A gyerekek mindent csodaként élnek meg. Rácsodálkoznak az olyan egyszerűnek tűnő dolgokra, mint egy lehulló falevél, egy kezükre pottyant esőcsepp, egy új játék, egy meséskönyv. És rácsodálkoznak az ünnepek szépséges kellékeire, mint a szülinapi torta, a karácsonyfa, a hímes tojás.
Emlékszem, hogy gyerekként mennyire vártuk nővéremmel a Húsvétot, anélkül, hogy az ünnep igazi jelentésével tisztában lettünk volna. Vártuk, mert tojást festettünk, olyan módon, amire Apu tanított minket. Petrezselyemhez hasonló növény levelét rátettük a festetlen tojásra, bevontuk nylonharisnyával, a két végét bekötöttük, és a kis batyukat beletettük a festékkel kevert vízbe. Izgatottan vártuk, hogy mikor vehetjük ki őket a festékből, és rangsoroltuk a hímes tojásokat, hogy melyik színe és mintája lett a legszebb. Előre eldöntöttük, hogy melyik példányt fogja kapni Apu, Papa, és melyik közül választhat majd szabadon a többi locsolkodó. Kosárkában elrendeztük a tojásokat, füvet szedtünk és virágot, hogy díszítsük a kosarat.
Nem tudom, hogy az idő nőtte ki a Húsvétot vagy mi magunk, de mára már eltűnt a készülődés öröme, izgalma, és nem festünk már tojást. És eltűntek a locsolkodók is. Ma már nem látni büszke, a nap végére picit már "fáradt" apukákat, akik a pici fiacskáikkal járják az utcákat és betérnek az ismerősökhöz egy-két tojásért, pár forintért, sütiért, csokiért, üditőért, apukának egy-két korty hazaiért. A hagyományok elveszni látszanak, de talán csak itt, nálunk, a mi kis városunkban.
A vallásos emberek egészen biztosan megtartják az ünnepet, hiszen a Húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadásának napja.
Aki nem vallásos, az a tavasz eljövetelét ünnepelheti most. Vagy csak örül a hosszú hétvégének, meglátogathatja rokonait, vendégeket fogadhat, és jókat lakomázhat a húsvéti sonkából, tojásból, mert, ha mást nem is, a gasztronómiai örömöket, mint hagyományt, azért kevesen felejtik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése