Néha úgy érzem, hogy Hollywood agya teljesen kiürült, és csak ritkán kerül olyan film a mozikba, ami új ötletekkel dolgozik. Viszont az új köntösbe bugyolálás, a képregény adaptációs és a sokrészes, sorozattá váló alkotás annál több a piacon. Az emberek ízlésének kielégítéséhez (bár feltehetnénk a kérdést, hogy a kereslet-kínálat dolgában hogyan is állunk, tulajdonképpen melyik határozza meg a másikat?), a filmgyártók, no és a popcorn-gyártók pénztárcájának megtöméséhez azonban kell ez is, az is.
Részemről jöhet a művészfilm, a Marvel mozi, a tévés sorozatból vagy kémregényből készült film, lehet sci-fi, romantikus, fantasy ... a lényeg, hogy szórakoztasson.
Még tart a nyár, vagyis kevesebb a nagy bemutató, de a filmgyártók lassan véget vetnek az uborkaszezonnak. Kétszer ültünk be moziba mostanában, két eltérő stílusú alkotásra, amik azonban, ha úgy vesszük, hasonló gondolatokat vetnek fel: a döntéseinknek komoly következményei vannak; a hazardírozás eredménye mindig - minimum - kétesélyes; egyedül nem megy; a hatalmasok játszmáiba belekeveredni nem a legegészségesebb; a hatalmasok pedig legtöbbször mentálisan zakkantak. És Istent játszanak.
Az első film az Önkívület volt, a főszerepben Sir Ben Kingsley és Ryan Reynolds látható. Igen, a főszerepben, mert tulajdonképpen mindketten ugyanazt a karaktert formálják meg. Vagy mégsem?
A gazdag, nagy sikerű és sokak által tisztelt építész, Damian (Kingsley), haldoklik. Egészséget nem tud magának vásárolni, mint ahogy a lánya szeretetét sem tudta megvenni, azonban egy másik testet igen. Egy kutatóintézet ajánlatot tesz neki, miszerint ők képesek megmenteni őt úgy, hogy áthelyezik a tudatát egy másik, fiatal és egészséges, mesterségesen előállított emberi testbe. Damien megköti az üzletet, és megtörténik a test-, avagy tudatcsere. A beavatkozás után az öregember fiatal, egészséges testben (Reynolds) ébred. Damian új életet kezd, hiszen a külvilág számára megszűnt létezni mint köztiszteletben álló építész. Nők, autók, szórakozás tölti ki a napjait. Az átültetés sikere csak akkor lehet maradandó, ha folyamatosan szedi a kilökődésgátló gyógyszert, de mi van, ha elfelejti bevenni a következő adagot?
Damian látomásokkal küzd, emlékképeket lát, amik azonban nem az övéi. Nyomozásba kezd, ami veszélybe sodorja az új életét.
Érdekes kérdéseket feszeget a film. Bennem megint felmerült a kérdés, hogy igaz-e az állítás, miszerint a Pénz nem boldogít? Lássuk csak! Sok minden van, amit pénzzel tényleg nem lehet megvásárolni, így az igazi szeretetet, szerelmet, tiszteletet, és sorolhatnám. De mi a helyzet az egészséggel? Sokszor azon múlik, hogy az embernek mennyi pénze van. A legalapvetőbb dologtól, az egészséges ételek megvásárlásától kiindulva eljuthatunk a gondolat végén oda, hogy ha pénzem van, akkor meg tudom találni azt az orvosi ellátást, és akkor, amikor szükségem van rá. Nincs várólista, nincs fáradt, túlterhelt kórházi személyzet. A valóságtól elrugaszkodott esetben (kérdés, hogy hol áll az orvostudomány a kutatások területén, hiszen hallottunk már a fej-, avagy a testátültetéssel való kacérkodásról) pedig, miként Damian esetében, ha a beteg éppen milliárdos, akkor a lehetetlen is megvalósulhat.
A film sci-fi thriller, és nem akciófilm. Aki egymást követő akciójeleneteket akar látni, az ne erre a filmre üljön be! Persze vannak ilyen részek is, de alapvetően nem erre épül a film. Érdekes, izgalmas alkotás, középpontban az emberi elme teljesítőképessége áll, a kapzsiság és az élni akarás. A színészi játék jó, bár egyértelműen nem ez az a film, amiben Kingsley vagy Reynolds megmutathatja tudása legjavát, és nem ez az a film, amit ne lehetett volna élvezetesebbé tenni.
A másik film egy sorozat legújabb darabja, a Mission Impossible 5, a Rogue Nation/Titkos nemzet.
Az IMF-et (na, nem a Nemzetközi Valutalapot, hanem az Impossible Mission Force-t) feloszlatták, amihez hasonló már az előző részben is megtörtént. Ethan Hunt (Tom Cruise) magára marad akció közben, Londonban, miközben a csapat többi tagját, William Brandt-t (Jeremy Renner) és Benji Dunnt (Simon Pegg) a CIA-hoz helyezik át.
Hunt a Szindikátus néven emlegetett, képzett ügynökökből álló szervezettel áll szemben, ami új világrendet akar felállítani, és ezt terrortámadásokkal szándékozik elérni.
A csapat, megszegve a szabályokat, a szabad prédává vált Hunt segítségére siet, hogy megállítsák a titkos nemzetet, vagyis a Szindikátust.
A film, mint az előző részek is, most is folyamatosan pörög, szinte egy percnyi megállás sincs az akciójelenetek között. Mégsem nevezném agyatlan rohanásnak, mert túl azon, hogy a székbe szögez, elgondolkodtat.
Ha belegondolunk abba, ami körülöttünk történik, rájövünk, hogy olyan apró kis homokszemek vagyunk a hatalmasok és hatalmaskodók homokórájában, hogy egyszerűen nincs ráhatásunk a sorsunk nagyobb léptékű alakulására. Ha valaki, valahol, bármilyen meggyőződésből, bosszúból, más indíttatásból úgy dönt, hogy változtatni akar azon, ami van, és ehhez pénzzel, fegyverrel, emberekkel, más támogatással rendelkezik, akkor olyan láncreakciót indíthat el, aminek csak a jó ég tudja, hol a vége. Ezt éljük, látjuk naponta, elég csak egy pillantást vetni az aktuális hírekre. És ez nem ad biztonságérzetet.
Az alkotás akciófilm a javából. Izgalmas, nagyon látványos, vicces beszólásokkal tűzdelt, ahogy azt megszokhatta az, aki látta az előző részeket is. Most is tetszett a film zeneisége, külön bravó a bécsi operában játszódó jelenetekért, ahol hosszú percekig élvezheti az ember Puccini Turdandot című operájának gyönyörű zenéjét, így például a Nessun Dorma című áriát, miközben életre-halálra menő küzdelem zajlik a kulisszák mögött.
Teljesen lekötött a film, tetszett, amit láttam. Ám annak ellenére, hogy a sorozat Cruise nevével forrt össze, tulajdonképpen az ő produkciója, én mégis kevesebb Tom Cruise-t, és több Jeremy Rennert szerettem volna látni benne. Aki erre vágyik, az az előző részt - Mission Impossible 4, A fantom protokoll - kell, hogy elővegye. Vagy nézze meg A Bourne hagyatékot, vagy a Rennernek Oscar jelölést hozott, nagyszerű A bombák földjén-t!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése