2020. december 20., vasárnap

Angels We Have Heard On High

 

Advent utolsó vasárnapján már itt az ideje a hangolódásnak. Bár mi hetekkel ezelőtt elkezdtük a ház díszítésével, és két napja már a karácsonyfa, becses nevén Kálmán is felöltötte az ünnepi ruháját. És persze nem tudjuk megunni a karácsonyi dalokat sem 🎄



2020. december 17., csütörtök

Dimash Kudaibergen - I Miss You (magyar fordítás)

 

Zene - Igor Krutoj
Szöveg - Igor Nyikolajev
Előadó - Dimash Kudaibergen
Magyar fordítás by Ébren álmodó

Hiányzol

Találkahelyünk a tengerparti alkony,
Ahol most madárraj köröz a parton.
Úgy állok itt, mint először, akkor,
Hol, kivel vagy, többé nem tudom.
Hiányzol, a mosolyod és a szemed
És lásd, sors, dacolva veled
Újra eljövök, várva a találkozást vele.
Másnak ez könnyű, de nekem nem.
Nehéz elölről kezdeni az életem, nem tehetem.
Így hát itt várok rád a parton, hiszlek és szeretlek
Hol vagy, s vajon ki lehet veled?
Hiányzol, a mosolyod és a szemed.
Én a sors ellenére újra itt leszek,
Hogy találkozzam veled.
A találkahelyünk a tengerparti naplementében.
Az alkonyban, a parton...
Hiányzol!

Forrás és a videó tulajdonosa: Dimash Kudaibergen https://youtu.be/rZ7LmnNjMkM ,

Forrás és a videó tulajdonosa: Dimash Kudaibergen https://youtu.be/f2OVFVK1mME


Tamara Írósarok - Válaszutasok 12.-13. fejezet


Elérhető a regény következő két fejezete:

Illés TaMara - Válaszutasok 12. fejezet

Illés TaMara - Válaszutasok 13. fejezet


2020. december 4., péntek

Végre olvasható magyar cikk Dimash Kudaibergenről!

Van annak egyfajta bája, amikor az ember rábukkan egy olyan énekesre, aki első hallásra letaglózza. A hangja, a kisugárzása, a stílusa, a színpadi jelenléte. Az ilyen előadóra szoktuk mondani, hogy komplett egész, egy csodásan összeállított csomag. Az első döbbenet és rácsodálkozás után jön az ismerkedés időszaka, amikor a legrövidebb időn belül a legtöbbet akarunk megtudni a munkásságáról. Először csak magányosan kutatunk, majd a kutatás eredményeként felfedezzük, hogy rengeteg rajongó közé csöppentünk, és csatlakozunk egy-két, na, jó, kinek akarunk hazudni, szóval SOK csoporthoz a világ minden tájáról. És szívjuk magunkba az információt új kedvencünkről, míg lassan kirajzolódik előttünk nem csak a művész, hanem maga a hétköznapi ember képe is.

És akkor jön a döbbenet: Az odáig rendben, hogy én ismerem őt, és a világon rengetegen, több millióan, de a honfitársaim közül miért csak kevesen? És elindul a misszió: szerezzünk új rajongókat! És jön a kérdés: Miért néznek rám úgy az emberek, mint akinek még egy orra nőtt, ha megemlítem a kedvencem nevét? Talán azért, mert nem amerikai, nem angolszász, akinek a neve ismerősen cseng? Jellemzően nem az általunk megszokott nyelveken, vagyis nem angolul, olaszul, spanyolul és esetleg franciául énekel, hanem legtöbbször kazahul, oroszul és mandarinul? Nincs pontosan behatárolható stílusa, mert több műfajban mozog otthonosan, és a neoklasszikus műfaj idegenül cseng? És, mi történik, ha ízelítőként megmutatsz egy-két dalt? Akkor jön a meglepődés, mert messze nem a megszokott az énekhang, a zenei hangzás, a stílus, és főként a hangterjedelem. És, sajnos sok esetben nincs nyitottság, jön a burkolt, de annál határozottabb elutasítás, miszerint jó-jó, sőt, szuper, és nagyon tud, de ez a stílus idegen, nem tetszik, túl sok... Persze elismerik, hogy nagy művész, hiszen ekkora rajongótábor nem tévedhet, de hallgassák csak a rajongók, hallgassam én, ha engem boldoggá tesz, de őket hagyjam békén. Szerencsére van, akinek megtetszik, meghallgat egy dalt, kettőt, és mire kettőt pislant, már nyakig elmerült a jóban.

És mi van ezután? Az ember koncertre vágyik, jegyet vesz külföldre, aztán jön a pandémia, és a koncertet egy évvel elhalasztják. Legalábbis eddig... Azután jön a gondolat, hogy Magyarországon is kell koncert! Majd a lesújtó gondolat, hogy jó-jó, de ha abból indulunk ki, hogy kb. ezer fő a magyar rajongóbázis, és a rádiók sem játsszák kedvencünk dalait, akkor mennyi az esélye egy hazai show-nak? És ezt az ezer főt is fenntartással kell fogadni, mert sokan csak becsatlakoznak a rajongók kérésére, hogy növekedjen egy social media csoport létszáma. És gondolkodunk, gondolkodunk, hogyan lehetne népszerűsíteni a szívünknek, lelkünknek oly kedves művészt. Van, aki egyedi rendszámtáblát csináltat az ő nevével, van, aki, mint én, blogbejegyzéseket ír, sokan megosztják a videóit a social media fiókjukban. És van, aki cikksorozatot ír hivatalos zenei portálon!

Igen, megjelent egy cikksorozat a zene.hu-n, sokunk kedvenc énekesének, a fiatal kazah művésznek, Dimash Kudaibergennek szentelve, őt, mint embert és mint művészt bemutatva! Végre valami elindult, és talán olyan zenekedvelők is elolvassák, akik valami újra, valami szépre, valami lehengerlőre vágynak a valljuk be, egyre sematikusabbá, egyre lebutítottabbá váló egyetemes zenei palettán. 

A cikk első két része itt olvasható: 

A kazah énekes fenomén története - 1. rész: SOS   

A kazah énekes fenomén története 2/1.

Ezúton is hálás köszönet a cikksorozatért, drága Nagy Gabriella!!! 💓 És nagy gratuláció, mert a hír megjelent a DimashNews oldalán is: Creative art of Dimash to be widely spread across Hungary

Reméljük, minden abba az irányba mutat, hogy hamarosan hazánkban köszönthetjük Dimash-t! Ha sikerül a misszió, ha nem, az biztos, hogy a lelkes magyar rajongók továbbra is szeretni fogják ezt a nagyszerű, nagylelkű, óriásszívű és óriáshangú ifjú művészt!

Copyright belongs to the Creative Center "DimashAli

Copyright belongs to the Creative Center "DimashAli

Copyright belongs to the Creative Center "DimashAli

2020. november 28., szombat

A legendák is meghalnak, de a zenéjük sosem tűnik el †


Pár nap alatt elveszítette a magyar zenei élet három legendás alakját. 

Benkő László és Mihály Tamás az Omega együttes alapító tagjai voltak billentyűsként és basszusgitárosként. Jóval fiatalabb vagyok náluk, fiatalabb, mint mióta ők zenéltek, de a legendás Omegát mindenki ismeri, hiszen a 60-as évek óta rengeteg dalt adtak nekünk. Az én kedvenceim a Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Hajnali óceán, Ha én szél lehetnék, Fekete pillangó, Nyári éjek asszonya, és az örök Léna. 
Benkő László, Mihály Tamás! Köszönjük! Nyugodjanak békében!

Omega - Léna

És, mert az élet kegyetlen, egy másik legendát is elvett tőlünk, Balázs Fecót! Ő sem az én korosztályom, de szerettem a dalait. Évszakok, A csönd éve, Hazafelé, Érints meg még egyszer, Homok a szélben. És a személyes kedvencem, a Maradj velem. Így kezdődik a szövege: "Amikor vége az utolsó dalnak is" Most tényleg vége van az utolsó dalnak is, a Covid elvitte...  
Balázs Fecó, köszönjük! Nyugodjon békében!

Balázs Fecó - Maradj velem


2020. november 8., vasárnap

Harmadolt nézőtérrel is működik A Szépség és a Szörnyeteg - Budapesti Operettszínház

 

   - Állj! - emelte fel a kezét figyelmeztetőleg Mister Ketyegi. - Nincs puszi! Másfél méter!!! - harsogta, mire Monsieur Kanóc azonnal visszakozott. 

Ez az apró kis jelenet máskor belesimult volna a Budapesti Operettszínház előadásába, és a zsúfolásig megtelt nézőtér mind a 901 nézője egyként mosolygott volna a két bohókás karakter újabb vicces szóváltásán. De a 2020. november 06-ai, 19:00 órás előadás mintegy 300 nézője nevetéssel és tapssal reagált a szürreálisan valóságos, így ironikus képet rajzoló poénra. Hiszen ugyanúgy hadakozunk a pandémia okozta új élethelyzettel, mint Belle és a Szörnyeteg egymással és saját magával, a környezetével, a múlt valóságával, a jelen árnyaival, a jövő reményével. Keressük a megoldásokat, a kibúvókat, a jót a rosszban, a rosszat a jóban, bár nem mindig sikerül. És persze keressük, hogy kit és mit lehet vádolni, szapulni és kérdőre vonni a folyton romló helyzetért, amibe belecsöppentünk, és ebben persze mindig sikeresek tudunk lenni. Pedig ez nem vezet jóra. Inkább üdvözölnünk kellene az olyan örömöket, amit egy színházi előadás okoz, amin még ott lehetünk, még ha nem is telt házzal. 

A kormány november 03-án bejelentett, színházakat is érintő korlátozó intézkedései hallatán fogalmunk sem volt, hogyan alakul majd a pénteki programunk, mi lesz A Szépség és Szörnyetegre megvásárolt jegyeinkkel. De a Budapesti Operettszínház előállt egy megoldással, ennek köszönhetően november 06-án 18:10-kor a Mozsár utcai bejárat előtt álltunk a járdán, elfoglalva a helyünket a hosszúra nyúlt sorban. Mindenki türelmesen, maszkban várakozott, nem volt tülekedés, hangos szó, elégedetlenkedés.  Kiss B. Atilla, a színház igazgatója kijött az épületből, köszöntött és arra kért minket, hogy picit álljunk szellősebben, végigsétált a sor mellett az úttesten, tartva a másfél méter távolságot, és megköszönte, hogy ott vagyunk, hogy eljöttünk és kitartunk a színház mellett. Szép gesztus volt, és természetesen köszönet jár a színház minden dolgozójának, hogy gyorsan alkalmazkodtak az új szabályokhoz, átszervezték az előadásokat és a nézőteret. 
Na, igen, a nézőtér... Minden második, harmadik, esetenként a negyedik szék is le volt ragasztva sárga-fekete ragasztócsíkkal. Lehangoló volt, szürreális, de kevésbé rossz, mint ahogy először gondoltam, hiszen ott voltunk, mert ott lehettünk maszkban, fegyelmezetten, átesve a bejáratnál a hőmérséklet ellenőrzésen, és vártuk, hogy meséljenek nekünk a szép Belle-ről, a bűneiért rút szörnnyé varázsolt hercegről, a tárgyakká váló emberekről, öntelt, izompacsirta fajankóról, hóbortos feltaláló apáról, és manipulálható, könnyűszerrel akár pusztításra is fogható népről. 

Minden Disney mese rajongója ismeri a herceg történetét, aki mindenkit a külseje alapján ítél meg, és akinek nincs a szívében szeretet és könyörület, ezért egy varázslat szörnyeteggé változtatja. És vele együtt a kastély valamennyi, ártatlan lakója alakot vált. Az egyetlen esélyük arra, hogy visszanyerjék emberi alakjukat az, ha a Szörnyeteg megtanul szeretni, és szerelme tárgya viszontszereti őt.  
Szép és tanulságos mese gyereknek és felnőttnek egyaránt. Manapság különösen időszerű is, amikor a külsőségeknek, a szépészeti beavatkozásoknak, a márkás ruháknak, a drága okostelefonoknak, hatalmas okostévéknek és a gyönyörű autóknak, na és persze a futószalagon "gyártott" világsztároknak éljük a fénykorát. Könnyű eltévelyedni a valódi értékek keresésében, a befolyásolható gyerekeket pedig még könnyebb megtéveszteni. Emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt az akkor még óvodás lányom a jó és a szép, a rossz és a csúnya szavakat furcsa módon társítani kezdte. Ha meglátott egy szép embert, akkor azt mondta rá, hogy jó, a csúnyára pedig rávágta, hogy rossz. Talán A Szépség és a Szörnyeteg gyerek nézői között is vannak, akik még vagy már rosszul értelmezik a fogalmakat, de a mesék és a színház segíthetnek a helyükre billenteni a dolgokat. Bevallom hogy a felnőttek esetében picit szkeptikusabb vagyok... 

Péntek este a nézőtér-harmadolása mellett örömteli debütálás is volt, mert új Szörnyeteg állt be a hosszú évek óta futó darabba Cseh Dávid Péter személyében. Két hete még egy - nem Operettszínházas - búcsúelőadásról írtam és méltattam Dávidot (ITT olvasható), most pedig egy premierjéről. Úgy tűnik, mintha kísérnék őt az elváltozott vagy torz testben élő, vagy épp egészséges testben élő torz lelkű és elméjű karakterek a színpadon. A szép lelkű, csúnya Quasimodo, az őrült Néró, vagy az imént említett, két hete látott Izgass fel! pszichopata Richardja után most ő a Szörnyeteg. És remek Szörnyeteg! Mivel szinte végig hatalmas maszkban és jelmezben játszik, nem lehet látni az arcát, így, mimika, és könnyed mozdulatok hiányában minden érzést csakis a hangjával tud közvetíteni, amit tökéletesen meg is valósított. Intelligensen játszik, semmiféle manírosság nem fedezhető fel nála, a prózája tisztán érthető, természetes, nincs nyelvbotlás, az énekhangja pedig telt, erős, szépséges, érzelmekkel telt. A Notre Dame-i toronyőr óta folyamatosan drukkolok neki a vezető szerepekért, és öröm azt látni, hogy az Operettszínház is bízik benne nagyon fiatal kora ellenére. Én pedig abban bízom, hogy egyre több főszerepet kap majd, olyat is, ahol nem kell nehéz jelmezt cipelnie, és szabadon játszhat, szárnyalhat. Elgondolkodtam azon, hogy az Operettszínház korábbi hatalmas sikerű darabjaiban tökéletes címszereplő lehetne a Mozart és a Rudolf musicalekben. A jelennél maradva a hatalmas sikerrel játszott István a király-ban is könnyűszerrel el tudom képzelni a címszerepben, de természetesen a színház szakértőinek szereplőválogatásával nem lehet vitába szállni, ők tudják, hogy ki mikor áll készen egy szerepre. Ami biztos, az az, hogy Cseh Dávid előtt nagyon szép jövő áll.  
Belle-t Jenes Kitti játszotta, akinek szép arca, törékeny termete tökéletesen ellenpontozta a Szörnyeteg hatalmas termetét, lágy hangja pedig annak torzított, erőszakos morgásait, ordítását. Kislányos volt és érett, sebezhető és erős, bizonytalan és eltökélt. Bájos, finom jelenség, akiről tényleg könnyen jut az ember eszébe egy Disney hősnő. A Maurice-t játszó Magócs Ottóval aranyos apa-lánya párost alkottak.
Az önimádó Gaston szerepébe Szentmártoni Norman bújt, aki hosszú évek óta alakítja a Szörnyeteget is. Le sem tudná tagadni sportemberi mivoltát, nagy termetű, erős férfi. Fényes, fekete parókájával, testre simuló ruhájával, na és persze önimádatával pontosan olyan volt, mint ha az 1991-es rajzfilmből lépett volna elő. Férjem nem hasonlítgatott, szerinte "Ezt az embert rajzolták".  
A kastély komor, sötét világát a személyzet hivatott színessé és élettelivé tenni a darabban. Angler Balázs Monsieur Kanócként és Peller Károly Mister Ketyegiként folyton perlekedő, vicces kettőst alkottak. Polyák Lilla Kannamamaként terelgette szeleburdi társait és kisfiát, Csészikét, vagyis Maszlag Bálintot, a feledékeny Madame de la Nagy Böhömöt, Váradi Mónikát, és Babette-t, vagyis Füredi Nikolettet. Fontos szerepük van az előadásban: ők jelképezik a jövőbe vetett hitet, a reményt. Ők mutatják be a közösség szerepének fontosságát az egyén életében, döntéseiben, legyen a hatásuk jó, avagy rossz. Mert a közösségnek személyiségformáló hatása van, és terelni tudja az embert bármelyik véglet felé. De azért a legjobb az arany középút.  

Nem tudni, meddig tudják fenntartani az előadásokat ebben a jelenlegi formában a színházak,  meddig maradnak nyitva, esetleg átállnak-e online közvetítésre. Ami biztos, az az, hogy szükség van a kultúrára, a művészetek valamennyi formájára, a pandémia idején talán még jobban, mint bármikor máskor. A színházaknak azért, mert ez a feladatuk, a színészeknek pedig azért, mert játszani akarnak. Mi, nézők pedig azt szeretnénk, hogy arra a három órára, amíg tart az előadás, elvarázsoljanak minket, elrepítsenek olyan helyekre és történetekbe, amikről Belle olvasott a könyveiben. Mert addig jól vagyunk, elszállnak a gondjaink és gyógyul a lelkünk. 


A debütáló Szörnyeteg, Cseh Dávid Péter

Papegeno








2020. október 24., szombat

Izgass fel! Egy thriller musical búcsúelőadása

 

1958-at írunk. Nathan 34 éve tölti életfogytig, plusz 99 évig tartó börtönbüntetését. Az 5. kegyelmi tárgyalására érkezik. Azt mondják, az 5. az igazi. A férfi elmeséli, hogy mit tett, de a kegyelmi bizottság arra kíváncsi, hogy miért. És a néző is.

Az Izgass fel! című, háromszereplős thriller musical az idős Nathan visszaemlékezésén keresztül mutatja be az évszázad perét eredményező bűntényt, ami a halálbüntetés eltörléséhez is vezetett egy mesteri védőbeszéd alapján.  

Két 19 éves, az átlagosnál magasabb intelligenciával rendelkező, gazdag családból származó fiú kapcsolata bontakozik ki előttünk. Ez a kapcsolat azonban nem egy szokásos barátságról szól, hanem a manipulációról és a szerelemről.

Richard szereti az izgalmat. De nem az átlagos izgalomra vágyik, és ez a vágy sokkal inkább megszállottság, mintsem egészséges kíváncsiság. Hogy mire vágyik? Például arra, hogy felgyújtson egy épületet, és nézze, ahogy leég.

És mi Nathan vágya? Ő Richard-ot akarja. Szerelmes belé, isteníti. Richard viszont Nietzsche filozófiáját isteníti, és úgy találja, hogy ő és vele Nathan is emberfeletti ember, Übermensch, mivel gazdag és okos, ezért a társadalom többi tagja fölött állnak, és így bármit megtehetnek. Felgyújthatnak egy épületet, betörhetnek bárhová, és elrabolhatnak bármit, ami a kezük ügyébe kerül, mert úgy sem tudják elkapni őket. Nathan vérszerződést köt Richarddal és követi őt mindenben, segít neki, bármit tervel ki, mert hiszi, hogy ezzel ő is annyira fontos lehet a számára, mint amennyire neki fontos a fiú.

Richardot már nem elégítik ki gyújtogatások és rablások, egyre nagyobb izgalomra van szüksége, hogy bizonyíthassa a felsőbbrendűségét, sőt, a legnagyobbra: gyilkosságra. Kiterveli, hogyan raboljanak el és öljenek meg egy kisfiút, majd követeljenek váltságdíjat érte. Vagyis megalkotja a tökéletes bűntényt, amit végre is hajtanak, tudva, hogy a lebukás veszélye szinte a nullával egyenlő. De azzal nem számol, hogy Nathan elhagyja a tett helyszínén a szemüvegét, amit a rendőrség megtalál, és azzal sem, hogy rövid úton a börtönben találja magát. De ez az út minden, csak nem egyenes, és a végén kiderül, hogy talán nem is Richard az okosabb és az igazi manipulátor.

Az Izgass fel! magyarországi bemutatásának, és utolsó, 2020. október 23-i előadásának az útja sem nevezhető könnyűnek vagy egyenesnek. Annál inkább lehengerlőnek.

Stephen Dolginoff művét kisebb változtatásokkal állították színpadra, a szerző azonban nem támogatta a módosításokat, ezért csak egy évadon keresztül játszhatták a darabot a TÁP SZÍNHÁZ a BRT és a FREGOLI gondozásában. Az utolsó előadást 2020. március 16-ra hirdették meg, amit azonban a világjárvány okozta intézkedések miatt nem tarthattak meg. Kétszer tűztek ki új időpontot, míg végre sikerült megtartani a búcsúelőadást. Közben helyszínt is váltott a produkció, mert az eredetileg otthont adó Hatszín Teátrum szeptemberben határozatlan időre bezárta kapuit a kialakult vírushelyzet miatt.

Ennyi izgalom és várakozás után, és az elolvasott pozitív kritikákkal a tarsolyomban, és a Budapesti Operettszínházból már jól ismert Cseh Dávid Péter és Horváth Dániel játékában bízva ültem be pénteken a TEMI Fővárosi Művelődési Ház első sorába. Amit vártam, megkaptam. És még sokkal többet.

Van abban valami lehengerlő, amikor egy kisebb teremben, a nézőtől karnyújtásnyi, sőt, rövid centiméterekben mérhető távolságra játszanak a színészek. Bár ez esetben a játék szó talán nem is helyénvaló, mert nem Cseh Dávid Pétert láttam, hanem Richardot, nem Horváth Dánielt és Végh Pétert, hanem a fiatal és idős Nathant. Egy pszichopata manipulátort, egy szerelme tárgyát vakon követő fiút, és a szerelmét a síron túl is imádó idős férfit.

A kicsi, többfunkciós tárgyakkal ötletesen berendezett színpad és a kisebb nézőtér egyszerre volt intim, és a feldolgozott téma súlya és mondanivalója miatt világméretű. A színészek csakis egymásra és önmagukba figyelése, tökéletesen zökkenőmentes alakítása odaszögezett a székbe. Egyszerre voltam elvarázsolt és döbbent, szomorú és dühös, zavarodott és gyanakvó.

Gyűlöltem Richardot, ugyanakkor néha szinte megsajnáltam, de úgy vonzott engem is, mint Nathant, pont úgy, mint molylepkét a lámpafény, és ezért csodáltam és imádtam Cseh Dávid Pétert. Azóta sem megy ki a fejemből a pszichológiai tanulmányaim ellenére, hogy születhet-e valaki pszichopatának vagy csak a körülmények tehetik azzá. Utálhatja-e egy fiú az öccsét annyira, hogy felmerüljön benne a gondolat, hogy megölje? Lehet-e egy szülőnek kedvenc gyereke, vagy csak azért fordul a kisebb felé, mert érzi, hogy valami gond van a másikkal?  

Sajnáltam Nathant, és néha szinte gyűlöltem, és ezért viszolyogva szerettem Horváth Dánielt és Végh Pétert. Az emberi gyengeség, a jó és a rossz képességének felismerése, de saját testi-lelki vágyának alárendelése nagyon is emberi tulajdonság. Olyan sok emberi élet múlt már ezen, és emberi sors dőlt el, és sajnos ezen semmi sem fog változtatni a jelenben és a jövőben sem.

A darab műfaja thriller musical, és ahogy visszatekintek a tegnap esti előadásra, összemosódik bennem a próza és a zongorajátékkal kísért ének. A dalok tökéletesen beleilleszkedtek a darabba, nem rántották ki belőle a nézőt, csak tovább növelték a feszültséget. Ha az ember nem beszél magyarul, akár azt is hihette volna, hogy Dávid szép, telt hangján épp szerelmi évődésről énekelt, nem pedig Richard tervéről, hogy öljék meg az öccsét. És mesterien használta a hangját a testvére helyett kiválasztott idegen kisfiú elcsalásához is, amikor sírig tartó élményre csábítja, megteremtve az előadás talán leghátborzongatóbb perceit.

Az előadás másfél órányi érzelmi hullámvasutazás volt. A torkomnál fogva ragadott meg, és még most is azon jár az agyam, amit láttam és hallottam. Richard, a manipuláció nagymestere, az erősebb, az okosabb, és Nathan, a hűséges, a szerető, aki a végén túltesz a mesterén és a javára fordítja a vesztett háborút, még foglalkoztatni fognak egy darabig, ebben egészen biztos vagyok. És remélem, hogy az alkotók még meglepnek minket hasonló darabokkal, Cseh Dávid Péter tovább keres és talál még hasonló kamaramusicalt, lefordítja, Pányik Tamás megrendezi, és Horváth Dániel csatlakozik hozzájuk a színpadon. Mert a kis csapatuk élén csodát teremtettek, még akkor is, ha mindehhez a lehető legfelkavaróbb témák egyikét választották.

Sajnálom, hogy nem tűzhetik többé műsorra a darabot, de örülök, hogy láthattam a búcsúelőadást. Köszönöm az élményt az alkotóknak és legfőképp a három színésznek és az őket kísérő zongoristának!

Színlap: http://www.hatszin.hu/repertoar/izgass_fel#

Izgass fel Youtube csatornája







2020. október 18., vasárnap

Dimash Kudaibergen - Qaraǵym-aı A dal és ami mögötte van - The song and the story behind it

A dalokat az érzelmek írják. A legszebb dalokat a fájdalom. 

Amikor először hallottam ezt a dalt, nem ismertem sem a szövegét, sem a mögötte álló történetet. Megérintett, egyfajta fájdalmat és szomorúságot éreztem a dallamban és Dimash hangjában, előadásában. Nem a saját fájdalmát közvetítette, hanem valaki másét, de nem tudtam, kiét, sem azt, hogy mire irányul.  

Most már tudom, miről szól a dal. Az érzéseim nem csaltak, sok érzelem van benne és sok fájdalom rejtőzik a szöveg és a dallam mögött. És 2020 júliustól még több fájdalom a dal mögött...

Megtudtam, hogy a szöveg Shomishpay Sariev verse, aki kb. 25 évvel ezelőtt írta a házasság előtt álló lányának. Az apa a felett érzett fájdalmáról szól, hogy az ő féltett kincse többé nem vele, hanem a férjével és annak családjával él majd. Sariev megkérte a barátját, a nagyszerű zeneszerzőt, Kenes Duisekeevet, hogy írjon zenét a verséhez, és ő megtette. A szöveg ezzel a gyönyörű, megkapó dallammal új jelentést is kapott Duisekeev keze alatt, aki beleírta saját, nővére elvesztése felett érzett, nem múló gyászát. A lány sosem ment férjhez, mert nagyon korán, 19 évesen meghalt, majd 2 év múlva az édesapja is követte őt az örökkévalóságba.  

Duisekeev Dimash professzora volt. 2016-ban odaadta a fiatal énekesnek a dalt, amikor az elmondta neki, hogy szeretné elénekelni. Azt mondják, hogy Duisekeev először kicsit szkeptikus volt, de megindította és büszkévé tette Dimash előadása, mert fiatal kora ellenére át tudta adni a dal jelentését.  

Dimash Fanclub Deutschland

2020-at írunk. A világ sokat változott az utóbbi 4 évben, különösen ebben az évben a világjárvány miatt. Dimash pedig világhírű énekes immár 2017-től, és nagyon sokat fejlődött, pedig már 2016-ban is nagyszerű volt a vokális adottságaival. De mára nem csak az énektudása, hanem a színpadi jelenléte is csodás, nem csak át tudja adni egy dal jelentését, hanem eggyé válik vele.  

Amikor tegnap újra hallottam a dalt a mai Dimash-tól, még mindig nem volt ismert előttem sem a szöveg, sem a háttere, de azt éreztem, hogy valami megváltozott. Annyira benne volt a dalban és a saját világában, hogy tudtam, valami személyes dolognak kell lennie a háttérben. Most nem valaki más fájdalmáról énekelt, hanem a sajátjáról, de nem tudtam, hogy mi vagy ki lehet mögötte. 

De most már tudom. Emlékeztem, hogy idén nyáron Dimash két idős mentora is meghalt. Az egyikük Kenes Duisekeev volt. Vagyis a fájdalom, amit Dimash előadásában tegnap  este észrevettem, a néhai professzorának szólt. 

Kegyetlen, de gyönyörű világban élünk. A veszteség kíméletlensége gyönyörű dalokat tud teremteni és még gyönyörűbb előadásokat, amikor az énekes eggyé válik a dallal, és az érzései a belső ereje által megérintik és megrázzák a közönség lelkét. És az előadó érzelmein, közvetlenül rajta keresztül fogjuk érezni a dal mondanivalóját, ami fájdalmas. Hiszen mindannyian veszítettünk már el valakit, és tudjuk, hogy a jövőben el fogunk veszíteni valakit, aki nagyon kedves a számunkra. És ez nagyon fáj... 

Dimash Kudaibergen

Songs are written by emotions. The most beautiful songs are written by sorrow.

When I heard this song for the first time, I didn't know the lyrics or the story behind it. But I liked it a lot and felt something painful and sad in the melody and in the voice and performance of Dimash. He conveyed the sadness of someone else's not his, but he interpreted so well even I didn't know whose sadness was it or why this person was feeling that way. 

Now I know what this song is about. My feelings was right, there is so much emotion in it and so much sorrow behind the lyrics and the melody as well. And from this July there is even more sadness behind this song...

So I just learnt that the lyrics is a poem of Shomishpay Sariev who wrote it about 25 years ago to his daughter who was getting married. It's about a father's pain whose precious child would no longer live with him but with his husband and his family. Later Sariev asked his friend, the great composer Kenes Duisekeev to compose music for the poem and he did it. The lyrics got a new meaning with the beautiful, haunting melody under Duisekeev's hands. He wrote his own long lasting grief over the loss of his sister into the melody. His sister never got married because she died in the early age of 19 and his father followed her into the eternity after 2 years. 

Duisekeev was a professor of Dimash and he gave his song to this young man in 2016 when he said he wanted to sing it. They say Duisekeev was a little bit sceptical at first but then was very touched and proud of Dimash's performance because he could conveyed the meaning of the song despite his young age. 

Dimash Fanclub Deutschland

And now we are in 2020. The world changed a lot in the last 4 years especially this year with the pandemic. Dimash is a world famous artist now from 2017 and has developed a lot even though he was so great as far back as 2016 with his vocal ability. But now not just his singing but his stage presence is spectacular and now he can not only deliver the meaning of the song but can be one with the song. 

When I heard the song yesterday from the present-day Dimash I still didn't know about the lyrics and the background of it but I felt something changed. He was so into it and so into his own world when he sang that I just knew that it was something personal behind it. It was no longer about someone else's sorrow, it was his grief but I didn't know what or who it was about.

But now I know. I remembered that two of Dimash's old mentors died in this summer and now I know one of them was Kenes Duisekeev in July. So the grief I detected in Dimash's performance last night was for his late professor. 

We live in a cruel but beautiful world. The cruelty of our loss can create a beautiful song and even more beautiful performance when the singer becomes the song itself, and his feelings can touch and shake the soul of the audience by his inner power. And we can feel the meaning of the song through his feelings, through himselt, and it hurts. Because we all lost someone in our life and we know we will lose someone precious some day. And it hurts immensely...

Dimash Kudaibergen

2020. október 16., péntek

Dmitrij Hvorosztovszkij 58...



Ma lenne 58 éves, és lassan 3 éve, hogy nincs közöttünk. Hatalmas tehetség volt, hatalmas hanggal. Bárhol is van, boldog születésnapot, Dmitrij Hvorosztovszij!


He would be 58 years old, but he's no longer with us for almost 3 years. He was a huge talent with huge voice. 
Wherever he is now, happy birthday, Dmitri Hvorostovsky!



TV sorozat kitekintő - Emily Párizsban / Emily in Paris

 

Amikor az ember pár napos kényszerpihenőn van, hirtelen lesz szabadideje, és azon kapja magát, hogy a tévé előtt ül. Az ok megvan, de a miért-re nincs válasz, ha olyan sorozatot néz, amire kár időt pocsékolni...

Szerencsére azért nem ennyire rossz a helyzet, mert ritkán szoktam olyan dolgokra  időt és energiát pazarolni, aminek nincs értelmük, vagy esetleg később megbánhatok. De, ha mégis előfordul, akkor annak nyilván megvolt az oka, még ha esetleg nem is azonnal derül ki (vagy legalábbis ezzel áltatom magam). De mi is volt az a sorozat, amire kár volt időt pocsékolni? Úgy értem nem csak nekem, hanem  talán a készítőknek is, de, hát ők nyilván pénzt láttak benne, és számukra ez elég indok. És talán én vagyok a kakukktojás, mert mindenkinek tetszik, csak nekem nem. Ha már kakukktojás: ez az írás mindenképpen az, mert pozitív véleményeket szoktam megosztani a blogon, olyan alkotásokról írni, amik tetszettek. Sajnos ez nem mondható el ebben az esetben, de talán az én készülékemben van a hiba.

A sorozat a Netflixen futó Emily Párizsban (Emily in Paris). Darren Star neve alatt fut, aki olyan nagy sikerű, sok évadot megélt sorozatot tudhat magának a nem is olyan távoli múltból, mint a Szex és New York, még ha sokak szerint ez sem épp dicsőség, de mindenkinek megvan a maga preferált műfaja, ugye? A magam részéről én csak pár részt láttam belőle, nem is vágytam soha többre. De, térjünk vissza Emilyhez!

A történet szerint az agilis marketinges lány megfogja az Isten lábát, amikor teherbe esett főnöknője helyett a cége őt küldi Chicago-ból Párizsba egy felvásárolt ügynökséghez dolgozni. A feladata, hogy segítsen a francia kollégáknak meghonosítani az amerikai szemléletet, és a social media-t bevonni a reklámtevékenységükbe.  

Természetesen Emily csapot-papot és szerelmet boldogan hátrahagyva meg sem áll Párizsig, nem zavartatva magát azon, hogy egy szót sem beszél franciául, sem azon, hogy eddig nem volt egyetlen saját megbízása sem, mivel asszisztensként dolgozott. Azt elfogadom, hogy talán így kellene hozzáállni az élethez, nem görcsölni, hanem fejest ugrani, kérdés, hogy a körülmények mit igazolnak majd. Emily pozitív világszemléletű lány, nem lepődik meg vagy akad ki semmin és semmitől, így azt sem veszi baljós előjelnek, hogy egy többszáz éves, lift nélküli bérház legfelső emeletén, a hajdani cselédlakásban szállásolja el a menő új cége, ahol akár napokig nincs víz, mert régi a vezeték. De nem gond, a kilátás kárpótolja.

Emily minden akadályt könnyedén vesz, úgy értem KÖNNYEDÉN, széles mosollyal. Az új kollégák utálják? Nem számít! Nem kíváncsiak az ötleteire, újításaira? Rá se ránt! Gúnynevekkel illetik? Ugyan már! A szerelme nem akarja meglátogatni, inkább azt szeretné, ha végre ő menne haza? Na, nem, a romantika és a szerelem városából hazamenni? Inkább vesszen a kapcsolat, még akkor is, ha itt egy kanál vízben megfojtaná bárki, a lényeg, hogy ő imádja a munkáját, igaz, nem igen kap fogához való feladatot. Mert Emily ilyen. Amibe fog, azt egészen biztosan nagy lelkesedéssel csinálja és ugyanígy el is szúrja, de utána egyből jön a briliáns szikra, és megoldja a problémát, ami eredetileg nem is létezett. 

Ne számítson senki mélylélektani drámára, nyilván nem is ez a célja a sorozatnak, hanem a könnyed szórakoztatás. bár ehhez csupa elcsépelt klisét használ, és olyan filmekből próbál meríteni, mint például Az ördög Pradát visel, csak abban volt két karakteres női főszereplő, míg itt felépített karakterek sincsenek. Lily Collins bájosan végigmosolyogja a részeket Emilyként, sorra hódítja meg az örök romantikus francia férfiakat, a főnöknője pedig szintén nem változik, megmarad végig üres, rosszindulatú karakternek, akinek nincsenek pozitív megnyilvánulásai, csak a karikírozott beosztottai egy elejtett megjegyzéséből tudjuk, hogy aranyszíve van, de hogy ez miből következik, arról egy szót sem hallunk. 

