Budapest - Hungary, Part 1

"Budapest, Budapest, Te csodás"

Ez a régi dalrészlet jutott eszembe, mikor vasárnap végre megejtettük a várva várt fotózást Szilvi barátnőmmel. Úgy döntöttünk, hogy Budapest szépséges épületeit kapjuk lencsevégre. A Batthyány tér volt a kiindulópont:

 

***

 

"Budapest, Budapest, You beautiful"

 

This old song came to my mind when Sunday at last I went to take photos with my friend, Sylvia. We decided taking pictures of the beautiful buildings of Budapest. Our starting point was the Batthyány square:

 

A Parlament a Duna másik oldalán

***

The Parliament on the other side of the Danube

 

Egy templom tornya és csodás szobrai

***

The tower of a temple and its wonderful sculptures

 

 

 

Kölcsey Ferenc, a briliáns költő szobra, aki megírta Magyarország Himnuszát

***

The brilliant poet, Ferenc Kölcsey, who is the author of the Anthem of Hungary

 

Egy másik, 18. század közepén épült templom gyönyörű szobrai

***

The beautyful sculptures of an other temple what was built in the middle of the 18. century

 

 

 

 

 

folyt.köv.

to be continued ...

 

 

 

 

 

Egy ember számtalan tehetséggel és duettpartnerrel - One man with countless talent and duet partners

Ha csak annyit mondok, Josh Groban, sok ember bólogat, hogy "Oh, igen". És sok ember csak megvonja a vállát, hogy "Az kicsoda?". 

Akár tudjátok, akár nem, hogy kiről beszélek, szerintem érdekesnek fogjátok találni az alábbi névsort. Ugyanis összegyűjtöttem, hogy karrierje eddigi évei alatt kivel énekelt duettet Josh? Akik ismerik, azokat nem fogja meglepetés érni, bár, ebben nem is vagyok olyan biztos :) Mert én is meglepődtem, mikor leírva láttam a sok nevet. És nem is biztos, hogy mindenkit felírtam.
Aki pedig nem tudja, kicsoda Josh Groban, talán kedvet kap, és utánanéz a lista alapján, amin igazi legendák is szerepelnek.

Íme, a lista:

Plácido Domingo, Andrea Boccelli, Kiri Te Kanava, Renee Flemming,
Aretha Franklin, Patty LaBelle, Angie Stone, Brian McKnight,
Barbara Cook, Sarah Brightman, Idina Menzel, Heather Headley,
Tony Bennett, Johnny Matthis, Michael Bublé,
Charles Aznavour, Mireille Matthieu, Line Renaud,
Barbra Streisand, Celine Dion, Lara Fabian,
Charlotte Church, Sissel,
Paul Simon, Neil Young, Sting, Rod Steward, John Legend, Sarah McLachlan, Jordin Sparks, Nelly Furtado, Ben Folds,
Chris Botti, Joshua Bell, Lily Hayden,
Ladysmith Black Mbambazo, Angelique Kidjo, Vusi Malasela,
The Corrs, Lady Antebellum ....

És Josh részese volt a 2004-es tsunami áldozatai emlékére felénekelt Tears in Heaven, és a haiti földrengés áldozatainak megsegítésére feldolgozott We are the World énekes gárdájának.

A rajongók tudják, hogy Josh mindig keresi az alkalmat az új kihívásokra, és saját zenei világának tágítására. Ezért azt is tudjuk, hogy vár még ránk sok-sok szép duett és rengeteg saját dal angolul, spanyolul, olaszul, franciául, portugálul, latinul, és, igen, most már japánul is :))
A 2. világháború után játszódó, az akkori japán miniszterelnökről szóló japán tévésorozathoz készült főcímdal szerzőjének álma volt, hogy azt Josh Groban énekelje. Eljuttatta hozzá a dalt, és Josh vállalta, hogy elénekli. Biztosan segített neki, hogy szereti a japán kultúrát, és több évig tanulta a japán nyelvet.

It I say: Josh Groban, a lot of people nod like "Oh, yesss!" And a lot of people just shrug like "Who is it?".

Whether you know or not who I am talking about I think you going to esteem the following list as more than interesting. I've assembled the names of Josh's duet partners over the years. Those who know him will not be surprised, although I am not so sure about it :) Because even I was dumbfounded when I saw all the names in written form. And maybe it is not the full list.
And those who don't know who Josh Groban is, maybe take a liking for searching by the list whereon there are true legends.

Here is the list:

Plácido Domingo, Andrea Boccelli, Kiri Te Kanava, Renee Flemming,
Aretha Franklin, Patty LaBelle, Angie Stone, Brian McKnight,
Barbara Cook, Sarah Brightman, Idina Menzel, Heather Headley,
Tony Bennett, Johnny Matthis, Michael Bublé,
Charles Aznavour, Mireille Matthieu, Line Renaud,
Barbra Streisand, Celine Dion, Lara Fabian,
Charlotte Church, Sissel,
Paul Simon, Neil Young, Sting, Rod Steward, John Legend, Sarah McLachlan, Jordin Sparks, Nelly Furtado, Ben Folds,
Chris Botti, Joshua Bell, Lily Hayden,
Ladysmith Black Mbambazo, Angelique Kidjo, Vusi Malasela,
The Corrs, Lady Antebellum ....

Furthermore Josh was in the team that recorded the remake of the Tears in Heaven after the tsunami in 2004 and then he participated in the cover of the We are the World after the disaster of Haiti.

His fans know that Josh always looks for the opportunity for the challenges and to broaden his own musical world. Therefore we know that wonderful duets and a lot of his own songs await us in English, Spanish, Italian, French, Portuguese, Latin, and yes, from now in Japanese, too :))

The composer of the theme song of a Japanese tv-series what is about the first prime minister of Japan after the World War 2 had a dream that Josh Groban sings the song. He sent it to Josh and he recorded the song. I am sure that the fact that he loves Japan and he learned Japanese for years, both helped him in this work.

Rácponty

Ki ne emlékezne a gyerekmondókára, mikor az ujjainkon számoltuk, hogy "Ez elment vadászni, ez meglőtte ..." és így tovább.

Ha nem is vadászni, de horgászni indult a párom egy hete, mint ahogy idén már több alkalommal is. És hozott három szép pontyot. Én pedig elkészítettem az egyik kisebből egy adag rácpontyot. Hogy is csináltam?

Hozzávalók:

1 ponty

burgonya

hagyma

paradicsom

paprika

tejföl

füstölt szalonna

olaj

só

bors

pirospaprika

A pontyot sűrűn beirdaljuk mindkét oldalán, hogy átvágjuk a szálkákat. Sózzuk, borsozzuk, kívül-belül. Majd az irdalások menték megtűzdeljük vékonyra vágott füstölt szalonnával. Befektetjük a tepsibe, átlósan. A hal két oldalára vékony karikára vágott, nyers burgonyát, vékonyra szeletelt paradicsomot, paprikát és hagymát szórunk, avagy rétegezünk, tetszés szerint, és sózzuk. Egy kiskanálnyi, vagy csapott teáskanálnyi pirospaprikát (tetszés szerint) elkeverünk egy kanál olajjal, majd két nagy doboz tejfölhöz adjuk. A tejfölt ezután ráöntjük a halra és az krumplira. Én csak az egyik oldali krumplit szoktam tejföllel sütni, a másikat anélkül hagyom. Apróra vágott szalonnát üvegesre pirítunk, és a zsírral enyhén meglocsoljuk a halat és a krumplit, a szalonnát pedig rászórjuk a halra. Fólia alatt sütjük közepes hőfokon, gázsütőn 4-5 fokozat, kb. 45 percig, majd levesszük a fóliát és pár percig pirítjuk.

Az eredmény:

Jó étvágyat :)

Csoda - Miracle

Ha valami gyönyörűt akarsz látni, akkor meg kell nézned ezt a videót!

***

If you want to see something beautiful you must watch this vid!

Let me fall ... - Engedj zuhannom

Annyira igaz néha, nem? És annyira gyönyörű, mindig :)

***

Sometimes it is so true, isn't it? And so beautiful, always :)

Ősz - Autumn

"Itt van az ősz, itt van újra,
 Szép, mint mindig énnekem..."

Weörös Sándor gyönyörűen fogalmazta meg versében, hogy miért is olyan szép az ősz, és miért szereti annyira.

Teljesen igaza van. A természet szemet-lelket gyönyörködtető színekbe öltözik, a nap sugarai már nem égetik olyan erősen az ember bőrét, a levegő már hűvösebb, de még nem hideg. Szinte naponta más kép fogadja az embert, ha kinéz az ablakon vagy sétál egyet. A levelek elveszítik élénkzöld színüket, és felöltik a sárga, barna, bronz és vörös árnyalatait. Végül lehullanak. Ilyenkor jó gyerek módjára belegázolni az avarba, és hallgatni, ahogy susog, zörög az ember lába alatt. Jó újra gyereknek lenni. Jó ősszel a természetben lenni.

A képeim, remélem, visszaadnak valamit az őszi természet szépségéből.

***

"Here is the fall, here again,
It's beautiful as always for me."

Sándor Weörös defined wonderfully in this poem why the autums was so beautiful and why he loved it so much.

He was absolutely right. The nature puts the wonderful colors on what is pleasant to the eye and the soul. The sunbeam doesn't burn the skin anymore, the air is chillier even though it isn't cold. The  world outside continually changes and shows a new face almost every day when we look out the window or take a walk. Leaves lost their deep green color and put on the yellow, brown, bronze and red shape. Finally they fall down to the ground. Then it is so good to step into the leaf-litter like a child and to listen to the susurrus of it. It is so good to be a child again. It is good to be outside in the nature.

I hope my photos reflect the beauty of the autumnal nature.

 





Szeptember - September

Úgy adódott, hogy szeptember, a nyár vége, az ősz kezdete valamilyen rejtélyes okból az igazi elmúlással vált eggyé a családunkban. 2004, 2006 és 2010. Papa, Apu, Papa. Három év. Három szó. Három nagyszerű ember. Három élet. Három elmúlás ...

***

In a mysterious way september, the end of summer, the beginning of autumn became one with the fate in the family. 2004, 2006 and 2010. Grandaddy, Dad, Grandpa. Three years. Three words. Three great men. Three lifetimes. Three passings. One sadness ...

A szerelem hálójában - You've Got Mail

Ma délelőtt a tévécsatornákat kapcsolgatva belebotlottam A szerelem hálójában című filmbe. Abban a pillanatban letettem a távirányítót. Megtaláltam a vasárnapi, még lusta hangulatomhoz illő tökéletes filmet. Már ezerszer láttam, de nem tudom megunni. Egyszerűen imádom, mert tökéletesen elbűvöl. Meg Ryan és Tom Hanks olyan tökéletes hangulatot teremtenek, hogy az ember nem tud elszakadni tőlük. Férjemmel együtt néztük és mosolyogtuk végig a filmet.

Régen dédelgettem egy álmot. Én is akartam egy kis könyvesboltot, olyat, mint amilyen a filmben van. Még ma is megfordul néha a gondolat a fejemben, de a Fox Könyváruház olyan szinten van jelen az életünkben, nevezzék bárhogy is őket, hogy tényleg lehetetlen vállalkozásnak tűnik. És szeretem a könyváruházakat :))

Manapság már inkább az írás foglalkoztat, hogy saját történeteimen kereszül adjak valamit másoknak. De ez talán még nagyobb falat ... Viszont álmodozni mindig lehet, nem igaz? :)

***

In the morning I switched the TV channels and suddenly the You've Got Mail poped up. I put the remote control down in that very moment. I just found the perfect film for my 'lazy sunday morning' mood. I saw this film thousand times but I never get tired of it. I love it, I'm smitten with it perfectly. Meg Ryan and Tom Hanks create such an awesome atmosphere that I must see them every time. I watched the movie with my husband and we were smiling till the end of it.

Long ago I had a dream. I wanted a small bookshop like the one in this film. Sometimes I still think about it but the Fox Bookstore is everywhere in our lives nowadays whatever their name are, so it seems an impossible business. And I like bookstores :))

In these days writing interests me that I can give something through my stories for the others. But maybe this is an even bigger challenge for me ... However, a woman can dream, can't she? :)

Egy éve ... - One year ago ...

Pont egy éve történt. Egy éve ilyenkor Bécsben voltam a családommal, barátaimmal és sok-sok ismeretlen emberrel. Valaki összehozott minket azon a napon. Josh Groban, Amerikából. Hogy kicsoda Ő? Egy csodálatos hangú énekes, fantasztikus előadó, remek dalszerző, kiváló zongorista és dobos, nagy nevettető, végtelenül szimpatikus, szeretnivaló, közvetlen, nagylelkű fiatalember, aki mindig ott áll az első sorban, ha jótékony célból tenni kell valamit.

Szóval, Ő Josh Groban :)) Minden túlzás nélkül!

***

It was exactly one year ago. One year ago this time I was in Vienna, Austria with my family, friends and a lot of strangers. Somebody did bring us together. Josh Groban from the USA. Who is he? A singer with wonderful voice, a fantastic performer, a prime songwriter and composer, excellent pianist and drummer, a great comedian, an immensely sympathetic, likable, genial, generous young man, who is every time stands in the front row if there is something to do for charity.

So, this is Josh Groban :)) Without any exaggeration!

***

És hogy mi volt Bécsben? A videók nem igazán jó felvételek, de legalább léteznek, így nem csak gondolatban tudjuk visszaidézni a csodás emléket.

***

And what was in Vienna? The quality of the videos is not the best but at least they exist thus we can recall all of the wonderful memories and not just in our mind.

Josh Groban dalok magyar felirattal - Josh Groban's songs with Hungarian subtitle

Találtam három, magyar felirattal ellátott Josh Groban dalt. Idehozom őket, így azok, akik nem ismerik őt, de talán olvassák a blogomat, meg tudják nézni, hallgatni ezeket a gyönyörű zenedarabokat. És ha nem beszélnek angolul, akkor is megértik a szövegüket a feliraton keresztül, amik valós fordítások.

Az első két dalt Josh szerezte és ő írta a szövegüket is.

***

I just find three Josh Groban's songs with Hungarian subtitle. I bring them here thus those kind people who don't know him, but maybe read my blog, can watch and listen to these beautiful pieces of music. And if they don't speak English they can understand the lyrics through the subtitle which are near translations.

First two songs composed by Josh and he wrote the lyrics, too.

És van még egy dal, ami Josh-tól is csak feldolgozás, de általa lett világhírű. A magyar felirat nem igazi fordítás, de a szöveg jelentése megegyezik a dal eredetijével. Ennek a dalnak a magyar átirata volt a második X-faktor végső párbaj-dala tavaly, Mit ér egy hang? címmel.

***

And there is one more song. It is not an original from Josh but he did put it on the map. In this case the subtitle is not near translation but its meaning is the same as the lyrics of the original song. Its Hungarian version was the very last duel song in the 2nd Hungarian X-factor last year.

Bízom benne, hogy sokaknak tetszenek ezek a csodás dalok :) És köszönet azoknak, akik lefordították és megosztották a videókat :)

***

I hope you like these wonderful songs :) And thanks for the translations and sharing of the vids :)

Fasírt egy kicsit másképp

Ma, párom ötletére, picit másképp készítettem a fasírtot, mint szoktam. Igen, kérdés, hogy mihez másképp? :) Hiszen ahány ember, valószínűleg annyiféle bevált recept van.

Anyu például áztatott zsemle vagy kenyér helyett zsemlemorzsát tett a darálthúsba mindig, hagymát nem, csak fokhagymát. Sózta, borsozta, őrölt köményt és majorannát tett bele, és tojást. És pirospaprikát. Majd a húsgolyókat megforgatta zsemlemorzsában.

Az én ízlésem más. Én egy pici áztatott zsemlét teszek a húsba, egy tojást, fokhagymán kívül apróra vágott vöröshagymát is, sót, borsot, pici őrölt köményt, pirospaprikát nem igen, max. egy picit az illúzió kedvéért. A pirospaprika zsírban oldódik, úgy érvényesül a színe, viszont a nyers húsban nem igen jön ki szerintem ez a hatása. Az íze pedig nekem nem hiányzik a fasírtból. Húspogácsákat készítek, de én nem forgatom be őket zsemlemorzsába, hisz anélkül sem esnek szét, viszont sütés közben a lepergő zsemlemorzsa ég az olajban.

Szóval, így készítem én a fasírtot. De miben lett ma más? Abban, hogy nem tettem bele zsemlét, viszont tettem bele mást. Apróra vágott, lecsepegtetett, zöld olivabogyót. És egy kis görög fűszersót. Nagyon finom lett, mediterrán ízvilágot idéző. Burgonyapürét és frissen főzött, lehűtött almakompótot ettünk mellé.

Remember when it rained - Emlékszem az esőre

Lehet, hogy a címből ítélve arra gondoltok, hogy az időjárásról lesz szó – igen, jó lenne egy kis eső, hogy tisztuljon a levegő – de nem :))) Nem fogok időjárás jelentést adni. Csak egy dalt hoztam. Egy gyönyörű Josh Groban dalt. Ami szintén nem az időjárásról szól :)

***

May be you're thinking I will talk about the weather (yes, the rain would be useful to clean the air) but I don't :))) I don't give you a weather report. I've just brought a song. A beautiful Josh Groban song. And this is absolutely not about the weather :)





Bakancslista - The Bucket List

Te mit írnál a bakancslistádra? Mit szeretnél látni, hallani, tapasztalni, kipróbálni, megélni, ízlelni, szagolni, tapintani, ÉREZNI? Melyik várost, országot, földrészt írnád fel rá? Kivel szeretnél találkozni?  Mit szeretnél még utoljára?

Én nem tudom. Gondolom, kapásból felsorolnék sok-sok dolgot, és a végére ezt írnám: ÉLNI. Szívből. Szeretettel. Azokkal, akiket szeretek.

Igen! Tegnap újra láttam a Bakancslista című filmet. A történet elgondolkodtató, megható, vidám, szomorú, felemelő. Olyan, mint az élet.

Igazi jutalomjáték két nagyszerű színészlegendától. Ismét köszönöm az élményt, Jack Nicholson és Morgan Freeman.

***

What would you write on your bucket list? What would you like to see, listen to, experience, try out, pass through, taste, smell, touch, FEEL? Which city, country, continent would be on the list? Who would you like to meet? What would you like for the last time?

I don't know. I think suddenly I would list a lot of things and I would write TO LIVE to the end of the list. Live from the heart. With love. With my loved ones.

Yes! Yesterday I saw The Bucket List again. This film makes you wonder. It is touching, funny, sad, uplifting. Like the life itself.

This is a real benefit performance from two great legends. Thank you for the experience again, Mr. Jack Nicholson and Mr. Morgan Freeman.

Fényképek kis színezéssel - Photos with slight toning

Tudom, mondtam már, hogy imádok fotózni. Készítettem pár képet, amik szerintem már önmagukban szépek, bár korántsem tökéletesek. És kedvet kaptam játszani a színekkel. Picit elvettem, picit hozzátettem, illetve alkalmaztam egy kis antik hatást. Íme, az eredmény :)



***

I know I said before that I love taking photos. Now I've just taken some pics which are nice I think, but not perfect. And I felt like playing with colors. I reduced and deepened the original colors and I've applied a little antique effect. Here's the result :)

És pár darab színezés nélkül, vágatlanul.

And some pics without toning and still without cutting.

A léggömb

     

Illés TaMara - A léggömb

-     Nagypapi, nézd! Ott repül egy lufi! Nézd!

A pöttöm kislány két copfja játékosan ugrált le-fel, pontosan úgy, ahogy a gyerek. Izgatottan mutogatott felfelé, ahol magasan a fák zöld koronája fölött egy piros léggömb szállt. Mintha a gyönyörű, tejszínhabbal telt kelyhekre emlékeztető felhők közé vágyott volna.

-     Igazad van. Milyen magasra repült!

-     Le tudjuk szedni, papi?

A kislány kíváncsi tekintettel nézett az idős férfira.

-     Nem tudjuk. Nagyon magasan van.

-     De kár!

A gyerek összeráncolta a homlokát és közben az állát vakargatta. Gondolkodott. Pont, mint az apja, gondolta a férfi jókedvűen. Kíváncsian várta, mi jut unokája eszébe.

-     Ha hozunk egy létrát, akkor elérjük?

Nem utasította el azonnal a gondolatot, ne érezze úgy a kislány, hogy kárba vész az erőfeszítése. Felnézett az égen messze szálló léggömbre, és megrázta a fejét.

-    Sajnálom, kincsem, de nem. Nincs olyan hosszú létránk. De még ha lenne is, akkor sem tudnánk mihez hozzátámasztani.

-     A felhőkhöz sem?

-     Attól tartok, hogy a felhőkhöz sem. Ők olyanok, mint egy nagy tál tejszínhab. Vagy mint egy-egy hatalmas vattacukor. Nem tartanák meg a létrát.

-     Akkor ez nem jött be – állapította meg a kislány. De nem adta fel. Újabb homlokráncolás, újabb állvakarás következett. Kisvártatva felderült az arca, de egy pillanattal később lelohadt róla a lelkes vigyor, és újabb töprengésbe kezdett.

-  Megvan! – kiáltott fel kisvártatva. – Ha felülünk egy repülőre, és nagyon-nagyon magasra szállunk, akkor meg tudjuk fogni a lufit!

-     Most az öregemberen volt a sor, hogy elgondolkozzon. Megvakarta a fejét hófehér, még mindig dús haja alatt.

-   Szeretném azt a lufit, papi! Olyan szomorú lehet, hogy ott van fent, egyedül. Senkinek sem szabad egyedül lennie. Még egy lufinak sem – mondta a kislány elcsukló hangon. Rózsaszín ajkai megremegtek, ami a szemeiből kibuggyanó könnyek előfutáraként jelezte, hogy a gyermek, aki soha egyetlen percet sem tölt egyedül, átérzi a léggömb magányának tragédiáját.

Senkinek sem szabad egyedül lennie.

A mondat számtalan visszhangot vetve, újra meg újra az idős férfi fülébe csengett. De már nem a kislány csilingelő hangján, hanem fia mély, kérlelő, lágy hangján szólt.

Két hónap. Két gyötrelmesen hosszú, keserű, szép emlékek dédelgetésével telt hónap. Ennyi idő telt el, mióta élete párja elment. Elrepült, olyan messzire szállt, mint az a piros léggömb. És még tovább. Oda, ahol senki sem látja. És ahonnan senki sem hozhatja vissza, soha többé. Nincs olyan erő, nincs olyan hatalom.

"Senkinek sem szabad egyedül lennie", mondta a fia két hete, és ő végre belátta, hogy igaza van. Nem maradhat egyedül a házban, ahol minden pillanat, minden gyötrelmesen hosszú pillanat, amit Nélküle kell eltölteni, jeges kínként hasogatta a lelkét. És minden kínzón gyors pillanat, ami jelezte, hogy minél több idő telik el, Ő annál messzebb kerül tőle. Minden pillanat egy örökkévalóságig tartó, szemvillanásnyi időmorzsa volt.

"Isten veled", mondta a háznak, az emlékeknek, és Neki, aki talán akkor is ott ült kedvenc karosszékében a hatalmas ablak előtt, amikor rázárta az ajtót a boldog, közös évekre, és a kedvenc jázminbokrát nézte, amelyik ugyanolyan kérlelhetetlen, visszafordíthatatlan gyorsasággal veszítette el életerejét, mint Ő. Bezárta az ajtót, de tudta, hogy egyszer még vissza fog térni. De most jobb, ha elmegy.

-     Senkinek sem szabad egyedül lenni – ismételte halkan, reszkető hangon.

-     Te is sajnálod a lufit, nagypapi? – kérdezte a kislány ártatlan, együtt érző pillantással fürkészve a férfi arcát. Csak most vette észre, hogy az arcán végiggördült egy könnycsepp. Reszkető kézzel törölte le onnan, és nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a torkát szorosan markoló fájdalomtól.

-     Igen, kicsim, én is sajnálom.

-     Elköszönünk tőle, papi?

A férfi nagyot sóhajtott. A kislány gyorsan elfogadta a tényt, hogy a lufit nem lehet megmenteni. Elengedte. Ezt kellene tennem nekem is? A kérdés fájdalmasan szúrt, és ő tudta, hogy nincs készen rá. Még nincs.

A kislány a léggömböt kémlelte, majd megfordult, és kérdőn nézett fel a nagyapjára. Hirtelen felragyogott a szeme, és hatalmas mosoly terült szét angyali arcán.

-     Nézd, papi! Nézd!

A férfi kíváncsian nézett fel, keresve, az izgatottság okát.

-     Ott vannak a többiek! Ott a többi lufi! Eljöttek érte!

Valóban. Úgy tűnt, a piros lufi csak elkóborolt. Népes léggömb csapat szállt a kék égen, a piros felé. Nem volt többé egyedül, a társai megtalálták.

-     Anyu! Apu! – kiáltotta most a kislány. Szülei közeledtek, kéz a kézben, a parkon át.

-     Nézzétek! A sok lufi eljött a pirosért! Már nincs egyedül. Látjátok?

A kislány apró lábain szaladt a szülei elé. Egy pillanatra megállt és visszafordult.

-     Gyere, papi!

-    Már nincs egyedül – vetett egy utolsó pillantást az öregember a piros léggömb után, majd mosolyogva a családja felé indult.

Magyarország - Hungary

Ma van a keresztény Magyarország születésnapja. Gyönyörű országunk 1012 éves. Isten áldjon, Magyarország!

Szeretem a hazámat és büszke vagyok a magyarságomra. Tudom, mit jelent a hazafiasság. De ez nem jelent semmi mást, csupán ezt az egyszerű tényt: szeretem a hazámat. Ezért tudom, hogy miért szeretik más nemzetek saját hazájukat és miért büszkék rá.

De amit még jobban szeretnék, az az, ha az emberiség büszke lenne az emberségére és büszke lenne az egyetértésre, a közös gondolkodásra, egymás elfogadására és elismerésére. Szeretném tudni, hogy Magyarország nem áll más országok médiájának kereszttüzében és szeretném, ha azután írnák a cikkeiket, hogy pár hetet eltöltöttek nálunk. Olyan csodálatos kultúránk, helyeink, épületeink, szokásaink, művészeink, sportolóink és Isten tudja, mennyi más csodás értékünk van! Ez az, ami számít, nem a nemzetközi politika és gazdaságpolitika vagy egyes személyek kijelentései, cselekedetei.

A legfontosabb, hogy fogadjuk el és szeressük egymást! De csak az idő tudja, hogy ez megtörténik-e valaha ...

***

This day is the birthday of the Christian Hungary. Our beautiful country is 1012 years old now. God bless You, Hungary!

I love my homeland and proud to be a Hungarian. I know what the patriotism is. But it doesn't mean more than just this simple fact: I love my country. Therefore I know why other nations love  their homeland and why they proud of their sweet home.

But I would love more than that if the human race would be proud to be human and would be proud of the unison, the common thinking, the acceptance and appreciations of each other. I would like to know that Hungary doesn't stand in the crossfire of the media of other countries and I would like if they would write their articles after they spend a few weeks in Hungary. We have got so much wonderful culture, places, buildings, traditions, artists, sportmen and God knows how many other precious things! That's all that matters not the international politics and economical policy or statements and actions of certain individuals.

The most important thing that we should appreciate and love one another! But only the time knows that it will come true some day or not.

Hősök - Olimpia - Heroes

Vége a 30. Nyári Olimpiai Játékoknak. Máris hányzik.

Nem tudom, ki hogy vagy vele, de én újra és újra elképedek a sportolók teljesítményén. Újra és újra bebizonyítják, hogy nincs lehetetlen, és hogy ha az ember igazán akar valamit, akkor, el tudja érni. Persze nem mindenki nyerhet arany érmet. Az örömmámor mellett látni lehet a másik fél arcán a bánatot. Mert nem sikerült, mert volt egyetlen ellenfél, aki jobb volt nála. Nem biztos, hogy tényleg jobb nála, de ott, azon a napon, azon az egyetlen viadalon ő bizonyult jobbnak. Van, akinek van újabb lehetősége, hogy a következő Olimpián, Rio de Janeiro-ban ismét induljon az arany éremért, 2016-ban. De sokaknak ez volt az egyetlen lehetőség.
De az, aki ennyi nagyszerű nemzet ennyi nagyszerű sportolója közül indulhatott Londonban, igazi hős. Mert naponta hosszú órákat edzenek, alárendelik egész életüket a sportnak. És dicsőséget hoznak a szülőhazájuknak.
Örök hála a hősöknek a sok szép és izgalmas pillanatért, versenyért!
És nagy ováció a magyar küldöttségnek, aki jelen pillanatban 8. helyen állnak az országok éremtáblázatán! 8. hely egy ilyen pici országtól! Hihetetlen, elképesztő teljesítmény! Minden dicséretet, elismerést és támogatást megérdemelnek ezek a sportemberek, hogy minden versenyükön a maximumot tudják nyújtani.
Köszönet és gratuláció minden résztvevő sportolónak és nemzetnek ezért a csodálatos két hétért.
És köszönet, London J

The 30^th Olympic Games come to an end. I already miss it.

I don’t know what do you think about it but I am amazed by the power of the sportsmen. They prove it again and again that there is no impossible and if you really want to reach something then you can do it. Of course it is not a win-win situation because only the best can win the gold medal. Or the luckiest. It depends on our viewpoint J Anyway you can see the sadness on the defeated player’s face beside the happiness of the winner. Because there was one opponent who was better than he/she on that day, on that very last game. Everybody wants to win but just the only one can be the winner. Someone will have another possibility and chance to win the gold medal on the next Olympic games, in Rio de Janeiro in 2016. But this time was the only chance for some of them.
For me, every single women and men and team who have the privilege to compete in London are real heroes. Because they are training hours in a day for years and subordinate their life to the sport. And they bring glory for their country.
Thanks to the heroes for all the wonderful and exciting moments and games!
And a big ovation to the Olympic team of Hungary! We are the 9^th on the rank of medal. 9^th place from this tiny country! Unbelievable, amazing! These guys deserve all of the applause, credit and support in order that they can provide their best in every race of them.
Congratulation and a big-big thanks to all of the sportsmen and nations for these wonderful two weeks.
And thank you, London J

Havasi Balázs zongoraművész - Balázs Havasi pianist, composer

I like all kind of music. My husband surely would smile at my statement and would trot out all of his arguments to refute it. He would say that according to me if somebody hasn't got such a voice as Josh Groban, Plácido Domingo or Céline Dion has, that person is an atrocious singer. Then, after a further outrageous song on the radio with awful music and lyrics like "Oh, baby, baby, I want you, baby", he would laugh at me and tell me: "You are right".  And he would change the chanel and we would listen to classical music.

By good fortune there are spectacular singers, musicians, songwriters and composers in the music indusrty in these times, too and not only in the classical music. 

And we have such a wonderful young Hungarian pianist and composer like Balázs Havasi. He is fenomenal, I can tell!

I show you 3 Havasi songs and I hope you will like them!

Mindenevő vagyok zenei téren. Párom persze mosolyogna egy jót ezen a kijelentésen, és ezernyi érvet sorakoztatna fel, állításomat megcáfolandó. Felhozná, hogy ha valakinek nincs fele olyan szép hangja, mint Josh Groban-nek, Plácido Domingo-nak vagy Céline Dion-nak, akkor az már szerintem csapnivaló énekes, de hát nem lehet mindenkinek olyan hangja, mint nekik. Majd, miután újabb veretes zeneszám elhangozna a rádióban, holmi tingli-tangli, stúdióban készült hangszereléssel, "Oh, baby, baby, I want you, baby" sokat sejtető, de sok mondanivalót nem tartalmazó szövegezéssel, kérdő tekintetemre elnevetné magát, és érveimre, miszerint azért, mert nincs olyan hangjuk, mint a felemlegetett művészeknek, még lehetne a daloknak szövege és mondanivalója, és nem négy sort kellene ismételgetni három és fél percen keresztül, végül belátná, hogy igazam van.

Szinte naponta lejátszódik ez a jelenet. Kedvünkhöz mérten hol ő, hol én mondjuk egy-egy nótára, hogy ez szörnyű volt, legyen az magyar vagy a nemzetközi zenei piac terméke, vagy azt, hogy ez nem is volt olyan rossz, sőt jó volt. Egy biztos. Minden délután, mikor hazafelé tartunk a munkából, elkapcsolunk a reggeli adóról, és áttérünk a klasszikus műfajhoz. Ott nem éri csalódás az embert, nem lehet egy zeneművet sem azzal vádolni, hogy a zeneszerző holmi zeneipari termék, akivel a kamaszokat akarják meghódítani, mert ők nagy felvevőpiac.

Igen, tudom, vannak a mai zene életben is nagyon jó előadók, és fel is tudnék sorolni nem egyet. Csak az a baj, hogy nem játszák őket a rádiók.

És szerencsére vannak magyar zeneszerzők is, akik műveit hallani lehet. És van fiatal, kortárs művész, akinek a szerzeményeit játssza a klasszikus zenét sugárzó rádióállomás. És ő nem más, mint Havasi Balázs. Zongoraművész és zeneszerző, aki hosszú éveken keresztül tanult, és nagyszerű művésszé vált. Nincs rá jobb szó: fenomenális!

Tőle hoztam három zeneművet. Remélem, Nektek is tetszeni fog!

Írás

Mikor az ember átadja magát az írásnak, a betűk megszűnnek betűknek, a szavak szavaknak, a mondatok mondatoknak lenni. Nem betűket és mondatokat ír, hanem történetet. Gondolatai nyomán nem szereplők, nem karakterek születnek, hanem személyiségek. Önálló, szinte élő, lélegző személyek, akik szeretnek, szenvednek, viccelődnek, sírnak, boldogok és dühösek. És fejlődnek. És egy idő után az író azon kapja magát, hogy már nem is ő az, aki alakítja a történetet, hanem annak szereplői. Akik önálló életre kelnek, az író lelkében, és onnan vezetik a kezét, és élik meg a történetben rejlő sorsukat. És mikor véget ér a történet, ott maradnak az íróban, és a lényévé válnak. Több lesz általa? Nem tudom. Skizofrén érzés az írás? Talán. Nagyon szép és magával ragadó dolog? Teljességgel.

A minap belelapoztam egy régi könyvbe, Stefan Heym első regényébe, A Glasenapp ügybe. Nem olvastam még, de tudom, hogy nehéz témát dolgoz fel. 

Viszont az előszót elolvastam. És az megfogott.

Így szól.

"Az író tehetsége legjavát akarja adni minden könyvében, s az olvasó dönti el, sikerült-e vagy sem. ... ... Nem tudtam, hogyan kell regényt írni, nem ismertem a regényírás, talán kötelező törvényeit - csak írtam. De ha az író egy bizonyos időpontban, bizonyos körülmények között találkozik témájával, különös, semmihez sem hasonlítható, sohasem volt, és soha vissza nem hozható kapcsolat fejlődik kettejük között. Két ember találkozhat így, egyszer, egy napon, valahol, egy városban, talán egy holdsütötte parkban - és ugyanilyen két ember sohasem találkozik többé a körülményeknek ugyanilyen csillagképe alatt. ... "  Stefan Heym