2016. szeptember 25., vasárnap

Nemzetközi Csárdáskirálynő - Budapesti Operettszínház


A Csárdáskirálynő örök. És a miénk... Úgy értem, miénk, magyaroké, itthon és külföldön egyaránt. Nem csak azért, mert itthon és külföldön is játssza időről-időre az Operettszínház, illetve más hazai színházak is műsorra tűzik alkalmanként, hanem abból kiindulva, ahogyan fogadja a közönség: örömmel, értőn és megértőn, hálásan.
Az Operettszínház most indult új, Kalandok Éve nevet viselő évadában is megtalálható a darab, és továbbra is nagy sikernek örvend. Így volt ez szeptember 16-án is. 

A pesti Orfeum sanzonett csillaga, Vereczki Szilvia (Fischl Mónika) és a bécsi  herceg, Edvin (Dolhai Attila) ismét szerelemre lobbantak, majd elváltak egymástól, hogy aztán kisebb-nagyobb kitérők és csatározások után egymáséi lehessenek a hercegi szülők, Anhilte és Leopold Maria (Kállay Bori, Csere László) szigora ellenére, valamint a barátok, Bóni és Feri bácsi (Kerényi Miklós Máté, Földes Tamás), no meg az új szerelemre lobbant Stázi (Szendy Szilvi) támogatása és segédkezése mellett. 

Az előadás nagyszerű volt, mindenki hozta azt a magas színvonalat, amit a nézők úgy általában megszokhattak az operettszekciótól. Mindig érezhető az, hogyan viszonyulnak maguk a színészek a darabhoz, saját karakterükhöz, és minél erősebb ez a kötődés, annál jobb lesz az előadás. Ezen az estén nem hibádzott semmi, szívét-lelkét beletette a társulat minden jelenetbe. Érezhető volt az összeszokottság a csapaton, az összhang a párok között. A vidámságuk nevetésre ingerelt, a szomorúságuk kijózanító volt. 

Úgy érzem, hogy a primadonna-bonviván páros, Fischl Mónika és Dolhai Attila az előző két évadban nagyon jól összeszokott, érzik-értik egymást a színpadon, szépek együtt és csodásan szól a hangjuk együtt, egyszóval jó az összhang közöttük. Attila hangján a musicalszínész pályafutás lezárása óta folyamatosan érezhető a változás, a hangterjedelme nőtt, ezen az estén pedig Mónika mellett ő is több pianot használt, ami más dinamikát adott a dalaiknak. Jó őket együtt látni-hallani, szerelmi csatáik nem hagyják hidegen az embert.

Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté robbanékony kis energiabomba külön-külön is, együtt pedig mindig kihozzák egymásból az "őrültet", de az évek alatt összeszokott párosuk nem lép át (vagy csak nagyon ritkán) a "túl sok" kategóriába. Folyamatosan izgő-mozgó, vicces páros, úgy pattognak és táncolnak, hogy az embernek önkéntelenül jár velük együtt a lába, és így volt ez ezen az estén is. 

Kállay Bori és Csere László kettőséből a hercegné karaktere a jelentősebb, neki van lehetősége énekelni, mulatni, táncolni, míg a nagyherceg szerepe prózai, csak a zárójelenetben énekel egy kicsit. Kállay Bori csak a második felvonásban lép színre, de olyan vehemenciával, bájjal és kedvvel veti magát a dolgok közepébe, hogy nem lehet neki ellenállni, nem lehet nem imádni. Egymaga olyan életvidámságot sugároz, ami még a szubrett-táncoskomikus párost is el tudja homályosítani. Akár az "Az asszony összetör", akár a "Hajmási Péter, Hajmási Pál" című dalt énekli, a közönség egy emberként tapsol neki, az ováció pedig nem maradhat el. 

Földes Tamás Feri bácsija letisztult nyugalmat közvetít, miközben szinte újraéli Szilvia és Edvin kapcsolatán keresztül saját fiatalságát és elszalasztott lehetőségét a boldogság iránt. Faragó András Miskája/Alfonza édes-aranyos, jópofa karakter, aki mindig jókor toppan be és akinek mindig van egy jó végszó a tarsolyában. 

A  háborús hős Schulteis (Bálint Ádám), a poszttraumás stressztől sújtott katona és Rohnsdorf ezredes (Dézsi Szabó Gábor), a hátország és a hercegi család viszonylagos nyugalmában mozgó és onnan irányító katona karaktere jelzi talán leginkább, hogy a szerelmi csatározáson messze túlmutató és annál sokkal komorabb időszakban játszódik a történet.

Hibátlan, teltházas előadás volt, az állótapsot és az ovációt megérdemelte a társulat, és ezt nem az elfogultság mondatja velem. Volt szerencsém ugyanis olyan közegben ülni, ahol több külföldi szót - angolt és olaszt - hallottam a kezdés előtt és szünetben, mint magyart, és ezek a nézők egészen biztosan nem tartoznak a teátrum törzsközönsége közé. Egy idős házaspár ült le a szünetben mellém, ugyanis késve érkeztek, így a sor széléről kellett nézniük az első felvonást, de a szünetben elfoglalhatták saját helyüket. Szóba elegyedtünk, így megtudtam, hogy Kanadában élnek, de időnként hazalátogatnak és most végre megnézhetik A Csárdáskirálynőt. Hosszú évek óta nem jártak az Operettszínházban, és csak a youtube-on szoktak nézegetni a színházhoz köthető videókat, érdeklődtek, hogy milyen darabok szerepelnek most a repertoáron. Nagyon tetszett nekik az előadás, egyként varázsolta el őket a csapat és az, amit láttak-hallottak. Csak dicsérő szavakat mondtak és külön kiemelték, hogy milyen jó az, hogy ennyi fiatal van nem csak a színpadon, hanem a nézőtéren is, és kellemesen meglepődtek azon, hogy teltház van, ami náluk, Kanadában nem annyira jellemző a színházakra. Mesélték, hogy a Zeneakadémián jártak előző nap a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara koncertjén, és ott is sok fiatalt láttak. Örültek, hogy a kultúra ilyen vonzó itthon minden korosztály számára. És ezzel csak egyetérteni lehet, még akkor is, ha esetleg az én viszonylatomban talán mást jelent a "fiatal" jelző, mint az ő esetükben.
A mögöttünk ülő társaság magyarul-olaszul beszélő tagjainak reakciói, hangos bravói Mónika és Attila dalai, illetve a táncos-mulatós jelenetek után is azt mutatják, hogy mind a darab, mind a színészek elnyerték az ő tetszésüket is, és amit az Operettszínház mutat, az nem csak nekünk, törzsközönségnek tetszik, hanem mások, így külföldiek által is szerethető, és ők úgy mennek haza, hogy hírét vihetik a színháznak. 
Lehet, hogy a Csárdáskirálynő mégsem csak a miénk sem itthon, sem külföldön? 

Aki esetleg nem látta még vagy újra szeretné látni a darabot, az év hátralévő hónapjaiban még megnézheti: http://www.operett.hu/musor/kalman-imrea-csardaskiralyno/2/6740/12





2016. szeptember 18., vasárnap

Paralimpia 2016 Rio


Rohan az idő, és ez nem olcsó frázis, hanem tény. Még most drukkoltunk a magyar olimpiai csapatnak, akik 8 aranyéremmel, 3 ezüstéremmel és 4 bronzéremmel gazdagították az érmek öröklistáját. 
Felemelő, euforikus pillanatokat éltek át és velük mi is, itthon, ugyanakkor sok csalódás, bánat is jutott, amiben megint csak osztoztunk velük. Szeretni való, csodálatraméltó sportemberek ők, minden elismerést megérdemelnek, de nem csak az érmesek, hanem a "csak" pontokat érő helyezéseket elérők is, illetve azok is, akiknek sajnos nem sikerült ez a bravúr. Szerintem már magában az a tény, hogy egy versenyző teljesíti az olimpiai szintet és indulhat a játékokon, megsüvegelendő teljesítmény.

És, ahogy elkezdődött, úgy véget is ért a paralimpikonok versenye is, ahol szintén csodás eredményeket ért el a magyar csapat. 1 arany-, 8 ezüst- és 9 bronzérem lelt magyar gazdára!
Persze mindig az érmesek azok, akiknek a neve többször elhangzik, akikről többet írnak, ami talán érthető, illetve elfogadható, ám azok érdemeit sem szabad elvitatni, akik nem állhattak fel a dobogóra. De szerintem meg kell mutatni a teljes dicsőségtáblát, mert amit ezek a hatalmas szívvel és küzdeni akarással dolgozó, testi vagy értelmi fogyatékkal élő sportemberek véghezvisznek, az minden tiszteletet és figyelmet megérdemel, és nem csak saját versenykategóriájukban hősök ők, hanem még az egészséges embereknek is példát mutatnak. Hiszen tudjuk, hogy olyan sok kifogást találunk arra, hogy miért nem sportolunk... Ők viszont nem keresnek semmiféle kifogást.

Örülök, hogy legjobbjaink az ő esetükben is állami javadalmazásban részesülnek, de úgy gondolom, hogy közelíteni kellene egymáshoz a két csapat legjobbjainak járó juttatást, sőt, el kellene törölni a különbséget a sportszerűség jegyében.

Gratulálok és köszönöm, amit tesztek!


SportágVersenyzőKategóriaVersenyszámEREDMÉNY
ASZTALITENISZArlóy ZsófiaSF8egyéni5. hely
ASZTALITENISZBerecki DezsőSM9egyéni9-11.hely
ASZTALITENISZCsonka AndrásSM8egyéniezüstérem
ASZTALITENISZCsonka András - Zborai GyulaTM6-8páros5. hely
ASZTALITENISZMajor EndreSM1egyéni4. hely
ASZTALITENISZPálos PéterSM11egyénibronzérem
ASZTALITENISZZborai GyulaSM8egyéni9. hely
ATLÉTIKABiacsi BernadettT201500m5. hely
ATLÉTIKABiacsi IlonaT201500mezüstérem
ATLÉTIKABiacsi IlonaT20400m8. hely
ATLÉTIKACsontos PiroskaT20400m6. hely
ATLÉTIKACsontos PiroskaT20távolugrás8. hely
ATLÉTIKAKálmán KrisztinaF32súlylökés6.hely
ATLÉTIKAKeresztesi ErikaT20400m7. hely
ERŐEMELÉSMezei Katalin-50 kkegyéni9. hely
ERŐEMELÉSSas Sándor+107kgegyéni5. hely
ERŐEMELÉSSztanó György-54 kgegyéni8. hely
ERŐEMELÉSTunkel Nándor-49kgegyénibronzérem
EVEZÉSLőrincz KrisztinaASegyes11. hely
JUDOBurányi Flóra-57kgegyéni7. hely
JUDOSzabó Nikolett-70 kgegyéni5. hely
KEREKESSZÉKES TENISZNémeth Roland -egyéni17. hely
KEREKESSZÉKES VÍVÁSDani GyöngyiBpárbajtőr9-12. hely
KEREKESSZÉKES VÍVÁSDani GyöngyiBtőr6. hely
KEREKESSZÉKES VÍVÁSDani Gyöngyi, Hajmási Éva, Krajnyák ZsuzsannaCSAPATtőr csapatezüstérem
KEREKESSZÉKES VÍVÁSDani Gyöngyi, Krajnyák Zsuzsanna, Veres AmarillaCSAPATpárbajtőr csapatbronzérem
KEREKESSZÉKES VÍVÁSHajmási ÉvaAtőr8. hely
KEREKESSZÉKES VÍVÁSKrajnyák ZsuzsannaApárbajtőr4. hely
KEREKESSZÉKES VÍVÁSKrajnyák ZsuzsannaAtőrbronzérem
KEREKESSZÉKES VÍVÁSMató GyulaBpárbajtőr9-12.hely
KEREKESSZÉKES VÍVÁSOsváth RichárdAkardezüstérem
KEREKESSZÉKES VÍVÁSOsváth RichárdAtőrezüstérem
KEREKESSZÉKES VÍVÁSVeres AmarillaApárbajtőr5. hely
KERÉKPÁRButu Arnold CsabaTandemOrszágúti kerékpár22. hely
KERÉKPÁRButu Arnold CsabaTandemOrszágúti kerékpárnem indult
KERÉKPÁRButu Arnold CsabaTandempályaverseny 1000m11. hely
KERÉKPÁRButu Arnold CsabaTandempályaverseny 4000m15. hely
PARAKAJAKRozbora AndrásKL2200m7. hely
PARAKAJAKSuba RóbertKL1200mezüstérem
PARAKAJAKVáczi AnitaKL1200m6. hely
PARAKAJAKVarga KatalinKL2200m5. hely
SPORTLÖVÉSZETDávid KrisztinaP2légpisztoly 10m5. hely
SPORTLÖVÉSZETDávid KrisztinaP4pisztoly 50 m vegyes23. hely
SPORTLÖVÉSZETGutisatti GyulaP3pisztoly 25 m18. hely
SPORTLÖVÉSZETGutisatti GyulaP1légpisztoly 10m12. hely
SPORTLÖVÉSZETGutisatti GyulaP4pisztoly 50 m vegyes20. hely
TRIATLONBoronkay PéterPT4egyéni9. hely
ÚSZÁSAdámi ZsanettS2100m hát4. hely
ÚSZÁSAdámi ZsanettSB350m mell14. hely
ÚSZÁSAdámi ZsanettS250m hát6.hely
ÚSZÁSEngelhardt KatalinS550m pillangó10. hely
ÚSZÁSEngelhardt KatalinSB5100m mell10. hely
ÚSZÁSEngelhardt KatalinS550m gyors16.hely
ÚSZÁSIllés FanniS6100m hát9. hely
ÚSZÁSIllés FanniSB5100m mell5. hely
ÚSZÁSIllés FanniSB5100m gyors10.hely
ÚSZÁSIllés FanniSM6200m vegyes9. hely
ÚSZÁSIllés FanniS6400m gyors9.hely
ÚSZÁSKézdi RékaS5200m gyors10. hely
ÚSZÁSKézdi RékaS550m pillangó4. hely
ÚSZÁSKézdi RékaS550m gyors13. hely
ÚSZÁSKézdi RékaS5100m gyors11.hely
ÚSZÁSKonkoly ZsófiaS 9400m gyors6. hely
ÚSZÁSKonkoly ZsófiaSM 9200m vegyes14.hely
ÚSZÁSKonkoly ZsófiaS9100m pillangóbronzérem
ÚSZÁSKonkoly ZsófiaS 9100m hát10.hely
ÚSZÁSPap BiankaS10100m hátezüstérem
ÚSZÁSPap BiankaSM10200m vegyesbronzérem
ÚSZÁSPap BiankaS10100m pillangó9. hely
ÚSZÁSPap BiankaS10400m gyors5. hely
ÚSZÁSRáczkó GittaSB5100m mell9.hely
ÚSZÁSRáczkó GittaSB5100m gyors12.hely
ÚSZÁSRáczkó GittaSM7200m vegyes9. hely
ÚSZÁSSors TamásSM9200m vegyesezüstérem
ÚSZÁSSors TamásSM9100m gyors6. hely
ÚSZÁSSors TamásS9100m pillangóbronzérem
ÚSZÁSSors TamásS950m gyors4. hely
ÚSZÁSTóth TamásSM9200m vegyes4. hely
ÚSZÁSTóth TamásSM9100m gyorsbronzérem
ÚSZÁSTóth TamásS950m gyors6. hely
ÚSZÁSTóth TamásS9100m hátaranyérem
ÚSZÁSVereczkei ZsoltS550m hátbronzérem

2016. szeptember 12., hétfő

Filmzene nélkül, avagy film zene nélkül - Without soundtrack, or movie without music


Gondolkodtatok már azon, hogy milyen lehet egy film zene nélkül? Én arra jutottam, hogy érdekes vállalkozás lenne, mert a zene olyannyira a film szerves része, hogy hiába is töröm a fejem, nem tudok felidézni olyat, amiben ne használták volna. Talán nincs is ilyen. 
Már a legelső némafilmek korában is volt zenei aláfestés, mert ahogy peregtek a filmkockák, egy zongorista vagy zenekar kísérte az eseményeket kívülről, leképezve és közvetítve a jelenetek hangulatát. De persze nem mindegy, hogy milyen zenét  tesznek egy jelenet alá, hiszen egy nem megfelelő dallam teljesen megváltoztathatja, akár haza is vághatja a dinamikáját, mondanivalóját. Íme egy példa:




A mai ultramodern, CGI-től terhes avagy áldott filmvilágban sem lehetünk meg zene nélkül, sőt, talán egyre nagyobb jelentőséget kap, mert a monumentális jelenetek hangulatát a zenével tudják tovább fokozni; de egy lassú, nem a speciális effektekre épülő filmet is meghatároz a jó zeneválasztás. És ehhez sok csodálatos zeneszerző adja és adta a munkáját, úgy mint John Williams, James Horner, Hans Zimmer, Henry Mancini, Ennio Morricone, hogy csak párat említsek a legnagyobbak közül. De persze vannak olyan filmek is, amikhez nem készül új zene,  ékes példa erre a sok Woody Allen mozi, amikben ő szinte mindig zenekari művet vagy operát használ.

És ha már opera... Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de az biztos, hogy csodálatos módon egészít ki jeleneteket, vagy éppen rá épül egy adott szituáció. 
A Philadelphia - Érinthetetlen című filmben az AIDS-ben haldokló jogászt játszó Tom Hanks a volt cége elleni tárgyalásra készül fel ügyvédjével, akit Denzel Washington alakít. És közben Umberto Giordano Andrea Chénier című operájából hallgatja Maddalena áriáját Maria Callas-tól. Arról énekel, hogyan gyújtották fel a házukat a francia forradalom ideje alatt, hogyan halt meg az anyja, őt mentve, mégis élteti a remény, maga a szeretet, az élet. Ironikus és szomorú, hiszen Maddalena-tól eltérően Tom karaktere számára nincs remény.

Magyar szöveggel:
                          
                                                          Eredeti angol szöveggel:                                                           
 

Még a kevésbé fennkölt érzelmekre ható akciófilmeknek is nagyon jól áll az opera. Aki nem hiszi, nézze meg a Mission Impossible 5 Rouge Nation - Titkos nemzet-et, aminek egy jelenetében a bérgyilkosok-kémek a bécsi operában csapnak össze, miközben Giacomo Puccini Turandot című operája zavartalanul folyik a színpadon, legalábbis egy ideig. 



Legutóbbi "mozis-zenés kulcsjelenet" élményem a Start Trek Beyond - Mindenen túl című filmhez köthető. Bár köze nincs az operához, a karakterek mégis elévődnek azon, hogy amit hallanak, az klasszikus zene-e, és végül megállapodnak abban, hogy igen, az. Nézzük el nekik, hiszen a 23. század gyermekei, és éppen egy 20. századi rockzenét használnak arra, hogy összezavarják az ellenséges űrhajók kommunikációját. Ugyanazt a zenét, amit ezen új "sorozat" első részében már hallhattunk, amikor a későbbi Kirk kapitány gyerekként épp egy szikláról hajt le a mostohaapja ősrégi kocsijával. A Beastie Boys Sabotage című dala amennyire őrült, éppen annyira együtt él az űrcsatával (vagy éppen fordítva, hiszen a dal volt előbb), az ember csak a száját tátja, idült vigyorral az arcán, és lelki szemei elé bekúszik a figyelmeztető felirat: A következő jelenet a nyugalom megzavarására alkalmas zenét tartalmaz... De kit érdekel, hogy otthoni, nagy mennyiségű fogyasztásra ez a zene önmagában nem alkalmas (legalábbis számomra nem igazán), amikor a filmben elképesztő egységet alkot a látvánnyal, nem igaz?


Szóval, zene nélkül sokkal szegényebbek lennének a filmek, és így mi is. De persze a zene csak egy dolog, ha film nincs, nincs filmzene sem, de ez már egy másik sztori...


2016. szeptember 5., hétfő

Freddie Mercury 70


A valaha volt egyik legnagyobb, igazi legenda. Ma lenne 70 éves. 

***

One of the greatest ever, a true legend. He would be 70 years old today. 




2016. szeptember 4., vasárnap

Őszi estékre a tévé elé: Agymenők (The Bing Bang Theory)


Itt van az ősz, itt van újra... és vele karöltve az egyre rövidülő nappalok, amikor sötétben indulunk el reggel dolgozni, és sötétben érünk haza, és ettől nyűgösek leszünk. Vagy csak én? 
A nyűgök ellen nyerő a könnyed szórakozás, mert elűzi a sötét gondolatokat. A napi szükséges adaghoz egy hosszabb tévésorozat a legalkalmasabb választás, ami vicces, és aminek a szereplői belopják magukat az ember szívébe.

Annak idején nagyon szerettem a Jóbarátok (Friends) című sorozatot, amiben hat fiatal barát, Rachel, Monica, Phoebe, Ross, Chandler és Joey szerelmi botladozásait követhettük. Jó volt, szórakoztató, lendületes, tíz évadot élt meg, de végül kimerült, nem volt új mondanivalója többé, a szereplők révbe értek, külön utakra tértek, így 2004-ben véget ért. 

Nem kellett sokat várni egy újabb, hasonló sorozatra, mert 2005-ben elindult az Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother), amiben Ted, az építészmérnök meséli el gyerekeinek, hogyan találkozott az anyjukkal, aminek bekövetkeztére nyolc évadot kell várni. De közben megismerjük Ted, Marshall, Barney, Lily és Robin barátságának történetét. Barátságok és szerelmek buktatói, családi és munkahelyi afférok mentén ismerjük meg a karaktereket, amit néha keserédesen tálalnak, de a sorozat leginkább a humorra épít, ami olykor kissé abszurd. Kilenc évadot élt meg a történet, 2014-ben zárták le. 

A két sorozat karakterei között találunk divatszakmában dolgozót, szakácsot, masszőrt, paleontológust, irodai aktakukacot, színészt, építészmérnököt, jogászt, pedagógust, tévés műsorvezetőt, vagyis nagy a szórás. A karakterek egyike sem teljesen százas, mindegyiknek van kisebb diliflepnije, és ez teszi őket egy csapattá. Van azonban egy olyan sorozat, amiben a karakterek legfontosabb közös nevezője a tudomány és a nagy diliflepni, és amelyiket a legjobban szeretem a három közül. Ez az Agymenők (The Bing Bang Therory), ami 2007-ben indult, és hamarosan vetíteni kezdik a tizediket is. 

Az Agymenők is szituációs komédia (sitcom), mint elődei, a helyszínek és a szereplők mindig ugyanazok, a helyzetek pedig, amibe a szereplők keverednek, illetve inkább amibe keverik magukat, nem mindennapiak. 
A főszereplők nagy koponyák, tudósok, egyfajta különc zsenik, igazi kockák, akik a képregények, a sci-fi és fantasy világában nagy jártassággal bírnak, az élet hétköznapi területein azonban úgy bukdácsolnak, mintha bekötött szemmel bolyonganának egy labirintusban. 
A sorozat mozgatórugója Sheldon Cooper, az elméleti fizikus, akinek lételeme a logika, ebből a szempontból olyan, mint Spock a Star Trekből. Életének középpontjában a tudomány áll, annak rendel alá mindent, abból vezeti le a következtetéseit, és mindenki fölött állónak tartja magát, hiszen bizonyítottan zseni. Ám az emberi kapcsolatokból semmit sem ért, szociális kapcsolatait tekintve analfabéta, nem tud könnyed társalgásban részt venni, ha nem ő áll a középpontban, akkor rosszul érzi magát. Nőkkel nem érintkezik, nincsenek ugyanis romantikus érzelmei, amik alkalmassá tennék kapcsolatra. Sheldon a legbonyolultabb figura a sorozatban, a nevüket tekintve azonban a többiek beelőzik őt. Lakótársa, Leonard Hofstadter kísérleti fizikus, aki kocka léte ellenére kicsit jobban eligazodik az életben, mint Sheldon, jobban érti a társadalmi érintkezés szabályait, és vágyik a szerelemre, de általában rossz lánnyal kezd, már amikor tudja, hogyan kezdeményezzen.
Howard Wolowitz a NASA-nak dolgozó mérnök, mondani sem kell, szintén kocka, aki minden nőnek ajánlatot tesz, mert görcsösen vágyik a másik nemre, persze nem sok sikerrel, köszönhető fura kinézetének és nyomulásának. Az anyjánál lakik, akihez fűződő kapcsolata meglehetősen fura, mert egyrészről ő mama kicsi fia, másrészről utálja ezt a kilátástalan helyzetet.
Rajesh Koothrappali, a fóbiás, indiai asztrofizikus sem lóg kis sokban a többiek közül, ő is a saját lábában esik hasra, bármikor is akar kapcsolatot teremteni az ellenkező nemmel, amit nagyban befolyásol, hogy nők jelenlétében megnémul és csak alkohol hatására tud megszólalni.
A négy szociopata, képregények és rituálék között élő "geek" barát méltó társa lesz a későbbiekben Amy Farrah Fowler, a neurobiológus lány, aki egyfajta antinő, már ami a kinézetét és viselkedését illeti, és az apró, tűzről pattant, csinos Bernadette Rostenkowski, aki pincérnőként dolgozik, de mikrobiológusként tanul és doktorál.
És ott van még Penny... Igen, csak így, Penny, aki nem tudós, nem zseni, nem szociopata, csak egy egyszerű lány, aki Sheldon és Leonard szembeszomszédja lesz. Pincérnőként dolgozik, színésznő akar lenni, és teljesen földi módon éli a húszas éveiben járó független lány életét, mellette a tudós csapat még inkább úgy néz ki és úgy viselkedik, mintha földönkívüliek lennének.

Vicces és abszurd szituációk tömkelege jellemzi a sorozatot, az ember egyszerre nevet és hitetlenkedik azon, amit ezek az "ufók" művelnek. Mivel a szokásos kb. 20-25 perc egy rész időtartama, nagy kanállal lehet fogyasztani, és garantáltan nem árt meg. Illetve ez nem teljesen igaz, mert Sheldon kényszeressége ragadós tud lenni, úgyhogy vigyázat! 

Kinek ajánlom? Annak, aki szereti az abszurd humort, magas a toleranciaküszöbe, nem teljesen ismeretlen előtte a DC és Marvel univerzum, mert elég sok benne az utalás képregényekre, filmekre, és akit nem zavarnak a kissé különc módon kinéző és viselkedő emberek botladozásai.

Kinek nem ajánlom? Aki könnyes-bús, gyönyörű emberekkel előadott romantikus sztorira vágyik, amiben nincsenek konfliktusok, és amiben a szereplők racionálisan, a társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkednek minden szituációban, illetve annak sem, aki tudományos tézisek komoly igazolását várja.