Szeretem Jodi Picoult regényeit. Olyan témákat és élethelyzeteket feszeget, amelyek körülöttünk is fel-felbukkannak, de amik soha nem egyszerűek vagy könnyedek, de mindig erős morális üzenetük van, bár soha nem a legegyértelműbb módon.
Picoult írt már Asperger-szindrómával született, gyilkossági ügybe keveredett fiúról; nővére életének megmentése céljából világra hozott, a donor-léttől menekülni akaró kislányról; boldog gyerekkort élt nőről, aki már anyaként tudja meg, hogy apja anno elrabolta, és az anyja nem halt meg; szívátültetés árán életben tartható kislányról, miközben az egyetlen donor a kislány testvérét meggyilkoló, saját szívét a gyereknek felajánló halálra ítélt; gyereket kihordani képtelen zeneterapeutáról, aki az újabb tragédia után férje helyett barátnője karjaiban talál vigaszt, és meg kell küzdeniük kapcsolatukért .... és sorolhatnám.
Nagyon nehéz témák, sorai tragédiákat tárnak fel. Viszont az írónő olyan olvasmányosan és remek történetvezetéssel formálja főhősei sorsát, hogy a regényeit nem lehet letenni. Mindig több szempontból mutatja be a történetet, általában egyes szám első személyben ír, de mindig más-más karakter áll a középpontban.
A Vezeklés című regény nem csak különböző karakterek szemével "láttatja" az eseményeket, hanem különböző korokba, sőt, világokba vezet el minket. Több regényt olvashatunk egy kötetben. Megismerkedünk Sage Singerrel, egy fiatal lánnyal, aki pékként dolgozik, éjszaka, a sütők és kemencék mellett. Teszi ezt nem csak azért, mert szereti a két kezével előállítani a péksüteményeket, családi recepteken kívül sajátokat is kitalálva, hanem azért, hogy el tudja kerülni az emberek társaságát, és az arcán lévő sebhelyeket kutató kíváncsi tekinteteket. Autóbalesetben sérült meg, amiben elveszítette édesanyját is. A lelkiismeret furdalás és a fájdalom miatt bezárkózik, egyedül az apácából pékbolt tulajdonossá vált főnöknőjének, egyben barátjának nyílik meg valamennyire. Eljár egy önsegélyező csoportba, ahol találkozik egy öregemberrel, egy köztiszteletben álló volt tanárral. Jozef Weber a barátjává válik, de egy nap szörnyű titkot tár fel Sage előtt, ami kihatással lesz a lány jövőjére, egyben feltárja előtte gyökereit és nagyanyja tragikus múltját.
Elbeszélések útján ismerjük meg az öregember és testvére gyerekkorát, hogyan sodródtak a hitleri Németországban a nácik seregébe, milyen rémtetteket vittek végbe. Megismerjük Sage zsidó származású nagymamájának tragédiáját, hatalmas életerejét és küzdeni tudását. És miközben Sage megismerkedik egy nácik felkutatására szakosodott nyomozóval, feltárul előttünk a nagymama által a haláltáborban írt fantasy történet, aminek hősei a nagyi életének tragikus és kegyetlen fordulatait mintázzák.
Mélyen eltemetett fájdalmak, bűnök, az élni akarás, a feladás, a sodródás és a feloldozás iránti vágy állnak a regény mondanivalójának középpontjában. És az a felvetés, hogy kérhetünk és adhatunk-e feloldást bárkinek is, ha a bűne sok-sok ember ellen irányult, és tehetett-e mást ez a bűnös, mint amit megtett.
Az írónő azonban mellőzi a pátoszt, és mellőzi a didaktikát. Nem szájbarágós, nem akarja irányítani a véleményünket, csupán gondolkodtatni akar. Mélyen. És sikerül neki. Mint minden regényével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése