2015. április 19., vasárnap

Filmek délutánra: Fiú a Marsról



David (John Cusack) híres sci-fi író. Történeteiből tükröződik saját, kissé különc lénye, ami éppen egy nagy trauma, felesége halála után lábadozik. Meghiúsult örökbefogadási terveik nyomán felkelti érdeklődését egy elhagyott kisfiú, Dennis (Bobby Coleman). A fiú különös kis teremtmény. Napjait egy dobozban tölti, elzárva nem csupán a napsugaraktól, hanem a társaitól is. Mindezt jól fejlett képzelőerővel tetézi: állítja, és hiszi, hogy a Marsról jött. 
David magához veszi a gyereket. Apránként ismerkednek egymással, betekintést nyernek a másik világába, ami, tekintve a fiú különlegességét, tudományok iránti érdeklődését és tárgyak iránti gyűjtőszenvedélyét, a saját maga által kitalált nyelv használatát, nem kevés toleranciát és belátást, türelmet igényel a férfi részéről. David segítségére van barátja, Harlee (Amanda Peet) és nővére, Liz (Joan Cusack), miközben a fiú tanárai és a gyámhivatal árgus szemekkel figyeli a fura családot. Dennis viselkedése miatt David-ben felmerül kérdés, hogy mi van akkor, ha a gyerek tényleg a Marsról jött?

Természetesen Dennis nagyon is e világi kisfiú. Csak fel kell dolgoznia azt, hogy a szülei eldobták. És ezt talán könnyebb úgy elfogadni, ha hiszi, hogy visszamentek a Marsra. Ahová talán egyszer követheti őket. Különös gyerek, kicsit lassú, nehezen teremt kapcsolatot másokkal, saját kis világában él, ugyanakkor az intelligenciája magas, érdeklődik a tudományok iránt és saját kommunikációs rendszert fejlesztett ki. Talán csak az őt ért traumát dolgozza fel így, talán mentális probléma áll a dolog hátterében, pl. az autizmus egy formája, az Asperger szindróma. Talán csak a túlfejlett képzelőerő, ami sok-sok gyerek sajátja. Van, akinek láthatatlan barátai vannak, amivel a szüleit az őrületbe kergeti vagy halálra rémíti. De állíthatjuk-e száz százalékos bizonyossággal, hogy a gyerek csak játszik, netán hazudik? Vagy hogy így akarja felhívni magára a figyelmet? 
A gyermeki elmének sok-sok impulzust kell feldolgoznia, és mások számára apró kis változásokat is nagy traumaként él meg. Egy-egy különös viselkedést, megnyilvánulást letudhatunk (és sajnos sokszor meg is tesszük) egy egyszerű kijelentéssel: Úgy viselkedsz, mintha a Marsról jöttél volna! 
Pont mint Dennis. Aki csak tartozni akar valahová, és hiszi, hogy számára ez a valahol a Marson van, mert itt, a Földön azok, akik a legtöbbet jelentették a számára, eltűntek.

Az ember társas lény. Család nélkül, szeretet, törődés és megértés nélkül marslakóvá változik ...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése