2016. május 20., péntek

Mágnások és Miskák filmen és a Budapesti Operettszínházban


Gyerekkorom óta szeretem a '30-as '40-es évek magyar filmjeit, a szívemhez nőttek. Szeretem a békebeli hangulatot, amit árasztanak, a jámbor "együgyűséget", ami jellemzi őket, a megmosolyogtató karaktereket, a mai fül számára furcsán hangzó beszédmódot, éneklést. Latabár Kálmán, Kabos Gyula, Kiss Manyi, Jávor Pál, Ráday Imre, Rajnai Gábor, Tolnay Klári, Turay Ida, Csortos Gyula, a szerintem bármely kor és földrész mércéjével mérve az egyik valaha volt leggyönyörűbb színésznő, Szeleczky Zita,  és sorolhatnám a legendás alakokat. Ők képviselték ennek a kornak a filmvilágát.  

A korszak végén, 1949-ben bemutatott Mágnás Miskát sokszor láttam, vicces módon mutat görbe tükröt az arisztokraták színpompás világa elé, és bemutatja, hogy a grófok is csak ugyanolyan emberek, mint a pórnép, sőt, erkölcsüket tekintve némely nemesi vérrel megáldott ember semmivel sem különb, mint a lenézett szolganép.
A film szerint Baracs István vasútépítő mérnök hazalátogat szülőfalujába, hogy vasutat építsen. A falubeli vásárban találkozik egy szép lánnyal, Rollával, és beleszeret. A lány álruhás grófkisasszony, Korláthy gróf gyermeke. Ez a tény nehezíti, egyben meg is könnyíti István dolgát. Nehezíti, mert ő maga nem nemes, de könnyítheti a vasútépítés munkálatait, különösen ami a nyomvonalat illeti. A grófék megkedvelik a mérnököt, beköltöztetik a kastélyukba, meghívják az Eleméri gróf tiszteletére rendezendő estélyükre, ám amikor megtudják, hogy István nem a birtokuk felé tervezi megépíteni a vasutat, kiutasítják. István a falu felé akarja vinni a vasutat, hogy több ember érdekét szolgálja, és cselhez folyamodik, hogy megvalósíthassa a tervét. Amikor kiderül, hogy a több évtized után hazatérő Eleméri gróf késik, így nem tud elmenni az estélyre, István megragadja a kínálkozó alkalmat, és a lovászfiút, Miskát beöltözteti a grófnak, majd elküldi az estélyre azzal, hogy intézze el, hogy a vasút a falu felé épülhessen. Ezzel együtt be akarja bizonyítani Korláthyéknak, valamint Pixi és Mixi grófoknak, hogy nem igaz az, hogy ki lehet szagolni az igazi grófot, mert szerinte elég ahhoz egy frakk.
Gábor Miklós játszotta Miskát, Sárdy János Baracs Istvánt, Mészáros Ági Marcsát, Miska szerelmét, Németh Marika pedig Rollát. Pixi és Mixi grófok bőrébe a legendás Latabár Kálmán és ifj. Latabár Árpád bújt, Rolla kleptomániás nagyiját Gobbi Hilda játszotta Korláthyék, vagyis Sulyok Mária és Kemény László oldalán. Nagyszerű szereposztás, a karaktereket tekintve igazi operettet idéz...

És valóban, hiszen a Szirmai Albert-Gábor Andor páros által jegyzett Mágnás Miska az egyik legsikeresebb mű a magyar operett-irodalomban immár kerek száz esztendeje! A Budapesti Operettszínház ebben az évadban egy kicsit régi, egy kicsit új szereposztással ismét felújította a darabot, amit május 8-án néztünk meg.

A történet kissé más vágányokra futott a filmhez képest, hiszen Baracs István nem mérnök, hanem gróf Korláth tiszttartója, és ebbéli tisztében vegyes érzéseket vált ki a háznépből és a vendégekből. Egyeseket elbűvöl, így Rollát is, másokat, főleg Pixi és Mixi grófokat viszont az őrületbe kerget folyamatos sikereivel, amiket az egyes sportokban, illetve a női szívek terén ér el.  
Baracs feleségül akarja venni Rollát, de komoly falakba és ellenállásba ütközik, hiszen ő nem nemes, így esélye sem lehet a grófkisasszony kezére. István cselhez folyamodik, és gyorsan kitanítja az egyszerű "vazsmegyei gyereket", Miskát, a lovászfiút a grófi lét egyszeregyére, hogy bebizonyítsa, nem eszik olyan forrón a kását, hisz bárkiből lehet gróf. Zsorzsi nagymama, aki nem is titkolja kleptomániáját, segédkezik a fiataloknak céljuk elérésében, míg Miska saját párja, a szerelmes cselédlány, Marcsa epekedésével kell, hogy megküzdjön a maga bumfordi módján. Miska Eleméri gróf bőrébe bújva meghódítja az arisztokraták világát, és addig szövögeti a szálakat, míg végül mindenki elnyeri méltó jutalmát.

A szatirikus történet kész arra, hogy jó szórakozást nyújtson a közönségnek, és amit vállal, azt teljesíti is... hellyel-közzel. Sajnos nálam nem érte el az előadás azt a színvonalat, ami teljes egészében alkalmas arra, hogy kikapcsoljon és felhőtlenül tudjak szórakozni. Darabosnak éreztem, mintha különálló kis részletekből tevődne össze, ahol mindenkinek megvan a maga pár perce. Nem éreztem az egységességet, a gördülékenységet. 
Peller Károly a nagyhangú, bumfordi Miska szerepében nagyon jó volt, mint ahogy Peller Anna is tenyeres-talpas Marcsaként. Hálás szerep mindkettőjüké, ám a hálás szerepek is trükkösek, el lehet őket rontani, de itt nem történt ilyesmi, rutinosan, nagyszerű ábrázolással hozták a karaktereket. A tájszólást, az elnagyolt, túl hangos beszédet jól alkalmazták végig és kellőképpen mulatságosan "póriasak" voltak ahhoz, hogy belopják magukat az ember szívébe (bár ezt már megtették korábban mindketten). Kicsit kakukktojás ez a két karakter, mint szubrett-táncoskomikus páros, mert ebben a darabban ők a tényleges főszereplők, még ha a megszokott forgatókönyv szerint asszisztálnak is kicsit ahhoz, hogy a bonviván és a primadonna egymáséi lehessenek. A szerepük fajsúlyosabb, és magabiztosabb, mint a másik párosé, bár Vadász Zsolt esetében azért nem beszélhetünk arról, hogy ő ne lenne magabiztos a színpadon. Klasszikus bonviván ő, aki megbízható énektudással, szép hanggal teljesít, de igazi, átélt szenvedélyt nem igazán közvetít, legalábbis én eddig így tapasztaltam. A Sybill nagyhercegeként azonban belopta magát a szívembe, de nem széptevőként, hanem a nagyképű, manipulatív alak bőrébe bújva.  Baracsként a szerepe nem a leghálásabb, nagy, felépített játékra nem volt alkalma, de amikor szükség lett volna szenvedélyre, akkor maga a jelenet vagy talán inkább a partnere nem tette ezt lehetővé, vagy inkább nem hozta ki belőle. A Rollával közös jelenetei üresek voltak, de ez talán inkább Molnár Ágnesnek róható fel. Sajnos ez a szerepe nem fajsúlyos, bár maga a karakter iránti szerelem az, ami elindítja Baracs és Miska akcióját, ám maga a jelenlét számomra jellegtelen maradt végig, előfordult, hogy észre sem vettem, hogy a színpadon van. Mindezek miatt sajnos nem tudtam meg szinte semmit Rolláról. Ágnes hangszíne szép, de nem éreztem magabiztosnak az éneklését sem a mélyebb, sem a magasabb hangoknál. 
Zsorzsi nagymama bőrébe Lehoczky Zsuzsa bújt. Élvezet volt nézni, ahogy ő maga élvezi a játékot, ahogy megragad minden alkalmat, hogy ezt-azt elcsenjen, és ahogy gabalyítja a szálakat a háttérben, hogy a két fiatal pár egymásé legyen a végén. Fiatalos lendülettel jött-ment a színpadon, a külön dalát nagy élvezettel adta elő, és betöltötte a teret még akkor is, ha egyedül volt a színpadon. Olyan jelenség ő még mindig, akire nem lehet nem odafigyelni. Ha valaki nem látta még a Lili bárónő című darabot a színházban, és lesz módja rá, és persze ha a következő évadban is műsoron marad, amit nagyon remélek, akkor nézze meg, mert nagy hévvel komédiázik benne! 
Pixi és Mixi grófok szerepében Csere Lászlót és Csonka Andrást láttuk. Sajnos nem éreztem úgy, hogy belebújtak volna a két félkegyelmű gróf bőrébe, nem tűnt úgy, hogy megtalálták őket a szerepek vagy hogy ők igazából megtalálták a karaktereket. Szeretem mindkettőjüket több darabban is, legyen az Csárdáskirálynő vagy Én és a kisöcsém, de sajnos most úgy éreztem, hogy ez nem úgy jött össze, ahogy kellett vagy lehetett volna, mert valami hiányzott. A poénok nem ültek, nem éreztem igazán viccesnek vagy jól elkapottnak őket, nem voltak ügyefogyottak, csak azoknak akartak tűnni, és így odalett a hitelesség. Mindig igyekszem elvonatkoztatni, és úgy figyelni a színészeket karakterábrázolás közben, hogy nem veszem figyelembe más színészek korábbi alakítását, de ez nem mindig sikerül. Most is nyitott voltam, de volt, hogy egyszerűen unatkoztam a jeleneteik alatt, pedig mulattatniuk kellett volna. És sajnos nem tudtam nem gondolni a Latabárokra, hogy mennyire szerettem az ő "hülye" grófjaikat a filmben. Ám meglehet, hogy ez az ikonikus figurák szerepének a sorsa, mert ha hasonló az új karakterábrázolás, akkor a néző rásüti, hogy utánozni akar az "utód", ha máshogy fogja meg a szerepet, akkor a "régit" hiányolja a közönség?
Kalocsai Zsuzsa és Faragó András, vagyis Korláthék szerepe nem kiemelkedő. A nemesi mivoltát idealizáló grófnő és feledékeny, a múlt történéseit folyton összekuszáló gróf mint karakterek nem kívántak átütő teljesítményt, de mindig öröm mindkét  művészt látni a színpadon, egyedi színfoltjai a színháznak.

A díszlet ebben a darabban nem változatos, két "színtéren" bonyolódik a történet. A korabeli jelmezek mint mindig, most is szépek, látványosak voltak. A zenekar a szintén megszokott nagyszerű teljesítményt hozta, miként a kórus és a tánckar is.

A közönség érezhetően és hallhatóan jól szórakozott, tapssal köszöntött szinte minden színre lépőt és nagy tapssal, ovációval minden dalt. Én magam a fenti észrevételek miatt úgy éreztem, hogy a színházban futó több másik operett jobb interpretációval és esetenként jobb egyéni teljesítményekkel dolgozik, de előfordul, hogy rosszabb közönséggel találkozik. 

Mindezen kritika ellenére kellemes délutáni szórakozást nyújtott a társulat, bár ez az előadás nem lépett a kedvenceim közé és nem késztet újranézésre.




2016. május 16., hétfő

Eurovision 2016


And the winner is...

Does it matter? I mean does it matter over the fact that who will be the next organizing country? I don't think so. I know that there are "two juries": expert groups of the contestant countries on the one hand, and the TV audience of these countries on the other hand. But, and this is a big BUT: has anybody ever thought that the most demanding/ambitious/difficult (in musical sort of way) song and/or the most likable/entertaining song was/is/will be the winner all the time? My answer is:  no, I have not. 
I think this contest is about the competition of the nations' historical similarities or differences, contest about political convictions, and about economic status in the language of the music. Of course there are great songs in the Eurovision every year, but there is demagogy, bias towards kindred nations and so on. 
I know that the Hungarian song by Freddie was great, but I know as well that this was not the best song of the contest, so it could not be the winner, although it was better than the 19th place. And I know that Hungary unfortunately has not been the most popular country...
Anyway, congratulation to Ukraine!

But I am still unsure what the best song was in 2016 for me. I have personnel favorites, like Israel, the Netherlands, Cyprus, Russia and Poland besides Hungary, of course. Every song has its own style and all of them are so different, but I like them. 

Thank you, Europe!

*

És a győztes...

Számít ez? Úgy értem, számít ez azon túl, hogy ki lesz a következő szervező ország? Nem hiszem. Tudom, hogy két zsűri van: a résztvevő országok szakértői egyik részről, és a másik oldalon a nézők. De, és ez egy nagy DE: gondolta valaha valaki úgy, hogy a zeneileg legigényesebb/legnehezebb, és/vagy a legszerethetőbb/legszórakoztatóbb dal a győztes bármikor is? Az én válaszom az, hogy: nem.
Úgy vélem, hogy ez a verseny a nemzetek történelmi hasonlóságiról és különbözőségéről, politikai meggyőződéséről és a gazdasági hovatartozásáról szól, zenei köntösbe burkolva. Természetesesn minden évben vannak nagyszerű dalok a versenyen, de ott van a demagógia, a rokonnépek felé való részrehajlás és így tovább.
Tudom, hogy Freddie magyar versenydala jó volt, de azt is tuodm, hogy nem volt a verseny legjobbja, így nem lehetett ő a győztes, bár a 19. helytől azért jobb volt. És tudom, hogy Magyarország sajnos nem a legnépszerűbb ország...
A lényeg, hogy gratulálok Ukrajnának!

De még mindig bizonytalan vagyok abban, hogy melyik volt az idei év legjobb dala. Vannak személyes kedvenceim, mint pl. Izrael, Hollandia, Ciprus, Oroszország vagy Lengyelország, persze Magyarország mellett. Mindegyik dalnak megvan a saját stílusa és mindegyik másféle, de mind tetszik.

Köszönet, Európa!




(the visual effects were great on the stage)



2016. május 11., szerda

Eurovision 2016 - Freddie's Pioneer ...From Hungary to the Final!


It was a great Tuesday night in Stockholm with good songs. And I am so proud of Freddie... he is in the final with his meaningful song! Bravo!

Congratulations to all of the contestant for showing that the music is beyond countries and nationality... It is a collective language of the humankind, isn't it? 



2016. május 1., vasárnap

Május első vasárnapja... Anyák napja


Már nincs velem, mégis itt van... Amikor mondanám, amikor kérdezném, ha hívnám, ha mennék hozzá, akkor a gondolataimba nézek, az emlékeimbe, a szívembe és a lelkembe, mert ott él, de még sincs velem. Másfél éve hiányzik, elmondhatatlanul...

Anya, ha tudnád...

Hiányod nehezen viselem,
Más világ Nélküled életem.
Lelkemben burjánzó fájdalom,
Nyugodni nem enged, fáj nagyon.
Mióta elmentél, szenvedek,
Megnyugvást semerre nem lelek.
Elsodor magával szürke ár,
Felhők közt elbújt a napsugár.
Tükörben nézem az arcomat,
S látom, hogy rám hagytad arcodat.
Őszinte tekintet, arcélek,
Igazságszerető széplélek.
Köszönöm, de nekem nem elég,
Legalább álmomban légy vendég.
Ölelném megfáradt testedet,
S csókolnám remegő kezedet.
A vers forrása: Juhászné Bérces Anikó, http://www.poet.hu/vers/109740