Loading...

2016. január 2., szombat

Hogyan tovább, 2016?


December 31-én, éjfél felé közeledvén, az ember visszatekint a búcsúzó évre, és előre a következőre. Számba veszi mindazt, ami történt vele, és elgondolkodik azon, hogy mi várhatja a közeljövőben. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a következő év csak jobb lehet, mások azt mondják, hogy rosszabb ne legyen, és akkor minden rendben lesz. Egyesek fogadkoznak, mit fognak tenni vagy éppen nem tenni jövőre, mások legyintenek, mert tudják, hogy úgysem tartanák be a fogadalmat.

Ha vissza akarom pörgetni a 2015. évet, akkor én azt mondhatom, hogy ennél tényleg csak jobb jöhet. Aki úgy zárt egy évet, mint én 2014-t, hogy annak utolsó előtti napján veszítette el az Édesanyját úgy, hogy az Édesapja már 8 éve nincs vele, az tudja, mire gondolok. 
2015 a túlélés éve volt. Nehéz volt, de megcsináltuk... Közhely vagy sem, de az élet megy tovább. A gyerekeinkért, a párunkért, értünk. 

2015 számomra az elengedés és az új tapasztalatok éve volt. 
Az elengedés... ebben nem vagyok jó, bevallom. Mert aki hiányzik, azt nem lehet csak úgy útjára bocsájtani, hiszen velünk van minden pillanatban. Egy tárgy, egy emlék, ami rá emlékeztet, egy gondolat, ami megszületik, és amit úgy megosztanál vele... 
A tapasztalat éve... Amikor szembesülsz a ténnyel, hogy mostantól szemcseppen múlik a szemed világa; amikor automatára kapcsolva járod a bevásárlóközpont játéküzleteit, hogy karácsonyi ajándékot vegyél, elütve a pár órányi időt, amíg vársz a biopsziád eredményére, akkor rájössz, hogy lassítani kell. De nem tudsz, mert a világ hajt előre, és nem menekülhetsz. Ha nem teljesítesz, elbuktál... 

A váltás nehéz. Nem lehet egy életet bevágni a szekrénybe, rázárni az ajtót, és kinyitni egy másik szekrényt, előrángatni belőle egy új életet és belebújni. Ez nem így működik. Nem cserélhetünk munkahelyet csak úgy, egy csettintésre; nem válthatunk lakóhelyet egyik napról a másikra, nem dobhatjuk ki a régi énünket és a hozzá tartozó személyeket, dolgokat csak úgy az ablakon. Lehet, hogy ez kellene, de ez így nem megy. Nekem nem. 
De kompenzálni lehet. Pihenni lehet. Szórakozni, sportolni lehet. Jókat nevetni lehet. Még jókat sírni is, ha az esik jól. Színházba, moziba, múzeumba járni, könyveket falni, saját történeteket írni, nyelvet és új dolgokat tanulni, akár tanfolyamokra járni, kertészkedni... bármit, ami kikapcsol, felszabadít, boldoggá tesz. Amitől érzed, hogy lelassulsz egy picit, amitől nyugodtabbá válsz. Mert az élet úgyis pörög tovább, és te jó mókus módjára beszállsz ismét a kerékbe. 

Szóval hajrá, 2016! Hajrá én, és hajrá mindenki! 

2 megjegyzés:

  1. Ölellek. Muszáj lassítani, kikapcsolódni, ezt én is mondogatom magamnak időnként. Mert csak ez az egy életünk van, erre kellene jobban vigyázni. A tiéd meg jóval összetettebb, mint az enyém. Úgyhogy vigyázz magadra nagyon, és pihenj minél többet. Kompenzálj. :) :-******

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor most jól fogadjuk meg, hogy lassítunk, jó? Te is, én is :) Ölellek!

      Törlés