A karácsonyi készülődés idején ki-ki próbál elvonatkoztatni, kiutat keresni a hétköznapok terhétől, a rohanástól, és menekülni a fásultságtól, az év végi hajrá őrületéből. Szerencsére vannak olyanok is, akiknek jó sorozata van - szerintem sajnos ők vannak kevesebben -, de kellemes, vagy még több kellemes szórakozásra vágynak. Én inkább az első csoportba tartozom mostanában, de az ember azzal főz, amije van, így abból hozza ki a legtöbbet és úgy, ahogyan tudja. És ha már a rossz sorozatomnak "köszönhetően" a pénteki színházat ki kellett hagynom, szombaton már járt nekem egy kis kikapcsolódás.
A szórakozásra remek alkalom egy koncert. Még remekebb, ha a fellépőket kedveljük, tiszteljük, szeretjük. Előfordul, hogy az ember lánya a véletlen folytán elkeveredik egy-egy, számára ismeretlen előadó műsorára, és kellemes meglepetés éri. Ha nincs szerencséje, a meglepi nem kellemes lesz... De többségében, legalábbis úgy gondolom, az emberek az általuk ismert művészek előadásait keresik, hiszen van ugyebár a "jól bevált recept" nevű történet...
Az én esetemben szombaton minden adott volt a kellemes esti programhoz, mert a fellépőket, Janza Katát és Dolhai Attilát jól ismerem, a nevük számomra garancia a jó szórakozásra.
Az én esetemben szombaton minden adott volt a kellemes esti programhoz, mert a fellépőket, Janza Katát és Dolhai Attilát jól ismerem, a nevük számomra garancia a jó szórakozásra.
A koncertnek a tatabányai, Vértes Agorája névre keresztelt kulturális központ adott helyet. Kellemes, szép, új épület, a nagyterem kialakítása, falborítása a zenei műsorok jó hangzásának ígéretét hordozta (bár, ahogy később kiderült, a hangosítás nem volt a legtökéletesebb, mert a zenekar néha kicsit elnyomta az énekeseket).
Míg az aulában ülve vártuk, hogy bebocsátást nyerjünk a terembe, folyamatosan érkezett a többi néző, köztük sok, az Operettszínházból ismert, kedves arc bukkant fel. Kihallatszottak a próba hangjai, de lányom "parancsára" felhagytam a füleléssel, hiszen nem kell mindent előre tudni. Így csak találgattuk, hogy lesz-e zenekar, mert amikor meghirdették a koncertet, ezt nem tették közzé.
Mikor végre bebocsátást nyertünk, tanakodtunk, hogy melyik ötödik sorba szól a jegyünk, az elsőbe, avagy a másodikba? Jó tanács a helyszínnel kapcsolatban a jövőre nézve: ha valaki nem akar a legelső (vagy esetleg a második) sorban ülni, az az emelkedő, vagyis a hátsó széksorokba vásároljon jegyet, mert onnan egészen biztosan látni fog. Ez az első, vízszintes, azonos magasságban felállított sorok esetében egyáltalán nem garantált, sőt... Igyekeztem jól kihúzni magam, végül is gerinces ember vagyok, a görnyedés köztudottan nem tesz jót, és a kezdeti szégyenkezésem miatt azon is hamar átlendültem, hogy esetleg tőlem sem lát az, aki mögöttem ül. A látvány ugyanis megérte a teljes figyelmet. A művészek csinosak, elegánsak voltak, ünnephez illően öltöztek. Kata pezsgőszínű, ezüsttel mintázott ruhát viselt, Attila fekete öltönyt és fekete inget, bordó nyakkendővel. Kedvesen, csillogó szemmel, mosolyogva köszönték meg a tapsot, majd a nyolctagú zenekar kíséretével kezdetét vette a műsor. Kicsit ünnepi volt a közelgő Karácsony miatt (amit csak fokozott a színpad szélén felállított hatalmas karácsonyfa), kicsit mulatós, kicsit musicales, kicsit operettes. Megható, egyben vicces. Elemükben voltak, egymásra hangolva viccelődtek, hol a saját, hol a másik "kárára". A beköszönéskor Attila letegezte a közönséget, majd elnézést kért, és engedélyt kért a tegeződésre, mert hogy így szokta, mondta. És tényleg. Aztán hozzátette, hogy "hátha vannak újak, például Tatabányáról". Az este egyik legjobb poénja volt, szívből jött. Természetes, hogy jó az a művészeknek, ha minél több új arccal találkoznak az előadásokon, nem csak az úgynevezett törzsközönség vesz jegyet. De ha a színházon kívül máshol, így koncerten is látni akarja őket az ember, akkor nincs mese, neki kell indulni.
A másik, számomra legőszintébbnek ható "odamondás" Katától jött. A Fehér Karácsonyt énekelték a műsor vége felé, és Attila elindult, hogy találomra kiválasztva embereket a közönség soraiból, megkérdezze, mi a titkos vágyuk karácsonyi ajándék terén. A legtöbben szégyellősen nem nyilatkoztak, de volt, aki frappáns módon közös fotót kért Attilával, és meg is kapta azon nyomban. Kata közben tovább énekelt a színpadon, wurlitzernek átlényegülve, kapacitálta is Attilát, hogy talán dobjon be egy húszast, amíg ő interjúvol. Majd Attila leghátsó sorból érkező, "hogy vagy ott a színpadon?" kérdésére Kata mindenki derültségére rávágta, hogy ha ő azt most elmondaná, az sem az alkalomhoz illő, sem ünnepi nem lenne.
Egy vicces kis évődés itt, egy kicsi ott, kellemes és gyönyörű dalok, szép hangok, jó zenészek, kedves, néha kicsit zavarba jövő vagy meghatódó, nagyszerű énekesek, és máris azon kaptuk magunkat, hogy sajnos az este végén járunk.
A koncert végét a Karácsony szelleme uralta. Nagyon szép volt Katától a Karácsony esti dal Kocsák Tibor Abigél című musicaljéből. Szeretem, amikor Kata lágyan, halkan, ugyanakkor a szövegre figyelve, hangsúlyosabban énekel, mintha csak mesét mesélne. És külön örültem a Hallelujának Attilától, bár bevallom, hogy a régi magyar szöveget jobban szeretem.
A legvégén adódott alkalom közös éneklésre is. Attila biztatott minket, hogy ne legyünk szégyellősek, nem oltják fel a lámpákat, így ők nem látnak minket, aki meg mellettünk ül, ugyanabban a cipőben van, mint mi magunk, ergo nótára fel! Így hangzott el közösen a Mennyből az angyal és a Csendes éj.
Szép volt, jó volt, talán igaz se volt, de az biztos, hogy kellemes társaságban gyorsan telik az idő, így a kb. 1 óra 40 perces koncert - természetesen - rövidnek tűnt.
Dallista:
Míg az aulában ülve vártuk, hogy bebocsátást nyerjünk a terembe, folyamatosan érkezett a többi néző, köztük sok, az Operettszínházból ismert, kedves arc bukkant fel. Kihallatszottak a próba hangjai, de lányom "parancsára" felhagytam a füleléssel, hiszen nem kell mindent előre tudni. Így csak találgattuk, hogy lesz-e zenekar, mert amikor meghirdették a koncertet, ezt nem tették közzé.
Mikor végre bebocsátást nyertünk, tanakodtunk, hogy melyik ötödik sorba szól a jegyünk, az elsőbe, avagy a másodikba? Jó tanács a helyszínnel kapcsolatban a jövőre nézve: ha valaki nem akar a legelső (vagy esetleg a második) sorban ülni, az az emelkedő, vagyis a hátsó széksorokba vásároljon jegyet, mert onnan egészen biztosan látni fog. Ez az első, vízszintes, azonos magasságban felállított sorok esetében egyáltalán nem garantált, sőt... Igyekeztem jól kihúzni magam, végül is gerinces ember vagyok, a görnyedés köztudottan nem tesz jót, és a kezdeti szégyenkezésem miatt azon is hamar átlendültem, hogy esetleg tőlem sem lát az, aki mögöttem ül. A látvány ugyanis megérte a teljes figyelmet. A művészek csinosak, elegánsak voltak, ünnephez illően öltöztek. Kata pezsgőszínű, ezüsttel mintázott ruhát viselt, Attila fekete öltönyt és fekete inget, bordó nyakkendővel. Kedvesen, csillogó szemmel, mosolyogva köszönték meg a tapsot, majd a nyolctagú zenekar kíséretével kezdetét vette a műsor. Kicsit ünnepi volt a közelgő Karácsony miatt (amit csak fokozott a színpad szélén felállított hatalmas karácsonyfa), kicsit mulatós, kicsit musicales, kicsit operettes. Megható, egyben vicces. Elemükben voltak, egymásra hangolva viccelődtek, hol a saját, hol a másik "kárára". A beköszönéskor Attila letegezte a közönséget, majd elnézést kért, és engedélyt kért a tegeződésre, mert hogy így szokta, mondta. És tényleg. Aztán hozzátette, hogy "hátha vannak újak, például Tatabányáról". Az este egyik legjobb poénja volt, szívből jött. Természetes, hogy jó az a művészeknek, ha minél több új arccal találkoznak az előadásokon, nem csak az úgynevezett törzsközönség vesz jegyet. De ha a színházon kívül máshol, így koncerten is látni akarja őket az ember, akkor nincs mese, neki kell indulni.
A másik, számomra legőszintébbnek ható "odamondás" Katától jött. A Fehér Karácsonyt énekelték a műsor vége felé, és Attila elindult, hogy találomra kiválasztva embereket a közönség soraiból, megkérdezze, mi a titkos vágyuk karácsonyi ajándék terén. A legtöbben szégyellősen nem nyilatkoztak, de volt, aki frappáns módon közös fotót kért Attilával, és meg is kapta azon nyomban. Kata közben tovább énekelt a színpadon, wurlitzernek átlényegülve, kapacitálta is Attilát, hogy talán dobjon be egy húszast, amíg ő interjúvol. Majd Attila leghátsó sorból érkező, "hogy vagy ott a színpadon?" kérdésére Kata mindenki derültségére rávágta, hogy ha ő azt most elmondaná, az sem az alkalomhoz illő, sem ünnepi nem lenne.
Egy vicces kis évődés itt, egy kicsi ott, kellemes és gyönyörű dalok, szép hangok, jó zenészek, kedves, néha kicsit zavarba jövő vagy meghatódó, nagyszerű énekesek, és máris azon kaptuk magunkat, hogy sajnos az este végén járunk.
A koncert végét a Karácsony szelleme uralta. Nagyon szép volt Katától a Karácsony esti dal Kocsák Tibor Abigél című musicaljéből. Szeretem, amikor Kata lágyan, halkan, ugyanakkor a szövegre figyelve, hangsúlyosabban énekel, mintha csak mesét mesélne. És külön örültem a Hallelujának Attilától, bár bevallom, hogy a régi magyar szöveget jobban szeretem.
A legvégén adódott alkalom közös éneklésre is. Attila biztatott minket, hogy ne legyünk szégyellősek, nem oltják fel a lámpákat, így ők nem látnak minket, aki meg mellettünk ül, ugyanabban a cipőben van, mint mi magunk, ergo nótára fel! Így hangzott el közösen a Mennyből az angyal és a Csendes éj.
Szép volt, jó volt, talán igaz se volt, de az biztos, hogy kellemes társaságban gyorsan telik az idő, így a kb. 1 óra 40 perces koncert - természetesen - rövidnek tűnt.
Dallista:
Szívből szeretni - Rómeó és Júlia; duett
O Sole Mio - olasz dal; Attila
Csillagok aranya - Mozart; Kata
Funiculí, Funiculá - olasz dal; Attila
Az már nem én lennék - Elisabeth; Kata
Táncolnék a boldogságtól - Csárdáskirálynő; duett
Ez most más - Rudolf; duett
Értem születtél - Rudolf; duett
Ősi monda szól - Szépség és a szörnyeteg; Kata
Hej, cigány - Marica grófnő; Attila
Óbudai egyveleg - duett
Cintányéros cudar világ - Mágnás Miska; duett
Délibábos Hortobágyon - Erzsébet; duett
A vonósnégyes karácsonyi összeállítása
Karácsony esti dal - Abigél; Kata
Halleluja - az Ébredés című albumáról Attila
Nézz rám, Istenem! - Celine Dion, Andrea Bocelli dalának átirata; duett
Jingle Bell Rock - Attila
Fehér Karácsony - duett
Boldog Karácsonyt - duett
Mennyből az angyal - közönséggel közösen
Csendes éj - közönséggel közösen
Képek a koncertről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése