Loading...

2014. november 16., vasárnap

Lili bárónő (operettfantázia) - Budapesti Operettszínház


Vegyünk egy "szituációt". Helyezzünk bele egy romos, elárverezés útján éppen gazdát cserélt kastélyt. A kastélyt és a birtokot megöröklő, de azon a rajta lévő adósság miatt kényszerűségből túladó, színpadi íróként sikeres, nincstelen grófot. Egy gazdag, a birtokot megvásárló, festékárusból lett bárót és a lányát, aki színésznő akar lenni. A lány (nem) kissé bogaras, hozományvadász vőlegény-jelöltjét. Bonyolítsuk meg az író darabjában főszerepet játszó színésznővel - akit "színházi szerelem" fűz a férfihoz -, egy dörzsölt, saját zsebre dolgozó tiszttartóval, és a nincstelen gróf két vénkisasszony rokonával. Fűszerezzük meg Illésháza népével. Ha eddig még tiszta a szituáció, akkor csavarjunk rajta egy kicsit!

Malomszegi báró a birtok megvásárlása után férjhez akarja adni a lányát. E célból kiszemeli az önjelölt vőlegény, Frédi helyett a kastély újdonsült lakói előtt ismeretlen, fiatal Illésházy László grófot, hiszen a nemesi ranglétrán legkönnyebben egy ilyen házassággal lehet lépni egy fokot. Ezért megbízza az intézőt, hogy kerítse elő a leendő vőt.  
A gróf újabb színpadi darab lehetőségét véli felfedezni a birtok új lakói beköltözésében, "érdekli a szituáció", így, midőn a szép bárókisasszony, Lili, és az apja komornyiknak nézi őt, nem sokat hezitál, és beáll szolgálónak. És indul a szívek harca.

Lilinek megtetszik  a komornyik ...

Lászlónak a bárókisasszony ...

Frédinek a szomszéd birtokon nyaraló színésznő, Clarisse, aki kiszabadítja őt a jobb sorsra érdemes ló alól, és aki az érvényesülésért szinte mindenre képes, így akár Frédit is elfogadja, ha az írónak, akiről most tudja meg, hogy gróf, már nem kell. 

A két vén grófkisasszonynak, Agatha-nak és Krisztinának - akik lekésik a több éve buzgón haldokló, és a várakozással ellentétben végül mégis csak elhalálozó öreg gróf temetését - ellenben semmi sem tetszik. Legfőképp az nem, hogy az ő ősi jussuk (és még véletlenül sem a fiatal grófé, akinek anyját kitagadták, mert színésznő lett) a báró kezébe került, így perelni akarnak. Mikor Becsey, a tiszttartó a fülükbe ülteti a bogarat, hogy az őket vendégül látó báró mennyire örül a jelenlétüknek, sőt, tán szemet vetett egyikükre, a két vénkisasszony kivetkőzik magából és gyászruhájából, és a báróért beszáll a szerelmi csiki-csukiba. 

Ha összeállt a történet, helyezd el ezt a jókedvű, olykor táncra perdülő, időnként dalra fakadó, kicsattanó energiájával akár a legnagyobb teret is tovább feszítő, kilenc fős társaságot a Budapesti Operettszínház parányi Raktárszínházában! Az eredmény két és fél óra felhőtlen szórakozás. 

Mikor Huszka Jenő Lili bárónő című operettje összetalálkozik a tehetséggel, az elhivatottsággal, az adni akarás és a játék örömével, akkor mindenki jól jár. A közönség mindenképpen, mert olyan energiát kap a színészektől, ami lendít egy nagyot a mindennapi taposómalom kerekének forgásán. Nem gondolom, hogy a színészek kivételt képeznének, és őket nem érnék ugyanazok a napi problémák, gondok, bajok, mint a nézőket, de hogy jól palástolják, az biztos. Sőt, nem csak a nézők nevetnek nagyokat, hanem még Ők is, mikor egy-egy nem várt poént bevet valamelyik kollégájuk.

A 2014. november 13-i előadás "poéngyáros" címe minden bizonnyal a Frédit alakító Kerényi Miklós Máténak jár, akinek talán nem volt olyan mondata, mozdulata, amin az ember ne mosolygott, még inkább ne nevetett volna. Így volt ezzel a "legtöbbet nevető színész" cím büszke tulajdonosa, Dolhai Attila, alias Illésházy László gróf-író-komornyik is, aki, bár először saját mondatába zavarodott bele, miszerint a szülei:     "megszerettékmegismertékvagymegismertékmegszerettékegymástvagyhogyvoltmajdcsakösszejön", 
majd később, végképp elveszítve a pókerarc vetélkedőt - bár igyekezett palástolni -, buzgó nevetéssel jutalmazta Máté poénjait, miáltal még az énekléssel is meggyűlt némiképp a baja, ami nagy derültséget váltott ki a nézőkből is.
Szendy Szilvi, vagyis Clarisse sem lógott ki a sorból, és párnacsatában térdre kényszerítette "Mosolygó Csíkos Urat", vagyis gróf-író-komornyik-Illésházy-Dolhait, aki ekkor már szemérmetlenül röhögött, bár úgy tűnt, nem csak a fergeteges jókedv késztette a szeme dörzsölgetésére, hanem a párnacsücsök is ludas volt a dologban.

Malomszegi báró, vagyis Jantyik Csaba, mint feltörekvő, újgazdag-újbáró, éppen annyira volt nagymellényű, mint mélyzsebű nemes, szerető és szigorú, az uralkodó széliránytól függően Frédit vőként hol elfogadó, hol idiótaként aposztrofáló apa, illetve a két vénkisasszony grófnőt meghódító FÉRFI.

Lukács "Lili" Anita apjával folyton ellenkező fruska, Frédit hol bolondító, hol a háta közepére sem kívánó bárókisasszony, aki színésznő akar lenni. És aki látatlanban is utálja a férjül kiszemelt grófot, viszont beleszeret a komornyikba, aki még abban is segít neki, hogy a pesti színházigazgató figyelmét felhívja a feltörekvő színészpalántára, mikor titokban megemlíti a grófnak a lányt. Hiszen Lili olyan szépen mondta a Rómeó és Júliából, hogy "Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?". A válasz sem váratott sokat magára a gróf-író-komornyik-Dolhaitól: "Már nem vagyok Rómeó .... sem Mozart ... sem Sam." És tényleg nem, sok-sok musicalrajongó nagy bánatára. De szomorkodásra nincs ok, hiszen Lili is megmondta: "Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó, mikor lehetsz Radjami?" Való igaz, ugye,  Oh, Bajadérom?

A két vénkisasszony grófnő, Kalocsai Zsuzsa és a legendás Lehoczky Zsuzsa tündériek voltak, mint sértett, szerintük egyetlen jogos örökösök, majd aggszűz mivoltukból kivetkőző, vérmes, a bárót meghódítani vágyó nőszemélyek.

A falu összes népe, a minden szerepben tündöklő Peller Károly vicces-aranyos volt, mint az öreg gróf volt komornyikja, vagy mint kocsis, a bárót táncos-énekes produkcióval köszöntő "nép", és részeg politikus.

Szolnoki Tibor, a saját zsebre dolgozó, simulékony, a szálakat a háttérből mozgató tiszttartó már akkor megadta az estének az alaphangot, amikor a nézők még csak a helyüket igyekeztek elfoglalni a nézőtéren. A fennhangon telefonáló dámát - Peller Károlyt - szemrebbenés nélkül kikommandírozta a teremből, majd bevonta a nézőket, mint a birtokkal szemben követeléssel előálló népet.

Mivel operettről van szó, talán nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy a szituáció végül teljes egészében kibontakozik a darabban: Illésházyt leleplezi Lili előtt a féltékeny volt szerető, Clarisse, de végül a bárókisasszony megbocsát Lászlónak, és mindenki megkapja, amire, illetve akire vágyik.

A nézők pedig csodás alakításokat, gyönyörű dalokat, táncot, kötelező és ad hoc jellegű poénokat kapnak két és fél órán keresztül, non stop. Aki nem hiszi, járjon utána a Budapesti Operettszínházban!

Ízelítő az operettből, egy sokak által ismert dal:








2 megjegyzés: