Jócskán megkésve, de elfeledve nem, a Csillagok háborúja legújabb részének megtekintése után leírom, amit...nos, amit leírok.
Az első gondolatom, amikor decemberben (igen, jó régen volt) kijöttem a moziból, ez volt: "Mit mondok majd először is kedvest, szépet neki?"
Hogy őszinte legyek, még most sem igazán tudom... Petőfitől eltérően nekem nem számtalan szebbnél-szebb gondolat jutott az eszembe, legalábbis az új résszel kapcsolatban biztosan nem. Hogy miért? A válaszhoz az elején kell kezdenem.
Kisiskolás koromban nagypapám könyvespolcán találtam két vékonyka könyvet. Szép és fura alakok voltak a borítókon, furcsa környezetben. Az egyik könyv címe a Csillagok háborúja, a másiké A Birodalom visszavág volt. Elolvastam a tartalmukat és megkérdeztem papámat, hogy neki tetszettek-e. Azt válaszolta, hogy igen, jó könyvek, és elolvashatom őket, mert olyan, mint egy űrmese, tetszeni fog. Nem értettem, mi az, hogy űrmese, de elhoztam mindkét kötetet.
Papának igaza volt. Nemhogy tetszett, egyenesen beszippantott a történet, imádtam minden sorát, később többször újraolvastam mindkét részt. Papám sosem kérdezett rá, hogy mikor adom vissza a könyveket, én pedig sosem éreztem a késztetést, hogy megváljak tőlük. Aztán jött a felismerés, miszerint film is készült a történetből, és én nagyon boldog voltam, amikor nemsokára láthattam is kedvenc hőseimet, akik még jobban elvarázsoltak.
George Lucas az 1977-ben mozikba került Csillagok háborújával (Star Wars) olyan mítoszt teremtett, amit nehéz nem észrevenni, és ugyanígy nehéz nem szeretni. Bár, aki nem szívleli a sci-fi műfaját, vagy azon belül más irányzatot szeret (pl. a szintén nagy sikerű Star Trek-ért rajong), az valószínűleg azt vallja, hogy éppen szeretni nehéz. Lényeg a lényeg, senkit sem hagy közömbösen, és szinte minden filmkedvelő ember találkozott a történettel valamilyen módon.
Lucas anno, amikor megírta és filmre vitte a saga első részét, egy történetfolyam közepébe rántotta be az olvasókat-nézőket. Központi alakja, Luke Skywalker (Mark Hamill) a galaxis egy sivatagos bolygóján, a Tatooine-on tengeti unalmas mindennapjait a nagybátyja párakertészetén dolgozva, miközben űrcsatákról álmodozik. Az átlagos fiúról azonban hamarosan kiderül, hogy nem egyszerű "földi" halandó, hanem egy egykor volt, hatalmas jedi lovag fia. Hogy ki az a jedi? Nos, a jedik egy régi kor eszméit képviselő rend tagjai, akik a titokzatos szellemi Erő birtokában védelmezték a demokráciát jelentő Régi Köztársaságot. Az Erő rossz, sötét oldalának követői azonban elpusztították őket. Egyetlen megmaradt képviselőjük Obi-Wan "Ben" Kenobi (Sir Alec Guinnes), egy öregember, akinek jóvoltából Luke belecsöppen egy űrháború kellős közepébe, és hamarosan az elnyomó sötét hatalom, a Birodalom és vezetői, a két Sith nagyúr, Palpatine császár és Darth Vader (David Prowse, hangja James Earl Jones) ellen veszi fel a harcot a felkelők seregének pilótájaként. Innen ered minden, ez a Star Wars saga alapja.
Luke az Erő használatán kívül új társakkal, szövetségesekkel ismerkedik meg, közöttük Leia Organa szenátorral (Carrie Fisher), a felkelők bátor, ifjú és gyönyörű hercegnőjével, Han Solo-val (Harrison Ford), az "űrcowboy" csempésszel és óriási méretű, két lábon járó bundára emlékeztető társával, a vukik jeles képviselőjével, Csubakkával. Kotnyeles robotok tartanak velük a kalandok során, úgy mint R2D2 (Artu Ditu - szimpla fonetika), és C3PO-val (Szi Szrípio), akik mindig kalamajkába keverednek, és akiket hol menteni kell, hogy ők mentik meg a csapat tagjait. Hőseink bolygóról bolygóra csöppenve vívják harcukat a Birodalom ellen. Életre szóló barátságok születnek, és szerelem szövődik a harcok közben Leia és Han között.
Luke az Erő használatán kívül új társakkal, szövetségesekkel ismerkedik meg, közöttük Leia Organa szenátorral (Carrie Fisher), a felkelők bátor, ifjú és gyönyörű hercegnőjével, Han Solo-val (Harrison Ford), az "űrcowboy" csempésszel és óriási méretű, két lábon járó bundára emlékeztető társával, a vukik jeles képviselőjével, Csubakkával. Kotnyeles robotok tartanak velük a kalandok során, úgy mint R2D2 (Artu Ditu - szimpla fonetika), és C3PO-val (Szi Szrípio), akik mindig kalamajkába keverednek, és akiket hol menteni kell, hogy ők mentik meg a csapat tagjait. Hőseink bolygóról bolygóra csöppenve vívják harcukat a Birodalom ellen. Életre szóló barátságok születnek, és szerelem szövődik a harcok közben Leia és Han között.
Maga a történet nem hoz újat, hiszen nem szól másról, mint a jó és a rossz örök harcáról. (Mivel a '70-es évek végén született, tekinthetjük úgy, hogy többek között az amerikai-orosz hidegháborúról is szólhat.) Régi legendákból, mítoszokból táplálkozik (lásd a jedik által használt lézerkardot, mint lovagi szimbólumot, a rohamosztagosok vagy éppen Vader páncélját, mint lovagi páncélt), és a mesékre jellemző elemekkel játszadozik (ki kell szabadítani a gonosz fogságából a hercegkisasszonyt). Az újdonságot az jelentette, hogy Lucas áthelyezte a sztorit az űrbe, annak számtalan bolygójára és megszámlálhatatlan számú intelligens (és kevésbé intelligens) élőlényfajára, akik különféle űrhajókkal – vadászokkal, szállítóhajókkal, csillagrombolókkal, űrbázisokkal – száguldanak vagy épp csak keringenek a galaxisban.
Az áttétel briliánsan sikerült, a "réges-rég egy messzi-messzi galaxisban" játszódó történet mára sok-sok dollármilliárdot hozott az alkotók számára és rajongók légióit, akik szállóigenként használják a jedik köszönését: "Az Erő legyen veled! - May the Force be with you!" (A May semmi esetre sem a májusra utal, a Force pedig az Erő, nem pedig forth, mint negyedik, szóval ne keveredjünk el, mint az egyszeri fordító, aki ezt írta le anno: Találkozunk május 4-én! Még akkor se, ha minden egyes rész május hónapban került a filmvászonra :) )
A Csillagok háborúja forgatásakor még nem volt eldöntött, hogy folytatódik-e a történet a vásznon, a döntést a film sikerére bízták. A siker azonban több volt mint elsöprő, így megszületett a két folytatás: Csillagok háborúja V. - A Birodalom visszavág (Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back) 1980-ban, majd a Csillagok háborúja VI. - A Jedi visszatér (Star Wars Episode VI: Return of the Jedi), 1983-ban. Az első rész pedig, a történetfolyamban való elhelyezkedése alapján, 1979-ben új címet kapott: Csillagok háborúja IV - Az új remény (Star Wars Episode IV: A New Hope). Így vált egyértelművé, hogy a két folytatás a folyam 5. és 6. részei, amelyekben hol a sötét oldal, hol a felkelők jutnak előnyhöz, mígnem A Jedi visszatérrel végre lezárult a harc, és – meglepetést nem okozva – a jók fényes győzelmet arattak a gonosz felett. A Sötét oldal egyik vezéréről, Vader-ről kiderült, hogy nem is volt mindig rossz, hiszen egykor ő is jedi volt, aki azonban, engedve a gonosz csábításának, átállt az Erő sötét oldalára. És arra is fény derült, hogy szorosabb kapocs van közötte, valamint Luke és Leia között, mintsem azt hőseink a történet elején gondolhatták volna.
Jó a történet, jó a megvalósítás, a látvány, és John Williams zenéje bevésődik az ember memóriájába. A karakterek megnyerőek, lendületesek, bár a színészi alakításokat nem lehet nagyon magasztalni, leginkább talán a nem túl gazdag párbeszédanyag miatt. Mindegyik rész lendületes, igazi kalandfilmként működik.
A vásznon véget ért a történet, azonban a könyvpiacon nem, hiszen számos Star Wars történet látott napvilágot, amely az egyes részek közötti vagy A Jedi visszatér utáni időkbe követi a főhősöket. Illetve jelentek meg az egyes mellékszereplőkről is külön történetek, bár ezek hitelessége megkérdőjelezhető. (Tudomásom szerint Timothy Zahn, Hugo-díjas író kapott egyedül hivatalosan engedélyt Lucas-tól, hogy Star Wars történeteket írjon.).
Mára pedig több animációs sorozat is fut egy időben, különböző, ismert vagy új karakterekkel, és számos, rajongók tollából született történet, illetve rajongói film kering az online világban.
Jó a történet, jó a megvalósítás, a látvány, és John Williams zenéje bevésődik az ember memóriájába. A karakterek megnyerőek, lendületesek, bár a színészi alakításokat nem lehet nagyon magasztalni, leginkább talán a nem túl gazdag párbeszédanyag miatt. Mindegyik rész lendületes, igazi kalandfilmként működik.
A vásznon véget ért a történet, azonban a könyvpiacon nem, hiszen számos Star Wars történet látott napvilágot, amely az egyes részek közötti vagy A Jedi visszatér utáni időkbe követi a főhősöket. Illetve jelentek meg az egyes mellékszereplőkről is külön történetek, bár ezek hitelessége megkérdőjelezhető. (Tudomásom szerint Timothy Zahn, Hugo-díjas író kapott egyedül hivatalosan engedélyt Lucas-tól, hogy Star Wars történeteket írjon.).
Mára pedig több animációs sorozat is fut egy időben, különböző, ismert vagy új karakterekkel, és számos, rajongók tollából született történet, illetve rajongói film kering az online világban.
Mivel egy történetfolyam közepét láthatta a IV.-V.-VI. résszel a közönség, sokakban felmerült a logikus gondolat: hol marad az első három és az utolsó három rész? Láthatja-e őket a rajongótábor, és főként mikor? Sokat kellett várni, de Lucas végül mindenki nagy örömére bejelentést tett: a történet folytatódik az első három résszel! Az előzmény-trilógia nem hozott egyöntetű elragadtatást a rajongók között, kissé megosztóra sikerült, ezért kicsit bővebben is írok róla.
1999-ben került a mozikba az előtörténet első etapja Csillagok háborúja I. - Baljós árnyak (Star Wars Episode I: The Phantom Menace) címmel. Kb. 30 évvel a IV. (legelső, alap) rész előtt játszódik, és a Jedi Tanács által védelmezett, a Szenátus által irányított Köztársaság hőskorába vezeti el a nézőket. Ebből adódóan nem jelennek meg a filmben a korábbi részekből megismert főhőseink, Luke, Leia és Han. De találkozunk Obi-Wan Kenobival (Ewan McGregor), aki nem a korábban megismert öregember, hanem még ifjú jedi tanonc, vagyis padawan, és a kicsi, zöld, manószerű, ugyanakkor bölcs és hatalmas jedi mesterrel, Yoda-val. Viszontlátjuk két kedvenc, kotnyeles robotunkat, R2D2-val és C3PO-t is. És találkozunk egy ismerős nevet viselő fiúcskával, Anakin Skywalker-rel (Jake Lloyd), aki egy sivatagbolygón él rabszolgaként. A gyereket körülveszi az Erő, és elhangzik vele kapcsolatban a régi jóslat, miszerint eljön valaki, aki egyensúlyt teremt az erőben...
A csapat kiegészül Obi-Wan mesterével, Qui-Gon Jinn-nel (Liam Neeson), és a gyönyörű Padmé Amidala-val (Natalie Portman), a Naboo bolygó fiatal királynőjével, és egy alattvalójával, Jar-Jar-ral, az ügyefogyott gungan-nel. Megismerjük a Köztársaságot védelmező Jedi Tanács tagjait, közöttük Mace Windu mestert (Samuel L. Jackson) és Palpatine szenátort (Ian McDiarmid).
A Baljós árnyak az elsőként bemutatott történet alapjaihoz vezet el, megmutatja, milyen volt a világ a Birodalom előtt, hogyan épült fel, kik vezették, mi volt a céljuk, és hogyan kezdődött meg a béke és a rend aláaknázása, miként kezdett hozzá a sötét oldal mindennek az elpusztításához. A korábban már megismert séma szerint különleges lények és űrjárművek sokaságát, űrcsatákat és párbajokat vonultat fel a film. Sok rajongó számára azonban nem hozta ugyanazt az élményt, mint elődei. Hiányolták a régi szereplőket, holott egyesek még meg sem születtek, amikor a történet játszódik! Voltak, akik szerint nem volt elég izgalmas, mert sok volt a rossz párbeszédekkel megírt beszéd. Mások szerint túl sok volt a helyszín, de következetlen a dramaturgia. Hibaként rótták fel, hogy túl sok a CGI, vagyis a számítógépes trükk, ám szegényes a karakterábrázolás és a kiemelten jó színészek foglalkoztatása ellenére gyenge a színészi alakítás, viszont túl sok és idegesítő a vicces(nek szánt) Jar-Jar.
Akárhogy is van, egy biztos: a legelső rész bemutatása óta eltelt több mint húsz év, mire a Baljós árnyak a mozikba került. A filmkészítés módja megváltozott, és változott a filmstúdiók elvárása is. És változott maga George Lucas szemléletmódja is, aki a múltban mindig másra törekedett mint filmes kollégái, és máshogy akart filmet csinálni, mint a többiek. A megoldásokban régen más utat keresett, sok esetben makettekkel és bábokkal dolgozott, létrehozta a helyszínek kicsinyített mását, ám az új részben bátran alkalmazta a filmes trükkök tárházát. A történetvezetés alapjait azonban meghagyta, a jó és a gonosz harcáról szól ez a rész is, viszont talán több szereplőt mozgat és rövidebb, gyorsabb jelenetekben, mint az elődfilmek, ami a történetvezetésre rányomja a bélyegét, és talán a kidolgozatlanság érzetét kelti. Akárhogy is van vagy volt, a fanyalgások ellenére a film kasszasiker lett és jöhetett a folytatás.
A következő részt 2002. május 16-án mutatták be Csillagok háborúja II. - A klónok támadása (Star Wars: Episode II Attack of the Clones) címmel. Az első rész után tíz évvel játszódó történetben a korábban megismert szereplőkhöz csatlakozik a sötét oldalt képviselő Dooku gróf (Christopher Lee), és a titokzatos sötét Sith nagyúr, Darth Sidious is egyre inkább érezteti hatását.
Egy dolgot le kell szögezni: a Csillagok háborúja nem krimi. Nem Agatha Christie tollából pattant ki a történet, nem kell a sztori végéig ezerszer át- és újragondolnunk, hogy ki lehet a gyilkos. Nem, itt nyilvánvaló, hogy ki a jó és ki a rossz, mert vagy egyértelmű, melyik oldalon áll, vagy pedig a tettei árulják el a valós szándékait. Így nem kell sokat vakaróznunk, hogy ki lehet a gonosz nagyvezér és azon sem kell sokat töprengeni, hogy vajon miként szerez a két rész történései között eltelt pár év során egyre nagyobb hatalmat a Köztársaság szenátusában Palpatine (mint ahogy az első részben is nyilvánvaló volt, hogy Anakin Skywalker kicsoda, vagyis ki lesz majd).
Obi-Wan és a felcseperedett Anakin (Hayden Christensen) feladatot kapnak a Jedi Tanácstól: meg kell védeniük az immár nem királynő, hanem szenátor Padmét, miután sikertelen merényleteket hajtottak végre ellene.
Obi-Wan nyomozásba kezd a merénylő megbízója után. Magányos küldetése során a Camino bolygón felfedez egy klónokból álló hatalmas hadsereget, amit állítólag a Köztársaság rendelt.
Eközben tanúi lehetünk egy szerelmi szál, vagyis inkább "A Szerelmi Szál" kibontakozásának. Nem azért a nagybetű, mert annyira jól ábrázolt és romantikus a Padmé és az immár fiatalemberré cseperedett Anakin közötti szerelem (Leia és Han kapcsolata közel sem volt ilyen giccses), hanem azért, mert ez a szál meghatározó a jövőbeni történések szempontjából. Anakin pálfordulásának előszele lengedezni kezd, hiszen a fiú nem úgy viselkedik és érez, mint egy jedi, nem úgy, ahogy azt tanították neki és ahogy az egy jeditől elvárt. Makacs, a viselkedése fellengzős, röviden olyan, mint egy hisztis gyerek. Mestere, Obi-Wan jól kezeli a helyzetet, szarkasztikus, szinte apai, bár korából adódóan inkább idősebb testvéri bölcsességgel irányítja zabolátlan tanítványát. Padmé azonban nem tudja bölcsen kezelni a fiú viselkedését, aki bátorításnak veszi a baráti-gyengéd viselkedést.
Anakin és Padmé a Geonosis-on találkoznak újra Obi-Wan-nal, aki nyomozása végén a Sith nagyúr, Dooku gróf fogságába esik. Megmentésére érkező tanítványa és Padmé szintén rajtavesztenek, és immár hárman várják a kivégzésüket. A Jedi Tanács segítségükre siet és beveti az Obi-Wan által megtalált klónhadsereget a kiszabadításukra és Dooku elfogására. A siker felemás, és kezdetét veszi a klónok háborúja.
A film nagyobb tetszést aratott, mint az új trilóga első része, bár általános vélekedés szerint még mindig nem éri el a klasszikus trilógia szintjét. Én ezzel nem értek egyet, mert nem volt és nincs bajom a filmmel. Ha mégis gyenge láncszemet kellene keresni, akkor az Anakin-t megformáló Hayden Christensen-re szavaznék. Nem hiteles az alakítása, és nem azért, mert hisztis, hanem az, ahogyan hisztis. Sem akkor, amikor Obi-Wan ellen lázad a háta mögött, sem akkor, amikor édesanyja haláláról szóló álmát követve, a kapott utasítások ellenére visszamegy szülőbolygójára, hogy megkeresse az anyját. Mindez azonban nem vágja haza számomra a filmet, amiben, ahogyan haladunk előre, egyre inkább erősödik a sötét oldal. A Jedi Tanács pedig, bár felveszi a kesztyűt és csatát nyer, egy olyan háború szélére sodródik, ami saját létét veszélyezteti és a Köztársaság bukását vetíti előre.
2005. május 19-ig kellett várni arra, hogy a Csillagok háborúja III. - A Sith-ek bosszúja (Star Wars: Episode III Revenge of the Sith), a második trilógia záróakkordja a mozikba kerüljön.
A bosszú komor szó. Néha magasztos eszmék támogatják, máskor azonban a sötétséggel és gonoszsággal egyenértékű. Ez utóbbi az igaz az új trilógia harmadik részére is. Lucas megígérte, hogy ez lesz a Csillagok háborúja világának legsötétebb és legszomorúbb része. És nem hazudott...
A Jedi Tanács egyre aggasztóbb hírekkel szembesül galaxis-szerte, és érzi a sötét oldal egyre erősödő jelenlétét. Nem tudják beazonosítani, ki lehet a sötét nagyúr, Darth Sidious, de egy biztos: nem bíznak az immár magát főkancellárnak kijelölt Palpatine-ban, ezért megbízzák Anakin-t, hogy kémkedjen utána. Obi-Wan, aki immár a Jedi Tanács tagja, nem ért egyet a döntéssel, de belátja, hogy szükséges ez a lépés, mert Palpatine veszélyes, ráadásul korlátlan hatalommal ruházta fel magát. Anakin mentorának tekinti a kancellárt, dühíti a Tanács parancsa, emiatt nem látja át a valós helyzetet: Palpatine bábként mozgatja őt, és ugyanazt kéri tőle, mint a Tanács, csak éppen a jedik ellen.
Padmé gyermeket vár férjétől, Anakintól, aki úgy érzi, hogy gyermekük áldás lesz a számukra, de amikor álmot lát, minden elindul lefelé a lejtőn. Álmában Padmé belehal a szülésbe. Anakin félelme, amit a szeretett nő elvesztése okoz, odáig vezet, hogy későn veszi észre a Palpatine egyre nyilvánvalóbb kijelentései mögött álló valóságot. Mikor a kancellár felfedi valódi kilétét, már késő, mert addigra telebeszélte Anakin fejét a sötét oldal erejéről szóló történetekről és azzal hitegeti, hogy segít neki megmenti feleségét a biztos haláltól.
Obi-Wan eközben győzelmet arat a klónsereg élén Grievous tábornok ellen, de mindez már nem számít. Palpatine, vagyis Darth Sidious a maga oldalára állítja Anakin-t, kikiáltja az I. Galaktikus Birodalmat, és kiadja a klónoknak (akiket ő hozatott létre) a beléjük kódolt 66-os parancsot, ami szerte a galaxisban harcoló jedik lemészárlását jelenti (és amit az ember csakis összeszorult torokkal tud végignézni).
Yoda és Obi-Wan túlélik a támadást, és rájönnek, hogy Anakin átállt az Erő sötét oldalára, és immár a Darth Vader nevet viseli. A film vége egy hosszú, két fronton zajló párbajjelenetet tartogat. Yoda Palpatine ellen harcol a Coruscant-on, a volt Szenátus épületében, Obi-Wan pedig Darth Vader ellen a lávabolygón, a Mustafar-on. A párbajok kimenetele - az elsőként bemutatott "klasszikus" trilógia ismeretében – megjósolható, és arra is fény derül, hogy Darth Vader miért jár páncélban és maszkban.
Anakin tehát átáll a sötét oldalra, de az indoka, bár emberi, nem teszi szánandóvá őt, mint embert. Ha azt akarta bemutatni a három rész, hogy egy szimpatikus, szerethető emberből hogyan lesz minden gonoszok egyik leggonoszabbika, akkor nem igazán sikerült, legalábbis számomra, Hiszen voltaképpen Anakin nem volt igazán szimpatikus vagy szerethető karakter, talán még gyerekként sem. Tudálékos, a szabályokkal szembemenő, durcás, hisztis, makacs, de talán nem is csodálkozhatunk ezen és nem lehet felróni neki, tekintve hányatott sorsát. Lehet azonban tudatosság Anakin karakterének ábrázolásában, hiszen az ellentmondásosság meg kell, hogy legyen benne, hiszen meg kell mutatni, hogy ő kezdetektől más, mint a többi jedi, és nem lehet egyértelműen szerethető karakter, még esendőségében sem. A jellemfejlődés vagy inkább átalakulás folyamatosan megy végbe nála. A törés az édesanyja halálát okozó buckalakók lemészárlásakor történik meg a második részben, és akkor lesz teljes, amikor majdnem megöli saját feleségét és meg akarja ölni egykori mesterét. És ha már a mesternél tartunk... Az életre-halálra menő párbaj, bár végül mégsem végződik halállal, torokszorító. De nem Anakin, hanem Obi-Wan szempontjából. Elveszít mindent: amiért élt és harcolt, a hitét saját magában, hiszen az ő tanítványa árulja el az egész Köztársaságot, az az ember, akit a testvérének tekintett. Ewan McGregor nagyon jó színész, ezt tudjuk, bár nagyon nagy színészi teljesítményre nincsen szüksége a trilógiában, viszont ez a pár perc az övé, Obi-Wané, nem Anakin/Vaderé, aki pedig szintén elveszít mindent, leginkább a realitásérzékét és saját magát testestül-lelkestül. Mégsem kelt együttérzést az emberben, mint ahogy Obi-Wan fájdalma.
A film végén megszületik Padmé és Anakin két gyermeke: Luke és Leia. Leia-t Organa szenátor fogadja örökbe, Luke-ot Obi-Wan elviszi a Tatooine-ra, apja volt családjához, és a közelében marad, láthatatlan védelmezőként.
Ahogy Lucas ígérte, érzelmes, izgalmas és szomorú részt kaptunk, aminek a látványvilága gyönyörű. Az átvezetés az új és a régi trilógia között szép mind képileg, mind érzésvilágát teremtve, és hatásos zeneileg. Véleményem szerint a legjobb rész a hat közül.
Szeretem mind a régi/klasszikus, mind az új trilógiát. És annak ellenére, hogy sokan nincsenek kibékülve az új részekkel, azt kell mondjam, hogy mára sokkal közelebb állnak hozzám, mint a régiek.
A leggyengébb pont a filmekben, mindkét trilógiát tekintve, az a szöveg, vagyis a párbeszéd. Sokszor elég szegényes, klisészerű, ami az amúgy jó jeleneteket is tönkre tudja tenni.
A filmfolyam egészét tekintve jó a történetvezetés, egyértelmű, hogy mi miért történt, minek kellett megtörténnie ahhoz, hogy a régi trilógia háttere érthetővé váljon. De tulajdonképpen mindkét trilógia kerek egészként is jól funkcionál: az első három rész (új trilógia) egy békés állapotból vezet a teljes összeomláshoz és sötétséghez, a második három rész pedig a sötétségből és reménytelenségből a világosság és a béke felé.
