2015. január 25., vasárnap

Könnyed erkölcsök - Easy Virtue


Meglepetések márpedig vannak. Tegnap délután belefutottam egy filmbe, aminek eddig még csak - szintén véletlenül - egyetlen részletét láttam. Viszont ez a pár percnyi ízelítő megmaradt bennem, mert vicces volt, még akkor is, ha egy szerencsétlen, kissé idegesítő kutya szomorú véget ért benne. Akkor úgy gondoltam, hogy vígjátékról van szó, de tévedtem.

Könnyed erkölcsök kellemes, de nem felhőtlenül könnyed mondanivalót rejtő, első perctől az utolsóig szórakoztató film. 
A történet a két világháború között játszódik. A végletekig konzervatív, angol nemesi család egyetlen fiú gyermeke, John (Ben Barnes) hazaviszi bemutatni újdonsült feleségét. A család nem lelkes, hiszen a fiúnak más feleséget szántak: a szomszéd birtok urának lányát, akit John egy éves kora óta ismer. Az érdekházasság kisegítené a családot a szorult helyzetből, ugyanis a csőd szélén tántorognak, amiről John nem tud. Anyja, a keménykezű Veronica (Kristin Scott Thomas) az első pillanattól ellenszenvvel fordul menye, az amerikai Larita (Jessica Biel) felé. 
Larita felvilágosult, önálló teremtés, ráadásul autóversenyzésből tartja fent magát első férje halála óta. Anyósa laza erkölcsű, számító nőt lát benne, és próbálja megtörni, hogy beilleszkedjen az általa elfogadott, ám meglehetősen szürke kis világba. Larita azonban keményebb annál, minthogy hagyja magát betörni, bármilyen támadást is intézzen ellene Veronica vagy a lányai, akik némi hasonlóságot mutatnak Hamupipőke mostohájával és lányaival, legalábbis ami a modorukat illeti. 
Vannak azonban a ház lakói között olyanok, akik máshogy viszonyulnak az új jövevényhez. Így például Jim, az após (Colin Firth), a háborús veterán, aki az egyedüli kapitány volt, aki egyetlen embert sem tudott hazavinni a falu besorozott katonái közül a frontról. Megkeseredett, tutyimutyinak tűnő férfi, aki megharcolta a maga háborúját, és teszi még ma is az emlékei között bolyongva. Talán az ő perifériára szorult mivolta az oka annak, hogy szimpátiával fordul a kirekesztett Larita felé. A személyzet tagjai, akikkel a ház lakói nem keverednek származásukból eredő fennhéjázásuk okán, szintén nyitottan fordulnak az új Mrs. Whittaker felé, sőt, cinkosává is válnak, amikor arra szükség van.

A nők összecsapása elgondolkodtató, néhol vicces, szórakoztató köntösben kerül bemutatásra, a történet pedig kisebb korrajzként is jól hat. Egy szép tangó pedig megmutatja, hogy a zenének és a táncnak sokszor nagyobb ereje van bármilyen szónál. 










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése