20-25 évvel ezelőtt, tinédzser koromban, teljesen más volt a világ, mint most. Lehet, hogy csak az én világom, vagyis a mi világunk a családban, de más volt.
Egy szombati nap csakis egyféleképpen alakulhatott: korán felkeltünk, 8 órakor már mindenki fent volt. Hogy miért? Ne kérdezzétek, nem tudom, miért volt ez így. Vagyis tudom, csak az okát nem. Anyu nem dolgozott, itthon volt minden nap, vezette a háztartást. Apu dolgozott, de hétvégén is korán felkelt, fél 7 körül már kiült a konyhába újságot olvasni és rádiót hallgatni. Ebéd után pedig lefeküdt 2-3 órát szunyókálni. Mi, nővéremmel, igényeltük volna, hogy aludhassunk legalább 9-10 óráig, hiszen az iskola miatt korán keltünk minden reggel. De nem lehetett. Ha 8 órakor magunktól még nem keltünk ki az ágyból, akkor biztosak lehettünk abban, hogy anyu bejön és felhúzza a redőnyt azzal, hogy miért akarjuk átaludni az egész napot? Majd segítettünk takarítani, vásárolni, főzni. Délután pedig tanultunk.
Elképzelhetetlen volt akkor az, ahogy a mi mostani szombatunk alakult. Bár 8 órakor keltünk, de azért, mert elfoglaltságunk volt. Én mentem nővéremmel edzőterembe, ahogy ezt pár hete kialakítottuk. Férjem pedig elvitte kisebbik lányunkat és egy barátját egy könyvdedikálásra. Leier Laura, a tinik körében népszerű fiatal írónő dedikálta Szent Johanna Gimi című sorozata újabb kötetét. A szervezettség hagyott némi kívánnivalót maga után, hiszen aki ott vette meg az újabb kötetet, be kellett hogy álljon még egyszer a sorba, hogy aláírást is kaphasson, így sokan, köztük az én lányom is, pont a dedikálásra nem jutott be. Legközelebb talán jobban összehangolják a vásárlást és a dedikálást a szervezők.
Nagyobbik lányom pedig fényképeket készített a fotó órájára.
Nem kapkodtunk. Nem akartuk a magunk kedvére meghatározni, hogy ki mikor keljen fel és mit csináljon. Mégis elkészült az ebéd, a ruhákat kimostuk és kitakarítottunk. De nem néztük közben az órát :) És mindenki jól érezte magát :)
***
20-25 years ago when I was a teenager, the world was so different then now. Maybe just my little world, our world in the family, but it was different.
Saturday was the same every time: we woke up early in the morning, everybody was up at 8 o'clock. Why? Don't ask me, I don't know. Or I know but not its cause. My mother didn't have a job, so she was at home every day, she took care of the household. Dad worked a lot, but he got up at half past 6 in the morning on the weekend too to read newspaper and listen to the radio. After lunch he always took a nap for 2-3 hours. Me and my sister just wanted to sleep till 9-10 o'clock, because we woke up early due to the school on weekdays. But it was impossible. If we didn't get up until 8, Mom surely came in and opened the blind with saying why we wanted to sleep all day? Then we helped her to clean the house, do the shopping and cook.
It was unthinkable a Saturday like our was yesterday. Altough we woke up early, but it was because of we had program. I went to the gym with my sister as we have done it for weeks. My husband took our younger daughter and her friend to a book signing. Laura Leier, a young writer popular among the teens signed her newest novel of the St. Johanna High School series. The organisation was awful because those kids who bought the book there had to get in the singning line one more time, so a lot of kids, my daughter too couldn't get an autogram. Maybe it will be better organised next time.
And my elder daugher took photographs for her photo class.
We was in no hurry. We didn't want to decide for the others the wake up time and what to do. Still the lunch'd been prepared, the laundry was washed and the house was cleaned. But we didn't notice the time :) And everybody had a good time :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése