- Ő az egyik legsokoldalúbb énekes és zenész, akit valaha láttam, hallottam…
- a koncertjein 7 nyelven énekel…
- a dalai sok-sok műfajt és stílust felölelnek…
- hihetetlen energiával veti bele magát minden dalba…
- szuggesztív, erős karizmájával és kisfiús mosolyával egyaránt magával ragadja a közönséget...
- földöntúli öröm látszik az arcán, amikor hallja, hogy a közönség kazahul énekel neki...
- egyre több koreográfiát láthatunk tőle, bár elmondása szerint nem tud, nem szeret táncolni, de a Dear-ek nagyon szeretik ezt az oldalát is…
- mindig tud újat mutatni…
- szinte szavakra sincs szükség ahhoz, hogy teljes történetet meséljen el a hangjával, ami úgy szárnyal, mint egy sas, a mélybe merülve, majd a magasba törve…
- csodálatos érzékkel mutatja meg a külföldieknek a kazah kultúrát, a népzenét és a tradíciókat…
- a zenészei elsőrangúak…
- a táncosai jókedvet árasztó profik…
- minden egyes show egy érzelmekkel teli utazás, amin Dimash szeretettel vezeti végig a közönség minden tagját.
A lista talán nem teljes, de így is illusztris, mint Dimash maga, akinek ismét mozgalmas időszak áll a háta mögött.
Hazájának, Kazahsztánnak a fővárosa adott otthont szeptemberben az 5.
Nomád Világjátékoknak, aminek a megnyitóján fellépett, és amelynek
záróakkordjaként két teltházas koncertet adott a több mint 30 ezer fő befogadóképességű Asztana Arénában.
Októberben fellépett az Almaty Open ATP250 tenisztorna megnyitóján, és kiadott egy ún. mood videót a Ризамын тағдырға/Hálás vagyok a sorsnak című kazah dallal, amit a megnyitón most először énekelt.
Majd Szingapúrba repült, ahol a magyar Virtuózok klasszikus zenei
tehetségkutató verseny Superstars and Young Prodigies (Szupersztárok és fiatal zsenik)
nevet viselő koncertjén énekelt több dalt. A verseny zsűrijéből annak elnöke, a
legendás Plácido Domingo és a csellista világsztár, Hauser lépett még fel a
verseny ifjú felfedezettjei mellett. A koncertet Magyarország Szingapúri
Nagykövetsége támogatta. Dimash kihasználta az alkalmat, és zsűritársával,
Hauserrel kiadtak egy közös S.O.S. d’un Terrien en Detresse videót, amit
Szingapúrban vettek fel.
Pár nappal később Almatiban, a Köztársasági Palotában a két dombra
mester, Temirlan Olzsabaj és Jernat Nauriz koncertjén támogatta barátait, akik
az ő szólókoncertjeinek állandó szereplői.
Novemberben Dimash Párizsban tűnt fel a kazah elnök delegációjának tagjaként nem hivatalos kulturális nagykövetként, és énekelt a francia köztársasági elnök által adott fogadáson. Majd két világhírű divatházzal, a francia Lanvinnal és az olasz Schiaparellivel forgatott pár napot. 19-én megint szaporábban vert minden magyar Dear szíve, mert Dimash arról adott hírt, hogy Budapestre repül 💖 Fővárosunkba szintén a kazah elnöki delegáció tagjaként érkezett, részt vett és énekelt a miniszterelnök által adott vacsorán.
November 21-én már a cseh koncert városában, Prágában találkozhatott Dimash-sal az, aki kiment a Mafra Plázához, ahol az Óčko TV vendége volt, mivel idén több héten keresztül uralta a slágerlistájukat. Pár percre kijött, és üdvözölte a stúdió előtt összegyűlt Dear-eket. Volt szerencsém ott lenni és személyesen, nappali fényben látni őt, még ha csak több méterről és közöttünk soktucatnyi Dear-rel is, tengernyi, magasba tartott mobiltelefon és fényképezőkép erdején keresztül.
A koncert 22-én volt, sajnos ugyanabban a jégkorong stadionban, ahol két éve tavasszal. Hogy miért sajnos, arról picit később a zárójeles részben 😊 A cseh majd a kazah himnusszal kezdődött a koncert. A szeptemberi két asztanai show a kazah himnusszal indult, arra lehet következtetni, hogy meghonosítják ezt a szokást, és ezentúl minden koncertet a fogadó ország és Kazahsztán himnuszával kezd Dimash a népek közötti barátság és tisztelet jeleként. Ez a két nappal későbbi düsseldorfi koncerten is így volt, és Dimash édesanyja, Szveta is hasonló gondolatokat osztott meg az Instagramon.
Golden, Smoke, Olimpico, Battle of Memories, Ave Maria, S.O.S d’un Terrien en Detresse, Love of Tired Swans, Unforgettable Day, Give Me Your Love, Be With Me, Mahabbat ber Magan (Give Me Love), Stranger, Fire, When I’ve Got You, El Amor En Ti, The Story of One Sky, Dürdaraz, Late Autumn, Let It Be, és a ráadás Give Me Your Love hangzott el (meglehet, hogy kihagytam valamit, és talán a sorrend sem pontos). És Dimash öccse, Abilmansur játszott egy dalt gitáron a zenekar és a háttérénekesek kíséretében.
Nem maradhatott el a szokásos „exercise for voice” sem, vagyis a közös éneklés. Dimash nagyon élvezi ezeket a pillanatokat, amikor többezer ember vele együtt énekli a dalait, főleg, amikor kazahul történik mindez. És mindig megragadja az alkalmat, hogy külön is megénekeltesse a közönséget. Pont Prágában kezdte el két éve, hogy három szólamban énekelteti a rajongókat a békéért, az egységért. Ez most nehezebben akart összejönni, mint két éve, de Dimash tanár úr következetesen, gyengéd szigorral egységbe kovácsolta a hangokat. Egyetlen dolgot felejt el talán: nekünk, átlag földi halandóknak csak kb. 3 és fél liter a tüdőkapacitásunk, szemben az ő végtelennek tűnő limitjével, a légzéstechnikánk pedig az életben maradást szolgálja, nem a fél percig kitartott hangok reprodukálását és hihetetlen vokális akrobatika bemutatását😂
Ahogyan azt megszoktuk, aranyos, szívmelengető és vicces jelenetekben sem
volt hiány. Sofia, a 9 éves kislány kapott egy esélyt, hogy felmenjen a
színpadra és megmutassa énektudását. Elbűvölte Dimash-t, amikor Whitney Houston
„How Will I Know” című dalából énekelt egy részletet, amit a közönség is nagy
tapssal jutalmazott.
Majd jött egy úriember, akinek táncát Dimash a "Be With Me" alatt
kiszúrta a színpadról és felhívta magához, bár az őrök először nem akarták
engedni. Ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt is ő volt az, akinek a táncára felfigyelt Dimash és posztolt is róla Instagramon.
Humoros jeleneteknek lehettünk tanúi, mikor a férfi fóka módjára, hasra érkezve
felugrott a színpadra, Dimash pedig nevetve nyújtotta neki a kezét, hogy
felsegítse. A színpadon persze jött a lámpaláz, így az úriember már nem ropta
olyan bátran, de újra megnevettette Dimash-t, amikor lekísérte a színpadról, ő pedig
végig gurult a kifutón. Dimash szaladt utána, azt kérdezve, hogy „What are you doing?”,
„Mit csinálsz?” 😊
Újabb humoros közjáték alakult ki, amikor Dimash megszólított egy férfit a közönség soraiból. A párbeszéd a következő volt:
Remek hangulatú, humorral, megható pillanatokkal teli koncert volt. Dimash odafigyelt most is a közönség minden rezdülésére, ami még dalszöveg módosítást is eredményezett. Az S.O.S elején egy rajongó kezét fogta, amikor elkezdett énekelni. A szöveg így módosult:
Pourquoi je vis? (Miért élek?)
A ráadás dal a megszokott Give Me Your Love volt, ami alatt Dimash le szokott jönni a színpadról. Most a színpadtól balra lévő lelátó egyik szektorában tűnt fel. Talán azért, mert az nem volt tömve, és a nézőtéren a biztonsági szolgálat nem tudta volna garantálni az épségét. A zenekar tagjainak, a háttérénekeseknek, a táncosoknak a bemutatása, a hangmérnöknek, stylistnak, menedzsernek, a szülőknek és minden közreműködőnek a bemutatása és a feléjük irányuló köszönet és szeretetnyilvánítás mindig megható gesztus. Ugyanakkor nagyon hosszúra nyúlik, talán azért is, mert ezzel akarja Dimash nyújtani az időt, amit még a Dear-ekkel tölthet, ami érthető, mert nehéz az elválás neki is, nekünk is.
Aki csak a pozitívumot szeretné elolvasni és magával vinni, kérem, ne olvassa el a két zárójel közötti dőlt betűs részt!!!
(A cseh biztonsági szolgálat a két évvel ezelőttihez képest kicsit nagyobb
határozottsággal és talán nagyobb létszámmal állt fel, de így is engedték a
színpad elé özönlést. Dimash-nak nyilvánvalóan nagyon jólesik, hogy közvetlen
kapcsolatba kerülhet a közönséggel, a rajongókkal, megfoghatja a kezüket, közelről
a szemükbe nézhet, ők pedig átadhatják szeretetük mellett a neki szánt ajándékot,
virágcsokrot is. Ezt teljesen megértem és meghatónak tartom💗A lelátón ülve azonban mondhatni páholyból
nézhettem a közelharcot, ami időnként a színpadnál folyt. Lökdösődést,
tolongást, dulakodást, és az őrök munkáját, akik igencsak megdolgoztak a
pénzükért, de mégsem voltak elég hatékonyak, így, akik elöl ültek, jó pénzért
nézhették megint mások hátát, bár talán mostanra már megszokták 😊
Amellett a tiszteletlenség mellett sem tudok elmenni szó nélkül, amit a
fanatizmus szül. Nem vigyázva másokra, taszigálják egymást a Dimash hatására
szeretet hirdető Dear-ek, és néha úgy kapaszkodtak Dimash kezébe, hogy egészen
biztos nem volt neki kényelmes, főleg úgy, hogy pár hete volt eltörve. Persze,
én is tudom, hogy ha nem akarná, Dimash nem nyújtaná a kezét, de attól még
lehetne figyelmesnek lenni vele és másokkal szemben is. Ismétlem magamat, látszik,
érződik, hogy Dimash-nak is szüksége van erre a közelségre. Nem vagyok
koncertszervező, nem mondom, hogy őrzés-védelemben szakértő lennék, és nem
értek a színpadépítéshez sem. De egészen biztosan lehetne ezt mindenki számára
elfogadható mederbe terelni, akár úgy, hogy külön egy kisebb, állóhelyes rajongó
zónát kerítenének el a színpad egy része előtt, hogy ne az egész képet takarják
ki a többi néző elől az ott állók. Vagy, ahogyan a két nappal későbbi düsseldorfi koncerten
volt látható, a színpadhoz engednének időnként nézőket, de nem tömegben, hanem egyszerre
csak párat, majd gyorsan visszaterelnék őket a helyükre. Vagy, mint ahogyan Budapesten
volt májusban a világ más nagyvárosaiban történt incidensek után, mindenki a
helyén maradna, ha egyszer ülőhelyet vett, nem zavarná a többezres tömeget az a
létszámban kevesebb rajongó, aki nem bírja ki, hogy ne érjen hozzá Dimash-hoz,
és nem veszélyeztetné senki testi épségét tömeges tülekedéssel, hajbakapással,
mert hasonló most is történt Prágában.
Mindez örökké felemás érzéseket fog kiváltani, amíg nem lesz tökéletes megoldás, már ha létezik ilyen egyáltalán. Van, aki szerint teljesen rendjén van a koncertbe ágyazott rajongói pankráció, mások szerint mindenki maradjon a székén, és várja meg, míg Dimash saját döntése alapján lejön a közönség közé az őrök gyűrűjében, mint Budapesten is tette, és, ameddig a tömeg önző és sajnos elengedhetetlen módon nem zár össze teljesen, végigmegy a sorok között. Így volt ez Budapesten és tegnap Düsseldorfban is.
Említettem korábban, hogy a koncert sajnos ugyanabban a jégkorong stadionban volt, mint két éve. Akkor áprilisban volt a show, különösen hűvös időben, de
nem volt vészesen hideg a csarnokban. Nem úgy most, november 22-én. Úgy
hirdették, hogy felújított a helyszín, ami tulajdonost váltott. Amit én láttam,
tapasztaltam változásként, az az épületen lévő név volt, semmi más nem volt
újabb vagy jobb. Ne is beszéljünk olyan aspektusról, hogy alig van női mosdó,
hiszen férfisport szentély a helyszín😊 De, mivel jéghokicsarnok, nyilvánvaló, hogy
nem fűtött a terem. Ami a kinti 0 fok körüli hőmérsékletet tekintve belül sem
nevezhető barátságosnak. Iszonyú hideg volt, ami egy háromszor 20 perces harmadokból
álló hokimeccsen biztosan nem érezhető, mert ott az emberek ugrálnak,
drukkolnak, esznek-isznak, nem bánkódnak 😊 Tiszta játékidőről van szó, ha megszakad a
harmad, megállítják az órát, így a meccs biztosan tovább tart 60 percnél, ami még így sem hosszú. De Dimash
koncertje kb. 19:50-kor kezdődött és kb. 23:00-ig tartott, ha jól emlékszem. Mivel
19:30-ra hirdették a kezdést, nyilván mindenki korábban elfoglalta a helyét,
így több mint 3 és fél órát ült a max. 14 fokban. Négy réteg ruha volt rajtam, de a
kabát, kesztyű is elkelt, volt olyan, aki sapkában ült végig.
A hideg csak az egyik aspektus, a másik a hangzás. A stadion 1962-ben épült! És hiába hirdetik multifunkcionálisnak, egészen biztos, hogy mára már nem a legmegfelelőbb egy ilyen nagyszabású, eredetileg ültetett koncert megrendezésére, főleg nem télen. Az arénák nem hangversenytermek, ezt le kell szögezni. Még a hangversenytermek sem egyformák, van jobb, van világszínvonalú, némelyik közöttük is kiemelkedő, és van kevésbé nagyszerű. Egy sportaréna, főleg, ha ilyen öreg, nem biztos, hogy jól szolgálja a hangzást. Az is tudott, hogy nem mindegy, hol ül az ember, egyes szektorokban más lehet a hangélmény. Mi a 117-es szektorban ültünk, ahol gyakran olyan szintű rezonanciát lehetett érezni, hogy az ember szinte lepattogott a fém ülőhelyéről, legalábbis a lelátón, ahol az épület szerves része a beépített széksor. Az új dal, a "Fire" alatt pedig egyenesen félelmetes volt, amit tapasztaltunk, nem is zenét hallottunk a dal indulásakor, hanem hatalmas rezgést, zúgást, szinte recsegést, amit fizikálisan is érezni lehetett, mint ha az egész épület akart volna összedőlni.)
Bezárult a zárójel 😊 Nincs több negatív tapasztalatról szóló gondolat. Mert a koncert után csakis a boldogság marad. Boldogság azért is, mert három szépséges és izgalmas napot tölthettem együtt három nagyon értékes, csodálatos emberrel: a férjemmel, Ősi Andrea és Támba Mária barátnőimmel. Köszönöm nektek!💓
Csodálatos élményekkel lettem gazdagabb, mert ismét láthattam Dimash-t
élőben, ott lehetettem a koncertjén, amin természetesen megint fantasztikusan
énekelt. El sem hiszi az ember, hogy folyamatosan tud fejlődni, de mégis újra
és újra bizonyítja, hogy nincs határ. A hangja gyönyörű, hol gyengéd, mint a simogató
nyári szellő, hol erőteljes, mint a mennydörgés, hol olyan magasságokba szárnyal,
ahonnan a csillagok néznek le ránk, hol mély, mint a völgyben zúgó vízesés.
Az energiája pedig hihetetlen. Szinte észrevétlenül, de folyamatosan vezényli a zenekart. Táncol a tánckarral, mint ha csak közéjük tartozna, viccelődik a közönség tagjaival, gyengéden szól a kezét fogó, elérzékenyült rajongóhoz, megölelgeti a szárnyait próbálgató, éneklő kislányt, és szívére öleli nem csak a közönséget, hanem az egész világot. Mert ott van, ahol a legjobban szeret lenni, a SZÍNPADON. Mert arra született, hogy énekeljen, hogy dalokat szerezzen, és boldogságot hozzon az emberek szívébe, lelkébe. Hogy az egységet, a békét hirdesse, hogy mindenhol elénekelje monumentális szerzeményét, a The Story of One Sky-t, hogy végre mindenki megértse, amit Prágában mondott a dal végén: „We just need only peace. That’s all.” Csak békére van szükségünk. Ez minden.
