Tegnap vártam a buszra, hogy végre hazaérjek egy újabb fárasztó munkanap végén. A buszmegállóban sokan vártak, kb. 50 ember állt mögöttem, 3 előttem, szépen, sorban, türelmesen. Egy fiatal lány, kb. 14 éves, egyszercsak megjelent a színen, és beállt legelőre! Nem nézett se jobbra, se balra, de legfőképpen hátra nem, hogy milyen hosszú sor kígyózik, várva a buszt. Senki nem szólt rá, valószínűleg azért, mert hozzám hasonlóan ők sem szeretnek konfrontálódni, vitatkozni, de én azért kérdőn néztem a lányra, jelezve, hogy nem tetszik a viselkedése. De csak ennyi telt tőlem, túl fáradt és fejfájós voltam bármi többhöz.
A lány végül utánam szállt fel a buszra, de nem jutott túl a sofőrön, akinél jegyet kellett volna vennie, mert nem volt, csak budapesti BKV bérlete. De ő messzebb akart utazni.
- 125 forint - mondta a sofőr türelmesen.
Mire a lány:
- Nincs nálam pénz.
- Akkor sajnálom, de nem tudlak elvinni.
- De reggel sem vettem jegyet - közölte a lány, mintha ez legalábbis egyfajta dicsőség lenne.
- Nem? Reggel is csak úgy felszálltál a buszra, jegy nélkül.
- Igen.
- Nem viszlek el. Szállj le, légy szíves, és keress egy ismerőst, és kérjél tőle pénzt!
- Nincs itt ismerősöm. Hogyan szerezzek?
- Nem tudom.
- Akkor felhívok valakit.
A lány beljebb lépett, és elővette a telefonját. De ugyan mi történt volna, ha valakit felhív, aki nincs ott? Kivettem a jegy árát a pénztárcámból, és odaadtam neki, hogy meg tudja venni a jegyét, és megoldódjon a helyzet.
Csak az a baj, hogy ezzel semmi sem oldódott meg. Ez a szemtelen, tolakodó lány, aki hatalmas barna szemekkel, ártatlanul, de egyfajta dühödt közönnyel tekintget a világba, talán nem fogta fel, hogy most szerencséje volt. Azzal, hogy senki sem szólt rá, hogy ne a sor elejére, hanem a végére álljon a buszmegállóban, ahogy szokás, ahogy elvárt. Ahogy kell! És senki sem tett megjegyzést, hogy talán nem bliccelni kellene, hanem jegyet vagy bérletet venni, ahogy mindenki másnak. És abból, hogy kifizettem a jegyét, talán nem azt tanulta meg, hogy vannak jó emberek, akik készek segíteni másokon, hanem azt, hogy teljesen mindegy, mit csinál, ő mit kínál a világnak, mert ő maga sértetlen marad, neki minden sikerül, és neki mindent szabad.
Az is lehet, hogy a lány egyszerűen elfelejtett reggel pénzt venni magához, és próbálta úgy megoldani a helyzetet, ahogy tudta. De ha előrelátó lett volna, akkor az osztálytársaitól tudott volna kérni annyi pénzt, hogy összejöjjön az a kevéske 125 forint, nem?
Jó lecke volt ez, legalábbis nekem. De azért bízom benne, hogy a pozitív élmény tényleg pozitívan hat a lány gondolkodására. Mert én sajnos nem lettem tőle boldogabb vagy okosabb.
***
Yesterday, when I was waiting for the bus in the end of a hard working day, a young girl, about 14, appeared and went to the front of the line. About 50 people was standing behind me and 3 ahead of me in the line, but the girl didn't care about it, didn't watch behind her back. Nobody drew her attention for her insolence. I didn't want to debate, the only thing I did was looking at her questioningly, because I was tired and I had a killer headache.
The girl got on the bus after me, but she didn't want to buy a ticket from the driver, because she didn't buy one in the morning, so she thought it was unnecessary and could travel for free again. But she failed. The driver told her she needed to get off and get money from someone who she knew. There were no friends of her at the bus stop, so she wanted to call somebody on her phone. I didn't know what she wanted with this, so I gave her the money and she bought the ticket.
The trouble with this is that I don't know whether she realised how lucky she was? Because she was rude when she didn't care about the long line of people at the bus stop. She wanted to travel without ticket but there was a helping hand when the driver didn't allow her to get on the bus. Maybe she didn't learn real positive things from this situation, but she realised that she could do anything without negative consequences and she always remains unharmed.
But maybe she just forgot the money in the morning and tried to solve her problem, and traveling for free was the best she could do.
It was a good lesson, at least for me. But I hope that this positive experience will be a real positive thing for her way of thinking, because I am not happier or more clever after this situation.
Sajnálom. :( :-***
VálaszTörlésAzért lesznek majd neki idővel pofonok az életében, és nem is fogja érteni, miért kapja...
Ma a buszon csupán két kismama álldogált, legalább 7-8 hónapos pocakkal, és senki nem adta volna át a helyét. Középkorú férfi, -nő, fiatal lány. Nekem meg ilyenkor felmegy a pumpa, és úgy felállítanék valakit. :(
Utaztam olyan buszon, ahol a sofőr addig nem indult el, amíg át nem adták a helyet a kismamának/idősnek/kisgyerekesnek.
Jani is kivan a mai fiatalokra, szinte tartanak az eladókkal a péntek-szombat estéktől, mert akkor bevetik magukat ezek a nem-is-tudom-mik az éjszakába, és első a pia, naná, és ott cirkuszolnak állandóan Janinak, mert ugye a bolt 10-kor bezár, de ezek meg akarnak jutni, csak Jani nem engedi. És megy a műsor. Tele vannak pénzzel, olyan összegeket költenek el piára egy este, mint a heti fizetésem, mert zsebpénz az van, de nevelés, erkölcs, jópélda???? Ugyan már!
És tesóm is mondja, hogy amilyen a mai óvódás korosztály szüleinek (már aki nem a határon szült) a nevelési módszere, hogy gügyög meg tüttyög a gyereknek, meg mindent ráhagy, nincsenek szabályok, korlátok meg aztán pláne nem, abszolút nem csodálkozom a buszos lányon. :(
És ez már társadalmi kérdés, de szerintem nagyon látszik negatív hatása, hogy egyrészt a nők dolgozni kezdtek, másrészt hogy az életszínvonalért hajtani kell, másod-, harmadállás kell, és ki van akkor a gyerekkel?! Ki neveli?
És még az is eszembe jutott, hogy sok nő mennyire a társadalom elvárása szerint él, gyereket vállal, mert az az elvárás, de nem gondol bele, hogy NEKI saját magával szemben mi az elvárása. Valóban kell-e neki gyerek. És míg pocakban van a baba, megvesszük neki a csilivili, méregdrága istenharagját is, aztán ahogy megszületik, úgy zuhan a nulla felé a vele való törődés. És ezt egy óvónőtől tudom. :(
Nem egyszerű a kérdés, viszont annál inkább foglalkozni kellene vele. A mai gyerekek, tinik először mintha azt tanulnák meg, hogy milyen jogaik vannak. De hol vannak a kötelességek? A tisztelet? A szolidaritás, tolerancia? Ezeket a szavakat mintha a legtöbbjük nem is ismerné. Elkeserítő, természetesen tisztelet a kivételnek. A mai világban a felnőttek nem szólnak rá a kölykökre sehol, ha valami sértőt csinálnak, mert egyszerűen nem mernek. Milyen világ az, ahol a kölykök üvöltve társalognak a tömött buszon, kibérelve maguknak a busz hátsó sorait, míg az idősek állnak? Ahol a gyerek megveri a tanárt? Ahol a tanár, ha rászól a gyerekre, beír neki egy intőt, magára húzza ezzel a szülőt, aki nem elbeszélget a gyereke fejével, hanem bemegy és üvölt a tanárral, esetleg meg is veri, mert meg sem fordul a fejében, hogy a gyereke tényleg elkövette azt, amiért büntetést kapott? Védjük a gyerekeket, a fiatalkorúakat, igen, mert kell. De attól kellene védeni őket elősorban, hogy ne váljanak bűncselekmény, szabálysértés áldozatává. Nem pedig a való élet követelményrendszerétől, az etikától és erkölcstől. Ha így haladunk, attól kell védeni őket, hogy ne ők maguk kövessenek el bűncselekményt ebben a "nekem mindent szabad világban". Szomorú :(
Törlés