Ahogy említettem, van 7-8-9. rész is, Timothy Zahn írta meg őket. A Birodalom bukása utáni időkbe vezet, nem sokkal A Jedi visszatér után. Voltak fel-fellebbenő hírek arról, hogy Lucas megcsinálja a záró részeket, azonban más történt: eladta a Star Warshoz fűződő jogokat a Disney-nek, aki meg is akarta lovagolni a szerencséjét, és bejelentette, hogy elkészíti a következő részeket. És lőn! 2015. december 14-én bemutatták a Csillagok háborúja VII. - Az ébredő Erő (Star Wars VII. - The Force Awakens) című legújabb részt. Nagy várakozás előzte meg, hiszen a legenda népszerűsége jottányit sem csökkent. A rajongók boldogok voltak, mert kaptak új részt, és az új trilógia miatt fanyalgók hátradőlhettek, mert Jar-Jar egészen biztosan nem szerepel majd benne.
Én viszont, bár igazából nem követtem a fejleményeket, féltem tőle, hogy a Disney sorra fogja gyártani a filmeket, akár mellékvágányokkal is, hiszen a Star Wars tuti biztos bevételforrás. A film megtekintését követően sem változott a véleményem: a lehető legkisebb, történetírásba fektetett energiával dolgoztak, csak hogy kedvezzenek a klasszikus trilógia híveinek. Hogy mire gondolok? Konkrétan visszakaptuk a régi trilógia első részét leporolva, más szereplőkkel újraforgatva. És sajnos semmi közük nincs a Zahn-féle folytatáshoz. Lucas azt nyilatkozta az új rész láttán, hogy most bánta meg, hogy eladta a jogokat, és már visszavenné... Késő bánat, George!
Szerintem nem sikerült folytatni azt, amit Lucas felépített, a Disney csak egy másolatot tett le az asztalra. Beharangozta, hogy visszatérnek a régi szereplők az eredeti színészekkel, így látjuk majd Leia-t, Luke-ot és Han-t. Így lett, de én nem azt vártam, hogy egy-egy rövid jelenet vagy egy perc némán bámulás (nem viccelek!) erejéig tegyék mindezt. Vagy úgy, Harrison Ford, alias Han Solo esetében, aki szinte lemásolja az öreg Obi-Wan szerepét, az Erő használatát leszámítva.
Dicsérték és dicsérik a filmet, hogy végre visszahozták a Csillagok háborúja régi hangulatát, ami az új trilógiából szerintük hiányzott, de én, be kell valljam, csalódtam. Nem mozdított meg bennem semmit az egész film, kivéve a zenét. Mert az még mindig csodálatos, mint John Williams zenéi úgy általában. De minden más csak gyenge utánzatnak hat számomra a filmben. A fiatal Luke történetét látjuk újra, csak ezúttal egy lány, Rey (Daisy Ridley) alakítja a karaktert. Van nagyszájú, vagány pilóta, visszatér Csubakka és a két robot, de semmi emlékezetes nem fűződik a visszatérésükhöz. És kapunk egy magas, fekete páncélban és maszkban járkáló gonoszt is, Kylo Ren-t (Adam Driver). Aki nem valakinek az apja, mint ahogy Darth Vader Luke és Leia esetében, hanem Vader-t, a tulajdon nagyapját bálványozó hisztis hülyegyerek, vagyis Leia és Han fia! Aki ráadásul - előre is bocsánatot kérek a színésztől – a szépséget tekintve hatalmas kihívásokkal küzd annak ellenére, hogy két, igencsak szemrevaló ember fia. Amikor levette a maszkját, a moziterem közönsége egyként hördült és/vagy nevetett fel, sokan pedig megjegyezték, hogy azonnal vegye vissza, mert úgy jobb volt! Ez a részlet maradt meg leginkább bennem az élményből, ami decemberben ért... Han Solo mártírhalála pedig, ami mindazok ellenére, hogy szeretem a karakterét a klasszikus trilógiában, olyannyira nem érintett meg, hogy arcizmom se rezdült. Pedig illett volna, megkönnyeznem akár, vagy nem? Hiszen egy legendás alakot megölt a saját fia!
Két pozitívumot tudok megemlíteni a magam részéről a film kapcsán: a zene még mindig elsőrangú, a látvány is nagyon jó, bár szinte semmi újat nem láttam... Sajnos.
Száz szónak is egy a vége, most én vagyok a fanyalgó, akinek nem igazán tetszik, amit látott. Nagyot csalódtam, és a további részek nem nagyon csábítanak, főként azért, mert a hírek szerint nem is az új részt folytatják, hanem máshol veszik fel a történet fonalát. De azért csak a Csillagok háborújáról van szó, így biztosan megnézem a folytatást, és remélem, ezúttal kellemesen fogok csalódni. Folytatások már pedig lesznek szép számmal, hiszen mindent a bevételért, akarom mondani, a nézőkért...
A trailerek:
1999-ben került a mozikba az előtörténet első etapja Csillagok háborúja I. - Baljós árnyak (Star Wars Episode I: The Phantom Menace) címmel. Kb. 30 évvel a IV. (legelső, alap) rész előtt játszódik, és a Jedi Tanács által védelmezett, a Szenátus által irányított Köztársaság hőskorába vezeti el a nézőket. Ebből adódóan nem jelennek meg a filmben a korábbi részekből megismert főhőseink, Luke, Leia és Han. De találkozunk Obi-Wan Kenobival (Ewan McGregor), aki nem a korábban megismert öregember, hanem még ifjú jedi tanonc, vagyis padawan, és a kicsi, zöld, manószerű, ugyanakkor bölcs és hatalmas jedi mesterrel, Yoda-val. Viszontlátjuk két kedvenc, kotnyeles robotunkat, R2D2-val és C3PO-t is. És találkozunk egy ismerős nevet viselő fiúcskával, Anakin Skywalker-rel (Jake Lloyd), aki egy sivatagbolygón él rabszolgaként. A gyereket körülveszi az Erő, és elhangzik vele kapcsolatban a régi jóslat, miszerint eljön valaki, aki egyensúlyt teremt az erőben...
A csapat kiegészül Obi-Wan mesterével, Qui-Gon Jinn-nel (Liam Neeson), és a gyönyörű Padmé Amidala-val (Natalie Portman), a Naboo bolygó fiatal királynőjével, és egy alattvalójával, Jar-Jar-ral, az ügyefogyott gungan-nel. Megismerjük a Köztársaságot védelmező Jedi Tanács tagjait, közöttük Mace Windu mestert (Samuel L. Jackson) és Palpatine szenátort (Ian McDiarmid).
A Baljós árnyak az elsőként bemutatott történet alapjaihoz vezet el, megmutatja, milyen volt a világ a Birodalom előtt, hogyan épült fel, kik vezették, mi volt a céljuk, és hogyan kezdődött meg a béke és a rend aláaknázása, miként kezdett hozzá a sötét oldal mindennek az elpusztításához. A korábban már megismert séma szerint különleges lények és űrjárművek sokaságát, űrcsatákat és párbajokat vonultat fel a film. Sok rajongó számára azonban nem hozta ugyanazt az élményt, mint elődei. Hiányolták a régi szereplőket, holott egyesek még meg sem születtek, amikor a történet játszódik! Voltak, akik szerint nem volt elég izgalmas, mert sok volt a rossz párbeszédekkel megírt beszéd. Mások szerint túl sok volt a helyszín, de következetlen a dramaturgia. Hibaként rótták fel, hogy túl sok a CGI, vagyis a számítógépes trükk, ám szegényes a karakterábrázolás és a kiemelten jó színészek foglalkoztatása ellenére gyenge a színészi alakítás, viszont túl sok és idegesítő a vicces(nek szánt) Jar-Jar.
Akárhogy is van, egy biztos: a legelső rész bemutatása óta eltelt több mint húsz év, mire a Baljós árnyak a mozikba került. A filmkészítés módja megváltozott, és változott a filmstúdiók elvárása is. És változott maga George Lucas szemléletmódja is, aki a múltban mindig másra törekedett mint filmes kollégái, és máshogy akart filmet csinálni, mint a többiek. A megoldásokban régen más utat keresett, sok esetben makettekkel és bábokkal dolgozott, létrehozta a helyszínek kicsinyített mását, ám az új részben bátran alkalmazta a filmes trükkök tárházát. A történetvezetés alapjait azonban meghagyta, a jó és a gonosz harcáról szól ez a rész is, viszont talán több szereplőt mozgat és rövidebb, gyorsabb jelenetekben, mint az elődfilmek, ami a történetvezetésre rányomja a bélyegét, és talán a kidolgozatlanság érzetét kelti. Akárhogy is van vagy volt, a fanyalgások ellenére a film kasszasiker lett és jöhetett a folytatás.
A következő részt 2002. május 16-án mutatták be Csillagok háborúja II. - A klónok támadása (Star Wars: Episode II Attack of the Clones) címmel. Az első rész után tíz évvel játszódó történetben a korábban megismert szereplőkhöz csatlakozik a sötét oldalt képviselő Dooku gróf (Christopher Lee), és a titokzatos sötét Sith nagyúr, Darth Sidious is egyre inkább érezteti hatását.
Egy dolgot le kell szögezni: a Csillagok háborúja nem krimi. Nem Agatha Christie tollából pattant ki a történet, nem kell a sztori végéig ezerszer át- és újragondolnunk, hogy ki lehet a gyilkos. Nem, itt nyilvánvaló, hogy ki a jó és ki a rossz, mert vagy egyértelmű, melyik oldalon áll, vagy pedig a tettei árulják el a valós szándékait. Így nem kell sokat vakaróznunk, hogy ki lehet a gonosz nagyvezér és azon sem kell sokat töprengeni, hogy vajon miként szerez a két rész történései között eltelt pár év során egyre nagyobb hatalmat a Köztársaság szenátusában Palpatine (mint ahogy az első részben is nyilvánvaló volt, hogy Anakin Skywalker kicsoda, vagyis ki lesz majd).
Obi-Wan és a felcseperedett Anakin (Hayden Christensen) feladatot kapnak a Jedi Tanácstól: meg kell védeniük az immár nem királynő, hanem szenátor Padmét, miután sikertelen merényleteket hajtottak végre ellene.
Obi-Wan nyomozásba kezd a merénylő megbízója után. Magányos küldetése során a Camino bolygón felfedez egy klónokból álló hatalmas hadsereget, amit állítólag a Köztársaság rendelt.
Eközben tanúi lehetünk egy szerelmi szál, vagyis inkább "A Szerelmi Szál" kibontakozásának. Nem azért a nagybetű, mert annyira jól ábrázolt és romantikus a Padmé és az immár fiatalemberré cseperedett Anakin közötti szerelem (Leia és Han kapcsolata közel sem volt ilyen giccses), hanem azért, mert ez a szál meghatározó a jövőbeni történések szempontjából. Anakin pálfordulásának előszele lengedezni kezd, hiszen a fiú nem úgy viselkedik és érez, mint egy jedi, nem úgy, ahogy azt tanították neki és ahogy az egy jeditől elvárt. Makacs, a viselkedése fellengzős, röviden olyan, mint egy hisztis gyerek. Mestere, Obi-Wan jól kezeli a helyzetet, szarkasztikus, szinte apai, bár korából adódóan inkább idősebb testvéri bölcsességgel irányítja zabolátlan tanítványát. Padmé azonban nem tudja bölcsen kezelni a fiú viselkedését, aki bátorításnak veszi a baráti-gyengéd viselkedést.
Anakin és Padmé a Geonosis-on találkoznak újra Obi-Wan-nal, aki nyomozása végén a Sith nagyúr, Dooku gróf fogságába esik. Megmentésére érkező tanítványa és Padmé szintén rajtavesztenek, és immár hárman várják a kivégzésüket. A Jedi Tanács segítségükre siet és beveti az Obi-Wan által megtalált klónhadsereget a kiszabadításukra és Dooku elfogására. A siker felemás, és kezdetét veszi a klónok háborúja.
A film nagyobb tetszést aratott, mint az új trilóga első része, bár általános vélekedés szerint még mindig nem éri el a klasszikus trilógia szintjét. Én ezzel nem értek egyet, mert nem volt és nincs bajom a filmmel. Ha mégis gyenge láncszemet kellene keresni, akkor az Anakin-t megformáló Hayden Christensen-re szavaznék. Nem hiteles az alakítása, és nem azért, mert hisztis, hanem az, ahogyan hisztis. Sem akkor, amikor Obi-Wan ellen lázad a háta mögött, sem akkor, amikor édesanyja haláláról szóló álmát követve, a kapott utasítások ellenére visszamegy szülőbolygójára, hogy megkeresse az anyját. Mindez azonban nem vágja haza számomra a filmet, amiben, ahogyan haladunk előre, egyre inkább erősödik a sötét oldal. A Jedi Tanács pedig, bár felveszi a kesztyűt és csatát nyer, egy olyan háború szélére sodródik, ami saját létét veszélyezteti és a Köztársaság bukását vetíti előre.
2005. május 19-ig kellett várni arra, hogy a Csillagok háborúja III. - A Sith-ek bosszúja (Star Wars: Episode III Revenge of the Sith), a második trilógia záróakkordja a mozikba kerüljön.
A bosszú komor szó. Néha magasztos eszmék támogatják, máskor azonban a sötétséggel és gonoszsággal egyenértékű. Ez utóbbi az igaz az új trilógia harmadik részére is. Lucas megígérte, hogy ez lesz a Csillagok háborúja világának legsötétebb és legszomorúbb része. És nem hazudott...
A Jedi Tanács egyre aggasztóbb hírekkel szembesül galaxis-szerte, és érzi a sötét oldal egyre erősödő jelenlétét. Nem tudják beazonosítani, ki lehet a sötét nagyúr, Darth Sidious, de egy biztos: nem bíznak az immár magát főkancellárnak kijelölt Palpatine-ban, ezért megbízzák Anakin-t, hogy kémkedjen utána. Obi-Wan, aki immár a Jedi Tanács tagja, nem ért egyet a döntéssel, de belátja, hogy szükséges ez a lépés, mert Palpatine veszélyes, ráadásul korlátlan hatalommal ruházta fel magát. Anakin mentorának tekinti a kancellárt, dühíti a Tanács parancsa, emiatt nem látja át a valós helyzetet: Palpatine bábként mozgatja őt, és ugyanazt kéri tőle, mint a Tanács, csak éppen a jedik ellen.
Padmé gyermeket vár férjétől, Anakintól, aki úgy érzi, hogy gyermekük áldás lesz a számukra, de amikor álmot lát, minden elindul lefelé a lejtőn. Álmában Padmé belehal a szülésbe. Anakin félelme, amit a szeretett nő elvesztése okoz, odáig vezet, hogy későn veszi észre a Palpatine egyre nyilvánvalóbb kijelentései mögött álló valóságot. Mikor a kancellár felfedi valódi kilétét, már késő, mert addigra telebeszélte Anakin fejét a sötét oldal erejéről szóló történetekről és azzal hitegeti, hogy segít neki megmenti feleségét a biztos haláltól.
Obi-Wan eközben győzelmet arat a klónsereg élén Grievous tábornok ellen, de mindez már nem számít. Palpatine, vagyis Darth Sidious a maga oldalára állítja Anakin-t, kikiáltja az I. Galaktikus Birodalmat, és kiadja a klónoknak (akiket ő hozatott létre) a beléjük kódolt 66-os parancsot, ami szerte a galaxisban harcoló jedik lemészárlását jelenti (és amit az ember csakis összeszorult torokkal tud végignézni).
Yoda és Obi-Wan túlélik a támadást, és rájönnek, hogy Anakin átállt az Erő sötét oldalára, és immár a Darth Vader nevet viseli. A film vége egy hosszú, két fronton zajló párbajjelenetet tartogat. Yoda Palpatine ellen harcol a Coruscant-on, a volt Szenátus épületében, Obi-Wan pedig Darth Vader ellen a lávabolygón, a Mustafar-on. A párbajok kimenetele - az elsőként bemutatott "klasszikus" trilógia ismeretében – megjósolható, és arra is fény derül, hogy Darth Vader miért jár páncélban és maszkban.
Anakin tehát átáll a sötét oldalra, de az indoka, bár emberi, nem teszi szánandóvá őt, mint embert. Ha azt akarta bemutatni a három rész, hogy egy szimpatikus, szerethető emberből hogyan lesz minden gonoszok egyik leggonoszabbika, akkor nem igazán sikerült, legalábbis számomra, Hiszen voltaképpen Anakin nem volt igazán szimpatikus vagy szerethető karakter, talán még gyerekként sem. Tudálékos, a szabályokkal szembemenő, durcás, hisztis, makacs, de talán nem is csodálkozhatunk ezen és nem lehet felróni neki, tekintve hányatott sorsát. Lehet azonban tudatosság Anakin karakterének ábrázolásában, hiszen az ellentmondásosság meg kell, hogy legyen benne, hiszen meg kell mutatni, hogy ő kezdetektől más, mint a többi jedi, és nem lehet egyértelműen szerethető karakter, még esendőségében sem. A jellemfejlődés vagy inkább átalakulás folyamatosan megy végbe nála. A törés az édesanyja halálát okozó buckalakók lemészárlásakor történik meg a második részben, és akkor lesz teljes, amikor majdnem megöli saját feleségét és meg akarja ölni egykori mesterét. És ha már a mesternél tartunk... Az életre-halálra menő párbaj, bár végül mégsem végződik halállal, torokszorító. De nem Anakin, hanem Obi-Wan szempontjából. Elveszít mindent: amiért élt és harcolt, a hitét saját magában, hiszen az ő tanítványa árulja el az egész Köztársaságot, az az ember, akit a testvérének tekintett. Ewan McGregor nagyon jó színész, ezt tudjuk, bár nagyon nagy színészi teljesítményre nincsen szüksége a trilógiában, viszont ez a pár perc az övé, Obi-Wané, nem Anakin/Vaderé, aki pedig szintén elveszít mindent, leginkább a realitásérzékét és saját magát testestül-lelkestül. Mégsem kelt együttérzést az emberben, mint ahogy Obi-Wan fájdalma.
A film végén megszületik Padmé és Anakin két gyermeke: Luke és Leia. Leia-t Organa szenátor fogadja örökbe, Luke-ot Obi-Wan elviszi a Tatooine-ra, apja volt családjához, és a közelében marad, láthatatlan védelmezőként.
Ahogy Lucas ígérte, érzelmes, izgalmas és szomorú részt kaptunk, aminek a látványvilága gyönyörű. Az átvezetés az új és a régi trilógia között szép mind képileg, mind érzésvilágát teremtve, és hatásos zeneileg. Véleményem szerint a legjobb rész a hat közül.
Szeretem mind a régi/klasszikus, mind az új trilógiát. És annak ellenére, hogy sokan nincsenek kibékülve az új részekkel, azt kell mondjam, hogy mára sokkal közelebb állnak hozzám, mint a régiek.
A leggyengébb pont a filmekben, mindkét trilógiát tekintve, az a szöveg, vagyis a párbeszéd. Sokszor elég szegényes, klisészerű, ami az amúgy jó jeleneteket is tönkre tudja tenni.
A filmfolyam egészét tekintve jó a történetvezetés, egyértelmű, hogy mi miért történt, minek kellett megtörténnie ahhoz, hogy a régi trilógia háttere érthetővé váljon. De tulajdonképpen mindkét trilógia kerek egészként is jól funkcionál: az első három rész (új trilógia) egy békés állapotból vezet a teljes összeomláshoz és sötétséghez, a második három rész pedig a sötétségből és reménytelenségből a világosság és a béke felé.
Ahogy említettem, van 7-8-9. rész is, Timothy Zahn írta meg őket. A Birodalom bukása utáni időkbe vezet, nem sokkal A Jedi visszatér után. Voltak fel-fellebbenő hírek arról, hogy Lucas megcsinálja a záró részeket, azonban más történt: eladta a Star Warshoz fűződő jogokat a Disney-nek, aki meg is akarta lovagolni a szerencséjét, és bejelentette, hogy elkészíti a következő részeket. És lőn! 2015. december 14-én bemutatták a Csillagok háborúja VII. - Az ébredő Erő (Star Wars VII. - The Force Awakens) című legújabb részt. Nagy várakozás előzte meg, hiszen a legenda népszerűsége jottányit sem csökkent. A rajongók boldogok voltak, mert kaptak új részt, és az új trilógia miatt fanyalgók hátradőlhettek, mert Jar-Jar egészen biztosan nem szerepel majd benne.
Én viszont, bár igazából nem követtem a fejleményeket, féltem tőle, hogy a Disney sorra fogja gyártani a filmeket, akár mellékvágányokkal is, hiszen a Star Wars tuti biztos bevételforrás. A film megtekintését követően sem változott a véleményem: a lehető legkisebb, történetírásba fektetett energiával dolgoztak, csak hogy kedvezzenek a klasszikus trilógia híveinek. Hogy mire gondolok? Konkrétan visszakaptuk a régi trilógia első részét leporolva, más szereplőkkel újraforgatva. És sajnos semmi közük nincs a Zahn-féle folytatáshoz. Lucas azt nyilatkozta az új rész láttán, hogy most bánta meg, hogy eladta a jogokat, és már visszavenné... Késő bánat, George!
Szerintem nem sikerült folytatni azt, amit Lucas felépített, a Disney csak egy másolatot tett le az asztalra. Beharangozta, hogy visszatérnek a régi szereplők az eredeti színészekkel, így látjuk majd Leia-t, Luke-ot és Han-t. Így lett, de én nem azt vártam, hogy egy-egy rövid jelenet vagy egy perc némán bámulás (nem viccelek!) erejéig tegyék mindezt. Vagy úgy, Harrison Ford, alias Han Solo esetében, aki szinte lemásolja az öreg Obi-Wan szerepét, az Erő használatát leszámítva.
Dicsérték és dicsérik a filmet, hogy végre visszahozták a Csillagok háborúja régi hangulatát, ami az új trilógiából szerintük hiányzott, de én, be kell valljam, csalódtam. Nem mozdított meg bennem semmit az egész film, kivéve a zenét. Mert az még mindig csodálatos, mint John Williams zenéi úgy általában. De minden más csak gyenge utánzatnak hat számomra a filmben. A fiatal Luke történetét látjuk újra, csak ezúttal egy lány, Rey (Daisy Ridley) alakítja a karaktert. Van nagyszájú, vagány pilóta, visszatér Csubakka és a két robot, de semmi emlékezetes nem fűződik a visszatérésükhöz. És kapunk egy magas, fekete páncélban és maszkban járkáló gonoszt is, Kylo Ren-t (Adam Driver). Aki nem valakinek az apja, mint ahogy Darth Vader Luke és Leia esetében, hanem Vader-t, a tulajdon nagyapját bálványozó hisztis hülyegyerek, vagyis Leia és Han fia! Aki ráadásul - előre is bocsánatot kérek a színésztől – a szépséget tekintve hatalmas kihívásokkal küzd annak ellenére, hogy két, igencsak szemrevaló ember fia. Amikor levette a maszkját, a moziterem közönsége egyként hördült és/vagy nevetett fel, sokan pedig megjegyezték, hogy azonnal vegye vissza, mert úgy jobb volt! Ez a részlet maradt meg leginkább bennem az élményből, ami decemberben ért... Han Solo mártírhalála pedig, ami mindazok ellenére, hogy szeretem a karakterét a klasszikus trilógiában, olyannyira nem érintett meg, hogy arcizmom se rezdült. Pedig illett volna, megkönnyeznem akár, vagy nem? Hiszen egy legendás alakot megölt a saját fia!
Két pozitívumot tudok megemlíteni a magam részéről a film kapcsán: a zene még mindig elsőrangú, a látvány is nagyon jó, bár szinte semmi újat nem láttam... Sajnos.
Száz szónak is egy a vége, most én vagyok a fanyalgó, akinek nem igazán tetszik, amit látott. Nagyot csalódtam, és a további részek nem nagyon csábítanak, főként azért, mert a hírek szerint nem is az új részt folytatják, hanem máshol veszik fel a történet fonalát. De azért csak a Csillagok háborújáról van szó, így biztosan megnézem a folytatást, és remélem, ezúttal kellemesen fogok csalódni. Folytatások már pedig lesznek szép számmal, hiszen mindent a bevételért, akarom mondani, a nézőkért...
A trailerek:
Csillagok háborúja I. - Baljós árnyak címmel (Star Wars Episode I: The Phantom Menace)
Csillagok háborúja II. - A klónok támadása (Star Wars: Episode II Attack of the Clones)
Csillagok háborúja III. - A Sith-ek bosszúja (Star Wars: Episode III Revenge of the Sith)
Csillagok háborúja IV - Az új remény (Star Wars Episode IV: A New Hope)
Csillagok háborúja V. - A Birodalom visszavág (Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back)
Csillagok háborúja VI. - A Jedi visszatér (Star Wars Episode VI: Return of the Jedi)
Csillagok háborúja VII. - Az ébredő Erő (Star Wars VII. - The Force Awakens)
És a 2016. decemberben bemutatásra kerülő rész (Rouge One: A Star Wars Story) ízelítője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése