2011. október 15., szombat

Álmodtam egy világot ...

Lehet-e ébren álmodni? Aki ébren álmodik, csupán fantáziál? Gyerekes délibábokat kerget, avagy csak megéli önmagában azokat a dolgokat, melyek fontosak számára? Az ébren álmodás menekülés a külvilág hidegségéből a meghitt, melegségbe? Nem hinném.
Aki ébren álmodik, saját világát alakítja, formálja. Alkot. Nem álomvilágot, hanem olyan gondolatokat, melyeket déldelgethet önmagában, de le is írhatja őket.
Aki ébren álmodik, az gazdag. Nem azért álmodik, mert szegényes a világa, hanem azért, hogy még szebbé tegye azt. Kifejezhesse önmagát, megmutathassa a gondolatait. Önmagának. A külvilágnak. Gazdagítja a világot.
Ha nem lennének ébren álmodók, nem lenne megannyi szebbnél szebb, elgondolkodtatóbbnál elgondolkodtatóbb, nagyszerűbbnél nagyszerűbb irodalmi mű, festmény, szobor, zene, film. Az ember alkotásra született. Merjünk alkotni!
Merjünk ébren álmodni!

4 megjegyzés:

  1. Nocsak-nocsak:))))Sok örömet kívánok a blogíráshoz:)

    VálaszTörlés
  2. Hát mégis belevágtál! :)))) Nagyon örülök neki!! Tetszik a külcsín, és mindjárt ki is olvasok mindent. :)))
    Puszillak, teljék benne örömöd!!!!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Anita! Sokat még nem tudsz olvasni, de azért majd igyekszem. Bár van egy-két dolog, amivel meg tudnám tölteni a blogot ;)

    VálaszTörlés