A becsület

Lányom ma azt kérdezte tőlem, hogy miért is kell ennyire becsületesnek lennie? Ugyanis Ő volt az, aki szólt az egyik tanárának, hogy tévedésből jobb jegyet írt be neki a naplóba egy dolgozatra, és ez befolyásolhatja a félévi jegyét. Azt válaszoltam neki, amit kellett. Nem azért, mert holmi délibábot kergetek, hanem azért, mert így gondolom: Jól tetted, hogy szóltál. A becsület az egyik legfontosabb dolog.

Ezt vallom. De tényleg így van ez? Úgy értem, nem olyan gondolat ez, ami a mai világban született, hanem jóval ezelőtt. Amikor a becsületnek tényleg volt jelentése. Pozitív jelentése. Olyan, ami tényleg számított, és amit üdvözöltek a népek, a tömegek, amiért elismerően hátbaveregették az embert. Volt olyan világ is talán, mikor nem járt semmi dicséret a becsületes embernek, mert annyira magától értetődő volt, mint az, hogy oxigénre van szükségünk a lélegzéshez.

Nem egyszer hallottam vagy olvastam, mikor egy történet főhőse ezt mondja: Nem maradt semmim, csak a becsületem. 

Ha belegondolok a mai kor közéleti, politikai, gazdasági történéseibe, és itt nem csupán a mai állapotokra gondolok, és nem csak Magyarországra, akkor elbizonytalanodom. Vajon a becsülettel el lehet érni valamit? A mai törtető, képmutató világban, mikor szinte semmi sem az, aminek látszik, sőt, még csak nem is az néha, aminek hallatszik, gondolok itt a hangstúdiók által kreált "énekesekre", akik, ha a színpadra kerülnek, és élőben kell énekelniük, meg sem közelítik a lemezen produkált minőséget (amelynek jelentésén szintén el lehet gondolkodni), elérhet-e egy becsületes ember nagy dolgokat? Úgy, ha csupán átlagos képességekkel rendelkezik, nincs kiugróan nagy tehetsége a művészetekhez, nem rendelkezik átlagon felüli fizikai adottságokkal, ami, társulva az akaraterővel, kiemelkedő sportolóvá teheti, nincs átlagon felüli intelligánciája, humora, nem talált fel semmit, és még a bankszámlája sem nevezhető acélosnak.

Nem tudom a válaszokat. Hiszen korlátok között élünk, el kell fogadnunk, hogy van, akinek sikerül, van, akinek nem. Ahogy a dal is mondja: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem ...

Én azért kívánom, hogy minél több embernek sikerüljön. De persze bízom benne, hogy ezek olyan emberek, akik a jó érdekében cselekszenek, és ehhez minél több és becsületes támogatást kapnak.