For English text please scroll down!
2019. augusztus 29-én angolul, majd egy nappal később magyarul írtam először Dimashról a blogban. Elcsépelt mondat, de tényleg olyan, mint ha ezer éve lett volna! Úgy kezdtem akkor a gondolataimat, hogy ajánlásra körülbelül 1 éve, vagyis 2018-ban hallottam őt először énekelni. Az I Am Singer című kínai műsorból láttam az S.O.S d'un terrien en détresse-t és az Opera 2-t, és szó szerint csak bambán lestem, mert ilyen fiatal srácot ilyen hanggal, ilyen technikával és ekkora hangterjedelemmel énekelni még nem hallottam. Vagyis pontosan úgy reagáltam az első találkozáskor, mint az azóta Dear-ré, vagyis Dimash rajongójává vált emberek legtöbbje. Azt is leírtam akkor, hogy az első rácsodálkozás után sok-sok hónap eltelt úgy, hogy egyáltalán nem foglalkoztam az új élménnyel, nem néztem, nem hallgattam Dimash-t, és ezzel talán a Dear-ek kisebb részébe tartozom. De az élmény nyilván ott motoszkált a fejemben, mert egy nap én magam kerestem rá a YouTube-on. Nem emlékszem, hogyan állítottam be a szűrőt, de a Sinful Passion-t, a Love is Like a Dream-et és az Akkuym-ot hallgattam meg, és a bársonyos, mélyebb hangja, az érzelmek közvetítése és az előadói készsége teljesen rabul ejtett. Úgy gondolom, azzal, hogy nem a magas, hanem a mélyebb hangja vonzott be, szintén a Dear-ek kisebb hányadába tartozom.
De miért is fontos, hogy a többségbe vagy a kisebbségbe tartozom a rajongók között? Fontos-e egyáltalán? Én arra hajlok, hogy nem, mert a lényeg az, hogy mind Dimash rajongói vagyunk. Akkor miért említettem? Pusztán ténymegállapításként. Ha tovább olvastok, akkor azonban látni fogjátok, hogy van olyan aspektusa a rajongásnak, amit jónak tartok, és van, amivel nem értek egyet.
Mióta rabul ejtett, nem igazán telik el úgy nap, hogy ne foglalkozzam a Dimash okozta élményekkel, ne követném a pályáját. Teszem ezt Dear-ként, és a Dimash Dears Hungary magyar rajongói klub egyik adminjaként. Család és munka mellett ez nem mindig egyszerű, de boldogan teszem, mert a cél Dimash népszerűsítése.
De térjünk vissza a kezdetekhez. Annak, hogy Dimash megfogott, az a biztos jele – és szerintem ezzel is így van mindenki, aki rajongóvá válik –, hogy emberi mivoltában is érdekel egy adott művész. Érdekel a személyisége, az iskolai végzettsége, milyen gondolatokat közöl interjúk során, milyen tartalmakat oszt meg a közösségi hálón stb. Ha a művész emberi mivoltában is megérint, akkor tudom, hogy igazi az érdeklődés. És Dimash megérintett, sőt, fiatal korához képest nagyon értett, mondhatni bölcs gondolatai, kedves személyisége kellemesen megleptek. Nem volt nehéz megszeretni és tisztelni őt.
Az először látott felvételeken csupán 22 éves volt, amikor tudatosan követni kezdtem a pályáját, akkor 24. És szinte hihetetlennek tűnik, hogy május 24-én betöltötte a 30-at (nem mintha olyan gyakran nézne ki 18 évesnél idősebbnek, teszem hozzá 😜). Azóta kétszer láttam őt koncerten élőben, először 2022 tavaszán Prágában, amikor azt éreztem, hogy az volt életem koncertje, pedig voltam már Elton John, Queen, Josh Groban, Il Volo, Jonas Kaufmann koncerten is, hogy csak pár, igencsak jól csengő nagy nevet említsek. De idén májusban jött a második Dimash koncertélményem, és messze felülmúlta a prágait, aminek egyik oka, hogy itthon volt, a szülővárosomban, Budapesten.
Ennyi év alatt tisztán megfigyelhető, hogyan fejlődik Dimash előadóként. Hallható, hogy folyamatosan érik a hangja, és lassan eléri a teljes potenciálját, ha igaz az, amit a szakmabeliek mondogatnak a biológiai/fizikális folyamatokról, miszerint a férfiak hangja a harmincas éveik első felében éri el a maximum kapacitását. És miért ne lenne igazuk? A Dear-ek is látják, hallják ezt a változást, ahogyan Dimash érik művészként, és egy-egy új zenei videó, fellépés vagy koncert után sokan jutnak arra a véleményre, hogy nem hitték, hogy még mindig van feljebb, több és jobb, de Dimash újra és újra bizonyítja, hogy mindig feljebb tudja tenni a lécet, és ha már feljebb tette, akkor simán át is ugorja.
De nem csak művészként fejlődik és érik Dimash, hanem mint személyiség is. Már nem az a fiatal srác többé, aki szinte gyermeki áhítattal csodálkozott rá arra, hogy őt ilyen sokan imádják, és már nem az a kölyök, aki szinte lubickolt ebben az imádatban és bátran belemerült színpadon és azon kívül is. Mára már visszafogottabb, mint aki visszalépett egy lépést, hogy az önfeledt öröm perceit csakis a színpadon élje át. Míg kezdetben százak csüngtek rajta a reptereken, ha épp érkezett egy fellépés helyszínére vagy távozott onnan, mára már szeret csendben, észrevétlenül érkezni és távozni. Ami nem változott benne, az az, hogy mindent megtesz, hogy minden alkalommal 100% felett teljesítsen, hogy keresi az új stílusokat, az új lehetőségeket, amikor megmutathatja sokoldalúságát, és hogy tényleg zene folyik az ereiben. És az, hogy szereti és tiszteli a Dear-eket.
A színpadon kívül is egyre több alkalommal hallatja a hangját konferenciákon, interjúkban, és mondja el, hogy a világnak békére van szüksége, az embereket nem szabad megosztani nemzetiség, anyanyelv, vallás és egyéb hovatartozás miatt, mert mindannyian egy bolygó szülöttei vagyunk, egyetlen égbolt alatt élünk. Hazája nem hivatalos kulturális nagykövete, és az ENSZ migrációs szervezetének jószolgálati nagykövete, ami hivatalos megbízatás.
Csak egyetlen Dimash van, de számtalan Dear. Ez az egy Dimash is tud újra és újra meglepetést okozni, mert zeneileg és hangilag igazi kaméleon. De kinézetre is, hiszen igencsak változatos a fellépőruhái stílusa: öltöny, kazah tradicionális stílus, flitteres-csillogó felső, póló-bőrdzseki-farmer és sorolhatnánk. Magánemberként is változatos öltözet jellemzi. Sem a szakadt farmer, póló, kapucnis felső, baseball sapka, napszemüveg, sem a sportos elegancia nem áll távol tőle. A számtalan Dear pedig különböző módon reagál a megjelenésére, mert számtalan Dear-ben számtalan ízlés fér meg.
Egyetlen Dimash van. De számtalan Dear, akiket egyként ragadott meg Dimash művészete és pozitív emberi kisugárzása. Dimash nemzetisége, a szellemiség, amiben nevelkedett, a vallása, saját erkölcsi mércéje, értelmi és érzelmi intelligenciája, munkamorálja, másokhoz való hozzáállása, ideológiai nézetei adottak, összességében csak rá jellemzők, és együtt alkotják azt a Dimash-t, akit szeretünk. Aki megszerette őt és a rajongójává vált, elfogadja őt úgy, ahogy van, egyes kivételektől eltekintve, akik ezt vagy azt megváltoztatnának benne, dacolva azzal, hogy ezzel elveszítenék azt a Dimash-t, akit megszerettek. Összességében könnyű dolgunk van, mert Dimash-t könnyű szeretni, hiszen megannyi pozitív tulajdonsága van, ezért könnyű rajongani érte.
A rajongás picit hasonlít a szerelemhez. A találkozás után jön az ismerkedés, az elmélyülés, a másik összes tulajdonságának feltérképezése és elfogadása, hiszen a szerelmét az ember a jó és rossz tulajdonságaival együtt szereti. De a rajongás, még ha hasonlít is a szerelemhez, csakis egyoldalú lehet. Dimash számára a Dear-ek olyanok, mint a családja kiterjesztett része. Ez a Dear-család. Ám, mivel sok Dear van, ez a család sokszínű és változatos. A Dear-család kb. 200 országban él. A budapesti koncertre 77 országból érkeztek rajongók, ami Dimash eddigi koncertjeit tekintve a legváltozatosabb összetételű közönséget jelenti. Minden koncertje igazi multikulturális zeneünnep. De Dimash a Dear-eket együtt szereti, arcnélküli, szépséges multikulti családként, nem egyénenként.
A Dear-család tagjai más kultúrkörből, más nemzetiségekből érkeznek. Más nyelvet beszélnek, más vallásban hisznek vagy épp nem követnek vallást, más politikai nézeteket vallanak, más gazdasági környezetben élnek, más az általános érdeklődési körük, más a habitusuk, más az önbecsülésük, más világi nézeteket vallanak, más korcsoportokat képviselnek, eltér az egójuk és eltér a mások felé tanúsított nyitottságuk. Aki összekovácsolja ezt a családot, az Dimash, ami összetartja, az Dimash zenéje, hangja, személyisége, és az iránta érzett szeretet és tisztelet. Ez teszi különlegessé a Dear-családot, ám a diverzitás az, ami egyben sérülékennyé is teszi. Mert több dologban egyezünk, ám sok-sok dologban különbözünk. Ami északon természetes, az délen furcsa. Ami keleten hagyomány, az nyugaton babona. Ami délen elfogadott, az északon érthetetlen. Ami nyugaton alapvető, az keleten elfogadhatatlan. A Dear-család mégis működik, még ha a diverzitás lépten-nyomon ki is ütközik. És, ha az előbb a rajongást a szerelemhez hasonlítottam, a szerelemhez hasonlóan a rajongás is megszelídülhet idővel, a rózsaszín köd picit oszolhat, és egyes, addig pozitív érzések, gondolatok negatív irányt vehetnek, ami eddig tetszett, az megkérdőjeleződhet, furcsának hathat. Mert emberek vagyunk.
Hogy milyen Dear vagyok én az ezerszínű Dear-ek között? Visszafogott és nagyon tisztelettudó.
Olyan Dear vagyok, aki számára Dimash EMBER és MŰVÉSZ. Nagyon szeretem, de mérhetetlenül tisztelem.
"Távolról" csodálom Dimash-t, számomra természetes és érthető, hogy van, amikor nem akar találkozni a Dear-ekkel a reptéren. Eszemben sincs másokkal tolakodva a közelébe nyomulni, hogy megérintsem őt, akár akarja Dimash, akár nem.
Nem akarok a koncerteken a színpad előtt tolakodni, hogy minél közelebb kerüljek Dimash-hoz és így esetleg blokkoljam a kilátást mások elől. Nem akarom koncert közben megérinteni őt, sem ajándékot adni neki, sem aláírást kérni tőle, miközben énekel. Én csak hallgatni és nézni akarom őt, és ez nekem elég.
Olyan Dear vagyok, aki tudomásul veszi, hogy Dimash mikor merre lép fel, merre viszi az útja az ENSZ jószolgálati nagyköveteként vagy saját hazája protokolláris eseményei kapcsán, és nem vitatja Dimash jó szándékát.
Soha nem adnék Dimash-nak kommentben vagy bejegyzésben kéretlen tanácsot, hogy milyen nyelveken énekeljen, és soha nem kritizálnám, ha az én anyanyelvemen, akcentussal énekelne el egy dalt, megtisztelve ezzel a szép gesztussal a magyar rajongókat. A budapesti koncerten nem énekelt magyarul, de magyar nyelven köszöntött minket, teljesen érthetően formálva a szavakat, bár nem könnyítették meg a dolgát a kis beszéd megfogalmazásával. Mérhetetlenül boldog voltam és minden tiszteletem az övé, hiszen a magyar nyelv hangzása teljesen más, mint a kazahé, alapjaiban olyan egyedi nyelv, ami kilóg minden más nyelv közül. Hatalmas munka akcentus nélkül beszélni, nem könnyebb énekelni sem, és véleményem szerint nem vesz el semmit egy előadás értékéből, ha van egy kis akcentus. Ha egy-egy szót rosszul ejt ki az énekes idegen nyelven, az más kérdés, azt meg lehet tanulni, mert az túlmutat az akcentuson.
Soha nem tennék féltékeny megjegyzéseket olyan fotók vagy videók láttán, amin Dimash hölgytársaságban van. Elfogadom és megértem, hogy Dimash nagyon óvja a magánéletét. Számomra, mint a legtöbb Dear számára, az a fontos, hogy magánemberként is boldog legyen, megtalálja élete párját és saját családot alapítson. Elfogadom a döntését, hogy nem akarja sem most, sem a jövőben a nyilvánosság elé tárni, ki az aktuális párja. Ha kiderülne, mert elmondaná, hogy esetleg már férj és apuka, nagyon örülnék.
Őszinte ember vagyok, ám úgy gondolom, hogy az őszinteségnek is megvan a maga ideje, helye, mértéke és módja. Így, bár vannak olyan dalok, zenei videók, fellépések, sőt, olyan fellépőruhák vagy épp utcai ruhák, amik jobban tetszenek vagy épp kevésbé tetszenek, mint a többiek, mégsem érzem soha a késztetést arra, hogy Dimash bejegyzései alatt vagy bárhol máshol negatív kritikát írjak. Ettől még nem csorbul az őszinteségbe vetett hitem, ettől még nem lesz a Dimash iránti szeretetem majomszeretet, még kevésbé fogom isteni pozícióba helyezni Dimash-t, és nem fogom ezzel azt állítani, hogy minden dala, előadása, videója, ruhája pont ugyanolyan jó, mint a többi. Nem vagyok megalkuvó, csupán úgy gondolom, hogy Dimash pozitív személyisége, kisugárzása és üzenete a fontos minden esetben. Azt tartom, hogy nem szabad elmondani, ha valami nem tetszik? Nem! Aki úgy gondolja, bármit is előre mozdít azzal, ha nyilvánosan elmondja, hogy nem tetszik egy dal vagy egy ruha, tegye meg! De ennél többre nincs szükség, nincs szükség minősítésre, mint ha a Dear-ek egyfajta zsűri lenne, teljesen szükségtelen bárkit is okolni és negatív jelzőkkel illetni, ha valami nem tetszik. Csupán tovább kell lépni.
Elfogadom, sőt, tisztelem, hogy Dimash független előadó saját produkciós és menedzseri irodával. Úgy gondolom-e, hogy nyugati háttérrel ismertebb lenne Dimash? Talán. Szeretném, ha végre tényleg betörne a nyugati piacra, hogy úgynevezett "household name", vagyis mindenki által ismert név legyen. Hogy ehhez arra van-e szükség, hogy nyugati menedzsmentje legyen, és arra, hogy eddigi meggyőződése ellenére aláírjon egy nyugati produkciós cégnek, nem tudhatom. Elfogadom azt, ahogyan most mennek a dolgok, mert nem tehetek mást, és nem ismerem a hátteret, nem tudhatom, hogy volt-e próbálkozás váltani. És remélem, hogy Dimash elér mindent a karrierje során, amit szeretne akár a jelenlegi felállás szerint, akár váltással.
Tisztában vagyok azzal, hogy Dimash-t azzal tudom támogatni, ha az általa megosztott tartalmakat kizárólag az ő közösségi média és zenemegosztó csatornáin nézem és hallgatom. Nem követek és nem nézek olyan csatornákat, amik abból élnek, hogy letöltik a Dimash által megosztott fotókat és videókat, feltöltik sajátként és így szereznek nézettséget és népszerűséget, egyúttal nézettséget véve el Dimash-tól. És tisztában vagyok azzal, hogy úgy tudom Dimash-t támogatni, ha jegyet veszek a koncertjére, amikor tehetem, ha megvásárolom a dalait az erre szolgáló platformokon és előfizetek egy-egy zenemegosztó platformon.
Imádom, hogy Dimash zenei kaméleon, és mindig újabb és újabb zenei stílusokban próbálja ki magát. Egyik dala jobban tetszik, mint a másik, egyik videóját ütősebbnek tartom, mint a másikat, de ez egyéni ízlés függvénye, és lehetetlen, hogy minden dal és minden videó egyformán tetszen. Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy Dimash minden műfajban ugyanolyan profi lenne, mint azok az előadók, akik egy-egy műfaj mesterei. Nem szeretem az olyan hangokat, amik szerint "ezt csak Dimash tudja az egész világon", "ilyet is csak Dimash csinál", "csak Dimash mutatja be a zenekarát a közönségnek koncerten", mert mindez túlzás. Úgy gondolom, hogy nem szabad olyan magasságokba emelni senkit, még Dimash-t sem, ahová nem vágyik az előadó, és ahonnan könnyű leesni, mert abban a magasságban nem lehetséges létezni.
Dear-ként soha nem írnék más előadók vagy a rajongói klubjuk közösségi média fiókjaiba kommentet, amiben Dimash-t dicsérném. És, már csak azért sem, mert nem vagyok notórius YouTube reakcióvideó néző, soha nem írnék kommentet a videók alá, amiben kritizálnám magát a reaktort, ha nem tetszik neki Dimash dala vagy a hangja, és soha nem írnék más előadók dalaira reagáló videók alá olyan kommentet, amiben az adott előadó tehetségét lekicsinyelném és Dimash-t éltetném helyette. Hiszen egyetlen előadó, így Dimash sem attól lesz jó, ha mások tehetségét lehúzva dicsérjük őt. Sőt, pontosan az ellenkező hatást lehet kiváltani az ilyen megnyilvánulásokkal, mert Dimash-t és a rajongóit minősítik le.
Dear-ként és DDH adminként cikkek fordításával, jótékonysági akciók szervezésével stb. igyekszem támogatni és népszerűsíteni Dimash munkásságát. A blogom mellett írtam már cikket Dimash-ról, ami tavaly a WMN médiaportál oldalán jelent meg, és tervezem a jövőben is ezt folytatni.
Kevés kivételtől eltekintve nem követem be azokat a művészeket a közösségi médiában, akikkel Dimash együtt dolgozik. Akkor követek egy előadót, ha az ő munkássága tetszik és érdekel, mit mutat a jövőben, de csak azért, mert Dimash-sal ismerik egymást vagy együtt énekeltek, nem fogom "ingyen" növelni a követői táborát.
Aki azt gondolja, hogy azt hiszem, megtaláltam a rajongók Szent Grálját, vagy azt hiszem, hogy én rajongok a legjobban, azt el kell keserítenem. NEM gondolok semmi ilyesmit. Csupán leírtam, én hogyan viszonyulok a rajongás témaköréhez, miért szeretem és tisztelem Dimash-t és hogyan viszonyulok magához a rajongáshoz, részemről mi fér bele. Mindezt a rajongótábor működését megfigyelve. De nem akarom megmondani senkinek, hogy ő hogyan rajongjon, mit csináljon, mit mondjon, írjon bárhol, mert mindenki más személyiséggel és értékrenddel bír. Én mindig is visszafogott voltam, olyannyira, hogy még koncerten sem kiabáltam be soha semmit Dimash-nak, még a nevét sem. Hogy kevésbé szeretném ezzel Dimash-t? Ki van zárva. Csak én nem vagyok az a "kiabálós" fajta. De megélem az érzéseimet. Mélyen.
Sok dolog van, amit tudunk Dimash-sal kapcsolatban, de sok minden rejtve marad. Persze vannak olyan kérdések, amiket szívesen feltennék neki, ha lenne rá alkalom, de persze elfogadnám, ha nem akarna valamelyikre válaszolni. A kérdéseim ezek lennének, bár tudom, hogy ez csak játék, nem lesz esély feltenni őket.
Kedves Dimash, mire vagy a legbüszkébb művészként és magánemberként? Mi tesz a legboldogabbá? Mi szomorít el legjobban? Min kaptál utoljára nevetőgörcsöt? Mi ríkatott meg utoljára? Volt olyan, hogy nem mondtál el valakinek valamit és máig bánod? Volt olyan, hogy elmondtál valakinek valamit és máig bánod? Mi az, amit mások tanácsa ellenére megtettél és soha nem bántad meg? Mi az, amit mások tanácsára megtettél és megbántad? Csinálnál-e bármit máshogyan a karrieredben, ha most kezdődne? Van-e olyan musical, aminek elvállalnád a főszerepét színpadi műben vagy filmes adaptációban? Hollywood-i filmek zeneszerzői közül kivel dolgoznál a legszívesebben és miért? Kivel énekelnél legszívesebben duettet a mai világsztárok közül? A már elhunyt világsztárok közül kivel énekelnél legszívesebben virtuális duettet?
De, mindenek előtt csak azt szeretném tudni, hogy boldog és elégedett mind művészként, mind pedig magánemberként.
Kép forrása Dimash Qudaibergen FC Brasil
On August 29, 2019, I first wrote about Dimash in the blog in English and a day later in Hungarian. It's an overworked phrase, but it really is like it was a thousand years ago! I started my thoughts with the fact that I heard him sing for the first time about 1 year ago, that is, in 2018, on a recommendation. I saw S.O.S d'un terrien en détresse and Opera 2 from the Chinese show I Am Singer, and I literally was in awe, because I've never heard such a young guy sing with such a voice, such a technique and such a wide vocal range. In other words, I reacted exactly as most of the people who have since become Dimash's fan, a Dear. I also wrote at that time that many, many months had passed since I was amazed by the new experience, and I didn't watch or listen to Dimash, and with it I might belong to the minority of Dears. But the experience must have been in my head, because one day I searched for him on YouTube myself. I don't remember how I had set the filter, but I listened to Sinful Passion, Love is Like a Dream and Akkuym and was completely captivated by his velvety, deeper voice, conveyance of emotion and artistry. I think that I am also in the minority of the Dears, because I was attracted not by his high but by his deeper voice.
But why is it important that I belong to the majority or the minority among fans? Does it matter at all? I'm inclined not to, because the point is that we're all Dimash's fans. So why did I mention it then? Just as a statement of fact. If you read on, however, you'll see that there are aspects of fandom that I think are good, and there are aspects that I don't agree with.
Since he captured me, not a day goes by without me dealing with the experiences caused by Dimash, without following his path. I do this as a Dear and as one of the admins of the Hungarian fan club
Dimash Dears Hungary. With family and work, this is not always easy, but I do it happily, because the goal is to promote Dimash.
But let's go back to the beginning. A sure sign that an artist echanted me for good if I become interested in his/her personality and education, what thoughts he/she convies during interviews, what content he/she shares on social media, etc., and I think it's the same with everyone who becomes a fan. So if the artist touches me in his human nature, then I know that the interest is real. And Dimash touched me, in fact, he was very intelligent for his young age, his wise thoughts and kind personality pleasantly surprised me. It was not difficult to become fond of and respect him.
In the footage I first saw, he was only 22, when I started following his career, he was 24. And it seems almost unbelievable that he turned 30 on May 24th (not that he looks older than 18 that often, I might add 😜). Since then, I have seen him live in concert twice, the first time in the spring of 2022 in
Prague, when I felt that it was the concert of my life, even though I have already been to Elton John, Queen, Josh Groban, Il Volo, Jonas Kaufmann concerts, to name just a few, very well-sounding big names. But my second Dimash concert experience came in May this year, and it far surpassed the one in Prague, one of the reasons being that it was in my hometown,
Budapest.
During these years, it is clear how Dimash develops as a performer. You can hear his voice constantly maturing and slowly reaching its full potential, if what experts say about biological/physical processes is true. It is that men's voices reach their maximum capacity in the first half of their thirties. And why wouldn't they be right? Dears also see and hear this change, as Dimash matures as an artist, and after each new music video, performance or concert, many people come to the opinion that they did not believe that there is still more, more and better, but Dimash proves time to time again that he can always raise the bar, and if he has already raised it, he easily jumps over it.
But Dimash is developing and maturing not only as an artist, but also as a personality. He is no longer the young kid who was in awe almost like a child at the fact that so many people worshiped him, and he is no longer the kid who indulged in this adoration and bravely immersed himself on and off the stage. Today, he is more reserved as if he took a step back to experience the moments of boundless joy only on stage. While in the beginning of his international carrier hundreds of people were hanging on him at the airports when he was just arriving at or leaving the city of a new performance or concert, now he likes to arrive and leave quietly and unnoticed. What hasn't changed in him is that he does his best to perform above 100% every time, and he looks for new styles and new opportunities to show his versatility, and that music really flows in his veins. And that he loves and respects his Dears.
Even outside the stage, he makes his voice heard more and more often at conferences and interviews and says that the world needs peace, that people should not be divided by nationality, mother tongue, religion and other affiliations, because we are all born on the same planet, and we live under one sky. He is the unofficial cultural ambassador of his country and the Goodwill Ambassador of the UN IMO which is an official assignment.
There is only one Dimash, but countless Dears. This one Dimash can surprise again and again because he is a real chameleon musically and vocally. But also for appearance, as the style of his performance clothes is quite varied: suit, Kazakh traditional style, sequined-shiny top, T-shirt-leather jacket-jeans, and the list goes on. As a private person, he is also characterized by varied attire. Neither ripped jeans, T-shirts, hoody tops, baseball caps, sunglasses, nor sporty elegance are far from him. Countless Dears react to his different appearance in different ways, because countless Dears have countless tastes.
There is only one Dimash. But there are countless Dears who were captivated by Dimash's art and positive human radiance. Dimash's nationality, his spirituality in which he was brought up, his religion, his own moral standards, his intellectual and emotional intelligence, his work ethic, his attitude towards others, and his ideological views are given, as a whole they are unique to him, and together they make up the Dimash we love. Those who love him and become his fans accept him as he is, with some exceptions who would change this or that in him, defying the possibility of losing the Dimash they had come to love. All in all, we have a cushy time because it is easy to love Dimash since he has so many positive qualities, so it is easy to admire him.
To be a fan is a bit like to be in love. Meeting is followed by getting to know each other, mapping out and accepting all the other's qualities, since we love our love with all his/her good and bad qualities. But to be a fan, even if it resembles love, can only be one-sided. For Dimash, Dears are like an extended part of his family. This is the Dear family. But because there are many Dears, this family is diverse. Members of Dear family live in approx 200 countries. Fans from 77 countries came to the concert in Budapest, which means this audience was the most diverse in terms of Dimash's concerts so far. All his concerts are a real multicultural music festival. But Dimash loves Dears as a faceless, beautiful multicultural family, not as individuals.
Members of the Dear family come from many cultures and nationalities. They speak different languages, believe in different religions or do not follow a religion, hold different political views, live in different economic environments, have different general interests, different habitus, different self-esteem, have different secular views, represent different age groups, have different egos and their openness to others also differ. The one who brings this family together is Dimash, what holds it together is Dimash's music, voice, personality, and Dears' love and respect for him. This is what makes the Dear family special, but diversity is also what makes them vulnerable. Because we agree on many things, but we differ on many, many ways. What is natural in the North is strange in the South. What is tradition in the East is superstition in the West. What is accepted in the South is uncomprehended in the North. What is essential in the West is unacceptable in the East. But Dear family still works, even if the diversity rear its head at all times and in all places. And, if I compared "to be a fan" to "to be in love" before, to be a fan can become tame with time, the pink mist can dissipate a little, and some previously positive feelings and thoughts can take a negative direction, what we liked before can be questioned now, some thing can seem strange. Because we are human.
What kind of Dear am I among the thousands of Dears? A reserved and very respectful one.
I am such a Dear for whom Dimash is a HUMAN and ARTIST. I love him very much, but I respect him immeasurably.
I admire Dimash "from afar". For me it is natural and understandable that there are times when he does not want to meet the Dears at the airport. I have no intention of pushing close to him to touch him, whether Dimash wants it or not.
I don't want to hustle in front of the stage at concerts to get as close as possible to Dimash and thus possibly block the view from others. I don't want to touch him during a concert, or give him a gift, or ask him for an autograph while he's singing. I just want to listen to and watch him, and that's enough for me.
I am the kind of Dear who takes note of when and where Dimash perform, where his journey takes him as a UN Goodwill Ambassador or in connection with protocol events in his own country, and I never dispute Dimash's good intentions.
I would never give Dimash unrequested advice in a comment or post on what languages to sing, and I would never criticize him if he sang a song in my mother tongue with an accent, honoring the Hungarian fans with this nice gesture. At the concert in Budapest, he did not sing in Hungarian, but he greeted us in our language, pronouncing the words articulately, even though they did not write him an easy speech. I was immensely happy and all my respect to him, since the sound of the Hungarian language is completely different from Kazakh, it is a unique language that differs from all other languages. It's a lot of work to speak and sing without an accent, and in my opinion it doesn't take anything away from the value of a performance if a singer have an accent. If the singer mispronounces a word in a foreign language, that's a different matter, it can be learned because it goes beyond the accent.
I would never make jealous comments after seeing photos or videos of Dimash in the company of ladies.
And I accept and understand that Dimash is very protective of his privacy. For me, as for most Dears, it is important that Dimash has a happy private live, I want him to find his other half and start his own family. I accept his decision that he doesn't want to reveal his partner to the public either now or in the future. If he would announce that he already is a husband and a father, I would be very happy.
I am an honest person, but I believe that honesty also has its time, place, extent and way. So, even though there are songs, music videos, performances, even costumes he wears on stage or street clothes that I like more or less than others, I never feel the urge to write a negative review under Dimash's posts or anywhere else because of it. This does not diminish my faith in honesty, this does not make my love for Dimash rabid, this does not place Dimash in a divine position in my mind. With this opinion I do not claim that all his songs, performances, videos, and clothes are equally good. I am not a compromiser, I just think that Dimash's positive personality, charisma and the message he intends to convey are important in every case. Do I think you shouldn't say anything if you don't like something? No! If you think you're going to advance anything by publicly saying you don't like a song or an outfit, just do it! But there is no need for more than that, there is no need to rank everything he does or wears like Dears would be some kind of jury. And there is absolutely no need to blame anyone (e.g. stylist, composer, duet partner etc.) and use negative adjectives if you don't like something. You just have to move on.
I accept and even respect the fact that Dimash is an independent performer with own production and management office. Do I think Dimash would be better known with a background from the West? Perhaps. I would like him to finally achieve a real breakthrough in the Western market, to become a so-called "household name", a name known to everyone. Whether it is necessary for him to have Western management and to sign to a Western production company despite his previous convictions, I cannot know. I accept the way things are going now because I can't do anything else and I don't know the background, I don't know if there was an attempt to change the way things are currently going. And I hope that Dimash achieves everything he wants in his career, either with the current lineup or with a change.
I understand that I can support Dimash exclusively by watching and listening to the content he shares on his social media, video sharing portals and music platforms. I don't follow or watch channels that operates by downloading photos and videos shared by Dimash, uploading them as their own and thus gaining views and popularity while taking away views from Dimash. And I'm aware that I can support Dimash by buying tickets to his concerts when I can afford it, by buying his songs on dedicated platforms and by subscribing to some music sharing platforms where he has channel.
I love that Dimash is a musical chameleon and is always trying new and newer styles of music. I like some of his songs more than others, I find some of his videos better than others, but that's a matter of personal taste and it's impossible to like every song and every video equally. At the same time, I don't think that Dimash is as professional in every genre as those performers who are masters of their particular genre. I don't like voices that say "only Dimash in the whole world knows this", "only Dimash does this", "only Dimash presents his band to the audience at a concert", because all of this is an exaggeration. I believe that no one should raise anyone, not even Dimash, to heights that he does not desire and from which it is easy to fall, because it is not possible to exist at that height.
As a Dear, I would never post a comment praising Dimash on other artist's or his/her fan club's social media accounts. And, but not just because I'm not a notorious viewer of YouTube reaction videos, I would never comment under the reaction videos criticizing the reactor if he/she doesn't like Dimash's song or his voice. And I would never write a comment under videos reacting to other artists' songs, in which I would diminish that artist's talent and praise Dimash instead. After all, no performer, including Dimash, will be good if we praise him by belittling the talent of others. On the contrary, the exact opposite effect can be produced by such expressions, we would degrade Dimash and his fans with such expressions.
As a Dear and Dimash Dears Hungary admin by translating articles, organizing charity campaigns etc I try to support and promote Dimash's work. In addition to my blog, I already wrote an article about Dimash, which was published last year on the website of the popular Hungarian WMN media portal, and I plan to continue with articles in the future.
With few exceptions, on social media I don't follow the artists Dimash works with. I follow an artist if I like his/her work and am interested in what he/she perform or publish in the future, but just because he/she and Dimash know each other or have sung together, I will not increase his/her followers for "free".
Anyone who thinks I believe I've found the Holy Grail of the fandom, or I think I'm the biggest fan, I have to disappoint. I mean NOTHING like that. I just described why I love and respect Dimash and how I relate to the fandom itself, and what does it mean to be a fan for me. I did this knowing the way the Dear family operates. But I don't want to tell anyone how to be a fan, what to do, what to say or write anywhere, because everyone has a different personality and values. I have always been reserved, so much so that even at concerts I never shouted anything at Dimash, not even his name. Does that make me love Dimash less? Quite out of question! I'm just not the "shouting" type. But I live my feelings. Deeply.
There are many things we know about Dimash, but many things remain hidden. There are questions that I would like to ask him if I had the chance, but of course I would accept it if he didn't want to answer any of them. My questions would be the following, although I know this is just a game, there will be no chance to ask them.
Dear Dimash,what are you most proud of as an artist and as a person? What makes you the happiest? What makes you sad the most? What was the last thing that gave you a fit of laughter? What was the last thing that made you cry? Has there ever been a time when you didn't tell someone something and you still regret it? Have you ever told someone something and you still regret it? Is there a thing you've done against the advice of others and never regretted? Is there a thing you have done on the advice of others and regretted it? If you were starting your career now, would you do anything differently? Is there a musical that you would take on as the lead role in a stage play or film adaptation? Among Hollywood film composers, who would you like to work with the most and why? Which of today's world famous stars would you like to sing with the most? Which of world famous stars who have already passed away would you like to sing a virtual duet with?
But, above all, I just want him to be happy both as an artist and as a private person.
Source of the photo Dimash Qudaibergen FB Brasil
