A történetek szinte mindig tartalmaznak narrációt, leírást, segítenek elhelyezni a szereplőket térben és időben, megmondják, hogyan néznek ki, mikor mit csinálnak, nevetnek, suttognak vagy éppen kiabálnak. De mi van, ha mindezt kivesszük az írásból? Működhet így is a történet?
Szerintetek működik?
Olvasd el a novellámat, klikk ide: Az ajánlat
A bevezető kérdések elolvasása után, azonnal Örkény Istvánra gondoltam. (Az egyik oldalról, a szerzőiről, a közlés minimuma, míg a másik, az olvasói oldalról a képzelet maximuma.)
VálaszTörlésEzt követően a "vizuális forradalom az irodalomban" kifejezés jutott az eszembe. A mai kor olvasója, aki már számtalan filmet, színpadi előadást látott, már részletesebb szerzői leírások nélkül is maga előtt látja a helyszínt és a szereplőket. Sőt, már artikulációval együtt hallja az általa olvasott párbeszédeket is.
Igen, nem csak hogy működhet, hanem előnyére is válik a műnek.