Loading...

2016. október 2., vasárnap

Recirquel Újcirkusz Társulat - A Meztelen Bohóc


A Bohóc élete véget ér. Útja végén le kell vennie a nagy, fodros gallért és hátra kell hagynia. De mi lesz a Bohóccal, akinek egész élete a komédiázásról, a nevettetésről, a produkcióról szólt? Elindul egy lelki utazásra, a múltba, ahová magával viszi a nézőket is és megmutatja nekik, mi történik a függöny mögött, mi volt az ő élete. Közben szórakoztatja, provokálja a közönséget, így az interakció sem maradhat el. Nevettet, miközben leveti az álarcát megmutatva lelkének mélységeit, és míg a közönség nevet, ő belül sír. És az utazás végén belép a fénybe...

Mindez akár egy színházi előadás is lehetne, de nem az, illetve nem csak az. Ez ugyanis cirkusz, ahol artisták mutatnak be gyönyörű gyakorlatokat látszólag játszi könnyedséggel, de ahol nagy szerepet kapnak a táncosok is, minden jól megtervezett koreográfia szerint zajlik a színpadon, klasszikus zenével kísérve, ami ugyanolyan hangsúlyos szerepet kap, mint a bohóc prózája. Újfajta cirkusz ez, kerek porond helyett színházi környezetbe helyezve, miáltal személyesebb, intimebb, éppen ezért komplexebb. 

A Bohóc álarca mögé bújt színész, Egyed Brigitta nem az a művész, akitől az ember bohócfóbiája előbújik. Nem, ettől a közvetlen bohóctól nem kell félni, csak bele kell nézni a szemébe, el kell fogadni a felénk nyújtott kezét, megfogni, és menni vele az úton. És miközben elkísérjük utolsó útján, nincs más dolgunk, mint rácsodálkozni a fiatal, egytől egyig szép artistákra, gumiasztalosokra és táncosokra, hagyni őket, hogy kirántsanak minket egyéni kis világunkból és engedni,  hogy saját testi és lelki erejük, illetve a fizika segítségével elvarázsoljanak minket. 

Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy kíváncsi izgalommal várom az októberi előadást, és most, hogy túl vagyok rajta, azt kell mondjam, megérte a várakozást. A két óra gyorsan elrepült, miközben megannyi szépséget és humoros jelenetet láttam, és magával ragadó zenét hallottam. Rácsodálkoztam, hogy ezek a fiatal artisták (Farkas László, Herczeg Richárd, Illés Renátó, Lakatos Leonetta, Pintér Áron, Veress Zsanett, Wittmann Csilla) milyen profizmussal és természetességgel adják elő a számaikat talajon, dróton, rúdon, kötélen, selymen, magasból lógó kockán, mindezt biztosítókötél nélkül, miközben az arcukon szinte nyoma sincs az erőfeszítésnek. Mozdulataik megtervezettek, kiszámítottak, begyakoroltak, de nem gépiesek, sokkal inkább légiesek, arcjátékuk pedig kifejező. 

Köszönet Vági Bence társulatának az élményért, a többi előadás megtekintése tervbe véve!

A Meztelen Bohóc műsorfüzete itt tekinthető meg:

Az előadás a Művészetek Palotájában december 15-16-17-én is látható még, aki ki akar szakadni egy kicsit a hétköznapokból és új élményre vágyik, az tegyen egy próbát!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése