-ek most sem tétlenkedtek sokáig, és gyorsan megjelent pár angol nyelvű fordítás, ráerősítve arra, hogy igen, ez a dal tényleg ilyen.
A dal szövegét Dimash édesapja, Kanat Aitbaiev írta, a zenét Erbolat Kudaibergen komponálta. A magyar szöveget a videón lévő angol nyelvű fordításból készítettem, ami a Dimash Qudaibergen Eurasian Fan Club munkája.
Számomra van valami időtlen bája Dimash kínai dalainak. Egyszerre jut szembe róluk az "old school" és a modern jelző. És szép, tartalmas szöveggel bírnak, valódi mondanivalóval, megható, szomorkás történettel.
A Restart My Love az egyik ilyen, kevesebb figyelmet kapott dal, már régóta terveztem lefordítani. A videó után található az angol szöveg.
*
For me there is a timeless charm of Dimash's Chinese songs. What comes to my mind is that they are old school and modern at the same time. And they have lovely lyrics with real message and moving, heartbroken feelings in them.
Restart My Love is one of these lass appreciated song of Dimash, I have planned to translate it into Hungarian for a while. After the video you can find the lyrics in English.
Életre keltett szerelem
„Köszönöm”, mondtad
S én nem tudok továbblépni.
Egyetlen esélyért, hogy újra lássalak,
Kész vagyok mindent feladni.
A fájdalom oly erős,
Egy érzés, mi sosem kínzott azelőtt.
Talán fogok még újra szeretni,
De sosem leszek többé veled.
A fájdalom, amit okoztál, nem múlik.
A továbblépés rémképe elviselhetetlen.
Ez az egyetlen esélyem az életben
S én neked adnám mindenem.
Ölelj szorosan, ne engedj el!
Hagyj kapaszkodni a szerelmedbe!
Színlelni, hogy elérem az elérhetetlent,
És, mint még soha, elviselni minden kétséget.
A tanúm az idő legyen,
Hogy ez a makacsság képes életre kelteni a szerelmem.
Talán fogok még újra ölelni,
De sosem leszek többé veled.
A fájdalom, amit okoztál, nem múlik
A továbblépés rémképe elviselhetetlen.
Az egyetlen esélyem az életben
Az emlékekbe kapaszkodni egész lényemmel.
Ölelj szorosan, ne engedj el!
Hagyj kapaszkodni a szerelmedbe!
Dédelgetni a rögeszméket
Büszkén állni a bánattengerben.
A tanúm az idő legyen,
Esküszöm, hogy melletted leszek!
Kérlek, ne kételkedj,
Ne higgy a pletykáknak és szóbeszédnek!
Egymást választottuk, s én nem futok el.
Nem hagylak újra sírni, volt az esküm,
De a valóságban a lelkifurdalás nyert végül.
Ölelj szorosan, ne engedj el!
Hagyj kapaszkodni a szerelmedbe!
Dédelgetni a rögeszméket
Büszkén állni a bánattengerben.
A tanúm az idő legyen,
Hogy ez a makacsság képes életre kelteni a szerelmem.
Ha jól belegondolok, a tévésorozatok, mióta az eszemet tudom, kísérnek. És néha kísértenek, ha horrorra akad az ember lánya! Gyerekkoromból, a nyolcvanas évekből emlékszem a Négy páncélos és a kutya című lengyel háborús sorozatra, a Tavasz tizenhét pillanata című szovjet alkotásra, a Kórház a város szélén című csehszlovák szériára, a Nem kell mindig kaviárra, amit a németek forgattak, majd jött a Klinika, szintén tőlük. És persze voltak magyar művek is, számomra első a Kántor volt, majd a Szomszédok teleregény, amit az Angyalbőrben követett. Persze olyan amerikai szériákba is belekóstoltam anno, mint a Minden lében két kanál, a Petrocelli, a Columbo, T.J. Hooker, Star Trek. Aztán jött a Dallas. a Twin Peaks, majd a Vészhelyzet.
Mára sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha tévés kikapcsolódásra vágyunk, mint a nyolcvanas vagy kilencvenes években, mert annyi sorozatot (és természetesen filmet) lehet elérni a legtágabb műfaji besorolással, amennyit csak akar az ember, csak győzze idővel, mert némelyik széria nagyon fertőző tud lenni, természetesen jó értelemben. És, hogy még jobb legyen, a sorozatok elérése is egyre könnyebb, elég hozzá egy HBO vagy Netflix előfizetés, ami most, a pandémia miatt egy éve tartó korlátozó intézkedések okozta kényszerű otthon ülésben nagyon is jól jön.
Legújabb kalandom a Netflixen elérhető My Country - The New Age / Egy új kor hajnala című koreai történelmi dráma volt, csak hogy tágítsam a hazai, európai és amerikai sorozatokból álló repertoáromat, természetesen. Nem, dehogy, nem ez volt a cél, egyszerűen csak kíváncsi voltam, milyen egy koreai sorozat. Először a The King - Eternal Monarch-ba kóstoltam bele, és tetszett, de csak az első részig jutottam, mert lányom ajánlott kettő másik koreai szériát: Arthdal Chronicles-t és a My Country - The New Age-et. Végül mindegyik első részét megnéztem, és ott álltam, vagyis inkább ültem, azon tanakodva, melyiket is válasszam, melyik legyen az első. Végül szerintem jól döntöttem, és jó magasra is raktam a lécet... vagyis lehet, hogy annyira még sem jó a döntés...
A My Country - The New Age egy történelmi tényeken alapuló fiktív történet, ami az 1300-as évek végén játszódik, a királyi dinasztia váltás idején. Középpontjában két fiú története áll, akik egyaránt alakítják a történelmet, és áldozatai is annak. Az egyik fiú, Hwi, az egykor nagy tiszteletben álló, közkedvelt, de árulás vádjával kivégzett tábornok fia, így, apja miatt megvetett "szellemként" él húgával, és próbálja fenntartani magukat kovácsként. A másik fiú Seon-ho, a magas rangú hivatalnok törvénytelen fia, aki egy szolgától született, ezért mindenki megveti, még a saját apja is, aki csak gyerekkorában meghalt törvényes fiának gyenge, jogtalanul életben maradt árnyát látja benne.
A két fiú gyerekként, rövid életük tragikus periódusában találkozik először, és fiatal felnőtt korukig tartó barátság alakul ki közöttük. Mindketten rendes életre vágynak, megbecsült emberként akarnak élni, ezért jelentkeznek a hivatalnoki vizsgára, ami egy komoly harci viadal. Életükben most először élesben kerülnek szembe egymással, ami nem játék és nem edzés, mint ahogy eddig volt, hanem igazi élet-halál harcot. Csak egyetlen győztes lehet, ami megpecsételi mindkettejük sorsát. Az egyikük végül hivatalnok lesz, a másikat elviszik katonának a harctérre, és mindketten úgy élnek tovább, mint eddig: naponta vívják meg a csatákat a fennmaradásért, és néznek szembe a feléjük irányuló megvetéssel.
A barátokból ellenfelekké, majd ellenségekké vált Hwi és Seon-ho évekig küzdenek a fennmaradásért, sosem veszítve el a másik emlékét. De a sorsuk összeforrt, így újra és újra találkoznak, hogy hol ellenségként, hol szövetségesként nézzenek szembe egymással, miközben körülöttük új világrend bontakozik ki a királyi trónért folyó öldöklésben. Ők pedig a királyok, hercegek és magas rangú hivatalnokok játékszereként egyszerű kavicsok a go-táblán. akik bármikor feláldozhatók a jó ügy érdekében, vagy a rossz fordulatok miatti büntetés jegyében.
A sorozat első perctől az utolsóig fenntartja az érdeklődést és a figyelmet. Természetesen, mivel háborús helyzetben játszódik, nincs híján a harci jeleneteknek, de a harc nem csak fizikálisan van jelen. Cselszövés cselszövés hátán, oda kell figyelni, mert minden mondatnak jelentősége van, hiszen mindenki ugyanazt a háborút vívja, csak mindenki más okból, és mindenki mást akar a végén győztesként látni. Egy jobb élet, boldogabb ország érdekében küzd egymással az uralkodóház, a politikusok, tisztviselők, a bordélyház lakói és látogatói, az állami és a magánhadseregek katonái.
A karakterek komplexek, egyik sem üres, mindegyiknek külön életútja, története van, amit néha megmutatnak, néha csak utalnak rá. De senki sem küzd indíték nélkül. A két főszereplő története tragikus, csapást csapásra mér rájuk az élet és a hatalmasok, akik dróton rángatják őket, miközben ők próbálnak emberek maradni, és hűek azokért, akiért és amiért harcolnak, még ha ez nem is mindig sikerül.
Yang-se Yong (Hwi) és Woo Do-Hwan (Seon-ho) két nagyszerű fiatal színész, erős jelenléttel, magával ragadó karakterábrázolással. Hwi karaktere egy árnyalattal lineárisabb (bár nem egysíkú), mert, bár az életútja olyan, mint egy hullámvasutazás, ahol leginkább lefelé száguld, miközben menti önmagát vagy szeretteit, ő maga nem igazán változik. Viszont sok barátra lel, és megtalálja a szerelem is. Ezzel szemben Seon-ho érzelmei, indítékai és ezáltal tettei olyanok, mint egy folyamatos bungee jumpingozás, aminek időnként kötél nélkül fut neki, hogy mentse a barátját és annak húgát, miközben magányos harcosként küzd, dacolva mindenki megvetésével, barátok és támogatók nélkül. (A játéka és karizmája miatt máris várom, hogy az elsőként megkezdett The King - Eternal Monarch-ot folytassam, mivel abban is játszik.)
Jól megírt, összetett, ezért érdekes karakterekkel és remek játékkal találkozunk szinte valamennyi szereplő esetében, különösen a trónra törő Yi Bang-Won herceg (Jang Hyuk), Seon-ho ördögi apja, Nam Jeon (Ahn Nae-Sang) és a tábornokból lett király, Yi Seung-Gye (Kim Young-Chul) esetében, vagyis nem kell a két fiúnak a hátán cipelnie a sorozatot.
Aki szereti a történelmi, háborús sorozatokat, a folyamatos cselszövéseket, politikai játszmákat, ugyanakkor odavan a lélekbe és szívbe markoló egyéni sorsokért, feltétlenül tegyen egy próbát, szerintem nem fogja megbánni! Mind a 16 rész nagyszerű, sok izgalommal és szívfájdalommal.
Aki nem szereti a véres jeleneteket, annak nem feltétlenül ajánlom, de talán egy próbát annak is megér, mert a színészek játéka, a szép helyszínek és a megkapó zene kárpótolni fogja a keményebb jelenetekért.
