The beauty of nature, Hungary - A természet szépsége, Magyarország

Few weeks ago I was on a short vacation with my husband. The destination was Mátra, one of the lovely highlands of Hungary.
I took a lot of pics, here are some of my favourites.

Néhány hete rövid vakáción voltam a férjemmel. Az úticél a Mátra volt, Magyarország egyik szép hegyvidéke.
Sok fotót készítettem, néhány kedvencem.

It's nice, isn't it? :)))

Szép, ugye? :)))

Remember me - Emlékezz rám

Troy has been on TV several times. I am not writing about the film or the story which is the base of the movie because they are known to millions of people.

I have a problem with one of the songs of the film. This is Remember me. And what is my problem with it? It is so prosaic. Unfortunately the TV chanels  have no time to play the song in the end of the film. Although the song is very nice, actually it is beautiful! Therefore I show you it in studio and live version, too.

 Have fun! :)

Többször tűzték műsorukra a különböző tévécsatornák a Trója című filmet. Nem a filmről fogok most írni, amit sokan ismernek, az alapjául szolgáló történetet pedig biztosan még többen.

Amiről szólni szeretnék, az a film vége főcíme alatt elhangzó dallal támadt gondom.  A dal címe: Remember me, vagyis Emlékezz rám. És hogy mi a gondom vele? Nagyon prózai. Sajnos egyetlen tévécsatorna műsoridejébe sem fér bele, hogy végigmenjen a dal a stáblista alatt. Pedig nagyon szép, sőt, gyönyörű! Ezért megmutatom stúdióverzióban és élő előadásban is :)

Jó szórakozást! :)

Josh Groban - Remember me

Nature - Természet

There is something what I admire. The nature. I think it is not accidental when somebody named it as mother-nature. And it is not accidental that hundred of artists, thus painters, poets, writers, musicians, photographers, directors are moved by it.

Nowadays I take a lot of photos. I show how I see the beautiful nature with its wonderful creatures :) 

Van valami, amire újra és újra rácsodálkozom, és ez nem más, mint a természet.

Azt hiszem, nem véletlen, mikor valaki anyatermészetnek nevezi. És az sem véletlen, hogy annyi sok művészt, így festőt, költőt, írót, zenészt, fotóművészt, rendezőt ihlet meg.

Mostanában sokat fényképezek. Megmutatom, én hogyan látom a szépséges természetet, benne a sok gyönyörű teremtményével :)

 I hope you liked it :)

Remélem, tetszett :)

Utazás - Travelling - Magyarország - Hungary

Szeretek utazni! Persze a vele járó pakolgatást, csomagolást szeretném, ha soha nem kellene megejteni, de a kettő összetartozik, jövet-menet :) Mint ahogy elválaszthatatlan az utazásoktól a fényképek készítése is :)

Magyarország - Hungary - Kőszeg

Magyarország - Hungary - Kőszeg - Marcipánmúzeum 

Magyarország - Hungary - Sopron

Charlie Chaplin

123 éve látta meg a napvilágot Londonban Charlie Chaplin, a zseniális színész, rendező, zeneszerző és nagy nevettető, aki az USA-ban vált világhírűvé némafilmjeivel.

Szeretem a filmjeit, mert zseniálisak. Nem azért, mert a csetlő-botló, gyarló kis ember folyton-folyvást mulatságos, ám sokszor inkább csak annak tűnő helyzetekbe keveredik. Hanem azért, mert mélyebb mondanivalót sugall minden egyes filmje minden egyes jelenete.

Chaplin a némafilmek királya volt, engem mégis az 1940-ben készült, első  hangosfilmjében, A diktátor-ban bűvöl el leginkább, ahol egy borbélyt alakít, aki hasonmása egy véreskezű önkényúrnak.

Azt hiszem, ezt a jelenetet mindenkinek látnia kellene élete folyamán, de főként azoknak, akik a világ sorsát alakítják.

Chaplin filmjei révén vált világhírűvé, de dalokat is szerzett. Így például a Modern idők című filmje egyik dalának, a Smile-nek a zenéjét is ő maga írta.
Sok világhírű énekes énekelte egy pályája során, így Nat King Cole, Tony Bennett, Barbra Streisand, Diana Ross, Michael Jackson, Stevie Wonder, Michael Bolton, Michael Bublé, de én talán Josh Groban-től szeretem a legjobban.

A dal címe Mosolyogj, de a szövege, amit csak hosszú évekkel a dal születése után írtak meg, szívbemarkolóan szomorú.

"Smile though your heart is aching

Smile even though it's breaking."

"Mosolyogj, ha a szíved fáj is,

Mosolyogj, még ha épp összetörik is."

Szeretnek! Ne add fel! /You Are Loved! Don't Give Up!

"Ne add fel! Ez csak a világ súlya.

Ha nehéz a szíved, felemelem Neked!"

Szeretem ezt a dalt. Felemelő, és tényleg úgy érzi az ember, hogy igenis, tud segíteni. Pedig csak egy dal. Csak?! Nem, nem csak. Ez az egyike A DAL-nak :))

A koncertkörülmények a színtiszta szeretetet közvetítik előadó és hallgatói, rajongói  között. Itt nincs vonagló háttértáncosokkal együtt vonagló, szexet imitáló énekes, nem gyújtja fel senki a színpadon a zongorát, nem aggat magára senki a képzeletre semmit sem bízó ruhát.

Csak csodás, minőségi zene van, csodás tehetséggel és hanggal megáldott, a Földön két lábbal álló, szerény énekes van, csodás zenészek vannak, és csodás, szeretetet sugárzó, igazi zenét szerető közönség van.

Lehet, hogy maradi vagyok, de nekem ez pont elég egy tökéletes zenei élményhez :)

Régi idők Húsvétja

A gyerekek mindent csodaként élnek meg. Rácsodálkoznak az olyan egyszerűnek tűnő dolgokra, mint egy lehulló falevél, egy kezükre pottyant esőcsepp, egy új játék, egy meséskönyv. És rácsodálkoznak az ünnepek szépséges kellékeire, mint a szülinapi torta, a karácsonyfa, a hímes tojás.

Emlékszem, hogy gyerekként mennyire vártuk nővéremmel a Húsvétot, anélkül, hogy az ünnep igazi jelentésével tisztában lettünk volna. Vártuk, mert tojást festettünk, olyan módon, amire Apu tanított minket. Petrezselyemhez hasonló növény levelét rátettük a festetlen tojásra, bevontuk nylonharisnyával, a két végét bekötöttük, és a kis batyukat beletettük a festékkel kevert vízbe. Izgatottan vártuk, hogy mikor vehetjük ki őket a festékből, és rangsoroltuk a hímes tojásokat, hogy melyik színe és mintája lett a legszebb. Előre eldöntöttük, hogy melyik példányt fogja kapni Apu, Papa, és melyik közül választhat majd szabadon a többi locsolkodó. Kosárkában elrendeztük a tojásokat, füvet szedtünk és virágot, hogy díszítsük a kosarat.

Nem tudom, hogy az idő nőtte ki a Húsvétot vagy mi magunk, de mára már eltűnt a készülődés öröme, izgalma, és nem festünk már tojást. És eltűntek a locsolkodók is. Ma már nem látni büszke, a nap végére picit már "fáradt" apukákat, akik a pici fiacskáikkal járják az utcákat és betérnek az ismerősökhöz egy-két tojásért, pár forintért, sütiért, csokiért, üditőért, apukának egy-két korty hazaiért. A hagyományok elveszni látszanak, de talán csak itt, nálunk, a mi kis városunkban.

A vallásos emberek egészen biztosan megtartják az ünnepet, hiszen a Húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadásának napja.

Aki nem vallásos, az a tavasz eljövetelét ünnepelheti most. Vagy csak örül a hosszú hétvégének, meglátogathatja rokonait, vendégeket fogadhat, és jókat lakomázhat a húsvéti sonkából, tojásból, mert, ha mást nem is, a gasztronómiai örömöket, mint hagyományt, azért kevesen felejtik el.



Izgalom I, avagy: Anya! Költözz Afrikába!

Két héttel ezelőtt adtam oda az írásaimat édesanyámnak, nagy izgalommal a szívemben, lelkemben, agyamban. Mert az embernek fontos a szülője véleménye, nem igaz?

Azóta megnyugodtam. Anyu gyorsan elolvasta az összes oldalt, amit rázúdítottam, és, bár nem ragozta túl a dolgot, vagyis nem sorolta hosszú perceken keresztül a gondolatait, a véleménye pozitív volt. Tetszett neki, amit olvasott!!! Azt hiszem, ha valaki azt mondja az ember történetére, hogy elgondolkodtatta, megnevettette és megríkatta, akkor az pozitív kritikának fogható fel :)) És ha hozzáteszi, sok száz könyv elolvasásával a háta mögött, hogy érdemes lenne kiadatni, akkor boldogok lehetünk!

Anyu után tini korú lányom vette kezébe a Veled vagy nélkülem címet viselő, hosszabb lélegzetű történetet. Három emlékezetes megnyilvánulás a részéről:

1.  Anya, ezt nem lehet metrón olvasni! Itt röhögök, és mindenki engem néz!

2. Anya! Költözz Afrikába! Gonosz vagy! Itt ülünk négyen a nagy szünetben a regényed fölött, és bőgünk!

3. Adasd ki, anya!

A nyomtatott oldalak útja elkanyarodott, nem tudom, merre jár a történet, lányom melyik osztálytársa kezében gyűrődnek tovább az oldalak. 

Jó érzés, nagyon jó érzés, hogy tudtam olyan történetet, olyan karaktereket alkotni, amelyek hatással vannak azokra, akik elolvassák. Így, házi nyomtatási példányban is, mert több, számomra kedves ember olvasta már el, vagy olvasott bele az első, kezdeti verzióba.

Nem tudom, lesz-e valaha alkalmam arra, hogy szélesebb körnek mutassam meg a történetet, gondolok itt a többek által emlegetett kiadatásra. De lehet, hogy nem is ez a lényeg. Lehet, hogy másnak nem is jelentenének semmit a gondolataim, nem nyújtana semmi olyat a történetem, ami miatt úgy gondolná, hogy érdemes volt rá pénzt áldozni.

Nem minden történet születik kiadatásra. Én magam is olvastam számtalan olyan könyvet, ami után elgondolkodtam, hogy az hogyan csúszhatott át a kiadó rostáján? De biztosan megütötte a mércét, biztosan megérte, máskülönben nem került volna a könyvesboltok polcára, nem igaz?

Nem tudom, hogy az én történetem eléri-e azt a szintet, ami érdemessé tenné arra, hogy bárki polcára felkerüljön. A szívem szerint igen, az eszem nem ilyen biztos a dolgában.

Lehet, hogy itt, a blogomon fogom közzétenni, hátha eljut olyan emberekhez, akiket személyesen nem ismerek, és talán majd ők elmondják, ismeretlenül, hogy nyújtott-e számukra valami pozitívat az, hogy elolvasták.

Köszönöm mindenkinek, aki bíztatott és tovább bíztat, hogy foglalkozzam az írással!

A világ ízei

Úgy találom, hogy a mexikói konyha hasonlít a magyarhoz :) Hiszen szinte minden hozzávaló megtalálható a magyar konyhában is. Egyszűbb a nyomára bukkanni a hozzávalóknak, mint sok kínai vagy egyéb ázsiai étel esetében, amit ugyanúgy szeretek, mint dél-amerikai társát.

A különbség a mexikói, illetve ázsiai és a magyar konyha között talán inkább az, hogy a megvalósítás, az étel elkészítése többlépcsős. Mi, magyarok, szeretjük egyszerre beletenni a fazékba az összetevőket, és nem babrálunk sokat azzal, hogy előbb ezt megpirítjuk, kivesszük, pihentetjük, majd ugyanabban a zsiradékban megpároljuk a másik összetevőt, kivesszük, és így tovább. Ez a többlépcsős elkészítési mód jellemző mind az ázsiai, mind a mexikói konyhára, úgy tűnik. A különbség, hogy egy kínai egytálétel röpke idő alatt megvan, a mexikói viszont várat magára, mint a magyar ételek. Úgyanis az ázsiaiak szeretnek mindent apró vagy vékony darabra vágni, így gyorsan átsül, megfő minden darab.

A héten egy kínai és két mexikói ételt készítettem el. Íme:

Kínai tészta (adagok nélkül, mert frissen kell fogyasztani. Álljon arányban a hús és a zöldség mennyisége.)

sertés karaj, vékony csíkokra vágva,

két nagy gerezd fokhagyma

kínai gomba

újhagyma

kínai kel

pörkölt mogyoró

tészta

balzsamecet

sós szójaszósz

oliva- és szezámmagolaj

A húst fél órára beáztatjuk fokhagymával megszórt balzsamecet és szójaszósz keverékébe. Majd kevés olajon megpároljuk, hogy színt kapjon, vigyázva, hogy puha maradjon. Kivesszük a húst az edényből és helyére tesszük a gombát, és a kínai kellel megpároljuk. Visszatesszük bele a húst, szójaszósszal és szezámolajjal meglocsoljuk, rászórjuk a mogyorót,  és a 2-3 centisre vágott újhagymát, majd együtt tovább pároljuk pár percig. Üveg- vagy rizstésztával tálaljuk, de használhatunk sima metéltet vagy spagettit, illetve rizst.

Michoacáni  marharagu (4 főre)

1 kg, falatnyira vágott marhahú

2 vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

40 dkg paradicsom

1 1/2 chili paprika

1,5 l marhahúsleves

35 dkg zöldbab

1 csipet cukor

párolt vörösbab

rizs

A húst sózott, borsozott lisztbe forgatjuk, lerázzuk, mjad olajban megpirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát, és 2 percig tovább sütjük. Beletesszük a felkockázott paradicsomot és paprikát, felöntjük a levessel és fedő alatt puhára pároljuk, közben folyamatosan zsírtalanítjuk. A főzési idő vége előtt 10-15 perccel beletesszük a zöldbabot a cukorral és készre főzzük. Rizzsel és párolt vörösbabbal tálaljuk.

Fűszeres húsos-zöldséges egytál (4 főre)

50 dkg, 2-3 cm-es korkára vágott sertéshús

olaj

füstölt kolbász

1 vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

zellerszál

1 fahéj törve

2 babérlevél

2 teáskanál szegfűbors

2 sárgarépa

2-3 chili

6 paradicsom

1 l alaplé

2 édesburgonya

1 cső kukorica

1 evőkanál oregánó

só

bors

liszt

rizs

A vastag karikára vágott kolbászt olajon megpirítjuk, majd kivesszük. A húst sózott, borsozott lisztbe forgatjuk, majd a kolbász zsírján megpirítjuk, majd kivesszük a húst. A zsiradékban üvegesre pároljuk az aprított hagymát és fokhagymát, illetve a felapírott zellerszárat. Hozzátesszük a babért, fahéjat, szegfűborsot, két percig tovább sütjük. Beletesszük a húst, felkarikázott sárgarépát, kockázott paradicsomot, paprikát és felöntjük az alaplével. Felforraljuk, majd kis lángon pároljuk fedő alatt kb. 1 órát, míg a hús megpuhul. Ekkor beletesszük a felkockázott édesburgonyát, kukoricát, kolbászt és az oregánót. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Készre főzzük, risszel tálaljuk.

Izgalom

Izgulok! És közben zavartan mosolygok az orrom alatt, mert nem is tudom, hogy miért is van bennem ez az érzés? Hogy mi okozza az izgalmat?

Tulajdonképpen semmi. Csupán én magam :) Olyan vagyok, mint egy gyerek. Mert gyerek vagyok! Még mindig, hála az univerzumnak. Többszörösen is. Hiszen azt mondják, nem számít az ember kora, mindaddig gyerek marad, míg egyik szülője él. És, mert úgy vélem, sok más emberhez hasonlóan, hogy meg kell őriznünk lényünk gyermeki voltát, amíg csak élünk. Mit mondjak, én őrzöm, becsülettel :) És most olyan vagyok, mint egy kisiskolás, aki készített valami szépet, és odaadja anyukájának, büszkén, de mégis szégyenlősen: "Nézd, Anyu, mit csináltam!"

Ma mutatom meg édesanyámnak az írásaimat. Ma jutottam el odáig, hogy szépen kinyomtattam őket, a pároldalasakat és a többszáz oldalast is, hogy el tudja őket olvasni. Hogy miért nem tettem meg eddig? Nem tudom. Talán meg kellett érnie bennem a gondolatnak, hogy Anyunak el kell olvasni őket. Talán, jó gyerek módjára, úgy gondoltam, hogy csiszolni kell még őket, mert Anyunak a lehető legjobbat kell megmutatni.

Szóval:

- Nézd, Anyu, mit csináltam!

Carloz Riuz Zafón - A szél árnyéka

Kölcsön kaptam egy könyvet pár nappal ezelőtt. Egy spanyol író, Carloz Ruiz Zafón A szél árnyéka című regényét. Azzal a megjegyzéssel, hogy "Ez az egyik kedvenc könyvem. Fordulatos, néha misztikus, szinte félelmetes, szenvedélyes, és nagyon jó korrajz a háború utáni Barcelonáról. Szerintem tetszeni fog."

És ez így van!

A történet a 2. világháború utáni zűrzavaros világban játszódik, mikor az emberi élet olyan olcsó, hogy köpönyegforgató pribék rendőrök kényének-kedvének kiszolgáltatva lenni természetesnek tűnik, viszont semmi sem képes az olyan emberi érzéseket lerombolni, mint a szerelem, szeretet és barátság. 

Egy könyv és annak írója körül bonyolódik a történet. Mesélőnk, Daniel Sempere 11 éves, mikor könyvkereskedő édesapja elviszi az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, azzal, hogy az a könyv, amit ott kiválaszt magának, meg fogja határozni egész további sorsát. És így is lesz. A fiút rabul ejti a különös történet, és mindent meg akar tudni az írójáról, Julian Carax-ról, de minduntalan falakba ütközik. Hosszú évek alatt eljut odáig, hogy szerelmeken, rendőrkopók fenyegetésein, különös alakok elbeszélésein keresztül, koldusból lett jóbarátjával felgöngyölítik a regény írójának történetét,  megismerik az életét, miközben sajátjukat majdnem elveszítik.

A történet idősíkokon, és több mesélő elbeszélésein keresztül vezet a végkifejletig, miközben több család életébe nyerünk betekintést, és tanúi lehetünk mély barátságok és szerelmek, és még mélyebb gyűlölet születésének. És annak, hogy milyen hasonló lehet két ember sorsa.

Bátran ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti a fordulatos, filmszerűen pergő történeteket, amiben egyaránt megtalálható a humor és a torokszorító szomorúság,  a felemelő vagy éppen undort keltő emberi tulajdonság.

Egy biztos: nincs üresjárat, nincsen olyan mondat, aminek ne lenne mondanivalója, vagy ne lenne a későbbiekben jelentősége.

  

Azt hiszem, hogy a szerző Angyali játszma és A mennyország fogságában című regényeit is fel kell kutatnom :)

Happy B-day, Josh Groban!

Úgy tűnik, hogy a február egy születésnapokkal teli hónap. Azonban vannak, akiknek nem tudom személyesen átadni a születésnapi jókívánságot, mert csak közvetve ismerem őket.

Mégis, valahogy jól esik kimondani, jelen esetben ezt a mondatot: Boldog születésnapot, Josh Groban! Mert olyan sok szép percet nyújtott és nyújt a zenéjén, személyiségén keresztül, hogy az ember szinte úgy érzi, családtag, de legalábbis egy kedves barát. Mivel az egész családom szereti ezt a ma 31 éves amerikai zenészt, énekest, dalszerzőt és producert, szerintem az ő nevükben is mondhatom: Happy Birthday, Josh! :)

És hogy miért is szeretjük? Egy kis ízelítő:

Önkéntes rendőrök és a tömegközlekedés

     Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki szembesült már azzal, hogy mindig vannak, akik megmondják egy bizonyos helyzetben a tutit. Sőt, akkor sem tévedek nagyot szerintem, ha azt mondom, hogy biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki néha nem bírja visszafogni magát, és, ha nem is direkt ahhoz intézve szavait, akit illetnek, de azért hallhatóan felteszi a költői kérdést, miszerint "Mi lenne, ha ...?"

A történet akkor fordul bizarrá, ha mi vagyunk az önkéntes rendőr megnyilvánulásának a szenvedő alanyai.

     Nagyobbik lányommal többször utazunk együtt metrón, főként reggelente, és van, mikor nem tudjuk visszafogni magunkat, és kibukik belőlünk a kérdés, miszerint: Mi lenne, ha nem löknének félre minket, nőket a pasik, és szállnának be előttünk a szerelvénybe, és nem tennék ugyanezt a tinik? És ha a átadnák az emberek a helyüket az arra rászoruló időseknek, terheseknek, gyerekkel utazóknak, és nem néznének fel mímelt alvásukból kissé megvető arccal, amire az van írva, hogy mi a frásznak kell ezeknek hét óra körül közlekedniük, miért nem jönnek később?"

     A minap a következő történt. Negyed óra volt még hátra a busz indulásáig, mikor a megállóba érkeztem. Hat ember várakozott a busz indulási helyén, három külön helyen ácsorogva. Két ötvenes nő a járdaszegélynél, a busz helyét jelző oszloptól cirka 3 méterre balra. Egy férfi, jobbra, hátrébb félreállva cigizve, és két nő egy férfivel, cirka három méterre a járdaszegélytől hátrébb állva. Odaértem, és beálltam a cigiző férfi mellé, balról, a két ötvenes nő mögé jobbról, majd, mivel a füst rám szállt, léptem egyet előre, még mindig a két nő mögött maradva, kb. egy vonalba a másik három emberrel. Na, több se kellett a két nőnek! Olyan megvetően néztek rám, mintha egy csúszómászó termett volna ott hirtelen a semmiből. Majd az egyik megjegyezte a másiknak címezve a szavait, hogy meg sem lepődik, hogy mindig vannak olyan pofátlan alakok, akik tolakodva előrenyomulnak. Körülnéztem, hogy vajon tényleg nekem szólt-e az udvarias megjegyzés? Mivel más nem jött időközben, tehát továbbra is hatan vártunk egy nagy buszra, nyugtáztam, hogy most én vagyok az önkéntes rendőrök ténykedésének szenvedő alanya. Gondoltam, nem foglalkozom vele, de, mivel a két nő folytatta a szövegelést, nekem címezve, de egymásnak beszélve, nem álltam meg, és közöltem, hogy amennyiben rólam beszélnek ilyen udvarias módon, nyugodjanak meg, mert nem áll szándékomban senki előtt felszállni, és egészen biztos vagyok benne, hogy a cirka hatvan ülőhelyet kínáló buszon mind a hatunknak lesz bőven hely. Majd biztosítottam, hogy nem szokásom tolakodni. A nők azonban közölték, hogy úgy tűnik, az Örs vezér térről átvándorlók, akik megszokták, hogy letaposva mindenkit és átgázolva a tömegen, előrenyomuljanak, még nem tanulták meg, hogy itt SORBA kell állni. Ártatlanul megkérdeztem, hogy hol itt a sor, mert én nem látom, de, mivel bőven mögöttük állok, tudjuk be, hogy a sorban megelőznek, és ne címezzenek felém udvariatlan megjegyzéseket. Erre közölte az egyik, hogy ezek tények és nem udvariatlanság, hanem irónia. Ezzel már nem állt szándékomban vitába szállni, mert nyilvánvaló volt, hogy az irónia jelentését hírből sem ismeri.

A másik viszont feltette a kérdést, hogy ugyan, miért nem állok még előrébb, hiszen van még hely bőven tolakodni? Erre már csak annyit közöltem, hogy nem áll szándékomban nonszensz dolgok felett veszekedni, de átfutott az agyamon volt büntetőjog tanárom egyik mondata, amivel egy hosszú éve házasságban élő férj védekezett, akit testi sértésért fogtak perbe, mert eltángálta a feleségét: "Bíró úr! Eddig bírtam, nem tovább!" Vagyis, igen, van az a szituáció, mikor meg tudom érteni, ha valakit jól pofonvágnak :)))

     Mivel két hete járok haza busszal, heti két alkalommal, nem tudom, összekevertek-e valakivel, de nem tartom valószínűnek. Betudom annak, hogy mindenkire megjegyzést tesznek, és nyilvánvalónak tartom, hogy több esetben teljesen jogosan teszik mindezt, de ez esetben, és nem azért, mert én voltam a kiszemelt játékszerük, enyhén szólva is túlzottnak és rosszindulatúnak tartottam a ténykedésüket.

Lányom, aki minden nap busszal jár haza, miután meghallgatta a történetemet, bólogatott, és közölte, hogy ilyen "beszélgetéseknek" többször volt fültanúja, illetve szenvedő alanya már ő maga is, feltehetően ugyanazokkal a nőkkel szemben.

     Mai napig nem tudom, hogy tíz-tizenöt négyzetméteren elszórtan álló hat ember hol alkotott sort, aminek meg kellett volna keresnem a végét és szépen odaállni? Aki tudja, az szóljon, legyen kedves! Abban az esetben is, ha az utóbbi pár napban megváltozott volna a SOR jelentése :)) Köszönöm!

A szerelmesek napja

 

Tegnap volt Bálint-, azaz Valentin-nap, a szerelem, a szerelmesek ünnepe.

Sokan vannak, akik nem szeretik ezt a napot, mert úgy tartják, hogy a kereskedők által kitalált, újabb pénzhajhászós őrületről van szó csupán. De egy szál virág, egy tábla csoki senkit sem dönt anyagi romlásba, nem igaz?

A másik érv, amit fel szoktak hozni a Valentin-nap ellen, az, hogy nem csak egy napon szerelmes az ember és nem csak ezen a napon fogja ezt párja tudomására hozni. Így van, hála égnek! Éppen ezért nem kellene tehernek vagy kötelességnek érezni, hogy ezen a napon kedveskedjünk párunknak.

A Valentin-nap nem a mai világ terméke, és még csak nem is az USA-ból indult, mint sokan gondolják.

Február 14-én tartották az angolszász országok Szent Bálint napján az ünnepet, ami nálunk a ’90-es években gyűrűzött be, ami emlékeim szerint nem szólt másról ekkor, mint kis üzenetek, üdvözlőkártyák küldéséről, de, tévesen, nem csak a szerelmesek között. Az ünnep azonban arról szól, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást.

A szokás a 14. századból ered, mikor Szent Bálint püspök a jegyesek és fiatal házasok védőszentje lett Angliában és Franciaországban.  A történet szerint, mielőtt – keresztény hite miatt, mely alapján sok fiatal párt adott össze, akik közül sok esetben a férfi katona volt, akinek tilos volt nősülni – kivégezték, Bálint a hit erejével meggyógyította a börtönőr vak lányát.

Február 14-én végezték ki, de előtte búcsúüzenetet küldött a lánynak, amit így írt alá: „A Te Bálintod”.

Tehát, innen ered a szerelmesek napja, és én azt mondom, ne féljünk kedveskedni párunknak! És örüljünk, hogy van egy nap, ami ennek a szépséges érzésnek adózik!

Nyugodj békében, Whitney Houston!

Elment egy gyönyörű hang.

Fejbekólinott a közlemény. Még akkor is, ha hosszú évek óta szinte semmi pozitív hír nem érkezett róla, azon kívül, hogy elvált zűrös, kábítószerfüggő férjétől, akinek, a források szerint, nagy mértékben köszönheti, hogy a hangja, a karrierje, az élete, mind odaveszni látszott. De megpróbálta! Ma fellépett volna a Grammy díjátadó egyik előpartyján, megmutatva, hogy újra itt van, hogy még mindig itt van, de néhány órával a fellépés előtt, a szállodaszobájában, meghalt.

Whitney több Grammy díjat kapott karrierje során, és méltán tartja a szakma minden idők egyik legnagyobb énekesének. Csodás hangja volt, összetéveszthetetlenül gyönyörű. Nagy kincs volt, de nem vigyáztak rá eléggé.

Nyugodjon békében!

Happy birthday, Mr. Williams!

Meglepő felfedezést tettem, mikor az imént megnyitottam Josh Groban twitter oldalát, és ezt láttam: "Happy birthday, maestro!!" Ő is ismert valakit, aki ma ünnepel :) Nem kisebb személyiséget, mint John Williams-t, korunk egyik, ha nem a legnagyobb zeneszerzőjét, aki ma 80 éves. Pontosan 1 évvel idősebb, mint nagymamám :)

Szerintem nem igen létezik olyan mozikedvelő ember, aki ne hallotta volna valamelyik fantasztikus zenéjét. Felsorolni is nehéz lenne a filmeket, ezért csak pár darabot említek, de talán ezek a legismertebbek a nagyközönség előtt:

Csillagok háborúja, Cápa, Indiana Jones, Schindler listája, Superman, E.T., Jurassic Park, Reszkessetek, betörők!, Ryan közlegény megmentése, A.I-Mesterséges értelem, Harry Potter és a Bölcsek Köve, Harry Potter és az azcabani fogoly, és így tovább.

Pályája során, tessék kapaszkodni, 47 jelölésből 5 Oscar-díjat, 23 jelölésből 4 Golden Globe-díjat, 42 jelölésből 21 Grammy-díjat, 6 jelölésből 3 Emmy-díjat ("tévés Oscar") és 12 jelölésből 7 BAFTA-díjat (brit díj) nyert. Azt hiszem, ilyen teljesítmény előtt csak fejet lehet hajtani, és csodálkozni, hogyan lehet, hogy "csak" 5 Oscarja van:?! :)

Boldog születésnapot, John Williams!

És, mivel Josh hívta fel a figyelmemet a születésnapra, nem szaladhatok el a tény fölött, hogy Ő énekelte az A.I - Mesterséges értelem című film főcímdalát, a For always-t. Ez a felvétel Josh egyik korai koncertjéből való, 2002-ből, a zenekart John Williams vezényli:

Születésnap

Február 08-at írunk, ami több személy miatt is fontos nap. Ma van két olyan embernek a születésnapja, akiknek egy-egy csodás dolgot köszönhetek: egy édesanyát, és egy férjet :) Igen, egy napon, bár természetesen nem egy évben született anyai nagymamám és anyósom. És, igen, folytathatnám, hogy ha mamának köszönhetem anyut, akkor az én életemet is, és ha anyósomnak a páromat, akkor a gyerekeimet is, de, azt hiszem, ez teljesen nyilvánvaló, hiszen az élet egy nagy körforgás. És ők mind a ketten nagymamák :)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Bősze Éva: Nagyanyák

Illatuk harmatos rózsalevél,

simogatásuk enyhe nyári szél.

Válluk gödre biztos, zárt világ,

hová a gyermek ölelésre vágy. . .

Dalok, amiket szeretek

Vannak dalok, amik megragadnak az ember fejében, fülében, lelkében, és amikhez jó újra és újra visszatérni. Összegyűjtöttem egy csokorra valót, nem feltétlen a tetszésindex alapján :)

Kölyök

Nelson kutyánk lassan 5 hónapos lesz. A kora még nagyon zsenge, de őt magát nem lehetne holmi zsengeséggel vádolni, főként, ha a méretére vagy az étvágyára gondolok. A leginkább használt jelzők vele kapcsolatban: maci, bundás, mamutbébi, hegyomlás méretű. Egy hosszú szőrű német juhász csemetéről van szó, aki olyannyira önállósította magát, hogy két lábra állva kinyitja a kifelé nyíló bejárati ajtót, és kíváncsian kukucskál befelé, ha egy kis törődésre vágyik, vagy jelezni óhajtja, hogy ő bizony, fejlődésben lévő kölyökkutya, éppen ezért már megint éhes.

A felnőtt német juhászunkon kívül van még egy játszótársa, a 9 hónapos beagle, akivel hetente egyszer találkozik, és aki csak fürgeségének köszönheti, hogy Nelson nem mindig tudja kihasználni vele szemben testi fölényét. De, a mackótermetű kölyök fejébe szorult ész nem csak a rosszalkodásra, így tudja, hogy nem kell folyamatosan a nyomában loholni Pacának, csak be kell várni, le kell vágni egy-két kanyart, és megvan az áldozat :)

Ha elmegyek, kérlek, kövess!

Josh Groban 2010. novemberi, Illuminations című lemezéről a napokban jelent meg a legújabb videó. A dal címe: If I Walk Away. Ez a dal is mutatja, hogy ez a lemez sokban különbözik Josh első három albumától. Más producerrel dolgozott, és a 13 dalból 11-et Josh írt dalszerző kollégái közreműködésével. Az első lemeze felvételekor még 19-20 éves kölyök volt, nem írt dalokat, de a következő lemezeken már igen, de többségben voltak a mások által neki írt dalok, illetve a feldolgozások. Ezért is lett az Illuminations egy személyes hangvételű, gyönyörű album, ami az énekes elmondása szerint saját és hozzá közel álló emberek történeteit meséli el. Ami hasonló benne a korábbi lemezekhez képest, az Josh fantasztikus hangja. Ami egyre erősebb, hiszen 10 év telt el az első lemez óta, és Josh ... felnőtt :)

Josh és csodás zenészekből álló zenekara, a GroBand, aminek több tagja évek óta dolgozik vele, és ami nem együttes, hiszen Josh szóló előadó, 2011. májusban indult egy USA-Európa-USA-Dél-Afrika állomásokkal tarkított, 87 koncertből álló turnéra.

A korábbiaktól eltérően, sajnos most nem készült koncert dvd, de Josh gondolt a rajongókra, és rövidfilmeket rendező öccsét hívta segítségül, hogy az If I Walk Away című dalra forgasson egy videót.

Mikor az ember hall egy dalt, ami megragadja a figyelmét, elgondolkodik azon, hogy miről is szólhat tulajdonképpen. Olyan ez, mint mikor irodalom órán verselemzést kellett csinálni :) Mire gondol a költő? - tette fel a tanár a kérdést, és mi próbáltuk elmondani, leírni a költő életrajzának ismeretében, hogy abban az időszakban, mikor a vers született, mire utalhatott egyes szavakkal, sorokkal, a vers egészével.

Valami ilyesmi történik a dalokkal is :) Vajon miről szól? Kinek szól? Kiről szól? Szerelmes dal? Vagy egy barátnak szól? Netán az énekes-dalszerzőről magáról? A családjáról? Mire gondolt, mikor papírra vetette: If I Walk Away ? Odébbáll? Hová? Mit jelenthet ez? Felhagy a zenével? Ki van zárva, hiszen ezért él! Szakításról szólna? De ki az, aki, ha szakít a barátnőjével, arra kéri, hogy kövesse, menjen vele? Változtani akar a zenei stílusán, és a rajongóknak szól a dal, arra kérve őket, hogy tartsanak vele tovább? Vagy ő maga változik, mint minden ember, és a szeretteinek írta a dalt, hogy ne forduljanak el tőle?

A videót nézve szerintem egyszerű a dal mondanivalója, ha szerves egésznek tekintem a filmet és zene szövegét, ritmusának változását. Természetesen, ha más lett volna a videó, akkor más lenne a dal jelentése is, de ennek a szép klipnek most ez: Josh élete a zene és a hozzá kapcsolódó történések körül forog. Ezzel fekszik, ezzel kel.  Ez az élete, ez Ő maga.

A turné alatt forgatták, gyors vágásokkal mutatják be, hogy milyen hektikus egy ilyen esemény. Egyik város, ország váltja a másikat, az éjszaka hol a turnébuszban, hol egy hotelben éri őket, de azért jut idő egy kis városnézésre, kirándulásra is.

Ahogy fokozódik a dal ritmusa, jelzi, hogy Josh mindennapjainak izgalmasabb része következik, a koncert napja. Találkozás a rajongókkal a show előtt, egy utolsó nyújtás, és irány a színpad, vagyis a nézőtér, mert Josh a nézők között végigfutva érkezik. Az addig fekete-fehér kép hirtelen színesre vált, jelezve, hogy ez az igazi élettere, itt érzi magát legjobban, a színpadon.
A kép akkor is színes marad, mikor a koncert után Josh ismét a rajongókkal van, beszélget velük, aláírja a felé nyújtott koncertjegyeket, turnéfüzeteket.

Majd ismét egy autó belsejét látjuk, de most nem előre tekintünk, a szélvédőn keresztül, hanem visszafelé, a hátsó ablakon át. Mert a show elmúlt, és marad a kérdés: Ha elmegyek, követsz engem?

Azt hiszem, Josh ez alatt a 10 év alatt olyan sok szépet és jót adott a rajongóinak – nem csak a dalaival, hanem alapítványával, ami gyerekeket támogat és a művészeti oktatást, humorával, amit csak azok ismernek, akik nem csak egy-egy dalát hallották, és eldöntötték, hogy ő maga is olyan komoly lehet, mint a zenéje, különböző tévéshow-kban való vendégeskedéssel, vagy éppen műsorvezetőnek való ideiglenes beállással, mozi- és tévéfilmekben teljesen saját személyiségének ellentétes figurák életrekeltésével, – a válasz egyértelmű.

Vagyis: igen, a rajongók követik őt, bár nyilván vannak, akik lemorzsolódnak, de újak állnak a helyükre. És várjuk a következő lemezt, aminek stúdiómunkálatait Josh január 09-én kezdte meg :)