The beauty of nature, Hungary - A természet szépsége, Magyarország

Few weeks ago I was on a short vacation with my husband. The destination was Mátra, one of the lovely highlands of Hungary.
I took a lot of pics, here are some of my favourites.

Néhány hete rövid vakáción voltam a férjemmel. Az úticél a Mátra volt, Magyarország egyik szép hegyvidéke.
Sok fotót készítettem, néhány kedvencem.

It's nice, isn't it? :)))

Szép, ugye? :)))

Remember me - Emlékezz rám

Troy has been on TV several times. I am not writing about the film or the story which is the base of the movie because they are known to millions of people.

I have a problem with one of the songs of the film. This is Remember me. And what is my problem with it? It is so prosaic. Unfortunately the TV chanels  have no time to play the song in the end of the film. Although the song is very nice, actually it is beautiful! Therefore I show you it in studio and live version, too.

 Have fun! :)

Többször tűzték műsorukra a különböző tévécsatornák a Trója című filmet. Nem a filmről fogok most írni, amit sokan ismernek, az alapjául szolgáló történetet pedig biztosan még többen.

Amiről szólni szeretnék, az a film vége főcíme alatt elhangzó dallal támadt gondom.  A dal címe: Remember me, vagyis Emlékezz rám. És hogy mi a gondom vele? Nagyon prózai. Sajnos egyetlen tévécsatorna műsoridejébe sem fér bele, hogy végigmenjen a dal a stáblista alatt. Pedig nagyon szép, sőt, gyönyörű! Ezért megmutatom stúdióverzióban és élő előadásban is :)

Jó szórakozást! :)

Josh Groban - Remember me

Nature - Természet

There is something what I admire. The nature. I think it is not accidental when somebody named it as mother-nature. And it is not accidental that hundred of artists, thus painters, poets, writers, musicians, photographers, directors are moved by it.

Nowadays I take a lot of photos. I show how I see the beautiful nature with its wonderful creatures :) 

Van valami, amire újra és újra rácsodálkozom, és ez nem más, mint a természet.

Azt hiszem, nem véletlen, mikor valaki anyatermészetnek nevezi. És az sem véletlen, hogy annyi sok művészt, így festőt, költőt, írót, zenészt, fotóművészt, rendezőt ihlet meg.

Mostanában sokat fényképezek. Megmutatom, én hogyan látom a szépséges természetet, benne a sok gyönyörű teremtményével :)

 I hope you liked it :)

Remélem, tetszett :)

Utazás - Travelling - Magyarország - Hungary

Szeretek utazni! Persze a vele járó pakolgatást, csomagolást szeretném, ha soha nem kellene megejteni, de a kettő összetartozik, jövet-menet :) Mint ahogy elválaszthatatlan az utazásoktól a fényképek készítése is :)

Magyarország - Hungary - Kőszeg

Magyarország - Hungary - Kőszeg - Marcipánmúzeum 

Magyarország - Hungary - Sopron

Charlie Chaplin

123 éve látta meg a napvilágot Londonban Charlie Chaplin, a zseniális színész, rendező, zeneszerző és nagy nevettető, aki az USA-ban vált világhírűvé némafilmjeivel.

Szeretem a filmjeit, mert zseniálisak. Nem azért, mert a csetlő-botló, gyarló kis ember folyton-folyvást mulatságos, ám sokszor inkább csak annak tűnő helyzetekbe keveredik. Hanem azért, mert mélyebb mondanivalót sugall minden egyes filmje minden egyes jelenete.

Chaplin a némafilmek királya volt, engem mégis az 1940-ben készült, első  hangosfilmjében, A diktátor-ban bűvöl el leginkább, ahol egy borbélyt alakít, aki hasonmása egy véreskezű önkényúrnak.

Azt hiszem, ezt a jelenetet mindenkinek látnia kellene élete folyamán, de főként azoknak, akik a világ sorsát alakítják.

Chaplin filmjei révén vált világhírűvé, de dalokat is szerzett. Így például a Modern idők című filmje egyik dalának, a Smile-nek a zenéjét is ő maga írta.
Sok világhírű énekes énekelte egy pályája során, így Nat King Cole, Tony Bennett, Barbra Streisand, Diana Ross, Michael Jackson, Stevie Wonder, Michael Bolton, Michael Bublé, de én talán Josh Groban-től szeretem a legjobban.

A dal címe Mosolyogj, de a szövege, amit csak hosszú évekkel a dal születése után írtak meg, szívbemarkolóan szomorú.

"Smile though your heart is aching

Smile even though it's breaking."

"Mosolyogj, ha a szíved fáj is,

Mosolyogj, még ha épp összetörik is."

Szeretnek! Ne add fel! /You Are Loved! Don't Give Up!

"Ne add fel! Ez csak a világ súlya.

Ha nehéz a szíved, felemelem Neked!"

Szeretem ezt a dalt. Felemelő, és tényleg úgy érzi az ember, hogy igenis, tud segíteni. Pedig csak egy dal. Csak?! Nem, nem csak. Ez az egyike A DAL-nak :))

A koncertkörülmények a színtiszta szeretetet közvetítik előadó és hallgatói, rajongói  között. Itt nincs vonagló háttértáncosokkal együtt vonagló, szexet imitáló énekes, nem gyújtja fel senki a színpadon a zongorát, nem aggat magára senki a képzeletre semmit sem bízó ruhát.

Csak csodás, minőségi zene van, csodás tehetséggel és hanggal megáldott, a Földön két lábbal álló, szerény énekes van, csodás zenészek vannak, és csodás, szeretetet sugárzó, igazi zenét szerető közönség van.

Lehet, hogy maradi vagyok, de nekem ez pont elég egy tökéletes zenei élményhez :)

Régi idők Húsvétja

A gyerekek mindent csodaként élnek meg. Rácsodálkoznak az olyan egyszerűnek tűnő dolgokra, mint egy lehulló falevél, egy kezükre pottyant esőcsepp, egy új játék, egy meséskönyv. És rácsodálkoznak az ünnepek szépséges kellékeire, mint a szülinapi torta, a karácsonyfa, a hímes tojás.

Emlékszem, hogy gyerekként mennyire vártuk nővéremmel a Húsvétot, anélkül, hogy az ünnep igazi jelentésével tisztában lettünk volna. Vártuk, mert tojást festettünk, olyan módon, amire Apu tanított minket. Petrezselyemhez hasonló növény levelét rátettük a festetlen tojásra, bevontuk nylonharisnyával, a két végét bekötöttük, és a kis batyukat beletettük a festékkel kevert vízbe. Izgatottan vártuk, hogy mikor vehetjük ki őket a festékből, és rangsoroltuk a hímes tojásokat, hogy melyik színe és mintája lett a legszebb. Előre eldöntöttük, hogy melyik példányt fogja kapni Apu, Papa, és melyik közül választhat majd szabadon a többi locsolkodó. Kosárkában elrendeztük a tojásokat, füvet szedtünk és virágot, hogy díszítsük a kosarat.

Nem tudom, hogy az idő nőtte ki a Húsvétot vagy mi magunk, de mára már eltűnt a készülődés öröme, izgalma, és nem festünk már tojást. És eltűntek a locsolkodók is. Ma már nem látni büszke, a nap végére picit már "fáradt" apukákat, akik a pici fiacskáikkal járják az utcákat és betérnek az ismerősökhöz egy-két tojásért, pár forintért, sütiért, csokiért, üditőért, apukának egy-két korty hazaiért. A hagyományok elveszni látszanak, de talán csak itt, nálunk, a mi kis városunkban.

A vallásos emberek egészen biztosan megtartják az ünnepet, hiszen a Húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadásának napja.

Aki nem vallásos, az a tavasz eljövetelét ünnepelheti most. Vagy csak örül a hosszú hétvégének, meglátogathatja rokonait, vendégeket fogadhat, és jókat lakomázhat a húsvéti sonkából, tojásból, mert, ha mást nem is, a gasztronómiai örömöket, mint hagyományt, azért kevesen felejtik el.



Izgalom I, avagy: Anya! Költözz Afrikába!

Két héttel ezelőtt adtam oda az írásaimat édesanyámnak, nagy izgalommal a szívemben, lelkemben, agyamban. Mert az embernek fontos a szülője véleménye, nem igaz?

Azóta megnyugodtam. Anyu gyorsan elolvasta az összes oldalt, amit rázúdítottam, és, bár nem ragozta túl a dolgot, vagyis nem sorolta hosszú perceken keresztül a gondolatait, a véleménye pozitív volt. Tetszett neki, amit olvasott!!! Azt hiszem, ha valaki azt mondja az ember történetére, hogy elgondolkodtatta, megnevettette és megríkatta, akkor az pozitív kritikának fogható fel :)) És ha hozzáteszi, sok száz könyv elolvasásával a háta mögött, hogy érdemes lenne kiadatni, akkor boldogok lehetünk!

Anyu után tini korú lányom vette kezébe a Veled vagy nélkülem címet viselő, hosszabb lélegzetű történetet. Három emlékezetes megnyilvánulás a részéről:

1.  Anya, ezt nem lehet metrón olvasni! Itt röhögök, és mindenki engem néz!

2. Anya! Költözz Afrikába! Gonosz vagy! Itt ülünk négyen a nagy szünetben a regényed fölött, és bőgünk!

3. Adasd ki, anya!

A nyomtatott oldalak útja elkanyarodott, nem tudom, merre jár a történet, lányom melyik osztálytársa kezében gyűrődnek tovább az oldalak. 

Jó érzés, nagyon jó érzés, hogy tudtam olyan történetet, olyan karaktereket alkotni, amelyek hatással vannak azokra, akik elolvassák. Így, házi nyomtatási példányban is, mert több, számomra kedves ember olvasta már el, vagy olvasott bele az első, kezdeti verzióba.

Nem tudom, lesz-e valaha alkalmam arra, hogy szélesebb körnek mutassam meg a történetet, gondolok itt a többek által emlegetett kiadatásra. De lehet, hogy nem is ez a lényeg. Lehet, hogy másnak nem is jelentenének semmit a gondolataim, nem nyújtana semmi olyat a történetem, ami miatt úgy gondolná, hogy érdemes volt rá pénzt áldozni.

Nem minden történet születik kiadatásra. Én magam is olvastam számtalan olyan könyvet, ami után elgondolkodtam, hogy az hogyan csúszhatott át a kiadó rostáján? De biztosan megütötte a mércét, biztosan megérte, máskülönben nem került volna a könyvesboltok polcára, nem igaz?

Nem tudom, hogy az én történetem eléri-e azt a szintet, ami érdemessé tenné arra, hogy bárki polcára felkerüljön. A szívem szerint igen, az eszem nem ilyen biztos a dolgában.

Lehet, hogy itt, a blogomon fogom közzétenni, hátha eljut olyan emberekhez, akiket személyesen nem ismerek, és talán majd ők elmondják, ismeretlenül, hogy nyújtott-e számukra valami pozitívat az, hogy elolvasták.

Köszönöm mindenkinek, aki bíztatott és tovább bíztat, hogy foglalkozzam az írással!

A világ ízei

Úgy találom, hogy a mexikói konyha hasonlít a magyarhoz :) Hiszen szinte minden hozzávaló megtalálható a magyar konyhában is. Egyszűbb a nyomára bukkanni a hozzávalóknak, mint sok kínai vagy egyéb ázsiai étel esetében, amit ugyanúgy szeretek, mint dél-amerikai társát.

A különbség a mexikói, illetve ázsiai és a magyar konyha között talán inkább az, hogy a megvalósítás, az étel elkészítése többlépcsős. Mi, magyarok, szeretjük egyszerre beletenni a fazékba az összetevőket, és nem babrálunk sokat azzal, hogy előbb ezt megpirítjuk, kivesszük, pihentetjük, majd ugyanabban a zsiradékban megpároljuk a másik összetevőt, kivesszük, és így tovább. Ez a többlépcsős elkészítési mód jellemző mind az ázsiai, mind a mexikói konyhára, úgy tűnik. A különbség, hogy egy kínai egytálétel röpke idő alatt megvan, a mexikói viszont várat magára, mint a magyar ételek. Úgyanis az ázsiaiak szeretnek mindent apró vagy vékony darabra vágni, így gyorsan átsül, megfő minden darab.

A héten egy kínai és két mexikói ételt készítettem el. Íme:

Kínai tészta (adagok nélkül, mert frissen kell fogyasztani. Álljon arányban a hús és a zöldség mennyisége.)

sertés karaj, vékony csíkokra vágva,

két nagy gerezd fokhagyma

kínai gomba

újhagyma

kínai kel

pörkölt mogyoró

tészta

balzsamecet

sós szójaszósz

oliva- és szezámmagolaj

A húst fél órára beáztatjuk fokhagymával megszórt balzsamecet és szójaszósz keverékébe. Majd kevés olajon megpároljuk, hogy színt kapjon, vigyázva, hogy puha maradjon. Kivesszük a húst az edényből és helyére tesszük a gombát, és a kínai kellel megpároljuk. Visszatesszük bele a húst, szójaszósszal és szezámolajjal meglocsoljuk, rászórjuk a mogyorót,  és a 2-3 centisre vágott újhagymát, majd együtt tovább pároljuk pár percig. Üveg- vagy rizstésztával tálaljuk, de használhatunk sima metéltet vagy spagettit, illetve rizst.

Michoacáni  marharagu (4 főre)

1 kg, falatnyira vágott marhahú

2 vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

40 dkg paradicsom

1 1/2 chili paprika

1,5 l marhahúsleves

35 dkg zöldbab

1 csipet cukor

párolt vörösbab

rizs

A húst sózott, borsozott lisztbe forgatjuk, lerázzuk, mjad olajban megpirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát, és 2 percig tovább sütjük. Beletesszük a felkockázott paradicsomot és paprikát, felöntjük a levessel és fedő alatt puhára pároljuk, közben folyamatosan zsírtalanítjuk. A főzési idő vége előtt 10-15 perccel beletesszük a zöldbabot a cukorral és készre főzzük. Rizzsel és párolt vörösbabbal tálaljuk.

Fűszeres húsos-zöldséges egytál (4 főre)

50 dkg, 2-3 cm-es korkára vágott sertéshús

olaj

füstölt kolbász

1 vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

zellerszál

1 fahéj törve

2 babérlevél

2 teáskanál szegfűbors

2 sárgarépa

2-3 chili

6 paradicsom

1 l alaplé

2 édesburgonya

1 cső kukorica

1 evőkanál oregánó

só

bors

liszt

rizs

A vastag karikára vágott kolbászt olajon megpirítjuk, majd kivesszük. A húst sózott, borsozott lisztbe forgatjuk, majd a kolbász zsírján megpirítjuk, majd kivesszük a húst. A zsiradékban üvegesre pároljuk az aprított hagymát és fokhagymát, illetve a felapírott zellerszárat. Hozzátesszük a babért, fahéjat, szegfűborsot, két percig tovább sütjük. Beletesszük a húst, felkarikázott sárgarépát, kockázott paradicsomot, paprikát és felöntjük az alaplével. Felforraljuk, majd kis lángon pároljuk fedő alatt kb. 1 órát, míg a hús megpuhul. Ekkor beletesszük a felkockázott édesburgonyát, kukoricát, kolbászt és az oregánót. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Készre főzzük, risszel tálaljuk.

Izgalom

Izgulok! És közben zavartan mosolygok az orrom alatt, mert nem is tudom, hogy miért is van bennem ez az érzés? Hogy mi okozza az izgalmat?

Tulajdonképpen semmi. Csupán én magam :) Olyan vagyok, mint egy gyerek. Mert gyerek vagyok! Még mindig, hála az univerzumnak. Többszörösen is. Hiszen azt mondják, nem számít az ember kora, mindaddig gyerek marad, míg egyik szülője él. És, mert úgy vélem, sok más emberhez hasonlóan, hogy meg kell őriznünk lényünk gyermeki voltát, amíg csak élünk. Mit mondjak, én őrzöm, becsülettel :) És most olyan vagyok, mint egy kisiskolás, aki készített valami szépet, és odaadja anyukájának, büszkén, de mégis szégyenlősen: "Nézd, Anyu, mit csináltam!"

Ma mutatom meg édesanyámnak az írásaimat. Ma jutottam el odáig, hogy szépen kinyomtattam őket, a pároldalasakat és a többszáz oldalast is, hogy el tudja őket olvasni. Hogy miért nem tettem meg eddig? Nem tudom. Talán meg kellett érnie bennem a gondolatnak, hogy Anyunak el kell olvasni őket. Talán, jó gyerek módjára, úgy gondoltam, hogy csiszolni kell még őket, mert Anyunak a lehető legjobbat kell megmutatni.

Szóval:

- Nézd, Anyu, mit csináltam!