Gondolkodtatok már azon, hogy milyen lehet egy film zene nélkül? Én arra jutottam, hogy érdekes vállalkozás lenne, mert a zene olyannyira a film szerves része, hogy hiába is töröm a fejem, nem tudok felidézni olyat, amiben ne használták volna. Talán nincs is ilyen.
Már a legelső némafilmek korában is volt zenei aláfestés, mert ahogy peregtek a filmkockák, egy zongorista vagy zenekar kísérte az eseményeket kívülről, leképezve és közvetítve a jelenetek hangulatát. De persze nem mindegy, hogy milyen zenét tesznek egy jelenet alá, hiszen egy nem megfelelő dallam teljesen megváltoztathatja, akár haza is vághatja a dinamikáját, mondanivalóját. Íme egy példa:
A mai ultramodern, CGI-től terhes avagy áldott filmvilágban sem lehetünk meg zene nélkül, sőt, talán egyre nagyobb jelentőséget kap, mert a monumentális jelenetek hangulatát a zenével tudják tovább fokozni; de egy lassú, nem a speciális effektekre épülő filmet is meghatároz a jó zeneválasztás. És ehhez sok csodálatos zeneszerző adja és adta a munkáját, úgy mint John Williams, James Horner, Hans Zimmer, Henry Mancini, Ennio Morricone, hogy csak párat említsek a legnagyobbak közül. De persze vannak olyan filmek is, amikhez nem készül új zene, ékes példa erre a sok Woody Allen mozi, amikben ő szinte mindig zenekari művet vagy operát használ.
És ha már opera... Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de az biztos, hogy csodálatos módon egészít ki jeleneteket, vagy éppen rá épül egy adott szituáció.
A Philadelphia - Érinthetetlen című filmben az AIDS-ben haldokló jogászt játszó Tom Hanks a volt cége elleni tárgyalásra készül fel ügyvédjével, akit Denzel Washington alakít. És közben Umberto Giordano Andrea Chénier című operájából hallgatja Maddalena áriáját Maria Callas-tól. Arról énekel, hogyan gyújtották fel a házukat a francia forradalom ideje alatt, hogyan halt meg az anyja, őt mentve, mégis élteti a remény, maga a szeretet, az élet. Ironikus és szomorú, hiszen Maddalena-tól eltérően Tom karaktere számára nincs remény.
Magyar szöveggel:
Eredeti angol szöveggel:
Még a kevésbé fennkölt érzelmekre ható akciófilmeknek is nagyon jól áll az opera. Aki nem hiszi, nézze meg a Mission Impossible 5 Rouge Nation - Titkos nemzet-et, aminek egy jelenetében a bérgyilkosok-kémek a bécsi operában csapnak össze, miközben Giacomo Puccini Turandot című operája zavartalanul folyik a színpadon, legalábbis egy ideig.
Legutóbbi "mozis-zenés kulcsjelenet" élményem a Start Trek Beyond - Mindenen túl című filmhez köthető. Bár köze nincs az operához, a karakterek mégis elévődnek azon, hogy amit hallanak, az klasszikus zene-e, és végül megállapodnak abban, hogy igen, az. Nézzük el nekik, hiszen a 23. század gyermekei, és éppen egy 20. századi rockzenét használnak arra, hogy összezavarják az ellenséges űrhajók kommunikációját. Ugyanazt a zenét, amit ezen új "sorozat" első részében már hallhattunk, amikor a későbbi Kirk kapitány gyerekként épp egy szikláról hajt le a mostohaapja ősrégi kocsijával. A Beastie Boys Sabotage című dala amennyire őrült, éppen annyira együtt él az űrcsatával (vagy éppen fordítva, hiszen a dal volt előbb), az ember csak a száját tátja, idült vigyorral az arcán, és lelki szemei elé bekúszik a figyelmeztető felirat: A következő jelenet a nyugalom megzavarására alkalmas zenét tartalmaz... De kit érdekel, hogy otthoni, nagy mennyiségű fogyasztásra ez a zene önmagában nem alkalmas (legalábbis számomra nem igazán), amikor a filmben elképesztő egységet alkot a látvánnyal, nem igaz?
Szóval, zene nélkül sokkal szegényebbek lennének a filmek, és így mi is. De persze a zene csak egy dolog, ha film nincs, nincs filmzene sem, de ez már egy másik sztori...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése