Charlie Chaplin

123 éve látta meg a napvilágot Londonban Charlie Chaplin, a zseniális színész, rendező, zeneszerző és nagy nevettető, aki az USA-ban vált világhírűvé némafilmjeivel.

Szeretem a filmjeit, mert zseniálisak. Nem azért, mert a csetlő-botló, gyarló kis ember folyton-folyvást mulatságos, ám sokszor inkább csak annak tűnő helyzetekbe keveredik. Hanem azért, mert mélyebb mondanivalót sugall minden egyes filmje minden egyes jelenete.

Chaplin a némafilmek királya volt, engem mégis az 1940-ben készült, első  hangosfilmjében, A diktátor-ban bűvöl el leginkább, ahol egy borbélyt alakít, aki hasonmása egy véreskezű önkényúrnak.

Azt hiszem, ezt a jelenetet mindenkinek látnia kellene élete folyamán, de főként azoknak, akik a világ sorsát alakítják.

Chaplin filmjei révén vált világhírűvé, de dalokat is szerzett. Így például a Modern idők című filmje egyik dalának, a Smile-nek a zenéjét is ő maga írta.
Sok világhírű énekes énekelte egy pályája során, így Nat King Cole, Tony Bennett, Barbra Streisand, Diana Ross, Michael Jackson, Stevie Wonder, Michael Bolton, Michael Bublé, de én talán Josh Groban-től szeretem a legjobban.

A dal címe Mosolyogj, de a szövege, amit csak hosszú évekkel a dal születése után írtak meg, szívbemarkolóan szomorú.

"Smile though your heart is aching

Smile even though it's breaking."

"Mosolyogj, ha a szíved fáj is,

Mosolyogj, még ha épp összetörik is."

Szeretnek! Ne add fel! /You Are Loved! Don't Give Up!

"Ne add fel! Ez csak a világ súlya.

Ha nehéz a szíved, felemelem Neked!"

Szeretem ezt a dalt. Felemelő, és tényleg úgy érzi az ember, hogy igenis, tud segíteni. Pedig csak egy dal. Csak?! Nem, nem csak. Ez az egyike A DAL-nak :))

A koncertkörülmények a színtiszta szeretetet közvetítik előadó és hallgatói, rajongói  között. Itt nincs vonagló háttértáncosokkal együtt vonagló, szexet imitáló énekes, nem gyújtja fel senki a színpadon a zongorát, nem aggat magára senki a képzeletre semmit sem bízó ruhát.

Csak csodás, minőségi zene van, csodás tehetséggel és hanggal megáldott, a Földön két lábbal álló, szerény énekes van, csodás zenészek vannak, és csodás, szeretetet sugárzó, igazi zenét szerető közönség van.

Lehet, hogy maradi vagyok, de nekem ez pont elég egy tökéletes zenei élményhez :)

Régi idők Húsvétja

A gyerekek mindent csodaként élnek meg. Rácsodálkoznak az olyan egyszerűnek tűnő dolgokra, mint egy lehulló falevél, egy kezükre pottyant esőcsepp, egy új játék, egy meséskönyv. És rácsodálkoznak az ünnepek szépséges kellékeire, mint a szülinapi torta, a karácsonyfa, a hímes tojás.

Emlékszem, hogy gyerekként mennyire vártuk nővéremmel a Húsvétot, anélkül, hogy az ünnep igazi jelentésével tisztában lettünk volna. Vártuk, mert tojást festettünk, olyan módon, amire Apu tanított minket. Petrezselyemhez hasonló növény levelét rátettük a festetlen tojásra, bevontuk nylonharisnyával, a két végét bekötöttük, és a kis batyukat beletettük a festékkel kevert vízbe. Izgatottan vártuk, hogy mikor vehetjük ki őket a festékből, és rangsoroltuk a hímes tojásokat, hogy melyik színe és mintája lett a legszebb. Előre eldöntöttük, hogy melyik példányt fogja kapni Apu, Papa, és melyik közül választhat majd szabadon a többi locsolkodó. Kosárkában elrendeztük a tojásokat, füvet szedtünk és virágot, hogy díszítsük a kosarat.

Nem tudom, hogy az idő nőtte ki a Húsvétot vagy mi magunk, de mára már eltűnt a készülődés öröme, izgalma, és nem festünk már tojást. És eltűntek a locsolkodók is. Ma már nem látni büszke, a nap végére picit már "fáradt" apukákat, akik a pici fiacskáikkal járják az utcákat és betérnek az ismerősökhöz egy-két tojásért, pár forintért, sütiért, csokiért, üditőért, apukának egy-két korty hazaiért. A hagyományok elveszni látszanak, de talán csak itt, nálunk, a mi kis városunkban.

A vallásos emberek egészen biztosan megtartják az ünnepet, hiszen a Húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadásának napja.

Aki nem vallásos, az a tavasz eljövetelét ünnepelheti most. Vagy csak örül a hosszú hétvégének, meglátogathatja rokonait, vendégeket fogadhat, és jókat lakomázhat a húsvéti sonkából, tojásból, mert, ha mást nem is, a gasztronómiai örömöket, mint hagyományt, azért kevesen felejtik el.