2015. január 1., csütörtök

Csókos asszony a Budapesti Operettszínházban


Gyermekkorom első színházi élménye volt ez a darab, és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy nagyon jó kezdés volt, mondhatni soha rosszabbat. A szereposztásra sem lehetett panasz, hiszen Benedek Miklós, Pápai Erika és Kaszás Attila voltak a főszereplők. Nővéremmel a minap vitattuk meg, hogy még arra is emlékszünk, milyen ruha volt rajtunk, hiszen nagyon készültünk az előadásra, és maradandó, szép élményben volt részünk.
Kedd este visszatértem a józsefvárosi Nagytemplom utcába, de most nem a Vígszínház, hanem a Budapesti Operettszínház berkein belül. 

Kubanek hentesmester és háziúr (Faragó András) nevelt lánya, Pünkösdi Kató (Kékkovács Mara) ünneplésére készülnek a Nagytemplom utcában. Katóka színinövendék, aki sikeres előadáson van túl: a Csókos asszony címszerepét játszotta mint primadonna. A ház népe nagy csinnadrattával üdvözli a hazatérő lányt, aki nem is sejti, hogy szerelme, a bohém Dorozsmai Pista, zeneszerző-zongorista (Dolhai Attila) este meg fogja kérni a kezét. A hír gyorsan terjed, Katón kívül mindenki értesül róla, ám nem mindenki boldog. Pista barátjának, Ibolya Edének (Szabó Dávid) és Rica Macának (Kapócs Zsóka) - Kubanek önjelölt jövendőbeli felesége, özvegy Hunyadiné (Oszvald Marika) fogadott lányának - nem igazán tetszik. Ők ugyanis gyöngéd, ám viszonzatlan érzelmeket táplálnak a leendő jegyespár számukra kedves tagja iránt. S míg ők szerelemről és közös operettekről álmodoznak, Pista a csirkefogók igaz álmát alussza az udvaron álló szekrényben. Mit sem sejt Kubanek eljegyzési vacsorájáról, ahol majd Katóka ujjára húzhatja az arany karikagyűrűt. Még arról sem igazán van sejtése, hogy hol is vannak a gyűrűk, hiszen átmulatta az éjszakát egyik mulatóból a másikba vándorolva, és közben elzálogosította a gyűrűket is. (Gyűrű)mentőakcióra van szükség, ahhoz pedig pénz kell! Miután Pista másnapos fejéből gyorsan elillan az öngyilkosság gondolata, Rica Maca oldalán elmenekül a házból, hiszen jegygyűrű nélkül nagy szégyenbe kerülne, és inkább egy privát orfeumi fellépésre vállalkozik, amiből pénzt szerezhet, és visszavásárolhatja a gyűrűket. 
Közben Katókát nagy megtiszteltetés éri. Felkelti a híres mecénás és udvari tanácsos, báró Tarpataky (Huszti Péter) figyelmét a tehetségével. Bár az előadás után visszautasította a báró által küldött ékszert, az idős urat nem tudja elkerülni, mert az meglátogatja őt otthonában. A mecénás meghívja a lányt Bajza utcai palotájába, de Kató elutasítja, mert boldog a Nagytemplom utcában, fogadott családja körében, és Pista iránti szerelme elég neki, nem kíván mást vagy többet. Így a báró által neki vásárolt, a Csókos asszonyhoz jobban illő drága ruhát sem fogadja el.
Ám hamar vihar kerekedik Kató boldogságának egén. Örömében majd' kiugrik a bőréből, mikor fogadott apja elárulja neki, hogy Pista megkérte a kezét, de annál nagyobb a szomorúsága, mikor az eljegyzésen mindenki jelen van, csak a vőlegény marad távol, akit Rica Macával láttak távozni azzal, hogy csak reggel jönnek haza. Kató bánatában megkeresi a báró névjegyét, és elrohan a házból.

A második felvonás elején Kató megérkezik a báró palotájába,  bár maga sem tudja, miért ment oda. Nem akarja elmondani, hogy mekkora csalódás érte, azt sem szeretné, hogy a báró azt gondolja, ő egy "rossz nő", ezért inkább azt mondja, hogy a mecénás által neki vásárolt ruháért jött. 
A lány után rövidesen felbukkan a Nagytemplom utcai ház szinte minden lakója.
Pista és Rica Maca az Orfeum privát fellépésére érkeznek, Kubanek, Hunyadiné és Ede pedig Katókát akarják megmenteni a bárótól, de Kubanek fejében megfordul a házasság gondolata is.
A majdnem jegyespár, Kató és Pista szembetalálkozik a palotában. A lánynak a Csókos asszony előadásán már megfordult a fejében, hogy szívesen megkínozná az ő bohém Pistáját, és most, a Csókos asszony méltó ruhájában végre élesben is bosszulhat. Énekel a báró estélyén, ami végül a fiatalok veszekedésébe torkollik. A báró fellép Pista ellen, és Katót a palota úrnőjének nevezi ki. 
Bár Hunyadiné jóvoltából a gyűrűk visszakerültek Pistához, az önérzetében sértett fiú azt hiszi, hogy Kató a palota úrnőjeként a báró szeretője lett, és elrohan a palotából. Több napos kóborlás után Rica Macával tér vissza a Nagytemplom utcába, részegen, a lányt talicskán tolva. Gyötri a féltékenység, de nem akar megalázkodni Kató előtt, és nem akarja visszakönyörögni magát hozzá, az immár híres primadonnához. Bánatában iszik még egyet, majd úgy dönt, hogy felakasztja magát, de szerencsére ez az öngyilkossági "kísérlet" is fuccsba megy. Ede, a felmentősereg, felkanalazza a részeg álmát hortyogó barátját az udvar kövéről, majd hamarosan lovagias tettre készül Kubanek és Hunyadiné közreműködésével: kihívja párbajra báró Tarpatakyt ... ám van esze, és a levelet Pista nevében írja, aki álmában persze nem ellenkezik.
Az álmából saját nagy boldogtalanságára ébredő Pista épp a kezébe nyomott puskával ismerkedik, amikor betoppan Kató. A fiatalok suta udvariaskodás után végre színt vallanak, és megbocsátják egymásnak a vélt vagy valós hűtlenkedést. Az idillbe betoppan Tarpataky és inasa, Salvatore (Jantyik Csaba), és biztosítják Pistát, hogy nem érdemes párbajra hívni a bárót, mert az mindig az ellenfele halálával szokott végződni. Pista természetesen nem nagyon ragaszkodik az elégtételhez, ám Kubanek sürgeti az úri esküvőt, hiszen már képzeletben a hentesüzlete feliratába is becsempészte a bárói címet. Tarpataky azonban nem ért egyet azzal a mondással, hogy "Jó az öreg a háznál", és elmeséli, hogy a gyengéd érzelmek, amik Katókához kötik, atyaiak. Szeretett egy asszonyt, aki egy lányt szült neki, de ő nem vette feleségül a nőt, és elveszítette szem elől gyermekével együtt. Az asszony meghalt, a lányát pedig hiába keresi azóta is. Katókában vélte őt megtalálni, ám kiderül, hogy nem a lánya, mert nincs rajta a gyermek ismertetőjegye, egy anyajegy. 
Minden jó, ha jó a vége: Kató és Pista egybe kelhetnek, a báró pedig nekik adja a Bajza utcai palotáját, ahol boldogan élhetnek. És a másik két, korábban reménytelenül, rossz alanyba szerelmes fiatal, Ede és Maca is megtalálja a boldogságot, egymás oldalán. 

Az előadás jó hangulatú volt, ami egy vidám darabtól elvárható. Az első felvonás történései talán nem olyan lendületesek, mint a másodiké. A történet kibontakozása és a bonyodalomig való eljutás, illetve a karakterek jellemének bemutatása nem ad minden szereplőnek egyenlő arányú játéklehetőséget. Így például Pista, vagyis Dolhai Attila számára nincs lehetőség kibontakozásra vagy nagy éneklésre az első felvonásban, de a folytatás kárpótolja őt és a nézőket is. 

Különös bája van annak, amikor egy idősebb, nagy színész belép a színpadra. Huszti Péter nem eljátszotta a bárót, ő maga volt Tarpataky. Amikor komótosan bevonult, taps köszöntötte. Ez nem a "jár vagy nem jár" kérdésköre, egyszerűen úgy érzi az ember, hogy ez így helyes. Kedves volt, mint a tovatűnt ifjúsága felett elmélázó idős úr, az ifjú színinövendéket felkaroló mecénás. És önkéntelenül lestem az arcát, amikor Oszvald Marika "elkápráztatta" a bárót tehetségével, és cseppet sem kecses tánccal kísérve elharsogta neki az Éjszaka című nótát. Lestem Huszti Péter arcát, mert láttam már az Operettszínház 2008-as, Thália Színházban felvett előadását, és tudtam, hogy nem fogja kibírni nevetés nélkül. Nem is csalódtam, nagyokat kacagott Marikán, alig bírta abbahagyni!

Nem is tudom, mi lenne a színházzal Oszvald Marika nélkül. Jelenség, utánozhatatlan, megismételhetetlen. Ha bejön a színpadra, garantált a jókedv, és persze a siker. Már nem tartozik a fiatalok közé, de fékezhetetlen energiájával felveszi velük a versenyt. Tündéri, ahogy kelleti magát a bárónak, vagy Kubaneknek, ahogy az Éjszakát énekli, vagy ahogy eltáncolja-balettozza Deborah, a "töltött" hattyú halálát és feltámadását. Szem nem marad szárazon, azt garantálom!

Faragó András, Topi, mint Kubanek, szintén sok-sok színt képes a színpadra varázsolni. Lubickol a szerepben, a némettel kevert beszéde és habitusa magával ragadó. Nem is értem, hogy képes egy ember ennyi zagyva, mégis értelemmel bíró szöveget megtanulni, és nem belezavarodni.

Szabó Dávid Ibolya Edéje kedves volt, jópofa, bár nem éreztem átütő erőt benne. Pedig illik hozzá Ede karaktere, aki (szobáját, nadrágját, nyakkendőjét, gallérját) odaadó barátja Pistának, és mindig segítségére siet, ameddig az nem feszíti túl a húrt. Sőt, még azon túl is. Talán nem az ő hibája, hogy ez az érzés alakult ki bennem az alakítása miatt, hanem a partnerében keresendő az ok. Kapócs Zsóka volt Rica Maca, de - bár nem szándékom rosszat mondani róla - be kell látni, hogy közel sem áll azon a szinten, mint a színház igazi szubrettjei. Hangi kvalitásaiból talán azt tudnám kiemelni, hogy izgató és szexi a mély hangja, de énektudása messze nem áll azon a szinten, hogy elbűvöljön. Ezt a hiányosságot fergeteges játékkal kompenzálhatta volna, de sajnos ez is elmaradt, bár voltak jelenetek, amikben kifejezetten tetszett, például a Pistával való veszekedés, amikor visszatérnek a Nagytemplom utcába. 

A primadonna és a bonviván karaktere a Csókos asszonyban más, mint pl. A Csárdáskirálynőben vagy A Bajadérban. A különbség a bonviván, Pista esetében nagyobb, mert nem főúri család sarja, hanem a nép egyszerű fia, sőt, csak egy "csóró" zenész. Aki azonban, mint az előbb említett két másik műben, egy énekes színésznőbe szerelmes. Kató szerepe egy fiatal lány, aki még nem járatos a szerelemben, és kislányos hévvel veti bele magát az érzelmei megélésébe, és aki még nem csalódott mindaddig, amíg Pista meg nem szökik az eljegyzésük elől.
Kékkovács Mara más karakternek tűnik, mint a színház többi primadonnája, virgoncabb, lendületesebb. Kerényi Miklós Gábor úgy fogalmazott róla, hogy primadonna hang szubrett testben, bár talán nem szó szerint idézem. És ez valahogy tényleg így van. Mara karakterábrázolása jól mutatja be a fiatal, ártatlan lány kiscsikó természetét, amitől távol áll a primadonnák dívasága. A báró palotájában azonban megmutatja Pistának, hogy tud ő hideg lenni, sőt, ha kell, kegyetlen is, de akkor is áthatja a fiatal lány tapasztalatlansága. Magam részéről azonban nem tudom Marát elképzelni olyan klasszikus primadonna szerepben, mint pl. a Bajadér Odette-je (ahol Mara ténylegesen szubrett szerepet, Simone-t játszik). Kedves, szép jelenség szép hanggal, és külön aranyos volt, ahogy láthatóan megijedt, mikor Dolhai Attila majdnem bebiciklizett vele a zenekari árokba, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy célzatos ijesztés volt-e vagy baki.
Dolhai Attila esetében bevallom, hogy picit tudathasadásos állapotban vagyok. Ha A Bajadér Radjami vagy A Csárdáskirálynő Edvin hercege jut eszembe, akkor azt mondom, hogy nagyon illik hozzá mindkét szerep, mert kellően arisztokratikus jelenség. Azonban, ha a Csókos asszony Dorozsmai Pistájára gondolok, akkor erre is azt kell mondjam, hogy nagyon illik hozzá a szerep, mert kellően csibészes, játékos és bohém. Ha hozzáteszem, hogy hangilag is nagyon passzol hozzá mindegyik karakter, és teljesen érthetően énekel, amit más bonvivánok esetében nem mindig érzek, akkor meg kell állapítanom, hogy engem tökéletesen meggyőzött e szerepkörben. 
Plusz adalék, hogy Pista jelleméből adódóan ez a karakter talán jobban hasonlít a musicalbeli hősszerelmesekhez, akiket Attila korábban olyan nagy sikerrel alakított. A nincstelen, folyton kölcsönkérő és szinte állandóan másnapos, és cseppet álomkóros, kissé kerge habitusú Dorozsmai színesebb egyéniségét jól ábrázolja. Jókat mulattam részeg hablatyolásán vagy Kapócs Zsókával való veszekedésén. Vicces volt, ahogy veszekedve nógatta a maga után húzott talicskát, hogy méltóztasson már felfelé is gurulni a lépcsőn. A kellékek azonban van, hogy megviccelik a színészeket, így például a kötél, amire fel akarta akasztani magát a Mi muzsikus lelkek eléneklése után, egy nagyobb rántás miatt korábban leesett a helyéről, mint kellett volna. De a dal csodás volt, Dolhai egy személyben is uralta a színpadot, járt a vastaps. Azt olvastam anno más tollából Attiláról, és talán én is említettem már korábban, hogy ha a színpadon van, akkor vonzza az ember figyelmét, ha viszont nincs, akkor az ember hiányolja. És ezzel most is egyet kell értenem. A hangja egyedi, szépen, erősen szól, a játéka meggyőző, a prózája is jó, és külön élvezem, hogy egy-két pillanat erejéig mindig ki tud esni a szerepéből, hogy jót vigyorogjon. Kapócs Zsóka nyelve összeakadt, amikor ecsetelte, hogy néz ki Kató új, bárótól kapott ruhája, és a halandzsázást Attila nevetéssel jutalmazta. Lehet, hogy mást zavar, ha a színészek bakiznak, vagy jókedvűen veszik a másik poénját, tévesztését, azonban én az ő és Huszti Péter esetében is külön díjaztam a nevetésüket.

(Egy kis adalék. Bár nem igazán szoktam említeni, most nem tudok elmenni szó nélkül a közönség némely tagjának "alakítása" mellett. 
Én elhiszem, hogy az ember késztetést érez, hogy az ismert dalokat - mint pl. a Most, amikor minden virág nyílik, Éjjel az omnibusz tetején, Mi muzsikus lelkek vagy a Csókos asszony - énekelje, de könyörgöm, a színészek azért állnak a színpadon, hogy ezt ők tegyék meg! Köszönöm, hogy a hátunk mögött ülő hölgy mindenkivel tudatta, hogy ő is tudja a szöveget, de ha magában akart énekelgetni, akkor ezúton közlöm, hogy kihallatszott! A mellette ülő, mély hangú úriember folyamatos dörmögése nem tudom, mi akart lenni, talán dúdolt, de szintén kikezdte az idegeimet.
A hárommal mellettem ülő hölgy gondolkodjon el a mobiltelefon használata felől, és nyissa ki a fülét, mikor az előadás kezdete előtt nyomatékosan felhívják a közönség figyelmét, hogy kéretik kikapcsolni a telefonokat! Ha valaki olyan béna vagy tulok, hogy elfelejti legalább levenni a hangot, ám legyen. De azt, hogy felveszi a telefont, és többször elismétli, hogy "színházban vagyok", már nem tudom tolerálni. Kérem, hogy legközelebb hagyja otthon a telefonját, vagy, ha ez nem megy, akkor saját magát! 
Azon a tényen túlestünk múltkor A Csárdáskirálynő alatt, hogy - szerencsére - tele volt a színház gyerekekkel, de közülük sokan túl kicsik voltak, és nem tudtak nyugton maradni, fel-le ugráltak és beszéltek. De felnőtt emberek talán elég érettek ahhoz, hogy felmérjék, mit szabad és mit nem. Gyerekből most is jutott, a mögöttünk ülő sorban, aki sűrűn csörgött valamilyen zacskóval-papírral, és nem tudott szabadulni az Éjszaka című dal bűvöletéből, és még sokáig emlegette.)

Összességében - a zavaró körülményeket félretéve - az előadás lélekbalzsam volt, örülök, hogy családommal együtt láthattam.

A 2008-as, dvd-n kiadott (és egyéb) előadásból pár részlet:
















2 megjegyzés:

  1. Gyerekkoromban eszméletlen mennyiségű színházlátogatásban volt részem:) (Keresztapám barátja a színház zenekarában vadászkürtös volt)
    Némelyik előadást 5-6x is láttuk köztük a Csókos asszonyt is :)
    A tv-ben Kero beszélt az előadásról, szereplőkről és azonnal eszembe jutottál hogy vajon Te is ott leszel ? :D itt a válasz és ahogy olvasom összegezve jól szórakoztál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jól szórakoztam :) Nagyon jó gárdája van az Operettszínház mindkét szekciójának, együtt a zenészekkel, ének- és tánckarral. Öröm hallgatni, nézni őket.

      Törlés