2013. január 25., péntek

Mi lenne, ha ... - What if ...

Vannak kérdések, amik újra és újra felbukkannak a fejemben, de választ nem kapnak. Illetve kapnak, de attól még tudom, hogy úgysem változik meg az a helyzet, dolog, tény, ami előhozta a kérdést.
 
Kisebb horderejű kérdésekre gondolok, mint hogy "Miért van háború, betegség, gonoszság és éhínség a Földön?".
 
Ha ti tudjátok a válaszokat, akkor szóljatok! :)) Előre is köszönöm! 
 
Miért nem szól vissza ugyanolyan stílusban az ember a főnökének, amilyennel ő beszél az alkalmazottaival?
 
Miért ordítva kommunikálnak egymással a tinédzserek, mikor egymás mellett állnak/ülnek?
 
Miért a férfiak szállnak fel először a metróra, nem a nők?
 
Miért nem adják át a helyüket a férfiak és a fiatalok az időseknek, mozgáskorlátozottaknak, vakoknak, terheseknek, kisgyerekkel utazóknak?
Miért színlelnek alvást, miért érzik úgy, hogy nekik több joguk van ülni, mint másoknak?
 
Miért áll meg az ajtóban az, aki felszáll a metróra, gátolva ezzel a többi, felszállni igyekvő utast?
 
Miért nincs tolerancia a Földön?
 
Miért nem dolgozhat mindenki olyan területen, ami tényleg érdekli, amit szeret?
 
Miért teszem fel ezeket a buta kérdéseket, hiszen másra sem jók, csak moralizálásra?
 
Kapok-e választ valamelyik kérdésemre? :))))
 
***
 
There are questions that come up in my mind again and again, but there are no answers. Or there are answers but I know that the situation, the thing, the fact what brought the question up remain the same.
 
I talk about smaller questions than that: „Why are war, disease, evilness, famine on the Earth?”
 
If you already found the answers, please, let me know :)) Thank you in advance!
 
Why does the employee not answer in the same way that he talks to the personnel?
 
Why do the teens communicate with each other roaringly despite they are standing/sitting next to each other?
 
Why do the men get on the subway first, not women?
 
Why do men and youngsters not give up their seat to the older, disabled, blinds, pregnant, and to moms and dads travelling with toddlers? Why do they pretend sleep, why do they believe that they have right to sit over the others?
 
Why do the passenger stand still at the door of the subway after he/she gets on it inhibiting the other passengers from getting on, too?
 
Why does the tolerance not exist on the Earth?
 
Why could everybody not work such a field that they are interested in or they like?
 
Why do I ask these silly questions as they only serve moralizing?
 
Can I get some answers … maybe? :))))
 
 
 
 

2 megjegyzés:

  1. Ezekre a kérdésekre engem is érdekelne a válasz.

    Az elsőre, mert másnap is be szeretne menni dolgozni. Illetve a hatalom nagyon ki tudja fordítani magukból az embereket, tisztelet a kivételnek, és a beosztottnak nincs hatalma, de a főnöknek igen! És nem mindegyik tudja, mire kell használnia... :(

    Mert vagy be van dugva a fülük zenével, vagy megszokták az iskolai zsivajt, vagy annyira mondanák, hogy egymást túlkiabálva sikerül csak közölni a mondandójukat.

    Gondolom, megnézik, hogy nem veszélyes-e a terep a nőnek, illetve az ő finomságához felér-e a hely. :p (Sajnos tuti nem azért.)

    Elég sok fiatalnak elég selejtes a szülője, talán pont az a férfi, aki szintén nem áll fel átadni a helyét. :(

    Hát mert ő már fenn van, hurrá, a többi meg le van.... Ennek a másik verziója, amikor csak 1 megállót utazik, de törtet be a kocsi belsejébe, aztán pillanatokon belül meg vissza. :-/

    Miért? :(

    Mert a pénz az úr. Nálam legalábbis, különben már rég virágkötő lennék minimum.

    Mert besokalltál. :(( *ölel* Múljon el hamar!!!!

    Igyekeztem. :D

    VálaszTörlés
  2. A kérdések, azt hiszem, merőben költőiek. De az a baj, hogy mégis tudunk választ adni rájuk, de attól még nem lesz jobb a helyzet. Mert a válaszok még inkább rávilágítanak, hogy a társadalmunk egyre mélyebbre süllyed. És ettől nem leszek boldogabb.
    Csütörtökön felszálltam a metróra. Természetesen félreállok a peronon, hogy a leszállókat ne akadályozzam, ami következtében én szállok fel mindig utoljára, mert aki később jön, azt hiszi, hogy neki állok sorfalat! Majd megálltam az ülések előtt, ahol az ücsörgők átlagéletkora 28-30 év volt, maximum. Mellém állt egy férfi, nyilvánvalóan mozgáskorlátozott, mindkét lába furán állt és mozgott, és láthatóan nehezére esett az állás, a járás, nehezen egyensúlyozott. Az előttem, az ülés legszélén ülő pasi felnézett, mikor megkapasztkodott mellette a mozgáskorlátozott férfi, unottan, majd tovább böködte a telefonját, éppen játszott rajta, ami által valószínűleg sokat nemesedett. Látta a férfit, de esze ágában sem volt felállni! A következő megállónál kettővel mellette felszabadult egy hely. Odaszóltam a férfinak, hogy van egy üres hely, üljön le, de azt válaszolta, hogy csak az Ecseri útig megy, mindjárt leszáll. Ez három megállót jelentett még. Megköszönte, többször elmondta, milyen kedves, hogy gondoltam rá. Még akkor is, mikor leszállt az Ecseri úton, és elköszönt tőlem. De senkinek nem tűnt fel még ekkor sem. Mintha ketten utaztunk volna az egész metrón! És ez az, ami iszonyatosan bosszant.

    VálaszTörlés