Elfojtott érzelmek körhintája - Carousel (Liliom) a Budapesti Operettszínházban

Van egy lány, és van egy fiú. A lány, Julie, szegény munkáslány, a fiú, Billy, becenevén Liliom, hintáslegény, aki csalogatja a vendégeket a körhintára a tengerparti kisvárosban. Julie állhatatos, naiv lélek, Liliom nagyszájú, csibész nőcsábász. Mi közük egymáshoz? A körhinta egymás mellé sodorja őket, az állhatatosság és a csibészség pedig egy életre összeköti a sorsukat, sőt, még azon is túlmutat. 

Julie és Billy, vagyis Juli és Endre, becenevén Liliom történetét Molnár Ferenc írta meg 1909-ben, de nem aratott vele osztatlan sikert. A miérteken lehet gondolkodni. Az én válaszom az, hogy az emberek azokat a történeteket szeretik jobban, amelyeknek a szereplőivel azonosulni tudnak. És kikkel tudunk könnyen azonosulni? A jó emberekkel, a pozitív hősökkel, akik szépet és jót tesznek nap nap után, akik szerethetők, mert szeretnek, és a szeretetüket, szerelmüket ország-világnak megmutatják, kikiáltják, megéneklik. És boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mert mi, emberek ilyenek vagyunk. Legalábbis szeretnénk azt hinni. 

Nos, mindez azért nem teljesen igaz, valljuk be magunknak! Ha tükröt tartanak elénk, akkor nem biztos, hogy ezt látjuk, de még ekkor is mondhatjuk, hogy ez egy görbe tükör. És meglehet, hogy az.  De nem mindenkinél. Így van ezzel Liliom is, akinek a története a Városligetben és a másvilágon játszódik. És így van ezzel Billy is, aki Richard Rodgers és Oscar Hammerstein II musical adaptációjában egy amerikai, tengerparti kisvárosban él. És így volt ezzel Molnár Ferenc is, aki tudta magáról, hogy ő nem az a jó ember, aki lenni szeretne, és Liliomon keresztül ezt meg is írta.

  

Molnár Ferenc Liliom című darabjának 1945-ben született Broadway musical változata Carousel - Liliom címmel 2019. április 26-án érkezett meg a Budapesti Operettszínházba, hogy Julie felüljön a körhintára. A nézők viszont egy érzelmi hullámvasútra vásárolnak jegyet. 

Az én hullámvasutam április 27-én 15 órakor indult el.

A történet:
Julie Jordan (Vágó Zsuzsi) és barátnője, Carrie Pipperidge (Peller Anna) a vásárban összetűzésbe keveredik a körhinta tulajdonosnőjével, Mrs. Mulin-nal (Nagy-Kálózy Eszter). Mrs. Mullin kitiltja Julie-t a körhintáról, mert szerinte a lány illetlenül viselkedett, amikor hagyta, hogy a körhintáslegény fogdossa. Julie öntudatosan nem hagyja magát megfélemlíteni, és felesel a nővel. A veszekedésbe betoppan Billy Bigelow, vagyis Liliom (Dolhai Attila), aki miatt tulajdonképpen kitört a perpatvar. A hintáslegény az, aki megfogta Julie derekát, amit nem nézett jó szívvel Mrs. Mullin, aki a maga tökéletlen, fennhéjázó  módján szerelmes Liliomba. Liliomnak imponál Julie makacssága, mert a lány olyan, mint egy kiskutya, tapad Liliomra, pedig látja, hogy a férfi otromba, faragatlan. Sőt, a betoppanó rendőröktől azt is megtudja, hogy Liliom nőcsábász, aki házasságot ígér a nőknek, aztán elszedi a pénzüket. A lányt ez sem tántorítja el, valami delejes vonzalmat érez a férfi iránt. 

Liliom otthagyja Mrs. Mullin-t és a körhintát, és összeköti a sorsát Julie-val. A lány unokatestvére, Nettie Fowler (Nádasi Veronika), a kifőzdés fogadja be a párt, és segíti őket, hogy ne haljanak éhen. Julie boldogtalan boldogságban tengeti a napjait, amibe be-betoppan Carrie is, aki az esküvőjére készül a jólelkű heringhalásszal, Enoch Snow-val (Bálint Ádám). Enoch halk szavú, gyengéd, félénk, ámde okos ember, aki konzervdobozban akarja árulni a heringet, hogy eltartsa majd Carrie-t és a születendő gyerekeiket. Szöges ellentéte Liliomnak, aki harsány, durva, erőszakos, buta és semmi jövőképe nincs, mert nem ért semmihez. Julie mégis kitart választottja mellett, még azt is elnézi neki, hogy a férfi kezet emelt rá. Ha nem is Liliom viselkedésére, de saját maga számára talál mentséget, amiért párja mellett marad. 

Liliom helyzete kilátástalan, naphosszat a tolvaj Jigger Craigin-nel (Szabó P. Szilveszter) lóg. Jigger elhinti, hogy tudja, hogyan tudnának pénzt szerezni: csak ki kell rabolni a gazdag zsidót, aki minden nap négyezer dollárt visz egy hajóra, kíséret és védelem nélkül, este kilenckor. Liliom bizonytalan, hiába erőszakos a természete, nem akar bántani senkit, nemhogy megölni, de Jigger győzködi, hogy nem is kell, csak ha maga az áldozat is akarja. A rabolni vagy nem rabolni kérdés eldől Liliom nem túl eszes fejében, amikor Julie elmondja neki, hogy gyereket vár. 

Nem sok minden érinti meg Liliomot, de az apaság gondolata végre elér a szívéhez. Elképzeli, hogy milyen csibész tetteket fog véghezvinni a fiával, hogy mekkora nagy nőcsábász lesz az ő sudár fia. Majd észbe kap, hogy lehet, lánya lesz, és ez igazi gyöngéd érzéseket kelt benne, amit legalább saját magának képes bevallani. A lánya lesz a mindene, akiért lopni, csalni, akár ölni is képes lesz majd. Ezzel eldől a Jigger által felvázolt rablás, és ezzel Liliom sorsa is.

SPOILER!!! Aki nem akarja tudni a darab végét, a következőket már ne olvassa!

Liliom és Jigger lesben állnak, várják az áldozatukat. Hogy elüssék az időt, gyakorolják, hogyan csalják majd lépre a férfit, majd kártyáznak. Liliom buta ember, nem csak tanulatlan, de az élet dolgaiban is nehezen igazodik el. Jigger-nek viszont megvan a magához való esze, és könnyedén átveri Liliomot, és úgy elnyeri tőle huszonegyen a majdani zsákmány rá eső részét, kétezer dollárt, hogy meg sem kell magát erőltetnie. Mire Liliom elveszíti a nem létező pénzét, megjelenik az áldozatuk, de fordítva sül el a dolog: ők maguk lesznek az áldozat. De, míg Jigger elmenekül, addig Liliom, késsel a kezében ott marad a gazdag, felfegyverzett emberrel szemben (akinél nincs pénz, mert azt már hamarabb leadta, de kiszúrta, hogy lesben állva várják), nyakán két közelgő rendőrrel. Menekülés helyett pánikba esik, hisz ez a vég, tíz évre be fog kerülni a börtönbe, a felesége és a gyereke földönfutóként tengeti majd az életét. A teher alatt összeomlik és magába döfi a kést. A sors iróniája, hogy a két közelgő egyenruhás nem rendőr volt, hanem tengerész, akik riasztják a hajóorvost, de nincs remény Liliom számára.  

Liliom az Égi rendőrséghez kerül, ahol meg kell bánnia a bűneit. Erre azonban nem képes, nem képes kiejteni olyan egyszerű szavakat, hogy sajnálom, vagy szeretem. Tizenhat évet kell eltöltenie a tisztítótűzben, ennek leteltével egy napra visszamehet a Földre, és ha egy nagyon szép dolgot cselekszik, akkor a jutalma a feloldozás lesz. 

Tizenhat évvel később Julie a lányával él, még mindig Nettie-nél, és ugyanazok az emberek veszik körül, köztük a gazdag heringgyárossá vált Enoch és Carrie a kilenc gyerekükkel. Liliom váratlanul betoppan Julie-hoz, mint egy vándor, aki visszatér a régi városába. Julie nem ismeri fel, de megkínálja egy tányér levessel, és a lány pedig kérdezgeti a férfit, hogy ismerte-e az apját. Liliom és Julie más válaszokat ad, amiből kiderül, hogy a nő nyilvánvalóan hazudott a gyereknek, megszépítve az apja képét. Liliom viszont elmondja, hogy nem volt jó ember, és idegességében, bár tudja, hogy valami szépet kellene mondania, erőszakosan reagál, mint mindig, ha nem tudja az érzéseit kimutatni. Majd egy csillagot akar megmutatni a lányának, amiről úgy gondolja, hogy ez lesz a szép dolog, amit véghez visz, de minden rosszul végződik, és kezet emel a lányára, így nem nyerhet feloldozást.

Az utolsó jelenetben visszacsöppenünk a Liliom öngyilkossága utáni pillanatokba. A tengerészek hazaviszik a haldokló férfit Julie-hoz. Nettie, Carrie és Enoch kettesben hagyják  őket, hogy legyen idejük elbúcsúzni, bár szerintük úgyis mindegy. Még most sem értik Julie ragaszkodását Liliomhoz, hiszen ők nem szeretik a férfit.  

Az érzelmek megélésétől félő, a pozitív érzéseket kimutatni nem tudó pár búcsúja szívbemarkoló, még akkor is, ha Liliom utolsó perceiben sem tudják kimondani a bűvös szót: szeretlek.

Az alkotók:
Benjamin F. Glazer színházi verzióját Lőrinczy Attila fordította, aki azt Béres Attila rendezővel alkalmazta színpadra dramaturgként. Nagyszerű munkát végeztek, amikor egy amerikai adaptációt dolgoztak át úgy, hogy visszaadják neki a Molnár Ferenc művére jellemző ízeket: Julie visszafogott  karakterét, aki oly mértékig szemérmes, hogy szinte saját magának sem vallja be az érzéseit, és Liliom bumfordi, agresszív figuráját, akinek előéletét nem ismerjük, de sejthetjük, hogy apa nélkül nőtt fel (az Égi rendőrség előtt kérdik a nevét, mire felpattan: Bigelow. Az anyám után!). Azt viszont nem tudjuk, hogy az anyjával mi történt, de az biztosnak tűnik, hogy Liliom sosem élt szerető családban, így nem tudja, hogyan kell viselkedni, mi a helyes és mi nem az. Nem tudja, hogyan kell igazán szeretni, sem azt, hogy azt ki kell mutatni, ki kell mondani, mindezt talán azért, mert őt sem szerette soha senki. És, mivel Julie sem mondja neki, hogy szereti, nincs, aki vagy ami megváltoztassa ezt benne, és úgy hal meg, ahogy élt: anélkül, hogy tudná, hogy szerette valaki, és ő érdemes lett volna erre, és anélkül, hogy valakinek is kimondta volna, hogy szereti.

Felkavaró előadás, igazi dráma született, amit Béres Attila még hangsúlyosabbá tett azzal, hogy Liliom előbb kerül az Égi rendőrség elé, mennyország és pokol határára, mint ahogy meghal. Így a búcsú marad a darab végére, amit tizenhat évvel Liliom halála után láthatunk. 

A műfaj musical, ami azonban nem az Operettszínházban megszokott, európai és francia vonulatba tartozik, hanem egy klasszikus Broadway musical, más zeneiséggel, ami egy picit emlékeztet az operettek világára, nem populáris, nehezebben megjegyezhető dallamívekkel. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a darabban sokkal több a próza a megszokottnál, ami lehetőséget ad a színészeknek, hogy ne csak az énekhangjukat csillogtassák. Különös ízt ad az egész előadásnak az a fajta szöveg és beszédmód, ami a darab születésének időpontját és miliőjét idézi: elharapott, lenyelt szóvégek, egyszerű szavak használata, ami a karakterek tanulatlanságát bizonyítja.   

Julie és Liliom történetének csodás látványvilágot teremtett Cziegler Balázs gyönyörű díszlete a varázsos körhintával és sátorral, Dreiszker József fényei, Velich Rita korhű, szegényes jelmezei, Duda Éva koreográfiája, a tánckar és énekkar, illetve a Makláry László által vezetett zenekar.  

De azok, akik életet leheltek a karakterekbe, természetesen a színészek.

Rendőrkapitány és Égi fogalmazó - Jordán Tamás: prózai szerep, a jó zsaru-rossz zsaru páros első tagja, aki sosem lép fel erővel Liliom ellen, próbál számára kedvezőbb helyzetet teremteni, de Liliom viselkedése sosem teszi lehetővé, hogy segítse őt. 

Mrs. Millen - Nagy-Kálózy Eszter: szintén prózai szerep. Ő a körhinta tulaja, Liliom munkaadója,  aki, bár úrinőnek mutatja magát, nem az. Ragaszkodik Liliomhoz, egyfajta se veled, se nélküled kapcsolat köti a férfihoz, de a büszkesége ezt nem igazán engedi beismerni, bár lépten-nyomon bizonyítja: Julie iránti ellenszenvét féltékenység szüli; Liliom halála után ismeri be, de már csak Julie-nek, hogy szerette a férfit.

Jigger - Szabó P. Szilveszter: az intrikus, aki jelentéktelen alak, mégis hatalmas jelentőséggel bír, hiszen ő adja meg a végső lökést, amivel Liliomot a pusztulás útjára löki. Bugris tolvaj, aki a pillanatnak él, még akkor is, amikor Carrie-t akarja elcsábítani, és nem törődik a következményekkel. Hasonlít Liliomhoz, mégis más: Jigger tudja, hogy rosszat csinál, azt előre kiterveli, de több esze van Liliomnál, aki csak sodródik az életben, amiről több kérdése van, mint válasza.  

Nettie - Nádasi Veronika: támaszadó, jólelkű teremtés, a közösség megbecsült tagja, aki Julie unokatestvéreként befogadja a lányt és a párját. A karakter nagy lélek, hatalmas hanggal, amilyen Verocska maga.

Enoch Snow - Bálint Ádám: a nagyhangú Carrie halkszavú, szerény párjaként Ádám meggyőzően mutatja meg a másik oldalt, vagyis azt az embert, amilyet Julie is érdemelne, amilyen talán Liliom is lehetne, ha ez egy másik történet lenne. Ellenpólus ő, aki jót akar tenni, és ismeri is a módját annak, hogyan lehet jót tenni. Aki elmeséli, hogy az anyukája a jóra tanította, talán ez az a momentum, ahol elválni tűnik az ő és Liliom sorsa.

Carrie Pipperidge - Peller Anna: igazi naiva, aki a szépre és jóra vágyik, és kapaszkodik belé, vagyis Enoch-ba. Támaszul szolgál Julie-nak, anélkül, hogy igazából törekedne arra, hogy megértse a barátnőjét, mert nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy igazán lássa, milyen mélyen gyökeredzik Julie szerelme. Nagyhangú teremtés, hasonlít a Mágnás Miska Marcsájához, főként akkor, amikor pénzes dámaként jelenik meg.

Julie Jordan - Vágó Zsuzsi: Zsuzsi szerepformálása kicsit külső eszközök nélküli, többet mutat a hangjával, mint a testbeszédével, amivel igazából nem sokat árul el. Egykedvű teremtésnek tűnik kívülről szemlélve, aki nem gesztikulál a kezeivel, mozdulatai nem kapkodók, ámde mégsem passzív alak. Az aktivitását a hangjával, annak színeivel, árnyalataival mutatja be. Érezhető a karakter szenvedése, hogy ő maga sem érti, mi az, ami Liliom mellett tartja, de nem tudja megragadni azt a momentumot, ami odaköti a férfihoz még azután is, hogy az megüti. De, ahogy a lányának meséli, van az úgy, hogy az embert megütik, de az nem fáj, mert nem is érezni. Belül megérti Liliomot, tudja, hogy az az önvád és a tehetetlenség miatt dühös folyton, nem rá mérges, pedig ezt Liliom nem mondja el neki. De Julie sem mondja a férfinak, hogy megérti őt, ám más előtt a védelmére kel. Mint ahogy azt sem mondja neki egyszer sem, hogy szereti őt, még a halála után sem. Torokszorító volt látni, hogy fojtja el az érzéseit Liliom haldoklása alatt, és nézni, ahogy hagyja felszínre törni őket a halála után.

Julie dalait a tőle megszokott szépséggel, erővel és érzékenységgel szólaltatta meg. Bravó!

Billy Bigelow/Liliom: Dolhai Attila: Attila tipikus hősszerelmes karaktereket alakított hosszú éveken keresztül az Operettszínház musicaljeiben, illetve bonvivánokat az operettekben. Ezek a karakterek egytől egyig pozitív hősök voltak. (Az idei évadban Koppányként tért vissza a musicalek világába az István a király rockoperában. Koppány a darab Istvánnal szemben álló karaktere, a tradíciókért és népéért harcoló vezér, akiről nem mondható, hogy egyértelműen negatív figura lenne.) Liliom azonban tipikus antihős, negatív figura. Durva, erőszakos, nagyhangú, férfi létére megüti a nőket, ami megbocsáthatatlan. Attila nagy alázattal közelít a karakterhez, a néző elé tárja annak minden szennyét, de megmutatja a gyengeségét adó bizonytalanságát is, ami egyrészről a tanulatlanságából, másrészről a nyomorúságából fakad. Érzelmi analfabéta az ő Lilioma, akit talán soha senki nem szeretett, akiért soha senki nem tett semmi jót önzetlenül, és aki tudja magáról, hogy nem jó ember, és, hogy soha nem fogja semmire vinni az életben. Attila jól érezteti, hogy karakterének nincsenek meg az eszközei a jóra, a szépre, mert nem volt benne része soha. Ezért is vonzódik Julie-hoz, talán titkon azt várja, hogy a lány majd megváltja őt, de talán csak azért, mert nem tudja, mi mást tehetne, hiszen megszokta, hogy amit elé sodor az élet, azzal megy tovább. Nincs feloldás a darab végén, mert nincs feloldozás Liliom számára, hiszen nincsenek meg hozzá az eszközei, hogy tenni tudjon értük. Torokszorító az utolsó jelenete, jómagam pislogás nélkül, gombóccal a torkomban néztem végig, ahogy próbál elbúcsúzni Julie-tól, elmondani neki azt, amit nem lehet, mert nem tud.

Attila csodás, erős alakítást nyújtott, a dalai gyönyörűen szóltak, a hangja szárnyalt, különösen az első felvonás végén, amikor a még meg sem született gyerekének énekelt csillogó szemmel, hiszen néha Liliom is tud bizakodó lenni, hogy aztán visszarántsa a valóság. Több a próza, mint az ének az ő karaktere esetében is, ami szintén nagyszerűen működött végig az előadáson. (Összességében nem volt érezhető a különbség a két prózai színész és az énekes-színészek prózai teljesítménye között.) Attila új színeket mutatott meg Liliomként a színészi repertoárjából, és kíváncsian várom, milyen új karaktereket láthatunk tőle a jövőben. Bravó, bravó!      

Aki teheti, nézze meg a darabot a Budapesti Operettszínházban, de legyen nyitott! Nem azért, mert nincs happy end, hanem azért, mert nincs feloldozás. Másik momentum, amihez szükséges lehet a nyitottság, az a darab zenei világa, ami a Broadway musicalekre jellemző, gondoljunk például a West Side Story-ra, vagy a Gene Kelly, Fred Astaire-féle zenés filmekre.
A darab máig megosztó, mert mindenki mást lát bele a nyilvánvalón túl. De szükség van az ilyen történetekre is, hogy tanulni tudjunk belőlük, hogy a bemutatott rossz révén mi magunk jobbá tudjunk válni. 

Kép forrása: http://operett.hu/img/repertoar/e_l3093_2x.jpg