Az Ébren Álmodó - The Daydreamer: Dimash Qudaibergen: The Story of One Sky / Az egy égbolt története

2022. október 6., csütörtök

Dimash Qudaibergen: The Story of One Sky / Az egy égbolt története - ahogy én érzem, értem

Dimash 2022. szeptember 7-én osztotta meg az Instagramon, hogy leforgatta a világ "legdrágább", 12 perces zenei videóját a The Story of One Sky (Az egy égbolt története) című szerzeményéhez, amit 3 éve kezdett írni. Elmondta azt is, hogy a forgatókönyvet is ő írta. Ekkor még nem tudtuk, mit látunk-hallunk majd, mi vár ránk. Azt azért lehetett sejteni, hogy monumentális alkotásról van szó, hiszen a 12 perc nem szokványos időtartam, hacsak nem klasszikus műről van szó, és Dimash sosem szokott légből kapott módon nyilatkozni. A mesterdiplomáját zeneszerzésből kapta, és több saját szerzeményét is ismerjük, mégsem lehettünk biztosak abban, milyen műfajú dallal fogunk találkozni. Hiszen az Unforgettable Day (Felejthetetlen nap), a War and Peace (Háború és béke) és a Be With Me (Légy velem), hogy csak párat említsek a saját szerzeményei közül, nem is különbözhetnének jobban egymástól zeneileg. Az, hogy a "legdrágábbként" jellemezte a zenei videót, megint csak gondolkodóba ejtő, hiszen Dimash nem szeret, ezért nem is szokott anyagiakról beszélni. Angolul írta a bejegyzést a "most expensive music video" szóösszetételt használva. Magyar nyelven a "legdrágább" szónak több jelentése is van, nem csak pénzben kifejezhető értéket jelent, így óhatatlanul elgondolkodtam rajta, lehet-e, hogy az ő kazah anyanyelve megtréfálta, és rossz angol kifejezést használt? Végül nem derült ki, hogy pontosan mire utalt, de az igen, hogy mind anyagiakban, mind üzenetét tekintve nagyon értékes alkotásról van szó.

Ilyen előzmények után szeptember 11-én jelent meg a zenei videó előzetese. Már ez az egyetlen perc letaglózó hatású volt. És egyből megmutatta, hogy semmiféle túlzás nem volt abban, amikor Dimash a Kínában tett legutóbbi látogatása során a Shine Super Brothers műsorban, majd a kazahsztáni Almatiban szeptember 23-ra meghirdetett Stranger koncertjének beharangozójában is azt mondta: minden, amit eddig mutatott művészként, csak a kezdet volt, a közönség még nem látott, nem hallott tőle semmit.

Az előzetesből kiderült, hogy a dal teljes címe Requiem - The Story of One Sky. Vagyis a műfaját tekintve a halottak lelkéért szóló gyászmise, így már a cím megmutatja, hogy messze nem egy könnyed műről van szó.

Az előzetesben fekete egyenruhás fegyveres katonákat látni, amint épületbe törnek be, embereket bántalmaznak. Szélnek nekifeszülve menetelő embereket, akik egyike nagy keresztet cipel. Játékát szorongató kislányt, és zöld katonaruhát viselő Dimash-t. Ami a képkockáknál megdöbbentőbb volt, az a fekete egyenruhát viselő férfi, aki szenvtelen arccal, mély hangon a következőket mondja: "Ha egy szomszédos országból vagy régióból származó ember szemébe nézel, az ellenség tükörképét láthatod benne. Te vagy számára az ellenség. És mi visz el bennünket a békéhez? Szeretet csak a legerősebb szívében lehetséges. Erősnek kell lenned ahhoz, hogy elfogadd a szabadságot és elhozd a világba. Összefogva minden városba, minden házba behatolunk. Mindenkit vezetünk, aki kész új életet kezdeni. Aki ellenáll, annak nincs helye közöttünk. A szabadságot választom. A világ nyitva áll előttem, és én nektek akarom adni. A háború az emberek egyesítésének módja."

Ez kétséget kizáróan egy autokrata vezető szónoklata, aki vagy épp uralomra tör, vagy már megszerezte azt, és diktátorrá vált. Az egymást gyorsan váltó baljós képkockák, majd Dimash záró szavai pedig egyértelművé teszik, miről szól a zenei videó: "Nem. Nincs béke a háborúban. A háború maga a halál."

A előzetes videóban látottak, hallottak és az időzítés elgondolkodtattak. Terror, háború, és a megjelenés dátuma: szeptember 11. Dimash rajongói, a Dear-ek között már szállóigévé vált, hogy "Dimash-nál nincsenek véletlenek". Így talán az sem véletlen, hogy a videó a 2001. szeptember 11-i, USA-t ért terrortámadások 21. évfordulóján jelent meg. Az akkori támadás, ami a World Trade Centert, a Pentagont és a Capitoliumot célozta, közel 3000 áldozatot követelt. Az USA által válaszként Afganisztánban indított terrorizmus elleni háború még többet. De ez az összefüggés csupán az én fejemben felbukkant gondolat, Dimash és csapata nem tettek erre utalást, így ezt ne tulajdonítsa senki nekik. Mint ahogy a további, a dallal és a videóval kapcsolatban levont következtetések is az én gondolataim, amik az érzéseimet, megérzéseimet tükrözik, és amik talán nem egyeznek meg azzal, amire az alkotók utaltak.

A zenei videót szeptember 24-re harangozták be, a Dimash és rajongói között megtartott találkozóra, amit az Almatiban adott koncertet követő napra időzítettek. Maga a dal azonban szeptember 13-án debütált, mégpedig nem kisebb eseményen, mint a világ- és hagyományos vallások vezetőinek VII. kongresszusán. A kazah fővárosban, Asztanában, amit szintén ekkor tájt neveztek vissza Nur-Szultánról a korábbi nevére, jelezve, hogy az ország maga mögött hagyja a régi rendszert. Vagyis Dimash a szülőhazájában, otthon énekelte először a dalt közönség előtt. A rajongók ezt az előadást nem láthatták, így sokat nem tudtunk meg a műről, csak azt, amennyi kiszivárgott: nagyon erős hatású, monumentális. Miután Dimash elénekelte Almatiban, a koncerten is, a jelen lévő rajongók minden fórumon az új dalt méltatták. Szeptember 24. óta pedig központi témává vált. Hiszen Dimash olyan kérdéskört dolgozott fel, ami aktuálisabb nem is lehetne. Hiszen a népek, nemzetiségek és vallások közötti ellentétek, és az így kirobbantott háborúk kísérik az emberiséget hosszú évszázadok óta. Nem olyan külső tényező okozza a háborúkat, ami ellen nem tudunk védekezni. A háborút mi, emberek okozzuk. És nem tanulunk, még mindig nem.

A dal szövegének, a videóhoz tartozó leírásnak és a DimashNews által közzétett információknak a magyar fordítását egy korábbi bejegyzésben osztottam meg, itt: Dimash Qudaibergen: The Story of One Sky - Az egy égbolt története (fordítás)

A történet:

A zenei videó elején egy kisfiút látunk, aki a tengerben lebeg. A barátja menti ki a vízből és újraéleszti. Velük van még egy kislány, akivel a következő képen már együtt sétálnak és nevetgélnek a fiúk a parton. A megmenekült gyerek egy elhagyott csónakban egy ládát talál, benne fura alakú kis formákat, amiket zsinórra fűz. Egy nyakláncot a nyakába tesz, a másik kettőt a barátainak adja.

Az idilli képet egy sokkal komorabb váltja fel. Fekete egyenruhás férfi szónokol, kezét egy könyvön nyugtatva, ujjai mellett szintén egy zsinórra fűzött medállal. A zene hátterében az előzetesben hallott baljóslatú mondatok szólnak a férfi szájából.

A következő képkockán egy zöld egyenruhás katonát látunk, aki társaival nyomul előre, tűzharcba bonyolódva. A katonát Dimash alakítja. Látjuk, hogyan halad előre a bajtársaival, majd egy várandós anyát mutatnak, aki a kislányával kuporog egy szobában, majd menekül az épület folyosóján, maga után húzva a gyermekét. És látjuk, hogyan rohannak le lakóépületeket a fekete egyenruhások, nem kímélve sem felnőttet, sem gyereket. Majd a fekete ruhás diktátort, aki eligazítást tart a vezérkarának. Dimash a harcok során eljut egy helységbe, a földön egy égő tábla, rajta a felirat, Waldenberg. Talán ez az otthona, látszik az arcán a puszta horror, ahogy belép a folyosóra és végignéz a holttesteken. Majd belép egy szobába, ahol egy kislány fekszik. Közben különböző vallásokat képviselő zarándokokat látunk, akik úttalan utakon, hegyek között, sivatagban vonszolják magukat. Egy terhes nő vajúdik, a fizikai fájdalom kiáltásai összemosódnak a Dimash által játszott katona lelki gyötrelmének ordító zokogásával, amint karjaiba kapja a meggyilkolt kislányt.

Majd a katona megjelenik a diktátornál és lelövi. A diktátor pribékjei pedig azonnal kivégzik őt. Miközben a katona - szimbolikusan - vízbe zuhan, a vajúdó asszony életet ad gyermekének, miközben felkel a Nap, Dimash pedig a vízben azt sikoltja: "We're choosing life", vagyis Az életet választjuk. A katona haláltusája alatt újra pörögnek a videó legfontosabb képkockái, és végül megállapodnak a legelején, a kisfiún és a kislányon, amikor még minden szép volt. Majd a megszületett kisbabát látjuk, nyakában a nyaklánccal, majd vált a kép, és immár Dimash-t mutatja a medállal, ahogy a zarándokokat vezeti.

A zenei videó 13 perc 40 másodperc hosszúságú. Intenzív, naturalista, torokszorító, magával ragadó, így hosszúsága ellenére szinte egy szempillantás alatt véget ér. Mert beszippantja az embert, már a nyitóképpel azonnal megfogja a nézőt, szinte torkon ragadja, majd, ahogy halad előre a történet, nem, hogy nem ereszti el, hanem folyamatosan fokozza a szorítást. A képek, a cselekmény, a dal szövege és Dimash énekhangja tökéletes elegyet alkot.

Az általam legfontosabbnak ítélt momentumok:

Látszólagos idill: A videó elején - a majdnem vízbe fulladástól eltekintve - szinte idilli képet látunk a gyerekekkel. De hogyan lehetne idilli a helyzet, amikor majdnem tragédia történik? Hogyan lehetne idilli, amikor látszik, hogy a kislány és a nagyobb fiú az épp nyakláncot készítő fiútól eltávolodva komoly beszélgetést folytat, aminek a végén a kislány visszaszalad a másik fiúhoz, a nagyobb fiú pedig rosszkedvűen félrevonul, és vonakodik elvenni a neki szánt ajándékot a barátjától? A kislány és a fekete hajú kisfiú közötti kapcsolat, ahogy egymásra néznek, mutatja, hogy itt komoly érzelmek vannak születőben, és tulajdonképp egy gyermeki szerelmi háromszögről van szó. A kislány pedig épp választott a két fiú között, ami talán elindítja a lavinát. Erre utal a dal szövege is, amit vehetünk szigorúan a történet szemszögéből, de az emberiségre utalva is: "We are the reason, we're causing all that pain", vagyis Mi vagyunk az ok, mi hozzuk ezt a kínt.

A medál: A fiú által készített nyakláncokra egy-egy gnómon kerül medálként. A gnómon egy ősi árnyékvető eszköz, ami egyaránt alkalmas időmérőnek és az észak-déli irány kijelölésére is. A jelentése véleményem szerint itt is ez utóbbi, az irány mutatása jó és rossz között. A kislány és a fekete hajú kisfiú a jó irányt választja, a másik fiú a rosszat. Persze mondhatja bárki, hogy a jó és a rossz viszonyítás kérdése, de itt hamar kiderül, hogy a nagyobb fiúból lesz a későbbi diktátor. Ott van az anyajegy mindkettőjük arcán, és a diktátornál ott van a gyerekkori barátjától kapott medál. Még mindig őrzi azt, talán a sérelmét és a megalázottságából eredő tüzet és őrültséget táplálja vele, mert a kislány nem őt választotta, hiába volt ő a hős, aki megmentette a másik fiút. Az ember eljátszik a gondolattal, mi lett volna, ha a kislány őt választja? Vajon a másik fiú is az őrület útjára lép? Lehet, tényleg igaz, hogy "A szerelem öl, butít, és romlásba dönt"? Vagy ez csak a gyengék mentsvára, akik igazolást keresnek és találnak az őrültségre, amit a szerelem vagy a viszonzatlan szerelem nevében elkövetnek?

Piper: A dal szövege már az elején sem könnyed: "Can't believe what's happaning at all, Piper's crazy, we are bound to fall", vagyis Nem hiszem el, ami történik, Piper megőrült, biztos elbukunk.

A Piper szó több mindent jelenthet. Először is egy mindkét nemnek adható keresztnév, jelentése "duda, fuvola vagy furulya játékos". Ami tényszerű, de köznévként, dudásként, fuvolásként, furulyásként nem lenne értelme fordítani, főleg azért, mert tulajdonnévként szerepelteti a szövegíró. Ám van egy történelmi személy, Piper Bill, aki a normandiai partraszállásnál jelen volt skótdudásként, és a parton fel-alá járkálva zenélt, buzdítva bajtársait. A németek nem lőttek rá, mert azt hitték, őrült. Tehát egy vezető, aki feltüzeli a katonákat, hogy harcoljanak, csatába szólítja őket. Emellett van egy középkori, Németországból származó legenda, Pied Piper legendája, aki varázserejű hangszerével magához hívta a Hameln városát ellepő patkányokat. Amikor azonban a város nem volt hajlandó fizetni a szolgálataiért, a gyerekeik ellen fordította a hangszer erejét és őket is elcsalta. Ebben az értelemben a dudás vagy furulyás kifejezés a karizmatikus, hamis ígéretekkel csábító embert is jelenti. Mai jelentésében spirituális vezető, úttörő. Számomra a Piper Bill hasonlat a legtalálóbb, hiszen ő maga nem volt gonosz, csak őrült módjára viselkedett. A filmben szereplő idősebb fiú gyerekként még nem gonosz, hiszen kimenti a vízből a barátját, bár kérdés, hogy baráti szeretetből, ösztönből, vagy esetleg azért, hogy imponáljon a kislánynak. ámbár ez utóbbi már gonoszságra, beteg elmére utal.

Család: A Dimash által játszott katona a vízből kimentett kisfiú. Nyakában ott van végig a medál, mint ahogy a terhes nő nyakában is. A terhes nő a film elején szereplő lány, vagyis a gyerekkori szerelemből házasság lett (jegygyűrűk: 5:15 percnél és 5:38 percnél). A nő által a szobában ölelt kislány az ő közös gyerekük. Nem tudjuk, hogy a katona közlegény-e vagy van magasabb rendfokozata, nem jelöli semmi az egyenruháján, így azt sem tudjuk, hogy a családját, lakóhelyét ért támadás célzott volt-e a diktátor részéről a harcokban vállalt szerepéért, vagy esetleg a gyerekkori sérelemért, de a történet végkimenetelét érintően nincs is jelentősége. Jelentősége a katona vezetői képességének, bátorságának, önfeláldozásának van.

Waldenberg: Amikor a Dimash által alakított katona lakott területre ér, a földön egy égő tábla hever, Waldenberg felirattal. A katona fegyver nélkül lép be a házba, vélhetően azért, mert nincs már ellenséges katona a helyszínen, illetve talán ez az otthona. Nem ismerős ilyen nevű település a történelmi tanulmányaimból, de fontosnak tartottam utánanézni, ha már kiemelték a videóban. Két említést találtam. Az első utalás Waldenberg néven egy osztrák település, amit az adatok szerint két fő!!! lakik, ugyanakkor Felső-Ausztria Welsvidéki járásában van, ahol Gunskirchen is, ahogy a második világháborúban koncentrációs tábor volt, ahová az adatok szerint főként magyar zsidókat vittek. A második a németországi Baden-Württembergben lévő Waldenburg (nem Waldenberg) város, amit 1945 áprilisában, a második világháború végén a Wehrmacht elfoglalt, és amit az Egyesült Államok tüzérsége ezután szinte teljesen megsemmisített. Talán a második település illeszkedhetne a történetbe, még ha a név nem is teljesen azonos, de ez csak találgatás.

Személyként egyetlen utalást találtam, Eliezer Waldenberg zsidó orvost, aki az orvostudományok és a zsidó törvények vezető szaktekintélyeként ismert, és aki több kötetben értekezett a kormányzás gyakorlati kérdéseiről. Sztrájkjogot biztosított a dolgozóknak, ha a munkaadójuk megsértette a munkahelyi feltételeket. A jogi hatóságok megkövetelték, hogy a sztrájk előtt a vallási bíróság elé állítsák a munkaadót. A munkavállaló saját kezébe vehette a törvényt a bírság kiszabásával. Ez az intézkedés akár illeszkedhet is a videó által bemutatott fiktív történetbe, hiszen a katona a saját kezébe veszi a törvényt, amikor megöli a diktátort. A másik gondolatom Raoul Wallenberg, az ő neve is eltér egy betűvel a videóban látott névtől. Wallenberg említése részemről nem kutatás, hanem saját ötlet eredménye. Svéd diplomata volt, aki a második világháborúban Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól, miután a német hadsereg megszállta az országot és megkezdte a magyar és a korábban ide menekült zsidók kitelepítését. A videóban a Dimash által játszott katona felesége és kislánya is menekül a betörő katonák elől, és a nőt jó emberek kimenekítik, így adhat életet a kisfiának egy rejtekhelyen. Ismételten jelzem, hogy ez csupán találgatás, egyszer talán többet is megtudunk a videóban szereplő város nevéről.

Gyermekáldozat: Dimash többször hangoztatta már, hogy nem élhetünk olyan világban, amiben ártatlan gyerekek milliói szenvednek vagy halnak meg néhány felnőtt miatt. Ezzel emberek milliárdjai értenek egyet, ebben egészen biztos vagyok. Amikor ez a gondolat megelevenedik a videóban, az az egyik legfájdalmasabb jelenet: ahogyan a kislány ártatlan tekintettel felnéz a gyilkosára. A katona, vagyis az apja az ő holttestét találja meg a házban, ahol a fekete ruhások mindenkit lemészároltak. És ez a pillanat számomra a legmegrázóbb a videóból. Ha megkérdezik az anyákat, hogy mit tartanak a legnagyobb fájdalomnak, akkor szerintem 99,9 százalékuk azt válaszolja, hogy a gyerekszülést és egy gyermek elvesztését. És ezt fájdalmasan gyönyörűen ábrázolják a videóban. A szülés fájdalmát a nő viseli, ám egy gyermek halála az apa számára is ugyanakkora fájdalommal jár, mint az anya számára. A videóban a gyerekszüléssel járó testi és a gyerek halálával járó lelki fájdalom megjelenítése egybeolvad. Mindketten egyedül viselik el a rájuk rótt fájdalmat, egymástól elválaszta, teljes reménytelenségben. A jelenetet még megrázóbbá teszi Dimash melizmatikus éneke. Hipnotikus hatással bír, mint ahogy az ókori kultúrákban azért is használták ezt a stílust, hogy transzállapotba kerüljenek. A zsidó, a hindu és muszlim vallási énekekben ma is megtalálható, mint ahogy a nyugati (gregorián, barokk, flamenco), a közel-keleti és indiai zenében is. Dimash-tól már hallottuk a Sinful Passion és a Hello című dalokban is, de soha ilyen erővel még nem hatott. Itt egyértelmű, hogy a gyász, a fájdalom hangja, maga a rekviem.

Адам - керуен, өмір - жол: Ez a mondat akkor hangzik el Dimash szájából mély torokhangon, szinte hörögve, amikor az általa játszott katona megtalálja a kislányát. Ez egy kazah mondás, bízom benne, hogy helyesen idézem a fordítását, ami annyit tesz: Az ember a karaván, az élet az út. Úgy értelmezem, hogy azért hangzik el, mert a kislány földi küldetése, földi útja végére ért.

Hit: A videóban látható zarándokok a világvallásokat jelenítik meg, megtaláljuk közöttük a kereszténységet, a judaizmust, az iszlámot, a buddhizmust, a hinduizmust. Keresztet látunk, szent könyveket, megszólal a sófár, a kosszarvból készült ősi zsidó hangszer, amire a Bibliában is található utalás Jerikó falainak leomlása kapcsán. A zarándokok együtt, egy úton haladnak, ami szintén szimbolikus jelenet. Van egy érdekes momentum, amikor egy szakállas ember a földre rogy és meghal. Számomra ennek kettős jelentése van. Egyrészről talán Jézust ábrázolja, a Mindenható fiának áldozatát. Másrészről pedig egy vallás jelképének leomlását, azt jelezve, hogy nincs szükség jelképekre, nincs szükség különböző vallásokra, megosztottságra, mert maga a hit az, ami számít, amihez nem kell semmi más, csak maga az ember.

A végső áldozat: A Dimash által alakított katona megöli a diktátort. Felmerül a morális aggály ezzel kapcsolatban, mert úgy gondolhatjuk, hogy mindenkinek a törvény előtt kell felelnie a tetteiért, még egy háborút szító diktátornak is, és senki sem veheti el egy másik ember életét, mint ahogyan a katona a diktátorét, mert ezzel ő maga is gyilkossá válik. És ez alól még a háború sem ment fel senkit, sőt, a katona is oltott ki életeket a háborúban. Közvetlenül a diktátor megölése és a katona azonnali kivégzése előtt a zarándokokat látjuk, akik szélviharral küszködve haladnak előre. Mint ha a katona lelkében dúló vihart látnánk, amiben a kislánya meggyilkolása miatti kibírhatatlan fájdalom és a háború miatti bosszúvágy küzdene a gyilkosságtól visszatartani akaró józan ésszel. Vagy az ember küzdene egy felsőbb hatalommal. Tudjuk, hogy "kard által vész, ki kardot ragad". De, mindenek előtt: volt-e vajon más választása, mint hogy katonának áll? Ha már így történt, a hazájáért, a népéért, az általa védett igazságért harcolni kell, és aki harcol, az ölni is kényszerül, akár belülről, akár kívülről éri a támadás az országot. Volt vajon más választása a katonának, mint megölni a diktátort, a gyerekkori barátját? Bosszút kell állnia a családért, barátokért, bajtársakért vagy el kell fogadnia, hogy a háborúnak ez a legnagyobb vesztesége a számára? Volt-e más választása, mint hogy megtegye azt az egyetlen dolgot, amit tud, a végső áldozatot annak érdekében, hogy véget vessen az esztelen öldöklésnek, a biztos halálba menve, hiszen úgy tudja, hogy neki már nincs veszíteni valója, hiszen a kislánya halott, és vélhetően a felesége is? Számít-e az, hogy esetleg sorban állnak a diktátor emberei, hogy halála után átvegyék a helyét? Döntse el mindenki saját maga!

A katona halála: Határtalanul szomorú, mégis nagyon szép az ábrázolása. A Dimash által játszott katonának tulajdonképpen már gyerekkorában meg "kellett volna" halnia, amikor majdnem vízbe fulladt. Ezzel az átkötéssel talán erre utalnak, mert természetesen a katona nem élhette túl a számtalan lövést, ami a testét érte, nem vízbe fulladva hal meg. Talán a végzete az volt, hogy fiatalon érjen véget az élete, de gyerekkorában ezt a barátja megakadályozta, bár pár évvel később pont miatta hal meg, feláldozva magát a népért. A képi ábrázolás viszont a vizes jelenettel szebb, ha lehet egyáltalán a halál kapcsán ezt a kifejezést használni, hiszen szívszorító a jelenet, ahogy haláltusájában is azt sikoltja "We're choosing life", Az életet választjuk.

És itt muszáj megemlítenem Dimash egy másik, Okay című dalához készült videót. Ami egy szomorú véget ért szerelem története, és aminek a végén szintén eldördül egy lövés, de csak hallani lehet, nem mutatják, kit ért a találat. Az Okay forgatókönyv írója és rendezője az az Alina Veripia, aki a The Story of One Sky-t is rendezte. A főszereplője és énekese pedig természetesen Dimash. A dal szövegéből kivehető, hogy a találat ott is őt éri, és a forgatásról megjelent fényképeken is látható, de ekkor (még) talán nem akarták sokkolni a rajongókat, pedig az Okay-ban csak egyetlen lövés dördült.

Az újszülött: A baba akkor jön a világra, amikor az apja meghal. Hogy az édesanyja túlélte-e a szülést, nem tudjuk, de túlságosan mozdulatlanul ül ahhoz, hogy ne a rosszabb végkifejletre gondoljunk, és a nyaklánc is átkerül a baba nyakába egy későbbi képen. Ami után egyből egy felnőttre ugrik a kép, aki úgy néz ki, mint a katona. A gyerek az apja hasonmása. Talán a baba az apa reinkarnációja. Arra hivatott, hogy vezesse az embereket a fény felé, a közös jövő felé, amire az apa megadta a lehetőséget azzal, hogy feláldozta önmagát az emberekért, a jó ügyért. És a fia viszi tovább a nyakában a helyes irány, a békés együtt élés szimbólumát. Ő a remény, akit nem sikolyok és fegyverzaj vesz körül, hanem a természet, a madarak megnyugtató hangja.

Lezárás: A záróképen Ferenc pápa és Ahmed el-Tayeb nagyimám 2019. február 4-én aláírt, Az emberi testvériségről szóló dokumentum a világ békéje és a közös együttélés érdekében címet viselő közös nyilatkozatából olvasható egy idézet - "A párbeszéd, a megértés és a tolerancia, mások elfogadása és a békés együttélés kultúrájának széleskörű hirdetése jelentősen hozzájárulna az emberiség nagy részére nehezedő gazdasági, szociális, politikai és környezetvédelmi problémák csökkentéséhez."

Szimbólumok: A történetet végigkísérik a jelképek. A már említett, medálként használt gnómon és a nyaklánc kezdetben a barátság jelképe, majd a házaspár kezében a szerelem és hit szimbóluma lesz, a gyereküknél a videó végén a fény és összetartozás jelképe, míg a diktátornál a hatalomé. Vallási jelképek, szent könyvek, a harangok hangjai mutatják a hitet több képkockán. Még a fegyver is jelkép. Tudjuk, hogy nem a fegyver okozza a háborút, hanem az ember. Önmagában a fegyver sem veszélyes, csak akkor, ha ember kezébe kerül, vagyis eszköz. Elgondolkodtató, hogy a háború szimbóluma a fegyver, avagy maga az ember? Ugyanis a diktátor, aki miatt annyi ember hal meg és szenved, saját maga nem öl meg senkit, nincs is nála fegyver, sőt, ő az, aki a két kezével életet ment a videó elején, ha úgy vesszük, életet ad a barátjának. Aki végül fegyverrel megöli őt, hogy véget vessen a háborúnak és megbosszulja a családját és a sok kiontott életet, köztük azokat is, akiket ő maga ölt meg. Hiszen a háború erről is szól: ha nem ölsz, téged ölnek meg.

Ének és zene: Dimash hangja és a dallamvezetés tökéletesen visszaadja a videóban látott jelenetek hangulatát. A gyermeki ártatlanságot. A háború drámáját. A halál tragédiáját. A gyász fájdalmát. A fájdalom sikolyát. Az angyali megnyugvást. Az élni vágyás feszítő erejét.

Dalszöveg: Világos, egyértelmű segélykiáltás.

Dimash nem túlzott. Bebizonyította, hogy amit eddig hallottunk és láttunk tőle, az tényleg csak a kezdet volt. A The Story of One Sky megmutatta, hogy a folytatás még erősebb, mint a kezdet. És Dimash még csak 28 éves, a pályája elején jár. Én úgy gondolom, hogy az a művész, akinek ilyen erős és mély gondolatai vannak, akiben ilyen mélyen bugyog az emberiség jelene és jövője iránti aggodalom, aki a művészetet felhasználva tart tükröt a világnak, és aki ilyen, szinte hihetetlen énekesi bravúrokra képes, az még mindig nem mutatta meg a teljes potenciálját. És, ha ez így van, akkor még tovább fog fejlődni művészileg, tudását és nem csak művészi, hanem magánemberi tapasztalatait is gyarapítva, ahogyan egyre többet érez és ért meg a világból. És valószínűleg hangilag is fejlődni fog, nem csak azért, mert folyamatosan fejleszti magát, hanem azért is, mert egy férfihang a harmincas évei közepére éri el teljes potenciálját. És Dimash még nem töltötte be a 29-et sem! Vagyis talán a The Story of One Sky után is igaz, hogy még mindig nem hallottunk és nem láttunk mindent tőle!

Az emberiség megélt már sok mindent. Temérdek örömet, boldogságot, amit a bolygónk adhat, és amit mi magunk hoztunk, legyen szó a kultúráról, a művészetekről, az oktatásról, a sportról, az egészségügy és az ipar vívmányairól. És megéltünk sok-sok szenvedést is, amiknek egy részét természeti csapásként mért ránk a Föld, ám nagyobb részét mi magunk okoztuk és okozzuk. Mindenkinek látnia kell, hogy ha nem térünk észhez, akkor jó darabig még további szenvedést fogunk okozni, amíg teljesen élhetetlenné nem tesszük az egyetlen bolygót, amit otthonunknak nevezhetünk. Ha úgy akarjuk átadni a Földet gyermekeinknek és az ő gyerekeiknek, hogy legyen esélyük boldogan, egészségesen és békében élni rajta, akkor most kell abbahagyni a pusztítást, mert hamarosan késő lesz!

Forgatókönyv: Dimash Qudaibergen

Dalszöveg: Lilia Vinogradova

Zeneszerző: Dimash Qudaibergen

Rendező: Alina Veripia

Főszereplő: Dimash Qudaibergen

A videó leírásából:

"The future of our planet, the future of people is in our hand, let there be peace in the world.

We are children of one Home, one Earth and one Heaven"

Bolygónk jövője, az emberek jövője a mi kezünkben van, legyen béke a világon.

Egyetlen Otthon, egyetlen Föld, egyetlen Mennyország gyermekei vagyunk.

Mit lehetne ehhez még hozzátenni? Talán Charlie Chaplin beszédét A diktátor című filmből, ami még mindig időszerű, mert az emberiség még mindig nem érti, mit kockáztat.