2012. január 7., szombat

Évforduló

Az évfordulók azért vannak, hogy emlékeztessenek valamire. Valaminek a kezdetére, valaminek a végére. Hogy azon a bizonyos napon újra, hacsak gondolatban is, de átéljük azt a napot.
Most nincs szükség arra, hogy egy dátum emlékeztessen arra a napra. Hiszen még mindig, 17 év elteltével is annak a napnak a hatása alatt élünk és közös életünk minden perce arra a pontra mutat.

17 év nagyon sok idő egy ember életében. Kettőében, együtt pedig még több.
Van egy buta, negatív felhangú mondás, amit viccesen el szoktak mondani az emberek, mikor esküvőről hallanak, lagzis menetet látnak: Nekik se legyen jobb, mint nekünk!
Én azt mondom, hogy ha mindenkinek csak annyira jó a házassága, mint nekünk, akkor nagyon boldogok lehetnek. Veszekedés, törés, igazi hangos szó nélkül. Szerelemben, kölcsönös tiszteletben, megbecsülésben, két csodás gyereket nevelve, együtt, nap, mint nap.

A dal, amivel a 17 évvel ezelőtti közös utazásunk első napja kezdődött ...



 ... és amire utoljára táncoltunk azon a napon, mert így kérted:



Köszönöm Neked!

2 megjegyzés: