Pár hete írtam a Ghost című musicalről, ami megható volt, szomorú, itt-ott vicces jelenetekkel tarkított. Június 5-én egy olyan darabot láttunk, ami minden volt, csak nem megható és nem szomorú, és a vicces jelenetek nem tarkították, hanem átívelték. Ez volt az Amerikai komédia című szvingjáték, a Budapesti Operettszínház előadása az Átrium Film-Színházban.
Korán érkeztünk a 19 órakor kezdődő előadásra, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni a közeli parkba ... de meggondoltuk magunkat. Férjem telefonon közölte, hogy ő már bent ül a színház aulájában, kávézik, a színészek szintén ott múlatják az időt, sőt, már köszönt is Dolhai Attilának :) Több se kellett a női különítményünknek (lányom, Szilvi barátnőm és jómagam), elfelejtettük íziben a sétálós kedvünket, és a színház felé vettük az irányt. És tényleg! Földes Tamás az épület előtti teraszon kávézott, Falusi Mariann, Brasch Bence és Bálint Ádám egy asztalnál ücsörgött az aulában, beszélgettek, ettek-ittak, laptopba feledkeztek, egy másik asztalnál pedig a táncosok tették ugyanezt. Párom a színészek asztala melletti kanapék egyikén vert tanyát, itt csatlakoztunk hozzá. Fő "célpont" Dolhai Attila volt, de őt sajnos sehol sem láttuk, párom szerint már biztos bement az öltözőbe és készül a kezdésre.
Beszélgetésbe elegyedtünk, ezt tette közvetlenül mellettünk fél méterre Janza Kata is, aki egy férfival társalgott. Nagyon szimpatikus volt a színészekből áradó lazaság, amint ott ültek a lassan gyülekező közönség tagjai között, és nem zavarta őket az idegenek jelenléte, és ők sem rohanták meg a színészeket. Lányom csak azt sajnálta, hogy Dolhai Attila eltűnt, hiszen ő az első számú kedvenc, és akitől szeretne bezsebelni egy autogramot. Nem több mint két órával korábban fejtette ki, hogy nem okozna neki problémát egy aláírás begyűjtése, hiszen Josh Grobantől!!!! is szerzett Bécsben, bátran odaállt elé, pedig Ő amerikai, Attilával pedig, akárhogy is nézzük, egy nyelvet beszélnek, hiszen magyarok mindketten.
Na igen ... csak aztán eljön AZ a pillanat, amikor minden magabiztosság kútba esik.
Beszélgetés közben egyszer csak azt láttam, hogy az én korábban oly magabiztos lányom ültében megmerevedik, szinte lefagy. A szemei pedig úgy kikerekedtek, szinte kidülledtek, hogy késztetést éreztem odatartani a tenyeremet az arca elé, hogy ha már kiesnek azok a szép szemek, legalább ne guruljanak messzire! Szilvi is meglepve kérdezte, hogy mi történik, és kerestük a pontot, amit lányom lesett. Párom oldotta meg a rejtélyt: Dolhai Attila visszatért az aulába, de az utca felől érkezett. Egy tölcsér fagyi volt a kezében - cirka 25 perccel az előadás kezdete előtt (nagyon laza :D) - és autogramot adott valakinek. Lányom pedig csak ült szép szőke szoborként, és nem mozdult. Abban a pillanatban nem hogy egy nyelven nem beszélt a művésszel, semmilyen nyelven nem volt képes megszólalni :) Hiába bizonygattuk neki, hogy Attila láthatóan fagyit eszik, nem fiatal lányokat, nem oldódott a feszültség. A pillanat és vele a színész elillant. Jól szórakoztunk a kis intermezzón, de korántsem olyan jól, mint magán a színdarabon.
A történet 1938-ban játszódik egy New Yorkból kifutó, Monte Carloba tartó luxushajó, a La Paz fedélzetén. A hajótársaság tulajdonosa a munkamániás üzletasszony, Tony (Janza Kata) üzletet köt a sármőr kalandorral, Frank Andersonnal (Dolhai Attila), akit hónapokkal korábban kirúgott a cégtől, és akinek az élete ezáltal zsákutcába futott. A férfi, mint százezredik utas, jól mulat a fedélzeten Tony kontójára, és nem adja fel a célját, hogy magába bolondítsa a nőt.
A történet fordulatos, vidám, és meglehetősen fura karakterekkel tarkított. A hajón utazik Tony törhetetlen életkedvű édesanyja, Irene (az örök fiatal Felföldi Anikó), aki modernebb, mint tulajdon lánya, a Tony kezére pályázó, kissé degenerált gyufagyár tulajdonos, Albert (Bálint Ádám), és a hajótulajba szerelmes titkár, Benjamin (Brasch Bence). És ha nem lenne elég színes a társaság, felszáll a tibeti harcművész Edith (Falusi Mariann) és terror alatt tartott férje, Alphonse (Földes Tamás).
A történet fókuszában a szerelmi csiki-csuki és a pénz(éhség) áll, no és persze a vérpezsdítő szving. És a nagyszerű színészeknek hála a nevetés, minden mennyiségben. Ami néha nem csak a közönség soraiból harsant fel, hanem a színpadon is, mikor Földes Tamás elképesztően viccesen előadott részeg-jelenetét Dolhai Attila sem bírta röhögés nélkül végigasszisztálni/támolyogni :) Nem tudom, hogy ez, vagy Falusi Mariann és Brasch Bence jelenete volt-e viccesebb, mikor is Bence megtapasztalhatta, milyen az, amikor a szerelem - Bence esetében a művésznő révén - fizikai valójában rátelepszik az emberre :)
Csodás, vidám este volt, a sírva röhögős fajtából :) Nagyszerű előadás, még nagyszerűbb színészekkel, remekbe szabott énekhangokkal, nagyon jó táncosokkal, és szuper dalokkal, zenészekkel Bársony Bálint, a darab zeneszerzője vezérletével.
Aki felhőtlen szórakozásra vágyik, annak csak ajánlani tudom, hogy a következő évadban nézze meg a darabot. Nem fogja megbánni!
A darab képgalériája itt található:
