Olvassunk valamit

   
Nem tudom, ki hogy van az olvasással, de én nem tudok meglenni nélküle. Olyannyira, hogy egyszerűen értetlenül állok az olyan kijelentések előtt, mikor valaki azt mondja, hogy nem olvas könyveket, mert nincs rá ideje, nincs hozzá kedve, elég neki a munkához szükséges dokumentumokat olvasni nap mint nap, és így tovább. Szerintem ezek igencsak gyenge érvek. Aki nem olvas, hogyan jut elegendő szellemi táplálékhoz? Nem úgy tartják, hogy olvasni KELL ahhoz, hogy fejlődjön a szókincsünk, gyarapodjon a fantáziánk? Nem lehet elegendő a vizuális inger, amit a tévécsatornák és dvd-k, valamint a számítógép, internet kínál. 

     Ahogy mondtam, én nem tudok meglenni olvasás, könyvek nélkül. Olyannyira, hogy halmozom az élvezeteket és egyszerre mindig több könyvet olvasok. Kell egy könnyedebb, kell egy mélyebb, elgondolkodtató alkotás, kell egy kisebb terjedelmű, ami könnyen befér a táskámba, hogy a metrón is tudjak olvasni munkába menet, és hazafelé. Nem mondom, hogy naponta több órát töltök olvasással, mert annyi szabad időm nincs, de mindig szakítok rá legalább negyed órát. Ez olyan dolog, ami ... jár nekem :) Ami nélkül nem lennék teljes.

     Ma két regényt fejeztem be: Tad Williams - Virágok háborúja, illetve Nicholas Sparks - Menedék. Két merőben más stílusú regény.

A Virágok háborúja fantasy, amiben Williams csodálatos tündérvilágot teremt, ám kiderül, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik, még akaratán kívül e különös világba csöppent 30 éves, kiégett zenész főhősünk sem, aki röpke időn belül visszasírja eseménytelen, kisstílű földi életét. Ám kiderül, hogy ő a kulcs egy ördögi terv megvalósításához, és rövidesen nincs olyan fura teremtménye a tündérvilágnak, aki ne akarná őt fogságba ejteni és elpusztítani. Fordulatos, kalandos történet párhuzamos világokról, a Jó és Rossz örök harcáról.

A Menedék egy fiatal nő elgondolkodtató, felkavaró története, aki felbukkan egy poros kisvárosban, űzött vadként, riadtan, és próbál új, átmeneti lakhelyén észrevétlenül éldegélni. Azonban felkelti a két kisgyerekét egyedül nevelő özvegy férfi figyelmét, és a nő, kétségei ellenére, kapcsolatot teremt a családdal. A történet kiszámíthatóan, egy ideig szinte lassan csordogál, nem tartogat meglepetéseket, mégis működik. A férj karakterének felbukkanása, bármennyire ellenszenves is ez a bomlott elméjű, szadista ember, szükségszerűen felpörgeti az eseményeket, mígnem elérkezünk a sejthető végkifejletig.

Két merőben más stílus, egyben hasonló mondanivaló, hiszen mindkettőben küzdelem folyik a fennmaradásért. A Virágok harcában két világ léte a tét, a Menedékben egy nő és egy család élete.

    

     Az asztalomra nézve találok még olvasnivalót, nem fogok unatkozni a továbbiakban sem, azt  hiszem :) A hektikusság jegyében itt van Marian Keyes édes-bús-könnyed regénye, Hermann Hesse mély mondanivalójú, elgondolkodtató alkotása, Maggie Stiefvater fantasy történetfolyamának második része és Tasmina Perry árulással, hazugsággal, bűnökkel terhes, felső tízezerről szóló története. Jó nekem! :)