Egy írópalánta kétségei - A newbie writer's doubts

Egy idézet visszhangzik a fejemben jó ideje, bár nem tudom, honnan, kitől való: "Senki sem mondta, hogy könnyű lesz".

Hát, igen, tapasztalom. Miért van az, hogy az egyik történet szinte megírja saját magát, míg a másik ilyen nehezen születik meg? Talán azért, mert ennek a történetnek nem kellene megszületnie. Talán ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek szeretném, nem elég a tudásom, és félek, hogy nem lesz jó. Ezért érzem, hogy hív a történet, de vonakodom az írástól, távol tartom magam tőle. Talán azért, mert több másik történet van a fejemben. De nem akarok azokkal foglalkozni, mert akkor az, amelyik félig már elkészült, talán ennyi marad: egy el nem mondott történet.

 

***

 

A qoute echoes in my head, although I don't know where or whose is it? "Nobody said it would be easy'.

Yes, I find that. How come that one of the stories almost write itself, but the other comes to this world so hard? Maybe the reason is this story's not meant to be born. Maybe my knowledge of writing is not enough for this story, and I'm afraid of that this will not be as good as I would like it to be. That's why I feel the story calls, but I stay away from writing. Maybe the reason is that there are other stories in my head. But I don't want to care for them, because the semi-finished will be an untold story.

Hangszeres zene - Instrumental music

Szeretem a hangszeres zenét. Olyan megnyugtató, megindító, felemelő, mennyei tud lenni, mint ez a mestermű két nagyszerű zenésszel, Chris Botti-val, és Lucia Micarelli-vel, aki Josh Groban hegedűse volt pár évig.

 

***

 

I like instrumental music. It can be so calming, moving, uplifting, heavenly like this masterpiece with these two great musicians, Chris Botti and Lucia Micarelli who was Josh Groban's violinist at concerts for years.

 

 

Magyar zene 3 - Hungarian music 3

Szeretem. Ennyi :)

 

***

 

Love it! That's it :)

 

 

Josh Groban ... ismét - Josh Groban ... again

Igen, tudom, már megint :) De tegnap elindult az európai turné Moszkvában, és már csak 10 nap van hátra a május 30-i bécsi koncertig. Egyik felem sürgetné az időt, hogy gyorsabban teljen, a másik felem viszont lassítaná, mert tudja, hogy gyorsan itt lesz az a nap, és még gyorsabban el is rohan.

Ma néztem több videót a moszkvai show-ról. Az orosz rajongók nagy szeretettel és virágözönnel fogadták Josh-t. Ez volt a legelső koncertje náluk. Josh felmenőit tekintve félig norvég, félig orosz, így mindig nagy élmény számára meglátogatni ősei szülőföldjét, ebben egészen biztos vagyok, hiszen meg is említi mindig.

Korlátozott számban még lehet jegyet kapni a bécsi show-ra az oeticket.at-nál, és talán még egy-két németországi koncertjére, de a legtöbb európai koncertre már elkeltek a jegyek.

***

Yes, I know ... again :) But the European leg of the world tour has begun, and there are 10 days till the Vienna show on 30th May. One part of me would like the time to speed up, but the other part wants it to slow down, because that day is going to be here in a blink of an eye, and it will be over even faster.

Today I watched a few video from Josh's show in Moscow. Russian fans were so great, they gave him warm welcome and even more bouquets :) This was his first show ever there. Josh is half Norwegian, half Russian from his parents and their families, thus visiting to these countries is always a great experience for him, I am sure of it, since he always mentions it himself, too,

Limited number of tickets are still available to the Vienna show at the oeticket.at, and maybe to one or two show in Germany, but most of the European concerts are sold out now. 

Jodi Picoult

A Házirend a 4. regény, amit Jodi Picoult-tól olvasok. Nagyon érzékeny írónak tartom, akinek a témája mindig elgondolkodtató és felkavaró. A történetei jelen vannak a világ létező társadalmaiban. Létező történetek létező emberekről. És ez valahogy szomorú.

Jodi Picoult képessége, hogy ráirányítsa a figyelmet bizonyos problémákra, elképesztő. Szeretem a történeteit, a látásmódját, és a karakterei megformálását, akik átlagos emberek nem átlagos problémákkal, nem átlagos körülmények között élve.

Tartalom:

"Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire. Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással… Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt? Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig végig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?"



***

House Rules is the 4th novel of Jodi Picoult that I read. She is a very sensitive writer whose themes are always thought provoking and unsettling. Her stories are there in our existing society all over the world. They are like real stories about real people. And this is sad. Jodi Picoult's ability of attracting attention to certain problems is amazing. I like her stories and her imagery, and the way she creates her characters. They are average people with not average problems in not average circumstances.

Synopsis:

"HOUSE RULES is about Jacob Hunt, a teenage boy with Asperger’s Syndrome. He’s hopeless at reading social cues or expressing himself well to others, and like many kids with AS, Jacob has a special focus on one subject – in his case, forensic analysis.

He’s always showing up at crime scenes, thanks to the police scanner he keeps in his room, and telling the cops what they need to do…and he’s usually right. But then one day his tutor is found dead, and the police come to question him. All of the hallmark behaviors of Asperger’s – not looking someone in the eye, stimulatory tics and twitches, inappropriate affect – can look a heck of a lot like guilt to law enforcement personnel -- and suddenly, Jacob finds himself accused of murder. HOUSE RULES looks at what it means to be different in our society, how autism affects a family, and how our legal system works well for people who communicate a certain way – but lousy for those who don’t. "

- from http://jodipicoult.com/house-rules.html -

Eurovision 2013

I can't understand why Switzerland didn't go to the final? :( I love this song, but I know this contest is rather about nations than about songs.

OK, the sound and the mood seems to be better in the official video than in the live show, but the live performance has got limited possibilities.

But Greece is in the final :)) I like this cheerful song. And they were good in the semifinal, too.

 

 

I like Malta, Iceland and Azerbaijan, too. And Hungary is in the final again :)

 

Good contest, everbody! :)

Roger Federer

Ezt nem hiszem el! Soha egy szóval sem említettem itt a kedvenc teniszezőmet?! Ejnye! De soha nem túl késő változtatni ezen, ugye? :)

Szóval. Imádom. Miért? Mert ő Roger Federer. Azt hiszem, ez jó indok ;)

***

I can't believe it! I have never said a word about my all time favorite tennis player here?! Well. It's never too late to make a change, isn't it :)

So. I love this man. Why? Because he is Roger Federer. I think it is a good reason ;)

Állatkert - ZOO

Pár kép néhány jóképű fickóról :) Áprilisban készítettem a fotókat a Budapesti Állat- és Növénykertben.

 

***

 

Few pics of these handsome guys :) I shoot the photos in the Budapest Zoo and Botanical Garden in April.

 

 

 

Magyar zene 2 - Hungarian music 2

 

Gyönyörű ez a dal, Presser Gábor és Adamis Anna közös szerzeménye, az 1973-as, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical-ből.

 

***

 

 

A beautiful Gábor Presser-Anna Adamis song from the Hungarian musical Fictional Report From An American Pop Festival (1973).

 

 

Anyák napja - Mother's day

Magyarországon május első vasárnapja az Anyák napja. Lányaim megleptek egy gyönyörű orchideával, és ezzel a képpel.

Ők a én "babáim" :)

 

***

 

Today, the first Sunday in May is the Mother's day in Hungary. My daughters surprised me with a beautiful orchid and with these picture.

They are my babygirls :)

 

 

 

Segítsünk egy gyereknek! - Help a child!

Nem szoktam hasonló bejegyzést tenni, de most szükségét érzem. Lányom egyik 12 éves iskolatársának SÜRGŐSEN 0 Rh- vérre van szüksége. Irányított véradás, Európa bármely országában megteheti bárki. Aki tud segíteni, hagyjon egy kommentet a bejegyzés alatt, kérem, hogy kapcsolatba tudjunk lépni! Köszönöm!

 

***

 

I never write entry like this, but I need it now. One of my daughter's 12 year old schoolmate NEEDS blood (0 Rh-).  This is a controlled/directional blood donation and anybody can do it in any country of Europe. If somebody can help, please, leave a comment under my entry that we can contact! Thank you!

 

 

Életíró - Lifewriter

A Facebook-on találtam ezt a fotót, Az élet igazságai oldalon.

Nagyon igaznak érzem a gondolatot.

Lapozhatunk. De szerintem a lapozással az előző oldalak történései nem tűnnek el. Nem hiszek az "Induljunk tiszta lappal" mondásban. A régi oldalak és a rájuk írt szavak nem tűnnek el. De megtölthetjük a tiszta lapokat új dolgokkal, amik halványíthatják a régieket.

 

***

 

I found this photo on The truth of life site of Facebook. It says: "I am the writer of my own life. Unfortunately it's written by ink and I can't erase my faults."

I believe that this is a true thought.
We can turn the page. But in my opinion the moments and happenings of the previous pages never fade away. I don't believe in the phrase: "Let's start with clear page". The old pages and their words never fade. But we can fill the pages with new things that can pale the old ones.