Egy fiatal férfi menetel Oroszország kietlen táján. Maga mögött hagyta szülőföldjét, a friss szellőtől édes levegőjű, gyönyörű Szamal-hegyet, a hatalmas tavat, és idős szüleit. Nem önszántából megy, elhurcolták, hogy az orosz cárt szolgálja. És nem tudja, látja-e még valaha szeretteit, és a hazáját...
Mintegy 49 millió hektárnyi termőföldet sajátított ki a cári Oroszország erőszakkal a kazah néptől a Nagy Háború idején. A kazahokat a terméketlen földekre űzték, javaikat elvették, és az őket sújtó adókat többszörösére emelték, éhínséget és tömeges halált hozva rájuk. De ez még mindig nem volt elég, a cár 1916-ban elrendelte, hogy az "idegen" férfiaknak be kell állnia az ő szolgálatába.
A fiatal katona kétségbeesett segélykiáltása ez a dal. A hangszerelés, az ősi kobyz fájó sírása vagy a természet hangjait utánzó játéka felerősíti a katona fájdalmát. De ez a fájdalom nem csak az övé, hanem az egész kazah népé, aki függetlenségével, földjével és népessége nagy részével fizetett a cári, majd a szovjet önkénynek. Dimash hangja Kazahsztán hangja, érzései, fájdalma a kazah népé.
A dal magyar fordítása a saját tollamból:
Köszi, ezt is, nagyon szívszorító szöveg, és ahogy előadja, csodálatos :)
VálaszTörlésValóban, évszázados fájdalom van ebben a dalban és előadásban.
Törlés