Saul fia, avagy magyar filmes siker Cannes-ban

Műfajuktól függetlenül szeretem a jó filmeket. Szeretem, ha egy film egyedi, elgondolkodtat, meghat és/vagy megnevettet, elbűvöl vagy csak egyszerűen leesik tőle az állam. Külön öröm, amikor jó magyar filmet láthatok, ami, valljuk be, nagyon gyakran nem történik meg. 

Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjének tavalyi sikere után ismét egy magyar filmtől és annak sikerétől hangos a filmvilág. Az első filmes Nemes Jeles László filmje, a Saul fia Cannes-ban több díjat nyert!

• Grand Prix díj: a zsűri nagydíja a fesztivál második legrangosabb elismerése az Arany Pálma után. A fesztivál nagyjátékfilm zsűrije ítéli oda a kiemelkedően tehetséges rendezést, nagyfokú eredetiséget és útkereső szellemiséget mutató filmnek.
• FIPRESCI-díj: a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége zsűrije ítéli oda a legmerészebb, legeredetibb és legszemélyesebb filmnek.
• Francois Chalais-díj: a François Chalais francia újságíró, filmkritikus és filmtörténész emlékére alapított elismerést az életigenlést és az újságírás értékeit ábrázoló filmnek ítélik.
• Vulcain-díj: Zányi Tamás, a film hangmérnöke vehette át a technikai-művészi elismerést.

A film nagyon nehéz témát dolgoz fel. Több szempontból nehéz, hiszen egy apa tragédiáját mutatja be, aki meg akarja adni elveszített fiának a végtisztességet, és teszi mindezt Auschwitz-Birkenauban. A holokausztfilm 1944. októberében játszódik. Egy magyar zsidó rab, Saul Ausländer két napját mutatja be. Saul az egyik krematórium sonderkommandójának a tagja, vagyis egy olyan olyan munkacsapaté, amelynek tagjait arra kényszerítik a náci fogvatartók, hogy a meggyilkoltak holttestét elégessék.  

Saul az egyik halott gyermekben felismerni véli saját fiát, és elhatározza, hogy bármi áron megmenti a gyermek testét az elhamvasztástól, felveszi a kapcsolatot egy rabbival, akivel együtt titokban eltemetheti. Eközben a sonderkommandó tagjai fellázadnak, mert hírül veszik saját tervezett megsemmisítésüket. Lerombolják a krematóriumot, ám Saul nem vesz részt a lázadásban, hanem csak azzal törődik, hogy megvalósítsa a tervét, és eltemesse a fiát, akiről életében nem tudott gondoskodni.

A filmet, amelynek észak-amerikai forgalmazási jogát a Sony Pictures Classics szerezte meg, itthon még nem mutatták be, és bevallom, hogy a nehéz témájára tekintettel nem tudom, mikor fogom megnézni. Ettől függetlenül hatalmas gratuláció az alkotóknak. És sok sikert a nemzetközi vetítéseken is!