Jodi Picoult - Sorsfordítók

Volt egyszer egy fiú és egy lány. A Hart és a Gold család gyermekei, akik szinte egy időben születtek és együtt nőttek fel. Lelki társak. Történetük nem hasonlít Rómeó és Júlia történetére, hiszen a szüleik tudják, hogy őket az ég is egymásnak, egymásért teremtette. Nincs kétségük afelől, hogy a gyerekkori barátságot felnőttkori szerelem és házasság fogja követni. És így is lesz. A fiú egy nap nem Emilyt látja barátjában többé, hanem a Nőt. Az iskolában mindenki úgy tekint rájuk, mint a tökéletes párra, akik tökéletes szinkronban vannak, ismerik egymás gondolatait, befejezik egymás mondatait. Az ő szerelmük nem hebrencs tiniszerelem, hanem mély és érett. Ám egyikük olyan titkot őriz, amiről senki nem tud, még a lelki társa sem. És a titok tragédiához vezet. 

Emily nem tud együtt élni a múlt titkával és nem tud megbirkózni az új titokkal sem, ami miatt veszélyben van a jövője. De egyik titokról sem beszélt soha sem Chrisnek, sem a szüleinek. Némán szenved és végső megoldásként arra kéri Christ, hogy segítsen neki megszabadulni a testét-lelkét gyötrő fájdalomtól. A fiú nem tud szerelme nélkül élni, de annyira szereti a lányt, hogy inkább él nélküle, mintsem nap mint nap lássa annak fájdalmát. Teljesítve a lány kérését ellopja apja fegyverét azzal a szándékkal, hogy megmenti a lányt ... az életnek vagy a gyötrő fájdalomtól. 

Picoult szerintem kegyetlen írónő. A szó legjobb értelmében, már ha a kegyetlen szónak lehet jó értelmet kölcsönözni. Olyan szintű érzékenységgel ír a barátságról és szerelemről, a szülői szeretetről, az önfeláldozásról és az áldozatról, hogy nem hagyja nyugodni az ember lelkét és gondolatait. Olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mennyire lehet erős a barátság és a szerelem, szerethetünk-e mást jobban, mint saját magunkat, mennyit tudhat és valójában mit tud egy szülő az imádott gyermekéről, és elkerülhető lehetett-e volna a két család tragédiája. Ha azt kérjük a szerelmünktől, hogy segítsen meghalni, vajon igazán szeretjük őt? És ha segítünk a szerelmünknek meghalni, mondhatjuk-e, hogy az életünknél is jobban szerettük? 

Az írónő úgy ír, mint minden regényében. Olvasmányosan, könnyedén, ahogy megszokhattuk, de a története most sem hordoz magában semmiféle könnyedséget. Mert letaglóz. Mint Rómeó és Júlia története.