Izgalom I, avagy: Anya! Költözz Afrikába!

Két héttel ezelőtt adtam oda az írásaimat édesanyámnak, nagy izgalommal a szívemben, lelkemben, agyamban. Mert az embernek fontos a szülője véleménye, nem igaz?

Azóta megnyugodtam. Anyu gyorsan elolvasta az összes oldalt, amit rázúdítottam, és, bár nem ragozta túl a dolgot, vagyis nem sorolta hosszú perceken keresztül a gondolatait, a véleménye pozitív volt. Tetszett neki, amit olvasott!!! Azt hiszem, ha valaki azt mondja az ember történetére, hogy elgondolkodtatta, megnevettette és megríkatta, akkor az pozitív kritikának fogható fel :)) És ha hozzáteszi, sok száz könyv elolvasásával a háta mögött, hogy érdemes lenne kiadatni, akkor boldogok lehetünk!

Anyu után tini korú lányom vette kezébe a Veled vagy nélkülem címet viselő, hosszabb lélegzetű történetet. Három emlékezetes megnyilvánulás a részéről:

1.  Anya, ezt nem lehet metrón olvasni! Itt röhögök, és mindenki engem néz!

2. Anya! Költözz Afrikába! Gonosz vagy! Itt ülünk négyen a nagy szünetben a regényed fölött, és bőgünk!

3. Adasd ki, anya!

A nyomtatott oldalak útja elkanyarodott, nem tudom, merre jár a történet, lányom melyik osztálytársa kezében gyűrődnek tovább az oldalak. 

Jó érzés, nagyon jó érzés, hogy tudtam olyan történetet, olyan karaktereket alkotni, amelyek hatással vannak azokra, akik elolvassák. Így, házi nyomtatási példányban is, mert több, számomra kedves ember olvasta már el, vagy olvasott bele az első, kezdeti verzióba.

Nem tudom, lesz-e valaha alkalmam arra, hogy szélesebb körnek mutassam meg a történetet, gondolok itt a többek által emlegetett kiadatásra. De lehet, hogy nem is ez a lényeg. Lehet, hogy másnak nem is jelentenének semmit a gondolataim, nem nyújtana semmi olyat a történetem, ami miatt úgy gondolná, hogy érdemes volt rá pénzt áldozni.

Nem minden történet születik kiadatásra. Én magam is olvastam számtalan olyan könyvet, ami után elgondolkodtam, hogy az hogyan csúszhatott át a kiadó rostáján? De biztosan megütötte a mércét, biztosan megérte, máskülönben nem került volna a könyvesboltok polcára, nem igaz?

Nem tudom, hogy az én történetem eléri-e azt a szintet, ami érdemessé tenné arra, hogy bárki polcára felkerüljön. A szívem szerint igen, az eszem nem ilyen biztos a dolgában.

Lehet, hogy itt, a blogomon fogom közzétenni, hátha eljut olyan emberekhez, akiket személyesen nem ismerek, és talán majd ők elmondják, ismeretlenül, hogy nyújtott-e számukra valami pozitívat az, hogy elolvasták.

Köszönöm mindenkinek, aki bíztatott és tovább bíztat, hogy foglalkozzam az írással!

A világ ízei

Úgy találom, hogy a mexikói konyha hasonlít a magyarhoz :) Hiszen szinte minden hozzávaló megtalálható a magyar konyhában is. Egyszűbb a nyomára bukkanni a hozzávalóknak, mint sok kínai vagy egyéb ázsiai étel esetében, amit ugyanúgy szeretek, mint dél-amerikai társát.

A különbség a mexikói, illetve ázsiai és a magyar konyha között talán inkább az, hogy a megvalósítás, az étel elkészítése többlépcsős. Mi, magyarok, szeretjük egyszerre beletenni a fazékba az összetevőket, és nem babrálunk sokat azzal, hogy előbb ezt megpirítjuk, kivesszük, pihentetjük, majd ugyanabban a zsiradékban megpároljuk a másik összetevőt, kivesszük, és így tovább. Ez a többlépcsős elkészítési mód jellemző mind az ázsiai, mind a mexikói konyhára, úgy tűnik. A különbség, hogy egy kínai egytálétel röpke idő alatt megvan, a mexikói viszont várat magára, mint a magyar ételek. Úgyanis az ázsiaiak szeretnek mindent apró vagy vékony darabra vágni, így gyorsan átsül, megfő minden darab.

A héten egy kínai és két mexikói ételt készítettem el. Íme:

Kínai tészta (adagok nélkül, mert frissen kell fogyasztani. Álljon arányban a hús és a zöldség mennyisége.)

sertés karaj, vékony csíkokra vágva,

két nagy gerezd fokhagyma

kínai gomba

újhagyma

kínai kel

pörkölt mogyoró

tészta

balzsamecet

sós szójaszósz

oliva- és szezámmagolaj

A húst fél órára beáztatjuk fokhagymával megszórt balzsamecet és szójaszósz keverékébe. Majd kevés olajon megpároljuk, hogy színt kapjon, vigyázva, hogy puha maradjon. Kivesszük a húst az edényből és helyére tesszük a gombát, és a kínai kellel megpároljuk. Visszatesszük bele a húst, szójaszósszal és szezámolajjal meglocsoljuk, rászórjuk a mogyorót,  és a 2-3 centisre vágott újhagymát, majd együtt tovább pároljuk pár percig. Üveg- vagy rizstésztával tálaljuk, de használhatunk sima metéltet vagy spagettit, illetve rizst.

Michoacáni  marharagu (4 főre)

1 kg, falatnyira vágott marhahú

2 vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

40 dkg paradicsom

1 1/2 chili paprika

1,5 l marhahúsleves

35 dkg zöldbab

1 csipet cukor

párolt vörösbab

rizs

A húst sózott, borsozott lisztbe forgatjuk, lerázzuk, mjad olajban megpirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát, és 2 percig tovább sütjük. Beletesszük a felkockázott paradicsomot és paprikát, felöntjük a levessel és fedő alatt puhára pároljuk, közben folyamatosan zsírtalanítjuk. A főzési idő vége előtt 10-15 perccel beletesszük a zöldbabot a cukorral és készre főzzük. Rizzsel és párolt vörösbabbal tálaljuk.

Fűszeres húsos-zöldséges egytál (4 főre)

50 dkg, 2-3 cm-es korkára vágott sertéshús

olaj

füstölt kolbász

1 vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

zellerszál

1 fahéj törve

2 babérlevél

2 teáskanál szegfűbors

2 sárgarépa

2-3 chili

6 paradicsom

1 l alaplé

2 édesburgonya

1 cső kukorica

1 evőkanál oregánó

só

bors

liszt

rizs

A vastag karikára vágott kolbászt olajon megpirítjuk, majd kivesszük. A húst sózott, borsozott lisztbe forgatjuk, majd a kolbász zsírján megpirítjuk, majd kivesszük a húst. A zsiradékban üvegesre pároljuk az aprított hagymát és fokhagymát, illetve a felapírott zellerszárat. Hozzátesszük a babért, fahéjat, szegfűborsot, két percig tovább sütjük. Beletesszük a húst, felkarikázott sárgarépát, kockázott paradicsomot, paprikát és felöntjük az alaplével. Felforraljuk, majd kis lángon pároljuk fedő alatt kb. 1 órát, míg a hús megpuhul. Ekkor beletesszük a felkockázott édesburgonyát, kukoricát, kolbászt és az oregánót. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Készre főzzük, risszel tálaljuk.

Izgalom

Izgulok! És közben zavartan mosolygok az orrom alatt, mert nem is tudom, hogy miért is van bennem ez az érzés? Hogy mi okozza az izgalmat?

Tulajdonképpen semmi. Csupán én magam :) Olyan vagyok, mint egy gyerek. Mert gyerek vagyok! Még mindig, hála az univerzumnak. Többszörösen is. Hiszen azt mondják, nem számít az ember kora, mindaddig gyerek marad, míg egyik szülője él. És, mert úgy vélem, sok más emberhez hasonlóan, hogy meg kell őriznünk lényünk gyermeki voltát, amíg csak élünk. Mit mondjak, én őrzöm, becsülettel :) És most olyan vagyok, mint egy kisiskolás, aki készített valami szépet, és odaadja anyukájának, büszkén, de mégis szégyenlősen: "Nézd, Anyu, mit csináltam!"

Ma mutatom meg édesanyámnak az írásaimat. Ma jutottam el odáig, hogy szépen kinyomtattam őket, a pároldalasakat és a többszáz oldalast is, hogy el tudja őket olvasni. Hogy miért nem tettem meg eddig? Nem tudom. Talán meg kellett érnie bennem a gondolatnak, hogy Anyunak el kell olvasni őket. Talán, jó gyerek módjára, úgy gondoltam, hogy csiszolni kell még őket, mert Anyunak a lehető legjobbat kell megmutatni.

Szóval:

- Nézd, Anyu, mit csináltam!