Eurovízió 2015

Ez is lezajlott. Szép volt, jó volt, elég is volt :) 

Dalfesztivál ... volt, talán pár évtizeddel ezelőttig, amíg csupán ez az egy dolog volt a központi témája a rendezvénynek. Különböző országok megmutatták zeneiségüket és azt, hogy a zene egyetemleges, még úgy is, hogy szinte kivétel nélkül minden előadó az általa büszkén képviselt hazája anyanyelvén énekelt. Azonban változnak az idők és változik a dalfesztivál is. Szép lassan kinőtte magát rangos médiaeseménnyé, és mára, az online világ gyorsasága segítségével nem naprakész, hanem másodpercre kész információkat kaphatunk a dalokról, esélyekről. Már az előválogatók kapcsán megismerhetjük, hogy melyik ország milyen dalokkal indulhat neki a versenynek, és az adott ország lakóival egyszerre meg is tudhatjuk, hogy pontosan kik lesznek az ellenfelek e rangos eseményen. És egyre inkább megfigyelhető, hogy a versenydalok többsége angolul szólal meg, nem saját nyelven. Globalizáció vagy csak a gondolat, hogy így talán több ember megérti, miről énekelnek, mindenki döntse el maga.

Az idei, 60. Eurovíziós Dalfesztivál szlogenje ez volt: Építsünk hidakat. Úgy gondolom, hogy ennek jelentősége kellene, hogy legyen, például jelenjen meg a dalokban. Volt, amelyekben meg is jelent, mint például a magyar versenydalban. Boggie dala, a Wars for Nothing / Háborúk semmiért végül a 20. helyen végzett.

Nincsen olyan év, hogy ne törne ki vita különböző fórumokon, hogy kinek kellett volna nyernie, ki szerint melyik dal volt a legjobb. Számít ez? Mondhatjuk, hogy nem, és érvelhetünk úgy, hogy a fesztiválnak csak a nevében van benne az, hogy dal. Mert mi történik? Talán az, hogy a szomszédos vagy egymással kölcsönös barátságban és elismerésben lévő országok, illetve szétesett nagyhatalmak utódállamai, mint testvérállamok, szinte kivétel nélkül egymásra fognak szavazni. 

Mégis, ha megfigyeljük az első tíz helyezett dalt, akkor szinte kivétel nélkül találunk egyedit, szépet, jót, igényeset ezekben a nótákban. 

És az is megfigyelhető, hogy vannak országok, akik évről évre igencsak előkelő helyen zárják a versenyt. Mint például a svédek, akik ismét megnyerték a fesztivált, ezzel a dallal:

Tetszik a dal, az előadásmód, a színpadkép, bár a dal szerintem hajaz David Guetta Lovers on the Sun című nótájára. 

Két meglepetés ért idén. Az első, hogy Ausztrália is indulhatott a versenyen, hiszen töretlenül, évről évre közvetíti az Eurovízió döntőjét. Az 5. helyen végzett a daluk, ami az egyik kedvencem volt:

A másik meglepetés számomra az Il Volo volt, akik Olaszországot képviselték, anyanyelvükön énekelve. Nem figyeltem az előzményeket, így nem tudtam, hogy ők lesznek ott a döntőben. Követem a pályájukat évek óta, és szeretem, amit ez a három fiú – akik még mindig csak 20, illetve 22 évesek – csinál és képvisel. 2009-ben indult a pályájuk egy tehetségkutató műsorban, ahova még szólistaként jelentkeztek, de később a műsor rendezője fejében megszületett az ötlet, hogy énekeljenek együtt a srácok. A többi már történelem. Mára már nemzetközi pályán mozognak, ismertek az USA-ban is. 

Az Eurovízióra szánt daluk is szép, igényes, és a közönség reakciójából is kitűnik, hogy szükség van a klasszikusabb hangzásra, a nagy éneklésre, mert szeretik az emberek. Szívem szerint nekik adtam volna az első helyet.

És hogy honnan indult a két tenorból és egy baritonból álló trió? :)

Lényeg, hogy hallgasson mindenki zenét, és találja meg a számára tetsző műfajokat. És legyünk nyitottak minden téren, ne csak a zenei ízlésünket tekintve.