Furcsa, egyben ijesztő időket élünk. Az ember rombolja és pusztítja a természetet, miközben saját magának akar még több lakható és művelhető földterületet, nagyobb javakat. A természet pedig tűr, aztán elfutja a pulykaméreg, és jól odavág, lerombolja mindazt, amit a tőle elvett területeken épített és ültetett az ember, hogy visszavegye a saját javait.
Felemás szimbiózis ez. Szükségünk van a természetre, de nem minden szereplőjére, ezért barbár módon, a közjó nevében kiírtjuk azt, amiről úgy gondoljuk, hogy nekünk nem kell, mert útban van. A természet pedig kiválóan boldogulna nélkülünk a saját szabályai szerint, és nem érdekli, hogy egy-egy növényi vagy állati faj kipusztul, mert az egyensúlyt fenn tudja tartani. Vagyis a természet sincs híján a barbár "gondolkodásnak", és sok esetben az ember az, aki közbelép, és megmenti a természet által halálra ítélt fajt.
Hol az igazság? A Földön élünk, sokan azt mondják, hogy csak kölcsön kaptuk, de mit csináljunk, ha egyszer haladó gondolkodású lény az ember, és fejlődik? Csak nem élhetünk úgy, hogy semmihez sem érünk hozzá, ami a természeté, mert sitty-sutty kipusztulunk mi magunk. Ha már egyszer a természet kitermelte, felnevelte az emberi fajt, akkor viseljen is el minket, mint a mesebeli szegény asszony a gügye fiát.
Szóval, civakodunk szépen, mi, emberek és a természet. Mi jól odacsapunk neki (persze ezzel magunknak is), mert szennyezzük a vizeket, a termőföldet, a levegőt, Természetanya meg jól gyomorszájon rúg minket egy kis vulkáni hamu eregetéssel, földrengéssel és nyomában cunamival, sárlavinával, terjedő bozóttüzekkel, vírusokkal.
Hogy ki lesz a győztese ennek a se veled, se nélküled civakodásnak, és hogy ez a győzelem kinek lesz jó, az lesz-e valakinek egyáltalán, ki tudja? Jelenleg tombol a Covid-19 nevű koronavírus járvány. Talán ez is a természet újabb figyelmeztetése: Hé, ember, ébredj! Túl naggyá lettél, elbizakodott vagy, és mindenhol ott vagy. Nincs elég hely, a gyárak bemocskolnak mindent, nem lesz tiszta víz, nem lesz tiszta levegő. Lassulj le egy kicsit!
Hát, lelassultunk, szó se róla. Rengetegen karanténban, távmunkában, sokan kórházban, és sajnos folyamatosan emelkedik a halottak száma. Sok a negatív eredménnyel tesztelt egyéb kórt viselők aránya, de sajnos sokkal több lehet a teszten át nem esett, tünetmentes vagy enyhe tüneteket produkáló vírushordozók száma.
Az orvosok, nővérek, ápolók erőn felül küzdenek a kórral, az élelmiszerboltokat kiszolgálók és az ott dolgozók is megtesznek mindent, amit tudnak, hogy ellássák a pánikrohamban vásárló pánikembereket. Mert enni kell, ezért venni kell! Az agy kiadja a parancsot, a jóléti társadalom pedig megszokta, hogy csak odanyúl a polcra, és ott a keksz, a hűtőben a sajt, a joghurtok, a sör, a fagyasztóban a húsok. És ennek a karantén idején is így kell lennie, különben...!
Az orvosok, nővérek, ápolók erőn felül küzdenek a kórral, az élelmiszerboltokat kiszolgálók és az ott dolgozók is megtesznek mindent, amit tudnak, hogy ellássák a pánikrohamban vásárló pánikembereket. Mert enni kell, ezért venni kell! Az agy kiadja a parancsot, a jóléti társadalom pedig megszokta, hogy csak odanyúl a polcra, és ott a keksz, a hűtőben a sajt, a joghurtok, a sör, a fagyasztóban a húsok. És ennek a karantén idején is így kell lennie, különben...!
Félünk a koronavírustól, legalább annyira, mint amennyire ignoráljuk a cukorbetegség, infarktus, agyvérzés kockázatát. De enni kell járvány alatt is, éppen ezért az összes WC papírt is felvásároljuk, és a világ összes fertőtlenítőszerét. Kérdés, mennyit fogunk mindebből felhasználni. Élek a gyanúperrel, hogy sokan visszafurikázzák majd a felvásárolt ipari mennyiségű terméket a boltokba, hogy vegyék vissza, már nincs járvány, lejár a szavatossága a joghurtnak, sajtnak, húsnak. Benyújtanák majd a számlát, de hiába, mint ahogy a természet is teszi időről-időre, egyelőre ő is hiába.
Mikor váltunk ilyenné? Miért kell mindig több és nagyobb mindenből, amit el lehet fogyasztani? Amit meg nem lehet megenni, abból újabb, fényesebb, nagyobb, modernebb, menőbb? Ha elromlik, miért dobjuk ki, miért nem javíttatjuk meg? Miért kell ötévente új autó, kétévente új okostelefon? Csak gyártunk, gyártunk ész nélkül, és közben telefüstöljük a légkört, megmérgezzük és teleszemeteljük a vizeinket. Természetanya pedig küld egy kis vírust cserébe...
Most fellélegzik a Föld, tisztul a levegő, a folyók, tengerek. És ez jó. De, ha elmúlik a járvány, tudom, hogy nem állunk meg egy percre sem, hogy elgondolkodjunk, kell-e új termékeket gyártani, vagy jó még pár évig mindenkinek a régi, amit meg lehet javítani, ha elromlik. Helyette visszaállunk a termelésre, sőt, megsokszorozzuk majd, mert sok hetes leállást kell behozni, ki kell termelni az elmaradt bevételt. Sajnos a lassulás a járvánnyal együtt meg fog szűnni.
Sok mindent kell kihagynunk a járvány hozta kényszer intézkedések miatt, mindenki maga tudja, mennyi türelme van elviselni mindezt. Én remélem, hogy sok, mert első kézből tudom, hogy sokkal rosszabb dolgok is történhetnek egy emberrel, mint egy elmaradt színházi előadás, lemondott utazás. Ezeket lehet pótolni. Mint ahogy a kimaradt sétákat, futásokat, úszásokat is.
Én a heti szabadságom helyett most egy ideig home office-ban dolgozom, teszem a dolgom, pedig épp Prágában kellene lennem a férjemmel. És ma este egy koncerten kellett volna ülnünk sok ezer emberrel együtt Dimash Kudaibergent, egy fiatal kazah zsenit hallgatva, nézve. Tavaly ezt írtam róla egy bejegyzésben:
Én a heti szabadságom helyett most egy ideig home office-ban dolgozom, teszem a dolgom, pedig épp Prágában kellene lennem a férjemmel. És ma este egy koncerten kellett volna ülnünk sok ezer emberrel együtt Dimash Kudaibergent, egy fiatal kazah zsenit hallgatva, nézve. Tavaly ezt írtam róla egy bejegyzésben:
"Amikor először hallottam tőle az S.O.S d'un terrien en détresse című dalt, vicces, ugyanakkor szentimentális gondolataim támadtak, mert az írói vénám működésbe lépett. Ha a Föld végveszélyben lenne, és Dimash elénekelné ezt a dalt, az univerzum egészen biztosan segítséget küldene nekünk. A másik gondolatom az volt, hogy ha egy idegen űrhajó legénysége meg akarná támadni a Földet, talán meggondolnák magukat Dimash-t látva és hallva, mert arra a következtetésre jutnának, hogy ha egy bolygó ilyen érzéseket és szépséges teremtményeket tudhat a magáénak, akkor megérdemli, hogy tovább éljen."
Na, most mit mondjak erre? Azt, amit a Fantom Christine-nek? Hát, legyen: Sing, my angel! Hátha beválik, és ha még nem is a végveszély leselkedik ránk, és nem is ufók sorakoznak a Föld körül, hogy megtámadjanak minket, akkor is jól jönne egy kis segítség mindenkinek, embereknek, természetnek egyaránt.
Szóval, kedves Dimash, énekelj, kérlek, hátha...! És majd amikor kereken egy év múlva eljössz Prágába, mi is ott leszünk. Persze ettől még eljöhetsz korábban Budapestre is, csak szólok 😊
Szóval, kedves Dimash, énekelj, kérlek, hátha...! És majd amikor kereken egy év múlva eljössz Prágába, mi is ott leszünk. Persze ettől még eljöhetsz korábban Budapestre is, csak szólok 😊
