A dalokat az érzelmek írják. A legszebb dalokat a fájdalom.
Amikor először hallottam ezt a dalt, nem ismertem sem a szövegét, sem a mögötte álló történetet. Megérintett, egyfajta fájdalmat és szomorúságot éreztem a dallamban és Dimash hangjában, előadásában. Nem a saját fájdalmát közvetítette, hanem valaki másét, de nem tudtam, kiét, sem azt, hogy mire irányul.
Most már tudom, miről szól a dal. Az érzéseim nem csaltak, sok érzelem van benne és sok fájdalom rejtőzik a szöveg és a dallam mögött. És 2020 júliustól még több fájdalom a dal mögött...
Megtudtam, hogy a szöveg Shomishpay Sariev verse, aki kb. 25 évvel ezelőtt írta a házasság előtt álló lányának. Az apa a felett érzett fájdalmáról szól, hogy az ő féltett kincse többé nem vele, hanem a férjével és annak családjával él majd. Sariev megkérte a barátját, a nagyszerű zeneszerzőt, Kenes Duisekeevet, hogy írjon zenét a verséhez, és ő megtette. A szöveg ezzel a gyönyörű, megkapó dallammal új jelentést is kapott Duisekeev keze alatt, aki beleírta saját, nővére elvesztése felett érzett, nem múló gyászát. A lány sosem ment férjhez, mert nagyon korán, 19 évesen meghalt, majd 2 év múlva az édesapja is követte őt az örökkévalóságba.
Duisekeev Dimash professzora volt. 2016-ban odaadta a fiatal énekesnek a dalt, amikor az elmondta neki, hogy szeretné elénekelni. Azt mondják, hogy Duisekeev először kicsit szkeptikus volt, de megindította és büszkévé tette Dimash előadása, mert fiatal kora ellenére át tudta adni a dal jelentését.
2020-at írunk. A világ sokat változott az utóbbi 4 évben, különösen ebben az évben a világjárvány miatt. Dimash pedig világhírű énekes immár 2017-től, és nagyon sokat fejlődött, pedig már 2016-ban is nagyszerű volt a vokális adottságaival. De mára nem csak az énektudása, hanem a színpadi jelenléte is csodás, nem csak át tudja adni egy dal jelentését, hanem eggyé válik vele.
Amikor tegnap újra hallottam a dalt a mai Dimash-tól, még mindig nem volt ismert előttem sem a szöveg, sem a háttere, de azt éreztem, hogy valami megváltozott. Annyira benne volt a dalban és a saját világában, hogy tudtam, valami személyes dolognak kell lennie a háttérben. Most nem valaki más fájdalmáról énekelt, hanem a sajátjáról, de nem tudtam, hogy mi vagy ki lehet mögötte.
De most már tudom. Emlékeztem, hogy idén nyáron Dimash két idős mentora is meghalt. Az egyikük Kenes Duisekeev volt. Vagyis a fájdalom, amit Dimash előadásában tegnap este észrevettem, a néhai professzorának szólt.
Kegyetlen, de gyönyörű világban élünk. A veszteség kíméletlensége gyönyörű dalokat tud teremteni és még gyönyörűbb előadásokat, amikor az énekes eggyé válik a dallal, és az érzései a belső ereje által megérintik és megrázzák a közönség lelkét. És az előadó érzelmein, közvetlenül rajta keresztül fogjuk érezni a dal mondanivalóját, ami fájdalmas. Hiszen mindannyian veszítettünk már el valakit, és tudjuk, hogy a jövőben el fogunk veszíteni valakit, aki nagyon kedves a számunkra. És ez nagyon fáj...
Songs are written by emotions. The most beautiful songs are written by sorrow.
When I heard this song for the first time, I didn't know the lyrics or the story behind it. But I liked it a lot and felt something painful and sad in the melody and in the voice and performance of Dimash. He conveyed the sadness of someone else's not his, but he interpreted so well even I didn't know whose sadness was it or why this person was feeling that way.
Now I know what this song is about. My feelings was right, there is so much emotion in it and so much sorrow behind the lyrics and the melody as well. And from this July there is even more sadness behind this song...
So I just learnt that the lyrics is a poem of Shomishpay Sariev who wrote it about 25 years ago to his daughter who was getting married. It's about a father's pain whose precious child would no longer live with him but with his husband and his family. Later Sariev asked his friend, the great composer Kenes Duisekeev to compose music for the poem and he did it. The lyrics got a new meaning with the beautiful, haunting melody under Duisekeev's hands. He wrote his own long lasting grief over the loss of his sister into the melody. His sister never got married because she died in the early age of 19 and his father followed her into the eternity after 2 years.
Duisekeev was a professor of Dimash and he gave his song to this young man in 2016 when he said he wanted to sing it. They say Duisekeev was a little bit sceptical at first but then was very touched and proud of Dimash's performance because he could conveyed the meaning of the song despite his young age.
And now we are in 2020. The world changed a lot in the last 4 years especially this year with the pandemic. Dimash is a world famous artist now from 2017 and has developed a lot even though he was so great as far back as 2016 with his vocal ability. But now not just his singing but his stage presence is spectacular and now he can not only deliver the meaning of the song but can be one with the song.
When I heard the song yesterday from the present-day Dimash I still didn't know about the lyrics and the background of it but I felt something changed. He was so into it and so into his own world when he sang that I just knew that it was something personal behind it. It was no longer about someone else's sorrow, it was his grief but I didn't know what or who it was about.
But now I know. I remembered that two of Dimash's old mentors died in this summer and now I know one of them was Kenes Duisekeev in July. So the grief I detected in Dimash's performance last night was for his late professor.
We live in a cruel but beautiful world. The cruelty of our loss can create a beautiful song and even more beautiful performance when the singer becomes the song itself, and his feelings can touch and shake the soul of the audience by his inner power. And we can feel the meaning of the song through his feelings, through himselt, and it hurts. Because we all lost someone in our life and we know we will lose someone precious some day. And it hurts immensely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése