1999-ben a kínai Guizhou tartományban tragikus kimenetelű függővasút baleset történt. A baleset részese volt egy háromtagú család, de csak a két és fél éves kisfiú élte túl, akit a szülei csodával határos módon ki tudtak emelni a kocsiból, ám ők csapdába estek és a halálba zuhantak.
Az árvát örökbe fogadta a híres énekes-dalszerző, Han Hong, aki maga is nehéz sorsú gyermek volt. Korán elveszítette az édesapját, majd híres énekesnő édesanyja újra férjhez ment, és a nagyszülőknél hagyta őt.
Han Hong örökbe fogadott fiának írta a Daybreak című dalt, emléket állítva a szülői és a gyermeki szeretetnek és a tragédia áldozatainak.
Dimash az I Am Singer című kínai énekverseny nyolcadik adásában énekelte először a dalt, ami 2017. március 11-én került adásba. Elmesélte, hogy tíz évesen hallotta először a Daybreak-et, és már akkor nagy hatással volt rá és megrázta az árva kisfiú története. A dal tragikus háttere önmagában alkalmas arra, hogy megnehezítse az énekes előadását, a mandarin nyelv szintén nehéz terep, ám Dimash-t még egy torokfertőzés is hátráltatta, amitől a versenynapra elment a hangja. Öt injekciót kapott a torkába, ami rizikós volt, de segített neki, hogy el tudja énekelni a dalt, ami után rögtön újra "megnémult". A torka messze nem volt száz százalékos állapotban a versenyen, fájdalmat okozott neki az éneklés, de mindez az előadás szépségéből és hatásából nem vett el, sőt, talán hozzá is tett. Dimash mindig érzelmi oldalról közelít a dalokhoz, és itt saját betegsége és az általa okozott sérülékenysége révén talán még inkább átérezhető az árva kisfiú fájdalma.
2017. június 27-én otthon, a kazah fővárosban az első hazai nagy szólókoncertjén újra elénekelte a dalt, immár egészségesen, a hangja teljes erejét és minden színét kihasználva. Lélegzetelállító előadással mutatta be az árva kisfiú tragikus történetét.
A dal szövegét az angol fordításból ültettem át magyarra:
Hajnalhasadás
Ködös őszi nap van,
Szél fúj folyamatosan,
Felidézve bennem egy emléket,
Rettegéssel telt szemüket.
Mikor a gyönyörű, festői tájba
Fülsértő csattanás robbant.
Azon az őszi napon láttam
Apám arcát utoljára,
Mikor erős vállán a biztonságba emelt.
Most a sötét éjben könnybe lábad a szemem.
Ne hagyj magamra!
Ne törj össze!
Láttam, ahogy Apu és Anyu lezuhan.
Magamra hagytak egy idegen világban,
Ahol nem tudtam, milyen veszélyek várnak.
Még szorítani akarom a kezüket!
Anyu, mondd, hogy van még remény!
...A Nap feljön, és Anyu mosolyog…
Eljött a hajnal.
Az eget csillagok pettyezik az éjben.
Álmomban Anyut látom, hozzám beszél éppen.
„Egyedül leszel a világon,
De erősnek kell maradnod!”.
Ne hagyj magamra!
Ne törj össze!
Néztem őket…
És láttam, ahogy Apu és Anyu lezuhan,
És magamra hagynak egy idegen világban.
Gyönyörű kertet akarok építeni az emléküknek.
És újra szorítani a kezüket.
Anyu, mondd, hogy van még remény!
És a Nap feljön… Egy gyönyörű kertet.
Láttam, ahogy Apu és Anyu lezuhan.
Magamra hagytak egy idegen világban,
Még szorítani akarom a kezüket!
És egy gyönyörű kertet építeni az emléküknek!
Anyu, mondd, hogy van még remény!
És a Nap feljön, és Anyu mosolyog…
Itt a hajnal.
Eljött a hajnal.
Az I Am Singer-ben betegen, de csodásan, nagy szívvel előadott dal és a háttere:
A Bastau koncerten, Kazahsztánban, egészséges torokkal:
