Advent harmadik hétvégéje is elillant.
Lassan minden ház felölti ünnepi ruháját, mindent és mindenkit átjár a közelgő karácsony szelleme. A városban járva az üzletek, bevásárlóközpontok ontják a karácsonyi dalokat, csillognak a feldíszített karácsonyfák, díszek, girlandok ékítik a kirakatokat. Szinte lépni is nehéz a sok nézelődő, vásárló embertől. Mindenkit átjár a vásárlás szelleme. Hiszen ajándékot kell venni!
Kell? Számomra érdekes jeletése van a szónak, ha a karácsonnyal összefüggésben említem. A karácsony a szeretet ünnepe. Ezen a csodás három napon sok mindent ünnepelünk, ami rokonságban áll a szeretettel: összetartozást, egymás közelségét, a hívő keresztények Jézus születését. És, igen, a hosszú-hosszú évtizedek alatt úgy alakult, hogy a karácsony ezeken a csodás érzéseken kívül az ajándékokról is szól. Mindenki igyekszik megvenni lehetőségeihez mérten szerettei számára azt az ajándékot, amire azok vágynak, vagy amiről úgy gondolja, hogy boldoggá teszi őket vele.
Sokszor azonban ez nem olyan egyszerű. Mert az ember lehetőségei végesek, ahogy a bankszámlája vagy a pénztárcája sem zsigerelhető ki a végtelenségig, hiszen karácsony után is vannak anyagi kötelezettségei. És ez gyakran teszi a karácsonyi készülődést rémálommá. Mert úgy érzi, hiába ontják az áruházak jobbnál jobb kínálataikat, hiába látja a hőn áhított játékot, mobiltelefont, ékszert, parfümöt, és hiába szeretné tényleg a legjobbat, a legszebbet és a legdrágábbat megvenni a kedvesnek, nem teheti meg.
De talán nem is kell. Lehet, hogy a kevesebb néha több. Egy szép könyv, egy saját készítésű ékszer, egy szép keretbe tett fénykép, egy kedvenc receptekből összeállított szakácskönyv, kedvenc dalokból készített válogatás lemez, saját készítésű bonbon, mind-mind csodás ajándék lehet. Mert akkor is, ha a reklámok talán mást sugallnak, és talán úgy érezzük, hogy azok csak a legtehetősebbek pénztárcája szerint elérhető, valóban gyönyörű és nagyszerű ajándékokat kínálnak, ... a legfontosabb talán mégsem az, amit pénzzel megvehetünk, hanem az, amit a szívünk melegével adunk. Mert karácsony lesz, a szeretet ünnepe.
És ami még igazán fontos, az az, hogy ha tudunk, ha lehetőségünk van rá, gondoljunk azokra is, akik még ennyit sem tudnak a karácsonyfa alá tenni, ha egyáltalán tudnak fát állítani. Tegyünk egy csomag szaloncukorral, egy mesekönyvvel, egy játékkal, egy-egy csomag tartós élelmiszerrel többet a kosarunkba, és vigyük el oda, azokhoz a nagyszerű szervezetekhez, akik célul tűzték ki, hogy segítenek mindenki karácsonyát széppé varázsolni.
És ami még igazán fontos, az az, hogy ha tudunk, ha lehetőségünk van rá, gondoljunk azokra is, akik még ennyit sem tudnak a karácsonyfa alá tenni, ha egyáltalán tudnak fát állítani. Tegyünk egy csomag szaloncukorral, egy mesekönyvvel, egy játékkal, egy-egy csomag tartós élelmiszerrel többet a kosarunkba, és vigyük el oda, azokhoz a nagyszerű szervezetekhez, akik célul tűzték ki, hogy segítenek mindenki karácsonyát széppé varázsolni.
Mert ami igazán fontos, az az, hogy a karácsony legyen ünnep!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése