Nelson kutyánk lassan 5 hónapos lesz. A kora még nagyon zsenge, de őt magát nem lehetne holmi zsengeséggel vádolni, főként, ha a méretére vagy az étvágyára gondolok. A leginkább használt jelzők vele kapcsolatban: maci, bundás, mamutbébi, hegyomlás méretű. Egy hosszú szőrű német juhász csemetéről van szó, aki olyannyira önállósította magát, hogy két lábra állva kinyitja a kifelé nyíló bejárati ajtót, és kíváncsian kukucskál befelé, ha egy kis törődésre vágyik, vagy jelezni óhajtja, hogy ő bizony, fejlődésben lévő kölyökkutya, éppen ezért már megint éhes.
A felnőtt német juhászunkon kívül van még egy játszótársa, a 9 hónapos beagle, akivel hetente egyszer találkozik, és aki csak fürgeségének köszönheti, hogy Nelson nem mindig tudja kihasználni vele szemben testi fölényét. De, a mackótermetű kölyök fejébe szorult ész nem csak a rosszalkodásra, így tudja, hogy nem kell folyamatosan a nyomában loholni Pacának, csak be kell várni, le kell vágni egy-két kanyart, és megvan az áldozat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése