Mint sokan mások, mi is meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorúnkon vasárnap. Kicsit magányos volt ez a gyertyagyújtás, na, nem mintha olyan nagy facnit szoktunk volna csapni belőle, de a meghittség azért mindig megvan. Idén azért volt magányosabb, mert csak kettesben voltunk a férjemmel. Nagyobbik lányunk késő este ért haza a munkából, a kisebbik pedig az egyetemisták mindennapjait éli Debrecenben, készülve élete első egyetemi vizsgaidőszakára.
Párom viccesen megjegyezte, hogy olyan ez most, mintha nyugdíjasok lennénk, ami, lássuk be a negyvenes éveink közepén csak messzibe nyúló vágyálom. De volt azért igazság abban, amit mondott.
A gyertyát meggyújtottuk, jó szokás szerint lefotóztuk innen is, onnan is, megosztottuk a lányokkal a képeket, vagyis hivatalosan is kezdetét vette a várakozás időszaka.
Hogy ki mire vár, mi után vágyakozik ebben az időszakban, azt mindenkinek a saját vallási és lelki élete határozza meg. A mi családunk egy része vallásos, másik része, amibe én is tartozom, nem, de azt hiszem, nem is a vallás kell ahhoz, hogy át tudjuk érezni ennek az időszaknak a lényegét, hanem a megértés, törődés, szeretet, mások elfogadása. Lehet várni az Úr eljövetelét, a karácsonyfa feldíszítését, az ajándékozás örömét, az együttlét meghittségét, és bármit, amit jelképez az ünnepi időszak. A lényeg, hogy élvezzük ki, és ne felesleges hajcihőnek tartsuk!
Én a magam részéről a Karácsony mellett várom a teljes felépülésemet, hogy a novemberi többhetes kórházi tartózkodásomat és műtétemet kiheverjem, és teljes gőzzel tudjam belevetni magam a tervezésbe, szervezésbe, az ünnepi menü és az ajándékok kifundálásába. Igen, én azok közé tartozom, akik jó szokás szerint minden évben megfogadják, hogy ha meglátják Az Ajándékot valamely szerettük részére, akkor azonnal megveszik, és így a nagy napig bőven beszereznek mindent időben, nem lesz kapkodás, körömrágás... De, ugye, nem én tehetek róla, hogy sosem jön szembe az a bizonyos ajándék!
Azt kívánom mindenkinek, hogy ne az év végi kapkodás uralja az időtöket, legyenek szép pillanataitok szeretteitek, barátaitok körében. Üljetek be néha egy kávézóba, teázóba, csodálkozzatok rá a feldíszített utcákra a magatok örömére, hívjátok elő azt a bizonyos gyermeket, aki még mindig bennetek lakik! Legyen szép az adventetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése