Dimash Kudaibergen (nyugati névhasználattal Qudaibergen) nagy szerencsénkre nem tunyult el a hosszúra nyúló Covid járványhelyzetben. A decemberi új dal, az I Miss You és a hozzá készült videó után (bővebben itt: Dimash Kudaibergen I Miss You (magyar fordítás) ma új kislemezzel jelentkezett.
A Golden egy régebbi dal új köntösben. Dimash számtalan alkalommal adta már elő, része a koncertjeinek, sőt, az Arnau turné nyitódala volt. Az új verziót hallgatva mégis az az érzésem, hogy most picit máshogy szól, és nem a hangszerelés miatt, hanem más a felütés, más a mögöttes érzelem.
A koncertek nyitódalaként hallgatva eddig mindig úgy éreztem, hogy a közönségnek szól, Dimash rajongóinak, a Dear-eknek, és nem másról, mint a Dear-ekről, akik különbözhetnek egymástól, mégis családtagként tekint rájuk és egyforma gyönyörűen fénylenek a szemében. Vagyis számomra a dal egyfajta közös himnusz, köszöntés volt. Eddig.
Most, a kislemezt meghallgatva máshogy érzem a dalt. Talán csak azért, mert pont a Dear-ek hiányoznak az egyenletből, hiszen ez most "csak" egy kislemez, itt nincs interakció, nincs egymásnak örülés, itt csak a dal van, ezért nagyobb hangsúlyt kap a szöveg. Az a szöveg, ami természetesen nem változott, viszont változott Dimash éneklési módja. Máshogyan énekli most a dalt, keményebbnek, eltökéltebbnek, ha tetszik, dühösebbnek hat. Talán csak azért, mert picit rockosabb ízzel énekli. Talán azért, mert reflektálni akar a világ történéseire. Talán az angol szövegű dalt a nyugati(bb) piacra szánták, ahol ez a hangzás kelendőbb lehet, mint a lágyabban, légiesebben énekelt dalai. Talán Dimash a 26 évével jelezni akarja, hogy tud ő kemény is lenni, hiszen nem kölyök már, erős, határozott férfivá érett, aki kimondja, amit ki kell mondani, és hiába próbálták eltántorítani a saját művészi irányától, továbbra sem fog beállni azok közé, akik be akarják rántani az általuk preferált egyformaságba. És, bár lehet, hogy a tehetsége révén más, mint az átlagember, korántsem angyal, hiába tartják sokan annak, súlyos terhet rakva a vállára.
A dal szerzői A. Wrethov, M. Widesater, D. Straaf, a szöveg általam készített fordítása a következő:
Talán csak az én fülem, lelkem hall most máshogy, és nem kell jelentést keresnem egy-két "rekesztés" vagy "rock sikoly" mögött, sem pedig összefüggést a dal szövege és Dimash éneklése, érzései között.
Döntse el mindenki maga, hogy van-e különbség a két dal előadásmódja között, és ha igen, akkor mi az, és mi állhat mögötte. A lényeg, hogy a dal szövegével könnyű azonosulni, hiszen sokan mások, mint az ítélkező külvilág, de jó másnak lenni, jó egyedinek lenni, jó aranyként fényleni a szürkévé tett világban.
Az új kislemez itt hallgatható meg:
És így szólt a dal az Arnau turnén:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése