Kedves "naplóm"... Régen jártam itt, régen írtam bejegyzést. Gyakran nekilendülök, de csak gondolatban, mert mindig elkanyarodok valamerre, és mást csinálok, így a gondolatot nem követi tett. Pedig annyi mindent tudnék és szeretnék mondani... itt is. Az idő nagyon gyorsan rohan, és elég lépést tartani a munkával, a család körüli eseményekkel, a Dimash Dears Hungary dolgaival, saját dolgaimmal, hogy mindig tolódik. A magánéletem dolgait nem igazán szoktam ország-világ elé tárni, hiszen azok a privát szférába tartoznak. Nem igazán osztok meg fotókat, mert nem a külvilág számára készülnek, és különben is, készült már rólam valaha jó fotó? Úgy értem, olyan, ami szerintem jó... 😉 Na, ugye?!
Miről is írjak most, ha már végre itt vagyok? Tekintsek vissza 2025-re? Igazad van, legyen!
Hol is kezdjem? Hol máshol, mint Dimash Qudaibergen-nél. Hogy magamról is mondjak pár dolgot? Hiszen az imént mondtam, hogy a magánélet az privát szféra, és amúgy sem érdekelne senkit, mert unalmasan hétköznapi... Már amikor. De, igazából tényleg hétköznapi, már amennyire a normális, szerető családi légkör a kisebb súrlódásokkal együtt normális manapság. Sokszor belegondolok, hogy a mai világban már csak az a normális - ne feledd, csak kérdezem -, hogy ha mindent világgá kürtölünk, a közösségi médián keresztül éljük meg saját és a világ történéseit, megosztva mindig mindent, hol voltunk, mit ettünk, mit ittunk, kivel találkoztunk, mit vásároltunk, mit néztünk, kiről milyen pletykát olvastunk, és persze fröcsögünk politikai bejegyzések alatt magunkból kivetkőzve a másikat és annak felmenőit szidalmazva, kiadva minden dühünket, frusztrációnkat, gyűlölködve, utálva mindenkit, aki egy kicsit is másképpen gondolkodik, él, létezik...? Hát, szerintem nem. És erről ennyi elég is.
Szóval, a mi hétköznapi családi életünkről, mert akkor beszélek erről egy kicsit, mielőtt Dimash-ról szólok egy-két szót. Dolgozunk. Mi, papa, mama, gyerekek... Nem, ez csak a Mézga családban van így, mi apa, anya és lányok vagyunk. Immár felnőtt lányok. És dolgozunk, ingajáratban természetesen, férjemmel reggel 6 után indulás, este 7 körül érkezés. Na, ugye, hogy ez unalmas? Mármint olvasni, de ne panaszkodj, én szóltam! Amúgy csinálni is az. Fiatalabb lányom cifrázza azért, mert ő nem csak Pestre ingázik. Sőt, nem is Pestre, hanem Budára, mert ott dolgozik. Igen, egyszerűbb lenne, ha azt mondanám, hogy Budapest, igazad van. De már többször jutottam arra, hogy talán csak azok hívják teljes nevén a fővárost, akik nem ott élnek és/vagy dolgoznak, vagy pedig hivatalos minőségében említik, esetleg másnak írnak róla, például hogy bemutassák a helyet. De elkalandoztam... szóval, fiatalabb lányom cifrázza, mert ő a hét közepét Debrecenben tölti az egyetemen, mesterdiplomát csinál idén. Hétfőn és pénteken tanít estig Budán, onnan haza, kedd-szerda-csütörtök egyetem Debrecenben, és minden nap végeláthatatlan gyakorlás. Mert zenész. És okleveles gitártanár. Na, ez az igazán fárasztó. Persze, tudom, hogy vannak, akik gyárban, fizikai munkát, meg három műszakban, meg a földeken... de mindenki azt tudja igazán, amit saját bőrén tapasztal vagy közvetlen környezetében nap mint nap tanúja. Azért, mert elmondom, hogy ez mennyire emberpróbáló, nem kicsinyítem le mások saját munkáját. De aki azt mondja, hogy a zenész lét nem fizikai munka, az nem fogott még órákon keresztül hangszert a kezében, nem ült hangszer mellett játszva, nem énekelt. És nem járt masszőrhöz, hogy segítsen az izmainak, ízületeinek, mert a kényszertartás miatt tönkremegy mindene, és a masszőr is csak les, hogy húúú... De az eredménye, mármint a zene, a művészet eredménye gyönyörű. Lehet, hogy nekik "csak" munka, de a befogadó közönség számára csoda. Kicsit elkanyarodtam, igen, elnézést. De ne feledd, hogy a zene a "befogadó közönség számára csoda", jó?
Szóval, van a munka. Hogy szeretem-e? Ezt inkább hagyjuk... Van a család, amit imádok. A közös programok, vagy épp a közös punnyadás, ami olyan jó! Tudod, mit kaptam a szülinapomra? Már nem a legújabbra (nem, nem a legutolsóra, mert reménykedem még cirka legalább ennyiben), hanem az eggyel korábbira. Szóval, az volt az ajándékom férjemtől és két lányomtól, hogy minden hónapban kaptam egy levelet tőlük. Borítékban, igazi levelet. Nem, nem adták fel postán, kézbe kaptam. Nos, mindegyik levélben, reflektálva valamire, amit szeretek, vagy éppen olyan dologra, amit szeretnék megtenni, kaptam egy vagy épp több feladatot. Nem is igazán feladatot, mert mind jó móka volt. Gyertyaöntés. Más nemzet ételének megfőzése. Kirándulás. Cirkusz...nem, nem csinálni, hanem elmenni, beülni, megnézni. Kolodko szobrok felkutatása. Mozizás. Társasjátékozás. Adventi vásárokat bejárni. Firenzébe elmenni! El is mentünk.. Persze arról nem volt szó, hogy törött lábbal kell hazajönni, ezt én magam rendeztem bele, na meg az a fránya lépcső. Hogy páromat idézzem: "Elviszlek romantikázni Firenzébe, erre félrelépsz?!" 😀 Hát, igen, humor nélkül minden nehezebb lenne. Szerencsére nálunk a humor, a viccelődés, még ha néha a másik bőrére is megy, erősen jelen van. Vagyis jókat röhögünk, boldog könnyekig, hasfájásig. Ha bizonyítékot szeretnél, hogy a feladatokat teljesítettem, akkor tessék! Mindent meg kellett örökítenem fotókkal, amiket lányom begyűjtött és fotókönyvet készített belőlük. Ha végig akarod lapozgatni, akkor el kell jönnöd hozzám látogatóba. Várlak!😊
Mit hozott még 2025? Hm...covidot, szokás szerint decemberben. Na, jó, az elsőt októberben nyaltam be, de a másodikat és a harmadikat decemberben. 2023-2024-2025 sorban. Idén már nem szeretném, köszönöm! Bár, ha azt vesszük, hogy három a magyar igazság, egy a ráadás...
Miről is, miről is... Oh, igen! Képzeld, lehet, hogy idén igazi író leszek 😱 Mármint valódi... már, ha az, hogy megjelenik egy regényem könyv formájában, kézzel fogható valójában, azt jelenti! Végre ebben is kiteljesedhetek a munka mellett, család mellett, a Dimash Dears Hungary admin dolgai mellett és a barátaim mellett. Velük együtt. Mert szerencsére csodálatos embereket adott a sors, a családom mellett olyan barátokat kaptam, akikkel minden egyes együtt töltött perc ajándék💖
És ajándék minden alkalom, amikor Dimash új dallal, videóval, fellépéssel lep meg, láthatom őt koncerten, mert a személyisége magával ragadó, a zenéje egyedi, a befogadó közönség számára csoda... emlékszel még, ugye? Számtalan szép élménnyel gazdagodtam általa ismét, már rögtön 2025 elején, amikor másodszor vett részt zsűritagként a klasszikus zenei magyar tehetségkutató műsorban, a Virtuózokban. 2023-ban már valóra vált Budapesten egy gyerekkori álma, amikor Plácido Domingoval, gyerekkorától fogva egyik példaképével énekelhetett, és együtt zsűrizhetett. Tavaly pedig azt is láthattuk, ahogyan a legendás három tenor egy másik tagjával, José Carrerasszal is együtt énekelt: a Frank Sinatra által örökzöld dallá tett My Way-t adták elő ők hárman együtt, Hauser csellókíséretével. És idén - ezt most írtam le először 2026 kapcsán, és furcsa módon nem hangzik ... ööö ... furcsán - ismét láthatom Dimash-t élőben! 2026. április 18-án az MVM Dome-ban lép fel a Domingo-Hauser-Dimash közös koncerten! DHD. Csak két nevet kellene megfordítani, és egyből DDH lesz, mint a Dimash Dears Hungary 😍
A Dimash Dears Hungary háza táján is sok szép esemény részese voltam. DDH találkozó májusban Dimash születésnapja alkalmából, megalapítottuk a Zenével a Barátságért Egyesületet, egy olyan non-profit szervezetet, amellyel jótékonysági kampányokat tudunk indítani és ilyenek kampányokhoz csatlakozni. Első ilyen akciónk az ENSZ-IOM globális jószolgálati nagykövet Dimash által meghirdetett kampány, amivel a nemzetközi szervezet munkáját támogattuk.
Dimash születésnapja kapcsán gyönyörű dolog történt! Érdeklődtem a DDH nevében a Virtuózoknál, hogy lehetséges-e és milyen formában egyéni versenyzőt támogatni, de kiderült, hogy akinek segítettünk volna új hangszerhez jutni, már megkapja mástól. És akkor jött a kérdés, hogy támogatnánk-e egy zenei felvételt, amiben a fiatal Virtuózok Dimash saját szerzeményét játszanák el, és születésnapja alkalmából ezt a felvételt kapná, a fiatal tehetségek pedig stúdiófelvétel élményével gazdagodnának. Tökéletes ajándék volt, és gyönyörű volt Dimash reakciója. Nagyon hálás vagyok a Virtuózoknak és mindenkinek, aki támogatta ezt a kezdeményezést 💝
2025-ben nem jutottam el Dimash koncertre, de nem azért, mert nem volt. Bármelyik európai koncertjére el tudtam volna menni, de idősebb lányom szívműtét előtt áll, aminek időpontját a kórház 2025 végére vagy 2026 elejére ígérte. A bizonytalan helyzet miatt nem volt kérdés, hogy hol a helyem. De persze még nem mondtak semmit, így nem csak a műtét, hanem számomra az élőben megtapasztalt Dimash élmény is kimaradt tavaly. De idén pótolom, és Maestro Domingot is látni-hallani fogom végre élőben, és Hauser is felkerül a lista "teljesítve" részére. Volt olyan koncert 2025-ben is, bár nem bakancslistás élmény, amivel kacérkodtunk egy ideje, de bár ne tettük volna! Nem mondom meg, kinek a koncertje volt, azt sem, miért nem jött be, legyen elég annyi, hogy legalább jobban megismertem az MVM Dome-ot belülről is, ami viszont tetszett😜
Miről is írjak még, kérdezem Ödönkét. Hogy kicsoda Ödönke? A Karácsonyfa, "aki" itt illatozik mellettem. Mert van neve. Volt már Kálmánunk, sokszor, mert ő egy gyönyörű műfenyő, akit idén az udvaron állítottunk fel, és aki ma reggel sajnos elhasalt, mert kicsit széllel bélelt a kerti pavilon. Volt Bonifácunk és Töhötömünk. És most itt van Ödönke, egy gyönyörű, több mint 220 cm magas ezüstfenyő. Nincs abban semmi különös, hogy nevet adunk a karácsonyfáknak, nálunk a kocsinak is van neve, sőt, még a mosogatógépnek is. Ő itt Ödönke. Kicsit szúrós, ám illatos és gyönyörű.
Olvastam több könyvet, amellett, hogy írom is a következő saját regényemet. Ha egy könyvet kellene ajánlani másnak, az Hiragi Szanaka - Az elveszett emlékek lámpása című regénye lenne, ami pontosan arról szól, amit én is vallok: ne várjunk arra a bizonyos A NAGY boldogságra, mert a hétköznapi kis apróságok szépítik meg az életünket, és formálnak, határoznak meg minket. A nagy boldogság, a boldog élet sok kis csodából szövődik, csak ismerjük fel mindet egyesével.
Jó egészséget kívánok mindenkinek 2026-ban, teljen békésen, jólétben az új év, és legyen mindenkinek sok-sok apró csoda-boldogságban része!
