Azt mondják, az ember gyermek marad mindaddig, amíg a szülei élnek. Nekem már 40 éves korom előtt fel kellett nőnöm. Már nincsenek egyeneságbeli felmenőim, mind elmentek.
Mindenszentek, Halottak napja az emlékezés ideje. De ki az, aki csak ilyenkor emlékezne a szeretteire? A mosolyukra, a nevetésükre, jellegzetes mozdulataikra, szófordulataikra?
"Mintha csak Mamát látnám."
"Papa is pont így nevetett."
"Ez Apu szokása volt."
"Anyu mondogatta mindig ezt."
Mindig velünk vannak, bennünk élnek tovább. Mi pedig őrizzük őket, az emléküket, mert amíg így teszünk, addig érezhetjük a gyerekkor puha, gyengéd takaróját.
Illés TaMara
Őrzöm
Őriztem sok gyermeki titkot,
Miket zsenge barátság nékem adott.
És őrzöm az életnek súlyát,
Mit a felnőtt éveim bíznak rám.
Nehéz teher őrzőnek lenni,
Kivéve sok szép emléket őrizni,
Miket szeretteim hagytak rám,
Tudva, hogy nálam mind jó helyre száll.
Szépek mind ezek az emlékek,
Elszomorítanak, megnevettetnek.
Mert Ők azok, kik bennem élnek,
Míg én itt vagyok, míg én is élek.
