2011. december 31., szombat

2011 külföldi képei

Brüsszel







Bécs








Ezért a képért köszönet Anitának. Az enyémek nem igen sikerültek.





2011

Az év utolsó napján talán mindenki végez egy kis számvetést, hogy mi minden történt vele és közvetlen környezetével, illetve a nagyvilágban az elmúlt 365 napban. Én is gondolkodtam, és visszatekintve rájöttem, hgy nagyon sok minden. Ahogy sodródik az ember a percekkel, napokkal, hónapokkal, talán észre sem veszi, milyen jelentős dolgok történtek vele. Íme, az én visszatekintésem, nem szigorú időrendi sorrendben, amolyan rapid formában, ahogy eszembe jut :)
- munkahelyem szerkezetében óriási változás, integrációval
- kedvenc énekesem, Josh Groban világ körüli turnéra indul, a lányokkal megcélozzuk Párizst, tudva, hogy közelebb úgysem jön. De azért szuggeráljuk: Bécs, Budapest! Budapest, Bécs!
-  családunkba két kisbaba érkezik
- fülsiketítő hangerejű telefonhívás Krisztitől: ÖSSZEHOZTUK BÉCSET! :))))
- online presale koncertjegyvásárlás, amit a tapasztalt vásárlók elmondása szerint a lehető legbonyolultabbá tettek az osztrákok. De megvan! :)
- párom családjának meglátogatása ballagás céljából, és Katáméknál tett villámlátogatás
- munkahelyen össztagállami értekezlet Budapesten
- nyaralás a júliusi télben. 12 fokban, szakadó esőben indultunk a Balaton mellé! A legmelegebb akkor volt, mikor 20 fokot mutatott egy utcai hőmérő
- bécsi kirándulás augusztus elején, a megrendelt koncertjegyek átvételével egybekötve
- Katáméknál tett egész napos látogatás. A nyár talán legjobb napja :)
- nagyon kemény és kimerítő munkahelyi visit: amerikai és uniós kollégák fogadása, 3 napon keresztül
- egy hónappal később enyhébb formában, de újabb tagállami látogatók fogadása
- Katáék viszontlátogatása, nálunk. Szuper nap Peti nyuszival!
- szeptember 14, Josh Groban koncert Bécsben, családdal, barátokkal, és a közönség soraiban a Szinetár Dóra-Bereczki Zoltán házaspárral! Röviden: az igazi koncertélmény. Csakis szuperlativuszokban és hosszan tudnék mesélni arról a napról, de most nem ez a cél. Röviden: CSODA!
- október, Brüsszel. Ismét. Háromnapos értekezlet, majd két és fél napos kirándulás párommal :) Úgy tűnik, vonzzuk a rossz időt, mert a nyaralás után most is hideg van és végig szakad az eső! Olyan cipőért rimánkodunk, amiben végre nem áll a víz. Waffel és steak :)
- kisebbik lányom fellépései: énekkar és gitár. Talán nem is tudja, milyen nagy dolog, amit csinál. De látva Tariq Akoni, Josh Groban gitárosa iránti rajongását, talán mégis :)
- nagyobbik lányom iskolai sikerei, csalódásai, kétségei, Josh imádata ;)
- párom kitartó szeretete
- drága öreg kutyánk elvesztése
- új családtag érkezése Nelson kutyus személyében, aki holnap lesz 4 hónapos, de már elérte a 22 kilót!
- baráti találkozók, akár kettesben, ugye, Szilvi? :), akár többen ültünk össze. Ugye, lányok, jó volt az a december 03-i összejövetel? :)

És mindezt áthatotta a család és a barátok szeretete, támogatása, sok nevetéssel, bosszúsággal, örömmel, bánattal, kétséggel, megerősítéssel. Mert mindez hozzátartozik az élethez. Ezektől olyan sokszínű, ezektől olyan jó. Ahogy a mondás tartja: Úgy szép az élet, ha zajlik. Hát, az enyém zajlott, rendesen :)

Boldog, csodás élményekben gazdag új esztendőt kívánok Mindenkinek!






Pihenés

Ma belémhasított a tény: hétfőn vége az áldott semmittevésnek, vége a szabadságnak. Nem mondhatnám, hogy felvillanyozott a gondolat. Nem azért, mert nem szeretek dolgozni, bár, szerintem mindenki úgy van vele, főként ilyenkor, az ünnepek idején, hogy szeretné meghosszabbítani az itthonlétet, szeretné nyújtani a napokat, és minél több időt tölteni a családjával, és egyedül. Mikor mindegy, hogy hány órakor kel fel reggel, hiszen az óra nem csörög hat előtt. Mikor nem kell rohanni, mert nem késik el sehonnan. Mikor nyugodtan bekucorodhat a takaró alá olvasni, vagy tévét nézni.
Az olvasás a szívem csücske. Mint ahogy az írás is, bár nem vagyok publikált író. Bár, azt sem tudom, hogy egyáltalán kit nevezünk hivatalosan írónak? Amennyiben azt, akinek kiadó megjelentette legalább egy könyvét, akkor nem, nem vagyok író. Amennyiben viszont azt, aki életében egy történetet leírt, ami több, mint pár sor, akkor igen, író vagyok.
Ami az olvasás és az írás között nagy különbség, az az, hogy az első sokkal könnyebb ... már abban az esetben, ha megfelelő könyvet választottunk. Az írás nehezebb. Sokkal nehezebb. Aki még nem próbálta, csak javasolni tudom, hogy tegyen egy kísérletet. Vesse papírra, winchesterre a gondolatait egy kerek kis történet erejéig. Jó móka lesz, ígérem! És nehéz "munka". Szándékosan tettem idézőjelbe a munka szót. Mert az írás nem a szó szoros értelmében vett munka. Hanem alkotás. És öröm, hogy sikerült megfogalmazni egy gondolatot és olyan történetet építeni köré, ami kiteljesíti azt. De nem egyszerű az írás, mert az ember úgy érzi, hogy hiába írt több, mint négyszáz oldalt, és hiába van vége a történetnek, mégsincs befejezve. Mert mindig eszébe jut egy-egy újabb szó, ami talán jobb lenne, mint amit ott, abban a szituációban használt, egy gondolat, amit nem, vagy nem úgy mondott el, ahogy most tenné. Talán a gyerekneveléshez tudnám hasonlítani az írást. Tudod, hogy csinálod, mert tenned kell, de tisztában vagy a hibákkal, amiket vétettél, és tisztában vagy azzal is, hogy nincs tökéletes recept sem a gyereknevelésre, sem az írásra. És ettől olyan szép.

Az olvasáson és az íráson kívül ezen a héten volt időm másra is. A tévénézésre. Jó ideje már, hogy nem igazán nézek tévét. Helyette, ha van szabad időm, akkor olvasáson és íráson kívül zenét hallgatok, körülnézek a neten, vagy pedig megnézek egy filmet dvd-n. Tévében természeti filmeket, főzőműsort, illetve sportközvetítést nézek, ha van rá időm, kedvem. A filmes kínálat elég egysíkúnak tűnik, ha pedig valami jó filmet adnak, akkor jobbára későn, vagy pedig nem jutok a tévéhez, mert az már foglalt párom által :)
De mostanában több sorozatot néztem.
Legelső helyen A katedrálist kell, hogy megemlítsem, leginkább azért, mert nem olyan régen írtam, hogyan jutott a birtokomba a folytatása :) A sorozat, melyet nálunk is forgattak, Ken Follett regényéből készült. A 12. században játszódó történetben a kapzsiság, a hatalomvágy, az erőszak és ezek folyományaként a szükségszerű háború játsza a főszerepet. Mindez egy katedrális építése körül zajlik, bonyolódik, és tart évtizedekig. A túlsúlyban lévő negatív emberi tulajdonságokkal és érzésekkel szemben azért találkozunk igaz szeretettel és szerelemmel, hűséggel is.
A másik, amibe belebotlottam, egy spanyol sorozat, a címe A bárka. Aki ismeri a Lost című amerikai sorozatot, az némi hasonlóságot fedezhet fel, mert a történet hasonló. Egy oktatóhajó magára marad, de nem csak a tengeren, hanem talán az egész Földön ... már ami megmaradt belőle. Genfben beindítottak egy részecskegyorsítót, ami katasztrófát okozott, nevezetesen eltűnt Európa, Afrika, és nem tudni, maradt-e egyáltalán a tengeren kívül valami a bolygón, van-e hová menni, ki tudnak-e kötni? A hajón 40-45 ember utazik, a személyzeten kívül fiatal kadétok, húszéves fiúk, lányok. A furábbnál furább és veszélyesebbnél veszélyesebb kalandok mellett szerelmek szövődnek, gyűlölködések alakulnak ki, hiszen a halálfélelem és a bizonytalanság a legerősebb emberi érzelmeket váltja ki.
A harmadik sorozat ausztrál, a címe Rush, vagyis Hajsza. Egy rendőrségi bevetési osztag mindennapjaiba enged betekintést, akiket akkor hívnak, mikor az átlag rendőrjárőrök tudása és felszereltsége már nem elegendő. Az itt dolgozó nők és férfiak élete a munka, céljuk, hogy megtisztítsák Melbourne utcáit a bűnözőktől. Nap mint nap kockáztatják az életüket, és eközben egy dologra nem igen marad idejük: élni. A magánéletük szinte kivétel nélkül maga a kudarc.

Ha a pihenésnek lassan vége is, azért jó tudni, hogy van miben elmerülni, ha arra kerül a sor.

2011. december 26., hétfő

Karácsonyi dal

Ma van Karácsony utolsó napja. Kettős érzéseket vált ki belőlem ez a gondolat. Sajnos, vége! És: Végre, vége!
Igen, ez így van. Sajnálom, hogy vége van ennek a szép időszaknak, mert hiányozni fog. Legalább egy évig :) Hiányozni fog a készülődés, a házdíszítés, az adventi gyertyagyújtások, az ajándékvadászat, a menü kitalálása, a sok, vásárlással töltött óra, az Erzsébet körútra és az Andrásy útra Szenteste tett kirándulás, és természetesen a családdal együtt töltött sok, szép, vidám óra. Igen, mondhatnánk, hogy nem feltétlenül kellene az ünnepi időszak szépségeit erre a pár napra időzíteni, de, azt hiszem, attól ilyen különlegesek ezek a napok, hogy sűrítve vannak jelen ezek a pillanatok. Hiszen máskor is tudunk együtt lenni családtagjainkkal, barátainkkal, de az nem ugyanaz. Mondhatnánk, hogy nem csak Karácsonykor kell összejönni, és ez is igaz, hiszen a mi családunk sem csak az ünnepek során ül össze. De mégis, valami olyan meghitt hangulat uralja ezt a pár napot, ami az év más szakaszában nincs jelen. Hiszen Karácsony van, a Szeretet Ünnepe! Ezért gyúlnak a gyertyák, ezért szépülnek a lakások, ezért szépülünk mi magunk is, mert megszépít mindent az ünnep. És ezért énekelünk, illetve hallgatunk karácsonyi dalokat.

Josh Groban - Christmas song - Karácsonyi dal



Minden történetnek van tanulsága. Így a Karácsonynak is. Ebben az időszakban mindenki picit máshogy gondolkodik. Akarva, akaratlanul is áthatja az embereket a Szeretet Ünnepének hangulata. A legtöbb ember számvetést végez. Végiggondolja az elmúló év történéseit, jókat és rosszakat, vidám és szomorú pillanatokat, örömöket, bosszúságokat.
Ez az időszak valami új kezdete is. Aki eddig még nem tette meg, úgy gondolhatja, itt az ideje, hogy pontot tegyen  azon megoldatlan személyes problémák végére, melyek régről sötét árnyként telepednek gondolataira. Igen, a Karácsony remek alkalom arra, hogy megoldást nyerjenek a régi sérelmek, vagy egyszer s mindenkorra megbocsátást nyerjenek, és a felek tiszta lappal lépjenek tovább a következő  napra.
A Szeretet Ünnepe sok mindenre képes. De nem kellene megvárni ezzel ezt a pár napot, hiszen a Szeretet Ünnepét mi tesszük azzá, ami. Ne tartogassuk a szép szavakat, a gyengéd mosolyokat, az öleléseket erre a három napra! Hiszen annyi szeretet van bennünk, körülöttünk, csak meg kell mutatnunk. Csak ki kell mutatnunk, félelem nélkül. A szeretet és annak kimutatása nem tesz gyengévé minket, ellenkezőleg, erősebbek leszünk tőle.

Celine Dion - Don't save it all for Christmas day - Ne tartogassuk mindezt Karácsonyra



Előbb azt mondtam, hogy két gondolat jár a fejemben. Sajnos vége, és végre vége. Igen, végre. Ez  persze pozitív kicsengésű gondolat, mert természetesen nem a vendégseregből és a vendégeskedésből van elegem, hanem abból, hogy akarva-akaratlanul többet eszik ilyenkor az ember :) Olvashatunk száz és száz tanulmányt, cikket arról, hogyan ússzuk meg a Karácsonyt súlygyarapodás nélkül, de mondjuk ezt vendéglátónknak, vagy saját magunknak, ha a terített asztalra nézünk, amin finomabbnál finomabb étkek sorakoznak :) Mondjuk, hogy nem, nem kóstolom meg, mert utána le kell majd  dolgoznom. Megpróbálhatjuk, de vagy sértődés lesz belőle, vagy pedig elnéző, mindent tudó mosolyokat kapunk cserébe :)
De a végre vége gondolatnak még egy jelentése van. Karácsony elmúltával megtudjuk, hogy mennyi szólt az ünnepnek, és mennyi másoktól nekünk, illetve tőlünk másoknak. Hogy tényleg csak a Karácsony szelleme volt-e az, ami elnézőbbé, szeretetteljesebbé, türelmesebbé tette az embereket, vagy tényleg sikerült valami újat tanulnunk, és átmentenünk a mindennapokra is?

Neoton - Ha elmúlik Karácsony




Boldog Mindennapokat, Emberek!

2011. december 24., szombat

2011. december 23., péntek

O Come All Ye Faithful - Oh, gyertek, hívek


Azt hiszem, nem kell felvezetés ehhez a dalhoz, talán mindenki hallotta már. Sokan lehet, így ismerik: Adeste fideles. Az előadóról sem fogok most beszélni, megtettem már korábban. Aki meghallgatja, hogyan énekel a hideg ellenére is, kint, a szabadban, megérti, miért szeretik olyan sokan szerte a világon. És ízelítőt kap, milyen őt nézni, hallgatni koncerten.

Josh Groban - O Come All Ye Faithful


2011. december 22., csütörtök

Véghajrá

     Ha sportnyelvet szeretnék használni, akkor azt is mondhatnám, hogy a véghajrához érkeztünk! Még egy utolsó, végső erőfeszítés kell ahhoz, hogy kihirdessük ... na, nem, nem a győztest, hanem a Karácsonyt!
Az üzletekben ma igazi roham volt. Egy utolsó előtti bevásárlásra ugrottunk be, többek között megvettük a halat, hiszen kell halászlé, és pár szelet rántott  hal, hiszen anélkül nem Karácsony a Karácsony.
Tényleg igaz, hogy ilyenkor már mindent visznek az emberek. De hogy pont fel kellett vásárolniuk az összes csiperkegombát előlem, az azért nem járja!
De nem csak élelmiszert várásroltak az emberek. Úgy tűnt, hogy sokan egy hosszabb pillantás nélkül lekapnak a polcról bármit azzal, hogy jó lesz az ajándéknak. Annak úgyis örülni kell, akár tetszik, akár nem! De tényleg örülni kell neki? És tényleg csak ennyit ér? Tényleg csak a szándék a fontos? Az, hogy gondolt ránk és vett valamit? Én nem hiszem, illetve nem szabadna, hogy ennyit érjen. Mert aki így vásárolt, az egyáltalán nem gondol arra, akit meg akar ajándékozni. A rádióban fut az egyik elektronikai  áruház vásárlói kártyájának a reklámja, két változatban. Ajándékbontás, majd a férfi rezignált hangon közli, hogy mennyire vágyott arra a zoknira. A másik verzióban pedig a nő negédes hangon lelkendezik arról, hogyan gondolhatta a párja, hogy pont erre a haszontalan, semmire sem jó dologra vágyott? Vicces ..., mondhatnánk, de, látva, hogyan vásárolnak sokan, inkább szomorú.
     A személyes ajándéknál nincsen becsesebb. Legyen az egy könyv a kedvelt írótól, egy lemez a kedvenc énekestől. Vagy, ha kreatívak vagyunk, egy-egy saját magunk által készített kitűző, gyöngysor, desszert. Igen, ehhez kézügyességen kívül idő is kell, belátom. És affinitás.
Párunk esetében mindig figyeljünk oda, mert ő szinte mindig jelzi, hogy mit szeretne. Mi, nők, mikor együtt megyünk vásárolni a kedvesünkkel, igenis, hogy utalunk arra, ami tetszik. Például megállunk egy ékszerbolt kirakata előtt, és mutatjuk, hogy lám, milyen szép is az a karperec. Ha berángatjuk kedvenc pasinkat a könyvesboltba, bőszen mutogatjuk neki, hogy jaj, de szeretem ezt az írót, és végre megjelent az új könyve!     
Oh, erről most muszáj leírnom egy történetet. Velem esett meg, én voltam a születésnapos. Egy-két héttel a nagy nap előtt férjemmel moziba mentünk, és, mivel volt időnk, betértünk egy könyváruházba. Párom csak úgy nevezi, hogy az én szentélyembe. Azt mondja, olyan áhitattal járok könyvesboltba, mint más a templomba :) Nem tudok vitatkozni vele ezen, bevallom. Szóval, könyvesboltban vagyunk, nézegetem a friss megjelenéseket, és lám, egyik kedvenc írónőmnek megjelent az új könyve. Öröm, boldogság, férjnek mutogatás, nem kevés célzat nélkül annak emlegetése, hogy egyik kedves, szintén könyvmoly kolléganőm is szereti az írót és éppen ezt a könyvet olvassa, minden nap úgy esik be az ajtón, hogy ott a könyv a kezében. Azt mondja, nagyon jó. A kedves bólogat, látszik, menne már. Közben felveszek egy másik, vaskos, nagy könyvet, belelapozok, és közlöm, hogy ezt semmi pénzért el nem olvasnám, mert anno háromszor futottam neki az első részének, de egyszerűen idegrohamot kaptam tőle, így abbahagytam mind a három alkalommal.
     Mikor eljött a születésnapom, párom alig várta, hogy odaadja az ajándékot. Fel is vezette: emlékeztem rá, hogy mutogattál egy könyvet múltkor, de nem jegyeztem meg róla semmit, de felhívtam Andit (a kolléganőm, akivel korábban férjem is dolgozott), hogy megkérdezzem, mit olvas. De nem volt bent. Ezért megkérdeztem a srácot, aki felvette a telefont az irodában, hogy tudja-e, mit olvas Andi. Szerencsére tudta, így megvettem neked. Boldog születésnapot! Ezzel átadta az ünnepi tasakban ... azt a könyvet, amiről elmondtam, hogy soha nem olvasnám el, mert az első részét is utáltam.
Nem tudtam elrejteni az arcomra kiülő csalódottságot, mert hiszen végre dolgozott azon, hogy nekem a legjobb ajándékot megvegye, utánajárt, telefonált, megvette ... csak nem azt, amire vágytam. Mert nem tudhatta, hogy Andinál, akárcsak nálam, nem tart hetekig egy jó könyv elolvasása, és utána egyből vesszük kézbe a másikat. Arról pedig nem tehet, hogya könyváruházban nem tudta megjegyezni női csacsogásomból, hogy a két mutogatott könyvből melyiket akarom és melyiktől rázott ki a hideg?
    A vágyott könyv Marian Keyes - Van valaki odaát? című regénye, a nem vágyott pedig Ken Follett - Az idők végezetéig című regénye, A katedrális folytatása. Amit én ki nem állhatok és a mai napig nem olvastam el. Talán túl fiatal voltam még, mikor próbálkoztam vele háromszor is. Viszont a folytatást végül elolvastam, és az első oldaltól az utolsóig imádtam. A sors fintora. És a hőn áhított regényt is szeretem. Két teljesen külön világ, de a maga stílusában, témájában mindkettő nagyon jó történet.
     Száz szónak is egy a vége: figyeljünk oda a másik igényeire.

A vásárlás után, hazafelé menet ismét az a dal járt a fejembe, amit azóta dúdolgatok, hogy kiléptem a munkahelyem ajtaján délután, hogy végre pihenjek, és eltöltsek pár nap szabadságot a két ünnep között.

A dal Chris Rea - Driving home for Chirstmas című nótája. Időszerű, hiszen tényleg úgy érzem, hogy azért indultam el fél ötkor hazafelé, hogy végre Karácsony legyen.

2011. december 21., szerda

Mily gyermek ez?

A mai karácsonyi dal ismét a Noël-ről való, nagyobbik lányom kedvence :)

Josh Groban - What Child is This?

Az ajándék

 

Illés TaMara - Az ajándék


    Apa, nagy fát vegyünk! Hatalmasat! Olyan nagyot, hogy ne férjen be a házba – csicseregte a kisfiú, csizmájával rugdalva a fehér kupacokat.
   Ha nem fér be a házba, akkor hogy lesz karácsonyfánk? – mosolygott az apja, és betessékelte a gyereket a kocsiba.
      Akkor vegyünk olyan nagyot, hogy éppen beférjen az ajtón, jó? 
      Erről lehet szó.
A kisfiú nem győzte kivárni, hogy a fenyővásárhoz érjenek. Mikor végre leparkoltak, nagy lendülettel ugrott ki a kocsiból. A lelkesedése viszont alábbhagyott, amikor bementek a fák közé. 
    Nézd, apa, milyen csúnya fák! –  húzta el a száját. – Kicsik és alig van águk. Kinek kell ilyen fa? Buta, aki megveszi – legyintett. 
–  A szép fák a másik oldalon vannak – mutatott az apja jobbra, ahol tömegével gyűltek össze az emberek.
–   Szuper! – fordult sarkon a gyerek és majdnem beleütközött egy kipirosodott arcú kislányba, aki egy satnya fenyő ágait simogatta. 
   Nem adhatná olcsóbban? – szállt a kisfiú felé egy férfi hangja. – Nem mehetek haza karácsonyfa nélkül.
      Ha nem tudja kifizetni, nincs üzlet.
A fiú látta, ahogy az eladó megcsóválja a fejét, aztán hátat fordít, de a férfi hangja megállította. 
      Várjon, kérem!
Az árus türelmetlenül fújtatva fordult vissza. 
     Három hónapja elveszítettem a munkámat – húzta magához a férfi a kislányt. – A fa lenne az egyetlen, amit ajándékba vennénk. Nem kért a gyerek semmit Karácsonyra, csak egy igazi fát.
   Ha ingyen adom a fákat, engem is kirúgnak. Vigyen pár gallyat! – mutatott az árus egy nagy kupac, félredobott ágra. – Azokat odaadom ingyen – vetette oda, és odébbállt.
      Nem megy, kincsem – simogatta meg a férfi a kislány arcát. – Sajnálom. 
     Pedig én annyira szerettem volna! Megígértem anyunak, hogy viszünk egy igazi fát – mondta a kislány könnyes hangon, miközben tekintetve találkozott a fiúéval.
A kisfiú meglepetten nézett fel az apjára, aki zavartan fordult el. Kezét fia vállára tette, és elindult a szebb, nagyobb fák felé.
      Gyere, válasszunk egy szépet! – nógatta a gyereket, ő viszont nem mozdult.
    Nem lesz karácsonyfájuk? – kérdezte. Tekintetével követte a kislányt, aki lehorgasztott fejjel elindult az apja után a levágott fenyőgallyak felé. 
      Nem biztos, hogy a karácsonyfától lesz szép az ünnep – tárta szét a karját az apja.
      Szerintem az a legjobb dolog az egész Karácsonyban. Az ajándékok után.
      Akkor menjünk, és válasszuk ki végre a legszebb fát!
      És a legnagyobbat! – húzódott újra mosolyra a fiú szája.
Két perc múlva már lelkesen szaladgált a szebbnél szebb fák között, de a tekintete folyton elkalandozott, hátha újra meglátja a kislányt. 
     Apa! Annak a lánynak tényleg a karácsonyfa lenne az egyetlen ajándéka? –  torpant meg. 
–   Meglehet. 
–   De az hogy lehet? Rossz volt?
–  Nem hiszem. Jó gyereknek tűnt – fordult felé az apja. – Csak, tudod, van úgy, hogy valakinek egyszerűen nincs pénze fára.
– Apa! –  töprengett a kisfiú. – Ha kisebb fát veszünk, akkor vehetünk kettőt? – csillant fel a szeme.  

–  Kettőt? –  lepődött meg az apja, majd követte a gyerek tekintetét a fenyőgallyak felé. – Minden bizonnyal, fiam –  simogatta meg a kisfiú kipirult arcát. – Minden bizonnyal.

2011. december 20., kedd

Rock a karácsonyfa körül

A Karácsonyt a meghitt pillanatok mellett azért a vidámság is jellemzi. Éppne ezért egyik kedvenc vidám karácsonyi dalomat hoztam ma. Ha máshonnan nem is, a Reszkessetek, betörők! című filmből biztosan ismerős :) Ki ne látta volna Kevin karácsonyi kalandjait? Még nem néztem meg a tévécsatornák karácsonyi kínálatát, de szinte borítékolom, hogy valamelyik ismét műsorra tűzi. Első gondolatom persze az lesz, hogy ne már, megint? Miért nem találnak ki valami újat? De biztos vagyok benne, hogy ha lesz, és alkalmam adódik, sokadszorra is le fogok ülni a tévé elé és megnézem.
Tavaly a Szentestét nővéreméknél töltöttük, mint ahogy idén is tesszük majd. Vacsora, beszélgetés és ajándékosztás után leültünk a tévé elé, és nagy egyetértésben, 10-től 77 éves korig, összcsaládilag mesét néztünk :) Az Aranyhaj és a nagy gubanc, illetve A hercegnő és a béka című animácis filmeket, melyeket kisebbik lányom kapott dvd-n. Másnap, mint két nagy gyerek, párommal invitáltuk lányainkat, hogy nézzük meg a  harmadik új mesét is, az Így neveld a sárkányodat címűt. Nem vonzotta őket, mentek a dolgukra. Mi pedig befészkeltük magunkat a kanapéra, és végignéztük a filmet. Tátott szájjal a szép a képi kivitelezés miatt, és vigyorogva a vicces jelenetek miatt. Két lányunk csak 1-2 hét múlva nézte meg a dvd-t, de akkor naponta legalább egyszer :) 
Hogy mindezzel mit akartam mondani? Nem is tudom. Talán azt, hogy a mosoly, a nevetés, a család közelsége nagyon fontos.  De ami még ennél is fontosabb: ne tartogassuk ezeket a pillanatokat ünnepnapokra!

Brenda Lee - Rockin' Around the Christmas Tree

2011. december 18., vasárnap

Arany Vasárnap

Jó lenne azt mondani, hogy most már minden megvan Karácsonyra, amit elterveztem. De nem. Van valaki, aki már mindennel elkészült? Aki megvett minden ajándékot, be is csomagolta, elkészültek az üdvözlőkártyák, postára adta a képeslapokat, illetve postázandó ajándékokat, megtervezte a karácsonyi menüt, feldíszítette a házat, megvásárolta a karácsonyfát? Ha igen, akkor, kérem, mondja el a titkot!
Nálam felemás a siker.
Egy-két ajándékot még be kell szerezni, és persze be kell mindet csomagolni. Nő létemre nem vagyok csomagolóbajnok. Lehet, az a baj, hogy a tökéletesre törekszem, és nem felelek meg saját elvárásomnak :) Az ajándék szerintem a szép csomagolással kerek egész. Idén nagyon fogok igyekezni!
Postázást kiadtam bérmunkába. Egyszerűen nem jutok el postára, hiszen még jövő héten is dolgozni fogok, péntek kivételével.
Menüsor kiötölve, de a vásárlás még nem teljes. Van, amit nem lehet idő előtt beszerezni, mert frissen kell. Ilyen pl. a hal.
Házdíszítés. Egyik ablakba nem tudtam ma feltenni a fényfüzért. Az ablak nagy, még székről sem igen érem el a tetejét, így páromra hagyom. Remélem, nem halogatja tovább, máskor ilyentájt már régen fent vannak az égősorok.
A karácsonyfát tegnap megvettük. Be volt húzva hálóba, és úgy illegette magát, hogy kibontattam :) Telitelálat! Nagyon szép nordmann?, normand??, normann???, valaki segítsen, melyik a helyes, mert amerre megyek, mindenhol máshogy írják, még a neten is! De nem is a helyesírás a lényeg, hanem az, hogy a fa nagyon szép.
Pénteken vásárlókörútra indultunk párommal. Későn végeztünk, így volt alkalmunk végigmenni az Erzsébet körúton és az Andrássy úton. Csodaszépen ki vannak világítva, szívmelengető a látvány. Csak egy valami hiányzott. A hó! Helyette szakadt az eső. Nem a legjobb karácsonyi idő, de remélhetőleg Holle anyó megrázza a dunyhát, párnát, akármit, ami segít, hogy fehér karácsonyunk legyen végre! Lehet, kissé megszállottnak tűnök ebben a tekintetben, mert a karácsonyi hangulat elsősorban saját magunkon múlik, nekünk kell a meghittséget megteremteni, de azért jó lenne! :)

A meghitt hangulat megteremtésében Josh Groban nagy segítség :)) Több nyelven énekel, így anyanyelvén, vagyis angolul, olaszul, spanyolul, franciául, portugálul, és néha latinul. Ma egy gyönyörű klasszikus dalt hoztam.
Josh Groban - Ave Maria





2011. december 17., szombat

Még mindig Karácsony ...

Karácsonyi albumok közül Josh Groban Noel-je után egy szintén USA-beli, illetve egy kanadai női előadó lemeze áll nagyon közel a szívemhez. Két fantasztikus hangú énekesnő, Martina McBride White Christmas, illetve Celine Dion These are special times című, egyaránt 1998-ban megjelent lemeze.
Mivel azonban versenyről nincs szó, ma mindkét hölgytől hoztam egy-egy karácsonyi dalt.

Martina McBride - Have Yourself a Merry Little Christmas


Celine Dion - The Magic of Christmas Day


2011. december 16., péntek

Fehér Karácsony

Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, mikor azt mondom, hogy szeretnék végre fehér Karácsonyt! Még azt sem bánnám, ha havat kellene lapátolnom főzés közben, hogy tudjanak közlekedeni a gyalogosok a járdán Szenteste, illetve,  hogy fel lehessen jutni a teraszra. Csak lenne végre igazi téli idő az ünnepekre!
A meteorológusok lehűlést ígértek, erős széllel. Ez meg is érkezett. Azt mondják, ónos eső jöhet (csak azt ne!!!), és hószállingózás. Ez utóbbi jöhet, sőt! És, hogy picit emelkedett annak a valószínűsége, hogy talán lesz hó. De most szakad az eső. Egy hét van hátra Karácsonyig, és nem hó esik, hanem eső.
Emlékszem, gyerekkoromban nem volt olyan tél, hogy ne lett volna hó. Szinte minden Karácsony fehér volt. És nem mondhatom, hogy iszonyat régen voltam gyerek, mert pár évvel innen vagyok még a negyvenen :)) A természet naptárában ez az időtáv szinte semminek mondható, mégis észre lehet venni, hogy nagyot változott a világ. Régen télen hideg volt és hó, nyáron meleg. Na, ez idén nem (vagy inkább idén sem?) volt így.
Július végén mentünk nyaralni. Hogy mennyit mutatott a hőmérő? 12 Celsius fokot! Nem viccelek, bizonyítékot is gyűjtöttünk, a kocsi naptáras óráját,  hőmérőjét. Ki érti ezt?! Elmegy az ember nyár kellős közepén nyaralni a Balatonhoz, és kabátot kell vinnie?! Szeptemberben viszont szinte megsültünk a melegtől, olyan jó idő volt végig.
Nem bonyolódom fejtegetésbe a klímaváltozásról, mert egyrészről nem értek hozzá, másrészről hiszek is az emberiség természetkárosító tevékenysége bűnében, mint egyedüli ok, de nem vetem el az éghajlat öngenergáló változásának elméletét sem. 
Egyet szeretnék ebben a pillanatban, de azt nagyon: FEHÉR KARÁCSONYT!

Bing Crosby - White Christmas


2011. december 15., csütörtök

Kis dobos fiú

Ejtettem már néhány szót Josh Groban-ről korábban, pár dalt hoztam is mutatóba tőle. Itt az alkalom, hogy Karácsony apropójából kicsit többet beszéljek róla :)
2007. október 09-én jelent meg Noël című albuma, ami 13 klasszikus karácsonyi dalt tartalmaz. Hogy a lemezt bátran nevezhetjük a szívem csücskének, azt hiszem, nem véletlen. Elég csak belehallgatni, és az ember egyből meghitt ünnepi hangulatba kerül.
Josh tulajdonképpen folyamatos rajongói kéréseknek tett eleget, mikor felénekelte a lemezt. Harmadik, Awake című albumát promotáló világkörüli turnéja kellős közepén, ami már önmagában nem kis teljesítmény. A CD a megjelenését követő 11. hétig 3,6 millió példányban fogyott el az USA-ban, és vált 2007 legnagyobb számban eladott lemezévé! 2011 októberi adatok alapján 5.280.000 példány kelt el belőle az Államokban, ezzel minden idők második legnépszerűbb karácsonyi albuma Kenny G. 1994-es lemeze után.
A Billboard 200 listájának 51 éves történetében több rekordot tart: az első karácsonyi album, ami négy egymást követő héten első helyen állt. 2007 egyetlen albuma, amely 5 egymást követő héten át első volt. Azt hiszem, nem kis teljesítmény egy olyan lemez esetében, amiről Josh úgy nyilatkozott, úgy gondolta, ha elad belőle 100 ezer példányt, már megérte. Ebből is látszik, hogy a nagyravágyás nem igazán szerepel a szótárában :)
A mai világban, mikor a zeneletöltések száma egyre emelkedik, nagy veszteséget okozva a lemezkiadóknak, azt hiszem, mindez elismerésre ad okot. Annak függvényében pedig, hogy a populáris zene mennyire ellaposodott, és a zeneipar sorra állítja elő az egyforma, nem inkább hangi, hanem extravagáns kvalitásokkal rendelkező előadókat, Josh tényleg igazi unikumnak számít. Nemcsak gyönyörű baritonjának és klasszikus képzésben csiszolódott énektudásának, zongorajátékának és dobverő forgatásának, dalszöveg- és zeneszerzői tudásának, a klasszikus, a világzene és a popzene ötvözésének, hanem tiszta, botrányoktól mentes életvitelének, jótékonysági munkájának, fiatalok és gyerekek művészeti oktatását támogató alapítványának, rajongóihoz fűződő speciális viszonyának köszönheti, hogy 10 éves pályafutása alatt világszerte eladott kb. 26 millió CD-t.

Josh Groban - Noël - Little drummer boy


2011. december 14., szerda

Mindaz, amit Karácsonyra akarok

Nem is tudom, mi minden van, amit szeretnék Karácsonyra. Meghittséget, békességet, boldogságot, csodás családi összejövetelt, pihenést, nyugalmat. Picit túlmutat a dal szövegén, tudom :)

Egyik örök kedvenc, ha nem a legkedvesebb karácsonyi filmem az Igazából szerelem (Love Actually). Minden Karácsonykor megnézzük, mióta először láttuk moziban. Egyszerűen megunhatatlan. Aki esetleg még nem látta, javaslom, hogy gyorsan pótolja a mulasztást. Nem fog csalódni benne, megígérem :)

Olivia Olsen - All I want for Christmas


2011. december 13., kedd

Hol vagy, Karácsony?

A szívünkben. A lelkünkben. És jövő hét végén mindenki otthonában.

A mai dal a Grincs című filmben hangzik el. Nagyobbik lányom kb. három-négy éves volt, mikor a mozikban játszották a mesét, karácsony tájékán. Van benne egy jelenet, mikor a Grincs üvegcserepeket majszolgat. Lányom és több pici gyerek természetesen egyszerre szólaltak meg: "Miért eszik a Grincs üveget?" A válasz azonnal jött a vászonról: "Csak azért eszem üveget, mert unatkozom." A gyerekek, közöttük az enyém, leesett állal néztek szüleikre: "Válaszolt nekem a Grincs!" Egyik legsűrűbben emlegetett mozis élményünkké vált ez a kis történet. Hiába, a filmkészítők tudják, hogyan kell hatni a gyerekekre. Igen, természetesen kutya is volt a filmben. Már önmagána ez a tény fél siker :)

Faith Hill - Where are you Christmas?

2011. december 12., hétfő

Higgy!

13 nap van még hátra karácsonyig. 13 nap, hogy ki-ki megteremtse a lehető legszebb karácsonyt szerettei és önmaga számára.
Volt idő, mikor úgy éreztem, hogy a karácsony szelleme már nem hat rám. Hogy valamit elveszítettem. De mikor férjhez mentem és gyerekeim születtek, új értelmet nyert az ünnep. És hiszek benne, hogy ez így is marad.
Ezt a 13 napot töltsük 13 csodás dallal! Na, jó, lehet, hogy egy picit több lesz, hiszen annyi gyönyörű karácsonyi dal van. Szerencsére!

Josh Groban - Believe (a Polár expressz című animációs film betétdala)




2011. december 11., vasárnap

Legyen ünnep!



Advent harmadik hétvégéje is elillant.
Lassan minden ház felölti ünnepi ruháját, mindent és mindenkit átjár a közelgő karácsony szelleme. A városban járva az üzletek, bevásárlóközpontok ontják a karácsonyi dalokat, csillognak a feldíszített karácsonyfák, díszek, girlandok ékítik a kirakatokat. Szinte lépni is nehéz a sok nézelődő, vásárló embertől. Mindenkit átjár a vásárlás szelleme. Hiszen ajándékot kell venni!
Kell? Számomra érdekes jeletése van a szónak, ha a karácsonnyal összefüggésben említem. A karácsony a szeretet ünnepe. Ezen a csodás három napon sok mindent ünnepelünk, ami rokonságban áll a szeretettel: összetartozást, egymás közelségét, a hívő keresztények Jézus születését. És, igen, a hosszú-hosszú évtizedek alatt úgy alakult, hogy a karácsony ezeken a csodás érzéseken kívül az ajándékokról is szól. Mindenki igyekszik megvenni lehetőségeihez mérten szerettei számára azt az ajándékot, amire azok vágynak, vagy amiről úgy gondolja, hogy boldoggá teszi őket vele.
Sokszor azonban ez nem olyan egyszerű. Mert az ember lehetőségei végesek, ahogy a bankszámlája vagy a pénztárcája sem zsigerelhető ki a végtelenségig, hiszen karácsony után is vannak anyagi kötelezettségei. És ez gyakran teszi a karácsonyi készülődést rémálommá. Mert úgy érzi, hiába ontják az áruházak jobbnál jobb kínálataikat, hiába látja a hőn áhított játékot, mobiltelefont, ékszert, parfümöt, és hiába szeretné tényleg a legjobbat, a legszebbet és a legdrágábbat megvenni a kedvesnek, nem teheti meg.
De talán nem is kell. Lehet, hogy a kevesebb néha több. Egy szép könyv, egy saját készítésű ékszer, egy szép keretbe tett fénykép, egy kedvenc receptekből összeállított szakácskönyv, kedvenc dalokból készített válogatás lemez, saját készítésű bonbon, mind-mind csodás ajándék lehet. Mert akkor is, ha a reklámok talán mást sugallnak, és talán úgy érezzük, hogy azok csak a legtehetősebbek pénztárcája szerint elérhető, valóban gyönyörű és nagyszerű ajándékokat kínálnak, ... a legfontosabb talán mégsem az, amit pénzzel megvehetünk, hanem az, amit a szívünk melegével adunk. Mert karácsony lesz, a szeretet ünnepe.
És ami még igazán fontos, az az, hogy ha tudunk, ha lehetőségünk van rá, gondoljunk  azokra is, akik még ennyit sem tudnak a karácsonyfa alá tenni, ha egyáltalán tudnak fát állítani. Tegyünk egy csomag szaloncukorral, egy mesekönyvvel, egy játékkal, egy-egy csomag tartós élelmiszerrel többet a kosarunkba, és vigyük el oda, azokhoz a nagyszerű szervezetekhez, akik célul tűzték ki, hogy segítenek mindenki karácsonyát széppé varázsolni.
Mert ami igazán fontos, az az, hogy a karácsony legyen ünnep!


2011. december 5., hétfő

Mikulás-Télapó

     Gyerekkoromban mindig izgalommal vártam, mi történik majd a nagy napon. De nem azért, hogy mit fog majd hozni a nagy szakállú. Nem. Azért izgultam, mert úgy féltem tőle, mint a tűztől! Pedig nem voltam rossz gyerek. Sőt! Ahhoz, hogy egyáltalán rosszalkodni tudjak, le kellett volna valahogy fejteni anyukámról, mert szinte hozzá voltam nőve. Ott éreztem jól magam, ahol ő volt.
     Rejtélyes okból kifolyólag féltem a Télapótól. Talán azért, mert szégyenlős voltam, és nem szerettem, hogy az iskolában minden gyereknek egyedül kellett énekelnie vagy verset mondania azért, hogy megkapja az ajándékát. 
Meglehet, nem is a Télapótól féltem, hanem a krampuszoktól, ami, lássuk be, meglehetősen logikus magyarázatnak tűnik. 
     Bevallom, picit irigykedem saját gyerekeimre, akik már egy teljesen más Mikulás korszakba nőttek bele, mint én. Dilemma azonban most is adódik. Nem a Télapó vagy Mikulás elnevezés miatt, hanem az USA-ból származó mesék és filmek miatt. Hiszen egyik szebb és varázslatosabb, mint a másik, magam is imádom őket szinte egytől egyig, hiszen csodás hangulatuk van, legyen szó a Csoda New Yorkban című filmről,  A Grincsről, a Télapuról, a Hull a pelyhesről, vagy akár a Polár expresszről.
A dilemma nem más, mint a két ünnep elhatárolása. Ha a Mikulás/Télapó egy éjszaka alatt bejárja a Földet, akkor hogyan lehet, hogy Amerikába csak Karácsonykor megy? És hozzánk miért az angyalkák hozzák a karácsonyi ajándékot? Mmmm, na igen.
Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen ezzel a gondolattal. Mint ahogy abban is, hogy a gyerekek egy percet sem bánkódnak a kettősség láttán. Talán csak azon, hogy hol is van az a szép, pelyhes, fehér hó?


2011. december 4., vasárnap

Találkozások

     Van úgy, hogy régóta ismerünk nagyszerű embereket, de a személyes találkozásra ritkán adódik lehetőségünk. Sajnos a mai rohanó világban ehhez még csak az sem kell, hogy sok-sok kilóméterre lakjunk egymástól. Megesik, hogy tulajdonképpen közel vagyunk, mégsincs alkalmunk összejárni.
     Tegnap ez másképp történt. Végre találkoztam hét nagyszerű teremtéssel, akikkel hosszú ideje osztjuk meg gondolatainkat az élet nagy-nagy és néha kevésbé nagy kérdéseiről az online világ segítségével. Van, akivel meg tudjuk oldani, hogy pár hetente leüljünk beszélgetni, van, akivel erre még nem került sor, csak tegnap. De talán némi szervezés árán ez is megvalósítható. Még csak nagyon nagyot sem kell ehhez álmodnunk.
     Az online világban sok minden megvalósítható, így ki sem kell tenni a lábunkat a házból ahhoz, hogy vásároljunk, levelet adjunk fel, hogy online beszélgessünk.
     Viszont van valami, amit így nem tudunk megtenni: nem tudjuk megölelni egymást! Nem látjuk a másik arcán az azonnali reakciót, a boldog mosolyt, a jókedv szikráit a szemében, nem halljuk önfeledt nevetését. Nem tudunk leülni egymás mellé, teát iszogatva, süteményt majszolva, és nem tudjuk felidézni egy hatalmas, közös esemény morzsáit, nagyokat nevetve, egymás szavába vágva. Ezt az élményt csak személyes találkozások alkalmával tudjuk átélni.
     Legyen időnk egymásra! Megéri!


    

2011. november 27., vasárnap

Ünnepre hangolva


Ha már Advent, akkor hangolódjunk egy kicsit az ünnepekre! Az sosem árt, igaz?



Advent




Ma van Advent első napja. Ez az időszak a Jézus születésének ünnepére való felkészülés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza.
Advent a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik.

Ezek a tények. De nem akarok egyháztörténeti fejtegetésbe belemenni, hiszen, bevallom, nem vagyok vallásos. Ezért, bár gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, számomra, és családom számára is, az Advent a Szeretet ünnepére való felkészülés időszaka.
A héten megtettük a lakás karácsonyi díszbe öltöztetésének első lépéseit. A díszített girlandok, karácsonyi gyertya- és mécsestartók, és persze az adventi koszorú, mind-mind elfoglalták a helyüket. És meggyújtottuk az első gyertyát. 
A égőfüzérek felhelyezése az ablakokra, illetve a terasz korlátjára és a tetőre, a ház urának feladata, ami még várat magára. De, ami késik, nem múlik, így meglesz majd az is a maga idejében.

Szeretem ezt az időszakot. Előkerülnek a receptgyűjtemények, a karácsonyi zenék és filmek. Még csak fejben, de lassan összeáll az ünnepi menü, és, ami még fontosabb, eldől a ki, mikor, hol kérdése is. Biztosan más családokban is nagy szervezést igényel annak eldöntése, hogy hol is töltsék a Szentestét? Az első napot. Majd a másodikat. Évekig, míg a gyerekek kicsik voltak, minden második évben utaztunk Karácsonykor, mivel  anyósomék vidéken laktak. Pár éve azonban felköltöztek Pestre, így többé nem utazunk. Már csak az igényel nagy logisztikai feladatokat, hogy melyik napon hová menjünk, illetve ki jön hozzánk?
De, előbb-utóbb minden a helyére kerül, és nincs más hátra, mint megélni a Szeretet ünnepét, a szeretteink körében.

2011. november 24., csütörtök

"There's so much to be thankful for"

Magyarországon nem ünnepeljük a Hálaadást, de azt hiszem, nagyon sok minden van, amiért naponta hálát adhatunk a Sorsnak.


2011. november 23., szerda

Karácsony

Lassan, de biztosan közeledik a Karácsony :) Ezt a reklámot pár napja láttam először. Szerintem nagyon szépen és aranyosan mutatja be, hogy mi is az ünnep egyik lényege.





Tudjunk adni! Ne csak Karácsonykor! És a lényeg: néha egy mosoly, egy kedves szó, egy gesztus, sokkal többet ér, mint egy drága ajándék.

2011. november 19., szombat

Smile

Lehet, nem mindenki tudja, de a filmtörténet nagy-nagy legendás alakja, Charlie Chaplin komponálta ennek a gyönyörű, keserédes dalnak a zenéjét. Legtöbben talán Nat King Cole előadásában ismerik, de sok zenei nagyság elénekelte már.
Josh Groban is, mert, ahogy nyilatkozta, egyik örök nagy kedvence ez a dal. Olyannyira közel áll a szívéhez, hogy idei, világ körüli turnéja minden koncertjén a Smile volt az utolsó ráadás dal, egy szál zongora kíséretében.
Az USA-ban több tévéshow fut, közülük a Regis&Kelly az egyik legsikeresebb. Josh többször énekelt már a műsorban, sőt, három alkalommal  - bizonyítva pompás humorérzékét - betöltötte Kelly mellett  a műsorvezető szerepét is, a nyugdíjba vonuló Regist helyettesítve. A videó a férfi műsorvezető, Regis búcsú műsorából való, ami pár napja volt. Josh gyönyörűen énekli a Smile-t, miközben a háta mögött mindazon hírességek tűnnek fel a vásznon, akik már nincsenek közöttünk, de Regis a műsorában fogadta őket anno.


2011. november 16., szerda

Gyerekszáj

Párommal ma belefutottunk egy csöppke lány sopánkodásába.
Küzdötte fel magát a maximum 6 éves szőke angyalka a lépcsőn, igyekezve beérni 4 év forma kisöccsét. A kislány megállt a lépcső tetején, és megállapította:

- Te nálam is MÉG sokkal rosszabb vagy!

2011. november 10., csütörtök

A zene gyógyító ereje

Pici gyerekkoromból emlékszem egy dalra. "Szívbajok ellen, kisasszony, szedjen tangót!", szólt a sláger. Azt nem tudom, hogy a táncra vagy a zenére gondolt-e a dalszerző, de most úgy vélem, hogy a zenére.

Én nem vitatkozom senkivel, aki azt mondja, hogy a zenének gyógyító ereje van. Hogyan is tenném, mikor hiszem, hogy ez így van :) Alkalmazom is. Sőt!!! Tegnap óta, kérem szépen, orvos által felírt gyógymóddá vált, tehát: papírom van róla, hogy zenét KELL hallgatnom. Főként este, lefekvéskor, hogy ellazítson, és tompítsa, elfedje a fülem csengését, bongását, és segítsen elaludni. Úgy döntöttem, most tényleg betartom az orvosi utasítást, amit így neveznek: hangdúsítás. És ki lenne erre a legjobb eszköz, mint Josh Groban, akinek a hangja igazán .... gyönyörűen ... dús ...

2011. november 6., vasárnap

Ősz

Az ősz a legszebb évszak. Van, aki nem szereti, mert a lassú elmúlást jelképezi számára, mielőtt beköszönt a fagyot hozó, kérlelhetetlen tél. Igen, tagadhatatlan, hogy van benne igazság, hiszen az emberi élet szakaszait hasonlíthatjuk a napszakokhoz, de ugyanúgy az évszakokhoz is. A tavasz a játékos, pajkos, virágba boruló gyerekkor és kora ifjúság; a nyár a tüzes, erőtől duzzadó fiatalság;, az ősz az idősödő, lassuló középkor; a tél pedig a lassú, fáradt öregkor.
Ha pusztán a színeket tekintem, nem hiszem, hogy az ősz gyönyörűséges színpompáját bármi elhomályosíthatná.
Csodás helyen jártam a minap. Az ősz színei és az elmúlásnak, az örökké való szeretetnek emléket állító, fennkölt, gyönyörű Fiumei úti Sírkertben.








Habos tekercs

Azt hiszem, más is egyetért velem, ha azt mondom, néha az egyszerűbb a nagyszerűbb. Így van ez az ételek esetében, jelen esetben a sütemények háza táján is. 
Igazság szerint nem vagyok nagyon jó barátságban a habos süteménnyel, még akkor sem, ha mint tudjuk, "jaj, de jó!". A cukrászok által készített habos műremekek jobban vonzanak, mint a házilag készített társaik, viszont egy-egy kelt tésztából készült házi sütemény kenterbe tudja verni nálam a legszebb, legfinomabb cukrászati csodát is. Furán hangozhat, tudom, de ez van :)
Gyerekkorom kedvence egy egyszerű habos tekercs. Igen, habos, de nem ÚGY habos :)) Elkészíteni azért annyira nem egyszerű, lévén kelesztett tésztáról van szó, tehát nem elegendő összekavarni a hozzávalókat, mint a piskóta esetében, hanem gyúrni kell. Nosza, lássuk, mi kell hozzá.

Hozzávalók (1 tepsihez):

Tészta:
40 dkg liszt (fele finom, fele rétes)
25 dkg margarin
3 db tojás sárgája
reszelt citromhéj
3 dkg élesztő tejben futtatva

Töltelék:
5 db tojás fehérje
kb. 30 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor

A margarint belemorzsoljuk a lisztbe, amibe én szoktam szórni egy kevés cukrot, beleszórjuk a citromhéjat, majd a felfuttatott élesztővel és a tojások sárgájával összegyúrjuk a tésztát, szükség szerint használunk még lisztet. Két kis cipót formálunk az összedolgozott tésztából, és picit pihentetjük, kelesztjük.
A tojás fehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd a vékonyra nyújtott tésztára simítjuk. A tésztát feltekerjük, és kb. 3 cm vastagságú darabokra felvágjuk. A pici tekercseket picit formázzuk, margarinnal kikent tepsibe tesszük, hézagot hagyva közöttük, mert a sütőben dagadnak, a tetejüket megkenjük a maradék habbal. Gázsütő 3-4-es fokozatán, középen, nagyon világosra sütjük.
A tojáshabba ízlés szerint kókuszreszeléket vagy darált diót, mandulát, mogyorót is tehetünk.

Jó étvágyat!

2011. november 4., péntek

Josh Groban - Andrea Bocelli

Mivel előző bejegyzésemben többször említettem a két úriember nevét, azt hiszem, itt az ideje, hogy meg is mutassam, hogyan énekelnek ők együtt. Ez az a dal, amit Josh 17 !!! évesen elénekelt a Grammy díjátadó főpróbáján nem mással, mint Celine Dionnal!!!, mert Andrea nem tudott megjelenni a próbán. Hatalmas mérföldkő volt ez a most 30 éves Josh életében, talán innen datálhatjuk karrierjének kezdetét. A dalt, ami Celine és Andrea hangjára íródott, és amely a Camelot című rajzfilm betétdala, David Foster írta, aki Josh mentora és ha úgy vesszük, felfedezője volt. Josh nem operaénekes, mégcsak nem is tenor, hanem balzsamosan lágy, ugyanakkor lélegzetelállítóan erős hangú, lírai bariton. Most nem írok többet róla, inkább hallgassuk meg a dalt.
De pótolom Josh bemutatását hamarosan :)


2011. november 3., csütörtök

Kérdések

Léteznek számomra megmagyarázhatatlan dolgok az életben. Némelyiknek van tudományos magyarázata, mégis nehéz megérteni, és van, amelyiknek tulajdonképpen nincs semmilyen értelmes, logikus magyarázata, csak úgy létezik.
Csokorba szedtem pár darab, meglehetősen költői kérdést. Ha valaki megmagyarázza nekem őket úgy, hogy meg is értsem, kap egy mezei pirospontot :))
  1. Miért nem adjuk fel az óraátállítás rémségesen ostobának tűnő szokását? Az égadta világon semmi értelme nincs, csak összezavarja az embert. Na nem azzal, hogy egy órával többet avagy kevesebbet kell aludni, hanem azzal, hogy durván beleszól a napi rutinba. Főleg, ha valaki elkésik a munkából, vagy korábban akar hazamenni, mert elmulasztotta az irodában átállítani az órát :) Miért nem lehet szépen megvárni, hogy napról napra pár perccel korábban sötétedjen ránk? Miért kell azt mondani, hogy állítsuk vissza egy órával az időt? Egyik nap még világosban indulok haza munka után, másik nap pedig már sötétben. Nem elég, hogy sötét van reggel, mikor elindulok dolgozni, de sötétben is érek haza. Ergo: egész nap csak az ablak mögül figyelhetem lopva a Nap sugarait, a lehullott, ezernyi színben pompázó falevél kergetőzését. És ennek nem örülök. Nem nyerünk semmit vele, nem spórolunk energiát. És napsütés hiányában csappan a jókedv, és a D-vitamin mennyiség. Tiszta vámpírnevelde!
  2. És el is érkeztem a második ponthoz. Vámpír. Nincs "velük" semmi gondom. Én is olvastam Alkonyatot :) Az első részt. A másodikat nem bírtam, megőrültem tőle, olyan ... olyan ... semmilyen volt. DE nem is ez a gondom. Hanem az, mikor tucatnyian akarják meglovagolni egy ember sikerét. És ez nem csak a vámpírregényekkel/filmekkel van így. Nagyon szeretem az egyedi dolgokat, legyen szó könyvről, filmről, festészetről, sportról, zenéről. A zene esetében mindig vakarózom, mikor a rádióban meghallok egy dalt és nem tudom eldönteni, hogy Rihanna avagy Beyonce énekel-e, esetleg Alexandra Burke vagy Leona Lewis. Sőt, már összekeverem Christina Aguilera-t Lady Gaga-val. Tévedés ne essék, nem vagyok egyik énekesnőnek sem rajongója, de van mindegyiknek olyan dala, amit szeretek, jónak tartok. De azt nem tartom jónak, hogy másolják egymást. Mintha a "ha neki bejött, nekem még jobban be fog jönni" vetélkedőnek lennék szem- és fültanúja. Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, nem kétlem, mert más, példának okáért, simán összekeveri Josh Groban baritonját Andrea Bocelli tenorjával. Egy klasszikus éneklést tanult popénekesét egy operaénekesével. Valószínűnek tartom, hogy fent említett hölgyek rajongói is ugyanúgy megmondják kedvencük egyetlen hangjából, hogy igen, ő az, mint én Josh esetében. Viszont Groban tagadhatatlanul, kétséget kizáróan egyedi. Mind stílusát, mind hangját tekintve. Aki nem ismeri, annak csak ajánlani tudom, járjon utána :)
  3. Maradva a zene területén. Hogy lehet egy Justin Bieber kaliberű gyerekből énekes világsztár?! Nem kellene ehhez tudni például énekelni?!?!? Tudom, tudom, ízlés kérdése, stb. De akkor is! Az az egy vígasztal, hogy a fanjai előbb-utóbb felnőnek és talán elkezdenek zenét hallgatni JB helyett. Olcsó vígasz, és lehet, soha nem következik be :( De, ha őket boldoggá teszi ...
  4. Hogyan utálhatja valaki a paradicsomot önmagában, mikor imádja a lecsót és a paradicsomos húsgombócot?!
  5. Hogy tarthat valaki házikedvencként tányérnyi, rengeteg lábú pókot, lábatlan kígyót?! A hörcsög, tengerimalac, macska, kutya már smafu?!
  6. Szeretek repülni. Viccesebb kedvűek kedvéért: nem, nem söprűvel, repülőgéppel. DE ... igen, igen, tudom, hogy felhajtóerő, de ... HOGYAN MARAD FENT?! :))
  7. Hogy lehet valakinek Steven Seagal a kedvenc SZÍNÉSZE? 
Hirtelen ennyi. Élek a gyanúperrel, hogy ha 100 kérdést tennék fel, akkor sem találnék egy megoldást sem ...

2011. október 31., hétfő

Négylábú családtagok

Pár napja új taggal bővült a családunk. Kleo új kis társat kapott Nelson személyében. Így újra két kutya birtokolja az udvart és bohóckodásban nincs hiány :))

Kleo


Nelson




Sütőtök krémleves

Mi lehet annál szórakoztatóbb, trendibb, no és persze finomabb, mint ha Halloween idején (elnézést, de jobban kedvelem ezt az elnevezést, mint a Halottak Napját) a család apraja-nagyja egy cél érdekében ügyködik? Talán semmi :) A cél: tökfeldolgozás :))
1. apa megvásárolja a gyönyörű, nagy, kerek, élénnarancs színű tököt;
2. művészi vénával megáldott művésztanonc nagylány vicces-haragos tökfej lámpást varázsol belőle;
3. anya ínycsiklandozó krémlevest készít a zamatos zöldséghúsból;
4. kisebbik lány aktívan kiveszi a részét a megpírított tökmag megdézsmálásából.

Kell ennél jobb? Ugye, hogy nem? DE!!!! Miután a leves lehűlt: TEGYÜK BE A HŰTŐSZEKRÉNYBE!!!! Így nem találkozunk vele reggel a konyhapulton, és nem kell kiönteni.
Silly me!!!! :(

Hozzávalók:
sütőtök
sárgarépa
fehérrépa
hagyma
friss rozmaringlevél
durvára őrölt színesbors
őrölt babérlevél
borókabogyó
gyömbér
cukor

olivaolaj
főzőtejszín
alaplé

A zöldségeket aprítjuk, fűszerezzük, olivaolajjal meglocsoljuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Közben, kihasználva a sütő melegét, a megmosott tökmagot is megpirítjuk; esti tévézéshez kitűnő ropogtatnivalót kapunk :)
A megsült zöldségeket hagyjuk egy picit hűlni, majd botmixerrel krémesre turmixoljuk. Levesalappal, ami készülhet húsleveskockából is, kívánt sűrűségűre higítjuk, majd főzőtejszínnel krémesítjük. Szükség szerint utánfűszerezzük. Hámozott, pirított tökmaggal tálaljuk.
Jó étvágyat! :)