Végre olvasható magyar cikk Dimash Kudaibergenről!

2020. december 4., péntek

Végre olvasható magyar cikk Dimash Kudaibergenről!

Van annak egyfajta bája, amikor az ember rábukkan egy olyan énekesre, aki első hallásra letaglózza. A hangja, a kisugárzása, a stílusa, a színpadi jelenléte. Az ilyen előadóra szoktuk mondani, hogy komplett egész, egy csodásan összeállított csomag. Az első döbbenet és rácsodálkozás után jön az ismerkedés időszaka, amikor a legrövidebb időn belül a legtöbbet akarunk megtudni a munkásságáról. Először csak magányosan kutatunk, majd a kutatás eredményeként felfedezzük, hogy rengeteg rajongó közé csöppentünk, és csatlakozunk egy-két, na, jó, kinek akarunk hazudni, szóval SOK csoporthoz a világ minden tájáról. És szívjuk magunkba az információt új kedvencünkről, míg lassan kirajzolódik előttünk nem csak a művész, hanem maga a hétköznapi ember képe is.

És akkor jön a döbbenet: Az odáig rendben, hogy én ismerem őt, és a világon rengetegen, több millióan, de a honfitársaim közül miért csak kevesen? És elindul a misszió: szerezzünk új rajongókat! És jön a kérdés: Miért néznek rám úgy az emberek, mint akinek még egy orra nőtt, ha megemlítem a kedvencem nevét? Talán azért, mert nem amerikai, nem angolszász, akinek a neve ismerősen cseng? Jellemzően nem az általunk megszokott nyelveken, vagyis nem angolul, olaszul, spanyolul és esetleg franciául énekel, hanem legtöbbször kazahul, oroszul és mandarinul? Nincs pontosan behatárolható stílusa, mert több műfajban mozog otthonosan, és a neoklasszikus műfaj idegenül cseng? És, mi történik, ha ízelítőként megmutatsz egy-két dalt? Akkor jön a meglepődés, mert messze nem a megszokott az énekhang, a zenei hangzás, a stílus, és főként a hangterjedelem. És, sajnos sok esetben nincs nyitottság, jön a burkolt, de annál határozottabb elutasítás, miszerint jó-jó, sőt, szuper, és nagyon tud, de ez a stílus idegen, nem tetszik, túl sok... Persze elismerik, hogy nagy művész, hiszen ekkora rajongótábor nem tévedhet, de hallgassák csak a rajongók, hallgassam én, ha engem boldoggá tesz, de őket hagyjam békén. Szerencsére van, akinek megtetszik, meghallgat egy dalt, kettőt, és mire kettőt pislant, már nyakig elmerült a jóban.

És mi van ezután? Az ember koncertre vágyik, jegyet vesz külföldre, aztán jön a pandémia, és a koncertet egy évvel elhalasztják. Legalábbis eddig... Azután jön a gondolat, hogy Magyarországon is kell koncert! Majd a lesújtó gondolat, hogy jó-jó, de ha abból indulunk ki, hogy kb. ezer fő a magyar rajongóbázis, és a rádiók sem játsszák kedvencünk dalait, akkor mennyi az esélye egy hazai show-nak? És ezt az ezer főt is fenntartással kell fogadni, mert sokan csak becsatlakoznak a rajongók kérésére, hogy növekedjen egy social media csoport létszáma. És gondolkodunk, gondolkodunk, hogyan lehetne népszerűsíteni a szívünknek, lelkünknek oly kedves művészt. Van, aki egyedi rendszámtáblát csináltat az ő nevével, van, aki, mint én, blogbejegyzéseket ír, sokan megosztják a videóit a social media fiókjukban. És van, aki cikksorozatot ír hivatalos zenei portálon!

Igen, megjelent egy cikksorozat a zene.hu-n, sokunk kedvenc énekesének, a fiatal kazah művésznek, Dimash Kudaibergennek szentelve, őt, mint embert és mint művészt bemutatva! Végre valami elindult, és talán olyan zenekedvelők is elolvassák, akik valami újra, valami szépre, valami lehengerlőre vágynak a valljuk be, egyre sematikusabbá, egyre lebutítottabbá váló egyetemes zenei palettán.

A cikk első két része itt olvasható:

A kazah énekes fenomén története - 1. rész: SOS

A kazah énekes fenomén története 2/1.

Ezúton is hálás köszönet a cikksorozatért, drága Nagy Gabriella!!! 💓 És nagy gratuláció, mert a hír megjelent a DimashNews oldalán is: Creative art of Dimash to be widely spread across Hungary

Reméljük, minden abba az irányba mutat, hogy hamarosan hazánkban köszönthetjük Dimash-t! Ha sikerül a misszió, ha nem, az biztos, hogy a lelkes magyar rajongók továbbra is szeretni fogják ezt a nagyszerű, nagylelkű, óriásszívű és óriáshangú ifjú művészt!