Nem tudtam eldönteni, hogy mit akar bemutatni a sorozat, egyáltalán van-e ilyen szándéka, pedig egyhuzamban végignéztem az első évadot, mazochistaként alkalmazva a binge-watch technikát. Az első rész után még úgy gondoltam, hogy majd beindul. Aztán csak vártam, és három rész után már csakis azért néztem, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg ennyire nem akar vagy nem tud semmit mutatni?  Tényleg nem lesz semmi fejlődés semmiben és senkiben? Amit azért megtudtam, kérdés, hogy ez pozitívan értékelhető-e bárkinek vagy akár a sorozat szemszögéből: 

  • az amerikaiak azért élnek, hogy dolgozzanak, szemben a franciákkal, akik azért dolgoznak, hogy éljenek;
  • az USA-ban máshogy számolják az emeleteket, mint a franciák, így nem gond, ha az ötödik emeleten lévő lakásod helyett folyton megállsz a negyediken és be akarsz jutni az alattad lévő lakásba, mert a lakója fiatal, jóképű, és nagyon megértő pasas;
  • az USA-ban a vásárlónak mindig igaza van, a franciáknál ez fordítva működik. Erre akkor jössz rá, amikor az étteremben visszaküldöd a steak-et, amit közepesen átsütve kértél, de véresen kaptál, ám a séf visszaküldi neked a tányért azzal, hogy az úgy jó; ez persze csak addig gond, amíg elő nem jön a séf, aki az alattad lakó csodapasi, és persze meggyőz, hogy jó az ő húsa úgy, ahogy van;
  • nem gond, ha újdonsült öri-barid szexista megjegyzéseket tesz a séf (saját) húsára, jót nevetsz rajta, de ha egy reklámkampányban a női modell meztelenül vonul végig férfiak között, akkor az mélyen szexista, mert nem a nő álmát mutatja, hanem a férfiakét;
  • annyi croissant ehetsz, amennyit akarsz, nem hízol tőle egy dekát sem;
  • csináld azt, amit a francia nők, ebéd helyett szívj el egy cigit, és tuti nem fogsz hízni;
  • vendégként nyugodtan feküdj le egy francia pezsgőgyárosnő 17 éves szűz fiával, az anyját csak az fogja érdekelni, hogy jó-e a fia az ágyban, mert legalább akkor kiderül, hogy örökölt valamit az apjától is;
  • minden nős férfi szeretőt tart, a szerető jó eséllyel a felesége barátnője, a feleség tud erről, a szerető tudja, hogy a feleség tudja, de nem tehet semmit, mert a jólét a lényeg, így féltékeny sem lesz, szemben a szeretővel;
  • kínai milliárdos csemeteként jobb nincstelenül (ám menő cuccokat hordva) élni Párizsban bébiszitterkedve, mint hazamenni és beülni a kész birodalomba, majd átvenni az irányítását, vagy hazamenni és elmondani, hogy te inkább énekesnő akarsz lenni;
  • pár darab párizsi fotóval az Instagramon gyorsan influenszerré válhatsz, ha kiposztolod, hogy a v@gin@ szó nem hímnemű, és a francia miniszterelnök felesége válaszol rá.
Természetesen elfogadom, hogy nem kell minden sorozatnak tanítania valamit, sőt, a legtöbb tényleg nem ezért születik meg, hiszen az emberek szeretik, ha a tévé elvonja a figyelmüket a napi gondjaikról, és nem kell gondolkodniuk, legalább addig, amíg a képernyőre tapadnak. De legalább eldönthetné és egyértelműsíthetné a szerző, hogy mit is akar megmutatni. Ha csak azt, hogy mind az amerikaiak, mind a franciák kiállhatatlan emberek egytől egyig, és hogy az amerikaik fogsora hófehér és szabályos, míg a franciáké sárga és szabálytalan, akkor sikerült. Bár ki tudja, talán az az üzenet, hogy légy pozitív minden negatív körülmény ellenére, vagyis légy Emily! (Nem tudom, nem hiszem, hogy ez a bemutatott formában a való életben bejönne bárkinek, de végül is ez csak egy film.)
Hajrá, Emily, mutasd meg a 2. évadban, hogy van ebben a sorozatban több vagy legalábbis valami, bár ezt én jó eséllyel nem fogom megtudni.

Értékelésem: 2 pont az 5-ből

Kinek ajánlom?
Annak, aki szereti a könnyed, színes, hurrá-happy hangulatú sorozatokat, amin nem kell gondolkodni, és aminek igazából nincs mondanivalója.

Kinek nem ajánlom?
Annak, aki mondanivalót és tanulságot keres egy sorozatban, és annak sem, akinek szüksége van az izgalomra, a jól építkező történetre és az érdekes karakterekre. 







TaMara Írósarok - Válaszutasok 11. fejezet

 

Már olvasható Kaitlyn és Ethan történetének 11. fejezete: TaMara Írósarok - Válaszutasok 11. fejezet





2020. szeptember 27., vasárnap

2020. augusztus 31., hétfő

TaMara Írósarok - Válaszutasok 8. fejezet

A regényem újabb fejezete már olvasható. Kaitlyn és Ethan első közös munkája nem kevés fejfájást okoz... szó szerint 😉 TaMara Írósarok - Válaszutasok 8. fejezet





2020. augusztus 20., csütörtök

2020. augusztus 15., szombat

TaMara Írósarok - Válaszutasok 6. fejezet

Kaitlyn és Ethan története folytatódik, a 6. fejezet már olvasható itt: TaMara Írósarok - Válaszutasok 6. fejezet

Írd meg kommentben, hogy mi tetszik vagy mi nem tetszik a regényben! 😊

h

2020. augusztus 14., péntek

Ébresztő! * Dimash Kudaibergen - Qairan Elim / Димаш Кудайберген Қайран елім * A wake up call


Ritkán hallunk a mai zenei palettán valódi imát. De most itt van a fiatal, csodálatos és sokoldalú  kazah művész, a többek között hihetetlen nagy hangterjedelméről ismert Dimash dala, ami egy egyszerű, ám gyönyörű ima a hazáért, ami maga a nép, és a hazáért, ami nem csak a szülőföld, hanem maga a Föld. Mindegy, hogy melyik ország szülötte vagy, mindegy, hogy követsz-e, és ha igen, akkor milyen vallást, ez a dal és a videó univerzális jelentésű. A múltról szól, a jelenről és a jövőről. Benne van az egyén, a nép és az egész világ gondja, baja, szenvedése, küzdelme, de az ereje, bátorsága és szenvedélye is, aminek hála újra és újra újjászületik. 

Súlyos és mély mondanivaló rejtőzik az egyszerű dallam és a szinte fekete-fehérre lecsupaszított videó mögött, amit csak akkor értesz meg, ha nem csak a füleddel, hanem a szíveddel, lelkeddel, az érzéseidet, tapasztalataidat, egész lényedet segítségül hívva követsz végig. Ha így teszel, érezni fogod. És remélem, hogy a világ vezetői is megértik hamarosan...

Mély, erős, fájón gyönyörű és a világjárvány miatt nagyon is időszerű darab. 

Köszönet érte és a Nagy Sztyeppéről, Kazahsztánról és népéről megemlékező bevezetőért Dimash-nak, akinek egyben ez volt a rendezői debütálása is, és csapatának!  

https://youtu.be/K45qdRAIWaM


Oh, Szent Hazám! (saját fordításom)


Még ha könnyek is gyűlnek a szemedben,

Nem kell az érzéseid elrejtened,

Szeretettel irántad, hazám,

A Földön békéért szól az imám!


Mi az élet értelme megpróbáltatások nélkül?

A nehézségek edzenek meg minket végül,

És az edzett meg nem törhető,

De, ami mindent meggyógyít majd, az csak az idő.


Kórus:

Ó, szent hazám,

Csak egyért imádkozom -

A szíved örökké dobogjon.


Engedd, hogy minden bánat és nehézség eltűnjön,

A Nap és Hold ragyogjon örökkön.

Minden otthonban legyen boldogság, 

És töltse be a gyermeki kacagás. 

És kívánok jólétet, egész Világ!


*

Real prayer is rarely heard in the music industry nowadays. But now we have the song of Dimash, the wonderful, versatile young Kazakh artist who among other things is known about his incredibly wide vocal range. This time his song is a simple but beautiful prayer for the homeland that is the people, and the motherland which is the Earth itself. It is irrelevant which country you were born in, no matter if you are religious or not and what religion you follow, because this song and music video has a universal meaning. It's about our past, our present and our future. It's about all of the trouble, suffering and fight that we have ever had as an individual, as a nation and as the humankind. And it's about our power, courage and passion that help us to reborn from our ashes again and again. 

There is a serious and deep meaning behind the simple melody and the almost black and white video, but this meaning is only understandable if you listen to it not only with your ears but with your heart and soul and with the help of your emotions, experiences and your whole being. Then you will understand it. And I hope that the world's leaders will understand it very soon...

A deep, powerful, achingly beautiful, and due to the pandemic, a timely masterpiece. 

Thank you, Dimash this time for your directorial debut as well, and to your team for the MV and the prolog about the Great Steppe, Kazakhstan and her people!

 https://youtu.be/K45qdRAIWaM


Oh, my holy land!


Even if tears have touched your eyes,

You do not need to hide your feelings,

With love for you my homeland, 

I pray for peace on earth!


What is the meaning of life without trials?

Difficulties temper,

And the tempered cannot be broken...

But only time will heal everythiny...


Chorus:

Oh, my holy land,

I pray for only one thing - 

May your heart beat forever.


Let all sorrows and hardships be forgetten,

Let the sun and moon shine forever.

May there be joy in every home and children's laughter ring,

And I wish prosperity to the whole worls!

2020. július 20., hétfő

Dimash Kudaibergen - Thousands of Miles



I find it uplifting when a nation despite its own developments in different areas pays attention to the value of the past. One of these values is the traditional culture, e.g. music, literature or fine arts. 
So in my opinion it is exemplary what this Chinese TV show does: draws the attention of the younger generation to the ancient poetry with the help of music. 

Thousands of Miles is a poem about two friends. One of them has a long way to go, but they know that the distance will be only physical; their spiritual closeness will remain because of the friendship. 

This has an extended meaning as well. There is a friendship between countries and nations, they are far from each other, but there are envoys bringing them together. Between China and Kazakhstan this envoy is the Kazakh Dimash, who sings the Chinese poem in the original language, but brings the traditional Kazakh instrument, the dombra into the song.

If I were a poet I would love to know that there are young artists who understand the meaning of my lyrics so they can deliver the message of my poem.
Dimash is obviously this kind of young artist and I am grateful to listen to his music every time, everywhere. Also Dimash as an artist shows that there are no borders between people and there are no limits in friendship beyond borders. 



Felemelőnek érzem, amikor egy nemzet a különböző területeken tapasztalható fejlődése ellenére figyelmet szentel a múlt értékeire. Az egyik ilyen érték a tradicionális kultúra, pl. a zene, az irodalom vagy a képzőművészet. Véleményem szerint példaértékű, amit ez a kínai tévéműsor csinál: a zene segítségével hívja fel a fiatalabb generációk figyelmét a régmúlt költészetére. 

A Thousands of Miles (Mérföldek ezrei) című vers két barátról szól. Az egyikük hosszú útra megy, de mindketten tudják, hogy a távolság csupán fizikai lesz, mert a lelki közelségük megmarad a barátságuk miatt.

Mindennek ugyanakkor kiterjedtebb jelentése is van. Létezik barátság távoli országok és nemzetek között is, de a követeik közelebb hozzák őket egymáshoz. Kína és Kazahsztán között ez a követ  a kazah Dimash, aki a kínai verset eredeti nyelven énekli, de belecsempészi a dalba hagyományos kazah hangszert, a dombrát.

Ha költő volnék, szeretném tudni, hogy vannak olyan fiatal művészek, akik megértik a versem szövegét, és át tudják adni a mondanivalóját.
Dimash teljesen nyilvánvaló, hogy ez a fajta fiatal művész, és hálás vagyok, hogy bármikor, bárhol hallgathatom a zenéjét. Dimash azt is megmutatja, hogy nincs (ország)határ emberek között, és nincsenek korlátok a határokon átívelő barátságokban.






2020. június 18., csütörtök

R.I.P. Benedek Tibor és Kárpáti György


Van az úgy, hogy nincsenek szavak. Döbbenet, hitetlenség, fájdalom és gyász van helyettük. Két nap alatt két csodálatos sportembert veszített el a magyar vízilabda sport, de nem csak ők, az egész ország. 6 olimpiai bajnoki címen osztozott fele-fele arányban Kárpáti György (84) és Benedek Tibor (47). A nemzet hősei voltak. Nem... a nemzet hősei örökké.
A sors kegyetlen. Tudjuk, hogy az élet letelik, senki sem élhet örökké, de miért kapott belőle ilyen keveset Benedek Tibor?! Ez annyira nem fair, hogy el nem lehet mondani, hiszen fiatal volt, fájdalmasan fiatal a betegséghez és a halálhoz.

Nyugodjanak békében! A családoknak, barátoknak, sporttársaknak őszinte részvétem, és kívánom, hogy találjanak vigaszt és megnyugvást. Nehéz lesz, nagyon nehéz. Tudom...

*

Sometimes there are no words just dismay, disbelief, heartache and grief. In two days Hungarian water polo has lost two wonderful sportsmen. Hungary lost two wonderful sportsmen. György Kárpáti (84) and Tibor Benedek (47) won 6 gold medals in Olympic Games, but of course at two different times. They were our national heroes. No... they are and will be our national heroes forever.
Fate is cruel. Life goes by and no one can live forever I know, but why did Tibor Benedek get so little of it?! I can't even tell how unbelievably unfair it is. He was painfully young to be ill and to die. 

Rest in peace! I wish their families, friends, fellow sportsmen can find consolation and solace. It will be hard, so hard. I know...





2020. május 30., szombat

TaMara Írósarok - Válaszutasok 1. fejezet


Kaitlyn és Ethan egy pár. Természetesen nem volt ez mindig így, de most már így lesz mindörökké. Vagy mégsem?

A regényem 1. fejezete már elérhető itt Illés TaMara - Válaszutasok 1. fejezet
Olvassátok bátran, remélem, megszeretitek, én szeretem 😊





2020. május 29., péntek

TaMara Írósarok - Válaszutasok (beharangozó)


Kaitlyn és Ethan egy pár. Természetesen nem volt ez mindig így, de most már így lesz mindörökké. Vagy mégsem?

A regényem hamarosan olvasható a TaMara Írósarok blogomon. Bővebb ismertető: Válaszutasok - beharangozó


2020. május 24., vasárnap

Dimash Kudaibergen 26

Sokat gondolkodtam azon, mit is jelképez számomra Dimash Kudaibergen. Hogyan érzek e fantasztikus művész kapcsán, amiről tudom, hogy nem fog megváltozni sem a közeli, sem a távoli jövőben. Nem azért, mert nehezen változtatom meg a véleményemet, hanem azért, mert Dimash Kudaibergen láthatóan magasra tette a mércét a saját magatartási kódexében.

Számomra Dimash a sokszínűség, a változatosság megtestesítője. Miért? Nos...

Fiatal, mégis bölcs.
Törékenynek tűnik, de kemény fickó (mint egy igazi sportoló, ez látható a koncertjein is).
A magas hangjai őrületesek, az égig érnek...mit az égig, elérik a kozmoszt! De a mély hangjainak olyan hatása van, mint semmi másnak, gyakorlatilag simogatják a lelkemet.
Most lett 26 éves, de néha (oké, szinte mindig) úgy néz ki, mint egy tinédzser, főleg színpadi smink nélkül. Ha nem hiszel nekem, nézd meg a bejelentkező videóit az Instagram vagy Facebook csatornáján.
A zenei stílusok változatosságának mestere. Pop, opera, rock, népzene, rap... Minden megjelenik a zenéiben, sőt akár egyetlen dalán belül. Szerinte ez "újklasszikus", a rajongói és csodálói szerint "Dimash".
Képes basszbaritonként énekelni (pl. Ulisse Aida Garifullinával), de úgy is, mint egy kontratenor VAGY egy koloratúrszoprán.
Modellként is helyt áll, hiszen magas és karcsú, és nagyon jól mutat a divatos luxus öltözékekben. de gyakran jelenik meg a szokásos farmer-kapucnis pulcsi-baseball sapka-napszemüveg összeállításban. 
Introvertált, komoly, szégyenlős embernek tűnik a nyilvános megjelenések alkalmával és az interjúiban, de a szerettei körében (család, barátok, munkatársak) nagyon nyugodt és vicces.
A színpadon nagyon magabiztos, de idegesnek tűnik az olyan idősebb nagy tehetségek jelenlétében, mint például Andrea Bocelli, vagy a TV show felvételeken, amikben pár alkalommal megjelent.
A színpadon karizmatikus MŰVÉSZ, de otthon GYEREK és csak egy átlagos ember, mint mi.

Mit mondhatnék még? Van még több tényező, ami miatt úgy érzek iránta, ahogy. Mindez talán abból fakad, hogy Ikrek? Vagy abból, hogy zseni? Nem tudom, röviden talán abból, hogy egy csodálatos emberi lény.

Boldog születésnapot, Dimash!

*

I thought a lot about how I felt about Dimash Kudaibergen. How I feel constantly about this fantastic artist and I know that this will not change in the near future or in the far future. It is not because I'm not willing to change my mind even it is a must but because of Dimash Kudaibergen seems to have stable high standards in his own code of conduct. 

For me Dimash is the embodiment of diversity. Why? So...
He is young but wise.
He seems to be fragile in his features but he is a tough guy (like a real athlete, it can be seen in his concerts).
His high notes are insane, they reach the sky....what sky, they reach the cosmos! But his low notes have an affect like nothing else, they literally fondle my soul like velvet.
He just turned 26 years old but sometimes (OK almost always) he is like a teenage boy especially without any makeup. If you don't believe me just watch his short log in videos on his Instagram or Facebook channel. 
He is a master of diversity of music styles. Pop, opera, rock, folk, rap... Everything appear in his music even in the same song. He says "it's neoclassical, his fans and admirers say "it's Dimash". 
He can sing like a bass baritone (e.g. in the song Ulisse ft. Aida Garifullina) and like a countertenor OR like a coloratura soprano.
He can be a model on his own right because he is tall and slim, so the stylish, luxurious clothes are suits him but he is frequently seen in his jeans-hoodie-baseball-sun glasses combination.
He seems to be an introvert, serious and shy person in public and in his interviews but in the company of his loved ones (family, friends, staff members) he is so comfortable and funny.
He is so confident on the stage but he can be nervous in the presence of great, older talents like Andrea Bocelli or in TV shows where he appeared few times. 
He is a charismatic ARTIST on the stage but he is a CHILD and an ordinary guy like most of us when he is at home.

So what can I say more? There are other aspects of the way how I feel about him, maybe it is all because he is a Gemini. Or just a genius? I don't know. In short he is a wonderful human being. 

Happy Birthday, Dimash!    

                                                 Dimash Kudaibergen Youtube csatornája
  



2020. május 20., szerda

A méhek világnapja / Flight of the Bumblebee


Aki szereti a mézet, az tudja, hogy a méheknek köszönheti. De a méheknek sokkal többet köszönhetünk, hiszen tény, hogy a Föld mezőgazdasági termelésének kb. 70 %-a ezektől az apró kis lényektől függ, mivel ők porozzák be a másképpen szaporodásképtelen növényeket. 
Nem bizonyított, de Einsteinnek tulajdonítják azt az idézetet, miszerint "Ha kipusztulnak a méhek, az emberiség csak négy évvel éli túl az apró rovarok eltűnését". Reméljük, hogy ennek valóságtartalmát sosem kell megtapasztalnunk!

Az ENSZ 2018-tól a Méhek világnapjának nyilvánította május 20-át. Ez nem véletlenszerű dátum, hanem Anton Jansa, az első osztrák méhészeti iskola néhai vezetőjének a születésnapja, vagyis az ő munkássága előtti tisztelgés is a jeles nap kiválasztása. 

Ezek a kis lények a művészeket is gyakran megihletik. Ki ne ismerné Rimsky-Korsakov művét, a Flight of the Bumblebee-t, a Méh repülését? 
A mű Maksim Mrvica és Muye Wu zongoraművészek, és Dimash Kudaibergen énekes előadásában kifejezetten rendhagyó, de annál élvezetesebb 👏


A méhek a Föld egyik legfontosabb, sőt, talán a legfontosabb élőlényei. Vigyázzunk rájuk!


2020. május 19., kedd

TaMara Írósarok - Rideg szív, kutyabaj


Egy kutya körül bonyolódó novellát hoztam, bár lehet, hogy nem is a kutyával van a gond?

Elérhető a Tamara Írósarok oldalamon, itt: Illés TaMara - Rideg szív, kutyabaj



2020. április 22., szerda

A Föld Napjára - Egyek vagyunk / We Are One - Dimash Kudaibergen


Ma van a Föld napja. Nem ismerünk más otthont rajta kívül. Az ő felszínén élünk, az ő termését  fogyasztjuk, az ő kincseit élvezzük, ő lát el minket mint anya a gyermekét. Szeretjük, mégis sokat ártunk neki nap nap után, és ezzel magunknak is. Minél gyorsabban rá kell ébrednie a világ vezetőinek, hogy nagyon rossz irányba tartunk, mert lehet, hogy a most élő nemzedékeket még ellátja a Föld, de mi lesz az utánunk jövőkkel, ha egyre betegebbé tesszük a kék bolygót mi, emberek? 
És most mi is szenvedünk, hosszú hetek óta. Talán a Föld akarja így, talán a véletlen, esetleg egy fatális tévedés vagy hiba az oka, vagy csak a sors. De össze kell tartanunk a Földért, önmagunkért, egymásért!

A dal ajánlása így szól: 
"At this time of great suffering across the world, should the international community stand together or go it alone? We choose to believe in our Shared future and common destiny. To all frontline medics and those in isolation, this song is for you. We are one against Covid19, novel coronavirus. Stay together stay strong."

Az ajánlás fordítása:
"A nemzetközi közösségnek össze kellene tartania vagy egyedül menni tovább ebben a szenvedéssel teli időben szerte a világon? Mi az egymással megosztott jövőben és a közös sorsban hiszünk. Valamennyi frontvonalbeli egészségügyi dolgozónak és a karanténban lévőknek, ez a dal nektek szól. Egyek vagyunk a Covid19, az új koronavírus elleni harcban. Maradjunk együtt, maradjunk erősek."

"We are one big family
United we are strong."

"Egy nagy család vagyunk
Együtt erősek vagyunk."

"Together we will rise and we will shine."
"Együtt felemelkedünk és ragyogni fogunk."

A videó Dimash Kudaibergen hivatalos Youtube csatornájához tartozik, link az eredeti videóhoz: https://youtu.be/uFOqN6saP60
The video belongs to Dimash Kudaibergen official Youtube channel, link to the original  video: https://youtu.be/uFOqN6saP60